Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

1979. január 31., szerda o Ismét áradnak a Körösök Nagy a belvíz Békéscsaba egyes területein Nagykamaráson száz ház rongálédott meg Békéscsabán, a Thököly utcában ■ már a lakóházak faláig ér a víz Fotó: Béla Ottó Hogyan élünk - hogyan éljünk? Az elmúlt 24 órában is­mét romlott ár- és belvíz­ben a helyzet. A Körösök romániai vízgyűjtő terüle­tén 12—23 milliméter csa­padék hullott, ami a folyók felső szakaszain árhullámot idézett elő. A Fehér-Körös Honctő- nél 40 centimétert, a Feke­te-Körös Belényesnél 80 centimétert, a Sebes-Körös Csúcsánál 90 centimétert áradt. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy még az előző árhullámok sem vonultak le, ez nehezíti a védekezést és elnyújtja a készültség időtartamát. Harmadfokú árvízvédelmi készültség van érvényben a Berettyón, a Kettős és Hármas-Körösön, a Sebes-Körös alsó szaka­szán. Tegnap a Hármas-Kö­rös szarvasi vízmércéje 788 centimétert mutatott, s ennél várhatóan magasabb lesz, hiszen a folyó jelenleg is árad. Másodfokú az árvíz- védelmi készültség a Fehér- és Fekete-Körösön, elsőfokú a Hortobágy—Berettyón és a Sebes-Körös felső szaka­szán. Tovább romlott a belvíz­helyzet is. Az újabban le­hullott csapadék miatt ked­den már több mint 46 ezer hektárt borított a víz, eb­ből 17 ezer hektár a vetés és csaknem 12 ezer hektár a szántóterület. A Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóság újabb erőket vetett be a belvíz elleni védekezésre. Jelenleg 62 szivattyútelep és 35 szivattyúállomás má­sodpercenként 142 köbméter vizet távolít el az elöntött területekről. Az igazgatóság 1700 dolgozója vesz részt az ár- és belvízvédekezésben. A megyeszékhelyen sem rózsás a helyzet. Tegnap, kedden délelőtt a városi tanács műszaki osztályának vzetője: Csaba Márton, va­lamint a költségvetési és építőipari üzem megbízott igazgatója: Jambrik Mihály járta be a város veszélyez­tetett helyeit, hogy felmér­jék, hová, milyen segítség szükséges. A költségvetési üzem feladata már két éve, hogy mihamarabb megszün­tesse a kritikus helyzeteket a városban. Elmondották, hogy legveszélyesebb a hely­zet a Millennium, Thököly és Gyár utcában, ahol a bel­víz lakóépületeket veszé­lyeztet. Szerencsére a más­kor veszélyesnek számító te­rületekről most aránylag nemigen érkezett bejelen­tés, ami köszönhető az az­óta beépített szivattyúknak, amelyek automatikusan tá- volítják el a vizet egyebek között a Pajtás-sori tározó­ba, amely már majdnem színültig megtelt. Az üzem dolgozói közül ötvenen vesz­nek részt a védekezési mun­II SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszKmk 1979. január 29-én Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 7 614 Trabant Lim. (Győr) 7 099 Trabant Lim. (Bp.) 15 959 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 23 800 Trabant Lim. Spec. (Győr) 15 785 Trabant Combi (Bp.) 4 034 Trabant Combi (Győr) 1063 Wartburg de Luxe (Bp.) 14 759 Wartburg Lim. (Bp.) 11543 Wartburg de Luxe, tolótetős (Budapest) 4 666 Wartburg Lim., tolótetős (Budapest) 2 560 Wartburg Tourist (Bp.) 3 982 Skoda 105 S (Bp.) 3 664 Skoda 105 S (Debrecen) 1019 Skoda 105 S (Győr) 544 Skoda 120 L (Bp.) 4 751 Skoda 120 L (Debrecen) 1838 Skoda 120 L (Győr) 2 164 Lada 1200 (Bp.) 98 327 Lada 1200 (Debrecen) 49 967 Lada 1300 (Bp.) 11035 Lada 1300 (Debrecen) 6 674 Lada 1500 (Bp.) 19 233 Lada Combi (Bp.) 12 834 Polski Fiat 126 (Bp.) 14 745 Dacia (Bp.) 11 896 Polski Fiat 1500 (Bp.) 13 857 Zaporozsec (Bp.) 27 973 Moszkvics (Bp.) 4 200 Lada 1600 (Bp.) 2 622 Lada 1600 (Debrecen) 991 kában és 12 gépjármű segít ebben a tevékenységükben. Huszonegy szivattyú mű­ködik a város területén, amelyek percenként 68 köb­méter vizet szívnak le a ve­szélyeztetett területekről. A bejáráson levőknek szo­morú tapasztalataik is vol­tak. A lakosság részéről nagyfokú a közömbösség, csak a tanácstól várják a segítséget, nem képesek elő­venni az ásót, lapátot, hogy utat nyissanak a víznek. Rontja a helyzetet, hogy a vízelvezető csatornákba mindenféle házi szemetet, hulladékot belehajigálnak, ami gátolja a víz gyors le­vonulását, eltömíti az át­ereszeket, pedig a tanács az utóbi 3 esztendőben több mint 20 millió forintot köl­tött a belvízvédelemre. (Folytatás az 1. oldalról) keztében. Június 22-én be­következett a békési föld­rengés, amely a környékre is kihatott. A földrengés okán a megyei igazgatóság fiókjaihoz 6427 bejelentés érkezett, s ennek nyomán 18 millió 294 ezer forintot térített a pénzintézet. Jó­formán még be sem fejez­ték a földrengés okozta ká­rok rendezését, amikor be­következett a megyénket sújtó másik rendkívüli ese­mény, a július 19-i orkán­szerű vihar. A vihar nyo­mán 3885 lakossági bejelen­tés érkezett és a kifizetett öszeg meghaladta a 6,5 mil­lió forintot. Az igazgató ezután a la­kossági biztosításokról be­szélt. Elmondta, hogy me­gyénk minden lakosa bizto­sított; jelenleg 275 ezer köt­vényt kezelnek, s ebben még nem szerepelnek az egy évre szóló, illetve alkal­mi biztosítások. Újdonság volt tavaly a CSÉB 80-as, amelyet korlátozott kör­ben vezettek be, de így is 8 és fél ezernél többen kötöt­ték meg. A gyorsan népsze­rűvé vált CSÉB 80 az idén már minden munkahelyen megköthető. A megyében több mint tízezren rendel­keznek személybiztosítás­sal, és az ennek alapján számított életbiztosítási ösz- szeg csaknem 15 millió fo­rint. E téren fejlesztés vár­ható, amely többek között korszerűsítést is jelent. Az ügyfelek számára ez első­sorban azzal jár, hogy ala­csonyabb biztosítási díjat kell fizetniük, a pénzintézet viszont magasabb életbiz­tosítási összeget nyújt. A személybiztosítások alapján 1978-ban összesen 34 millió, lakossági vagyon­biztosításra pedig kártérítés címén 44,5 millió forintot Az elmúlt napig több mint száz bejelentés érke­zett a lakosságtól, s a költ­ségvetési üzem dolgozói igyekeznek mindenhová ki­jutni és segíteni, természe­tesen elsőbbséget élvez az olyan bejelentés, ahol a bel­víz közvetlenül a lakóházat veszélyezteti. Kritikussá vált a helyzet a nagy belvíz miatt Nagy­kamaráson. Tegnap, kedden már több mint 100 ház ron­gálódott meg, ebből 60 élet- veszélyessé vált. A tanács 15 lakóházból költöztette ki a lakókat. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, a köz­ség lakossága — mintegy 300 ember —, valamint kot­rógépek, nagy teljesítményű szivattyúk igyekeznek mi­előbb csökkenteni a belvizet és sok helyen ássák a men­tesítő árkokat. fizetett ki a biztosító. Két- ezernégyszázan kötöttek ta­valy CASCO-t, ezzel több mint 12 600-ra gyarapodott a CASCÓ-kötvények szá­ma. Az igazgatóságon 4900 gépjármű-kárbejelentés tör­tént, melynek nyomán együttesen csaknem 20 mil­lió forintot térített a bizto­sító. A pénzintézet sajátos fel­adatából következik — emelte ki az igazgtó —, hogy megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak az előzé­keny, kulturált ügyintézés­re, arra, hogy az ügyfél mi­nél gyorsabban, egyszerűb­ben jusson hozzá a kártérí­téshez. Am még több kez­deményezésre és egyszerű­sítésre van szükség e téren. Szabó András ismertette az idén január 1-én életbe lépett változásokat. Minde­nekelőtt a CSÉB 80-as for­ma kiterjesztéséről beszélt, majd a két új sertésbiztosí­tási lehetőségről, amelye­ket az egyénileg, kisgazda­ságban tartott állatokra le­het kötni. E két biztosítási módozat figyelembe veszi, hogy más tartási feltételek alakultak ki a leszerződött állatoknál, és megint más az anyakocák, valamint a saját felhasználásra tartott növendékek és hízóállatok esetében. A gépjármű-bizto­sítással kapcsolatos válto­zás: az Állami Biztosító a Volán Tröszttel kötött meg­állapodást, s ez gyorsítja a kárrendezést. Befejezésül Szabó And­rás elmondta még azt, hogy az Állami Biztosító egyetlen munkatársának sincs . hasz­na abból, ha a ténylegesnél kevesebb kárt állapít meg, .mivel anyagi érdekeltségük ettől független. A biztosító munkájában elengedhetet­len a kölcsönös bizalom. Ahhoz azonban, hogy gyor­Kritikus Arák a zsanai gázkitörésnél Kedden a kora reggeli órákban megkezdték a zsa­nai gázkitörés elfojtásának közvetlen előkészítését. Ezt megelőzően — egy hétig tar­tó összehangolt, fegyelmezett munkával teljes egészében szabaddá tették a terepet az újabb művelethez. Kedden, a honvédség közreműködésé­vel megoldották az elferdült kitörésgátló kiemelését, s ez­zel egyirányba terelték a mindeddig kétirányban égő, s így nehezebben kezelhető gázt. A megrendszabályozott láng most már vízszintesen borítja a kút környékét, könnyebben, nagyobb esély- lyel kísérelhetik meg a turbo- reaktív generátorokkal az el­oltását. Az ehhez szükséges nagy mennyiségű vizet már tározóba gyűjtötték, de még mindig érkeznek a vízzel telt lajtkocsik. Amennyiben sike­rül a művelet, úgy hozzá­láthatnak majd az új kitö­résgátló berendezés helyre­illesztéséhez. A gázelfojtás idejére biztonsági intézkedé­seket hozták. A környékbeli lakosokat naponta informál­ják a munkák állásáról. Nőtt az újítókedv A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalatnál ja­nuár végén újítói tanácsko­zást tartottak, amelyen 28 műszaki és újító szakember vett részt. Az 1978. évi újí­tások értékelése után az idei feladattervet tárgyalták meg. Az elmúlt évi 15 beve­zetett és hasznosított újítás­sal szemben az idén, az év első hónapjában eddig már 5 újítási javaslat érkezett be az elbírálókhoz. Ez is bizo­nyítja, hogy az újítási tör­vény helyes értelmezése és az újítók anyagi és erkölcsi elismerése, a problémák szé­les körű nyilvánosságra ho­zása, mennyire emeli az al­kotói, újítói kedvet. san, jól a jogszabályoknak, a szerződéseknek megfele­lően rendezzék a károkat, szükség van minden olyan adatra, amely a balesetek körülményeit tisztázza, mert az utólagos vitákat csak így lehet elkerülni. A tájékoztató után la­punk képviselői kérdése­ket intéztek a pénzintézet vezetőjéhez. „Mennyi volt 1978-ban együttesen a díj- befizetés összege a megyé­ben?” így hangzott az első kérdés. A válaszból meg­tudtuk, hogy 432 millió fo­rint, tehát lényegesen ke­vesebb, mint a kártérítés címén kifizetett összeg. A következő kérdés a telített­séget érintette: mely bizto­sítási módozat a kevésbé elterjedt? Az igazgató el­mondta, hogy a lakásbizto­sítás az, amelyet a lehetsé­gesnél jóval kevesebben vesznek igénybe, a telített­ség 63—64 százalékos, ala­csonyabb az országos átlag­nál. S végül lapunk egyik munkatársa arról érdeklő­dött, tapasztaltak-e vissza­éléseket például a földren­géskárok rendezésekor? Sza­bó András elmondta, hogy az Állami Biztosító a többi megye kárszakértőit is be­vonta a munkába, s az volt a vezérelv, hogy minden jogos kárt meg kell téríte­ni. Igyekeztek rugalmasan alkalmazkodni a helyzet­hez, 48 óra helyett 30 na­pos határidőt szabtak a kár- bejelentésre. A paneles épü­letek esetében nehéz volt ugyan eldönteni, hogy va­lóban a földmozgás okozta-e a repedéseket, károkat, vagy pedig műszaki, építés­technológiai eredetűek. Ám a múlt év végéig a fölren- géskárokkal kapcsolatos pe­res ügye a pénzintézetnek nem volt. T. L H a a városi ember fa­lun élő ismerőseivel találkozik, a megin­duló beszélgetésben előbb- utóbb előretolakszik a kér­dés: hogy éltek, milyen az élet nálatok, ott „lent” — esetleg éppen „az isten háta mögött’... S itt rendszerint rövidebb-hosszabb felsorolás következik arról, hogy mi minden épült-készült-szépült az utóbbi években. A felso­rolást rendszerint a további tervek, és törekvések egé­szítik ki, majd a megvalósí­tásukban való bizakodás vagy éppen az akadályozó körülmények apprehendálása zárja a beszámolót. Mindezt pedig a városi ember élet- körülményeitől — és persze szemléletétől — függően szolidarizáló biztatással el­ismerőleg, esetleg irigykedve fogadja. Valóban, a mindennapos társalgási témák fenti köz­helyes kérdése bizonyos „karriert” futott be az utób­bi évek társadalomtudomá­nyi kutatásaiban. Mondhat­ni, hogy a kutatási gyakor­latban az elsőrendű problé­mák egyikévé lépett elő a „hogyan élünk” kérdése, s általánosabban: az életmód kérdésszövevénye. S ezen be­lül is izgalmas felfedezések­kel kecsegtet a falun élő ré­tegek életmódjában bekövet­kezett és folyó változások vizsgálata. Milyen most fa­lun az élet, milyen a „falu­si” élet minősége, milyennek érzékelik azt az ott élők? Ezekre a kérdésekre termé­szetesen kutatások sorozata adhatja csak meg a választ. Azonban néhány — a fal­vakban élők életmódjelensé­geinek értelmezését meg­könnyítő szempontot jelenle­gi ismereteink alapján is megfogalmazhatunk. Elsőként arra kell rámu­tatnunk, hogy az ország több mint háromezer falusi tele­pülése mind jellege, mind fejlettsége szerint igen tarka képet mutat. E sokféleségben azonban a megközelítőleg azonos életkörülményeket, létfeltételeket — Marx sza­vával : „létmeghatározottsá­gokat” — nyújtó települések többé-kevésbé csoportosítha­tók. E csoportosítási kísérle­tek — melyeknek tudomá­nyosan megalapozott elvei jelenleg éppen kidolgozás alatt vannak —< az egymástól megkülönböztethető életkere­teket nyújtó falvakat külön­böző típusokba sorolják, melynek eredményeképpen kirajzolódik a települések bi­zonyos „egyenlőtlenségi rend­szere”. E rendszerben he­lyezhetők el azután pl. az aprófalvak a maguk gond­jaival (fejletlen háttérága­zat, bizonytalan távlatok, stb.) az egyik póluson, a 10—15 ezres lakosú, városi rangra áhítozó — hasonló gondokkal küszködő —, fő­leg alföldi nagyközségek a másik póluson. De sajátos csoportot alkotnak az újab­ban város környékinek elne­vezett, a városok agglome­rációs gyűrűibe tartozó sze- tellita jellegű települések erőteljes urbanizációs törek­véseikkel, vagy a közlekedé­si vonalaktól távolabb * eső, korábbi jelentőségüket rész­ben elvesztő községek is. Említhetjük a bányászfalva­kat, a folyó menti települé­seket, és az egyéb, hagyo­mányos jellegüket többé-ke­vésbé megőrző községtípu­sokat is. Mindezek a tele­püléstípusok megközelítőleg azonos életkereteket nyújtva sajátos miliőként hatnak az életmód alakulásában. A falvak új jellegzetessé­gei kibontakozásának másik iránya az urbanizációs folya­matok felgyorsulásában ér-- hető tetten. Ez — a közfelfo­gással ellentétben — nem feltétlenül függ össze az iparosodással, illetve a^ előbbi nem szükségképpen függvénye az utóbbinak. A mezőgazdasági termelés — mind a „közös”, mind a „háztáji” — új formái, a korszerű termelési rendsze­rek bevezetése, a kereskedel­mi, egészségügyi, adminiszt­ratív-hivatalnoki hálózat fo­kozatos kiépülése, az egyéb szellemi és értelmiségi mun­kakörök szaporodása, szá­mos új réteg észrevehető nö­vekedését eredményezte. Sőt, a közvetlen termelésirányí­tók, új alkalmazotti, szellemi foglalkozási rétegek mellett, éppen az ipari munkásság arányának növekedése a leg­szembetűnőbb. (A munkások kb. fele ma falvakban él.) Ezek között még az értel­miség számának növekedése a leglassúbb folyamat. Mind­ezek a rétegek munkájuk jel­legében, jövedelemszerzési módjukban, tevékenységszer­kezetükben, életritmusukban, fogyasztási szokásaikban, a szabad idő felhasználásuk­ban többé-kevésbé különböz­nek. Abban viszont meg­egyeznek, hogy egyaránt korszerű életkörülmények, civilizált életfeltételek meg­teremtésére törekszenek. (Azt, hogy ez a civilizatóri- kus törekvés még korántsem fenyeget valamilyen túltech- nizált, mechanizált sémákba erőltetett életvitel általános­sá válásával — legalábbis a falusi lakosság körében —, gondoljuk, felesleges még felvetni is...) A falusi rétegeknek a kor­szerű életkörülményekre tö­rekvése tengelyében ott találjuk a motorizáció növe­kedését és a korszerű lakás, lakberendezés megteremtésé­nek, illetve előteremtésének szinte elemi erejű készteté­seit is szinte valamennyi fa­lusi rétegnél. Ezzel párhuza­mosan igen tiszteletre méltó­ak a falvak közművesítése érdekében hozott gyakran rendkívüli erőfeszítések is. Mindezek — s az ezeken túli egyéb — az életmódot alapvetően befolyásoló té­nyezők a jelenleg és a táv­latokban is sajátos dinamiz­must, sőt gyakran feszültsé­get is kölcsönöznek a falu életének. Nyilvánvalónak lát­szik, hogy e törekvések koor­dinálása nem kis gondot okoz a helyi társadalomban — elsősorban a vezetés szá­mára. De a gondok mellett új lendületet is adhat fa­lun élő közösségek átszerve- ződésének, az emberi kap­csolatok átrendeződésének kérdése is. Feltehető, hogy a sajátos élethelyzetből szerve­sen kibontakozó életstílus, életritmus az egyes rétegek­nél végül is az „otthonosság” érzületét keltve a további ígéretes helyi törekvések bá­zisává válik. Ehhez persze az is szükséges, hogy a helyi vezetők a lakóhelyi lehetősé­geket és vágyakat nagyobb körzeti, tájegységnyi — eset­leg országos — léptékben is képesek legyenek megítélni, s a kialakult mértékek al­kalmazásával gazdaságosan tervezzék az „életet”. M indenesetre a külön­böző vizsgálatok eredményei arra mu­tatnak, hogy a „falusi” jel­ző ma már átfogó, várostól megkülönböztethető értelem­ben is kezd mindinkább túl­haladott szóhasználattá vál­ni — az élet, az életmód vo­natkozásában is. Pál László Sajtótájékoztató az Állami Biztosító megyei igazgatóságán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents