Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21., vasárnap {zmnEiS Barátaink életéből Nyolc városközpont Moszkva 1990-ben A 8 milliós Moszkva 1990- re teljesen megváltoztatja arculatát. Nyolc évszázadon keresztül gyűrűformában és sugárirányban fejlesztették a várost, egyetlen központtal. Ez az elhelyezés azonban az utóbbi évtizedek gyors fejlődése és növekedése következtében már kényelmetlenné vált, főleg a közlekedés szempontjából. A szovjet építészek alapvetően új eljárást javasoltak a város fejlesztésére. Arról van szó, hogy lényegében a városban nyolc egymilliós várost hozzanak létre. Mindegyik ilyen „városban”, a tervek szerint, önálló kulturális és szolgáltató komplexumot építenek ki, és biztosítják a munkaerő-tartalékok és a munkahelyek viszonylag kiegyensúlyozott arányát. E nyolc „város” lakói helyben dolgozhatnak és pihenhetnek. Jelenleg erőteljes ütemben folyik a jövendő „városok” kialakítása. Mi lesz Moszkva történelmi központjának a sorsa? Moszkva 1970-től 1990-ig terjedő fejlesztésének 20 éves általános terve e téren is világos perspektívát ad. A „régi” városnak a Szadovoje körút által határolt területét természetvédelmi övezetté fogják nyilvánítani. Ugyanakkor továbbra is a város jelentős kulturális magva marad. Az értéktelenebb építmények szanálásával a régi központ túlzsúfoltsága megszűnik, és a felszabaduló telkeken csinos tereket, játszótereket, virágos parkokat létesítenek. A Szadovoje körút által határolt területen kizárólag akkor engedélyeznek új építkezéseket, ha ezek építészetileg összhangban vannak a régiekkel. Egészében ebben a városrészben igen kevés új építkezést engedélyeznek. Hogyan oldják meg Moszkvában a lakásproblémát? A tervek szerint 1990-re minden moszkvai család komfortos lakást kap. Ez reális célkitűzés: Moszkvában évente 100—120 ezer új lakás épül. A folyamatosan erőteljes ütemű lakásépítés lehetővé tette a régi lakásállomány részarányának minimálisra csökkentését: csupán 15 százaléka származik a II. világháború előtti idődből. Az elmúlt 15 év során a főváros lakásállományának mintegy kétharmad részét felújították. Ma már minden moszkvai lakást elláttak vízvezetékkel, csatornahálózattal, gázzal, villamos árammal; 99 százalékát központi fűtéssel (világviszonylatban egyedülálló mutató); több mint 80 százalékát központi melegvíz-szolgáltatással szerelték fel. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a városból teljesen eltűnnek a múlt században épült több emeletes, jó állapotban levő lakóházak. Közülük sokat belsőépítészeti szempontból „modernizálni” fognak, de homlokzatukat változatlanul hagyják. Jelenleg ilyen felújításokat végeznek a régi városrészben. Mi történjék a gyárakkal a városban? Moszkva ipari potenciáljának növelése alapjában a már meglevő üzemek és gyárak felújításával történik. A távlati elgondolások szerint a lakónegyedektől elkülönítve 65 termelési övezetet hoznak létre. Ide fogják áttelepíteni a városban egyelőre rendszertelenül szétszórt mintegy 900 ipari egységet. Azt is tervbe vették, hogy tovább korszerűsítik a személyszállítást oly módon, hogy a város bármely pontja legfeljebb 30 perc alatt elérhető legyen. A. Gyedül APN—KS tálkodási célokra használták, hanem a lakosok ide jártak pihenni is, hogy teázgatás közben megtudják a városi híreket. A tudósok megállapítása szerint a feltárt hely — a XIV. század legrégibb építészeti komplexumai közé tartozik. Az úgynevezett korai földművelő településeken az ásatások az Ariza folyó ősdeltájában folytatódnak. Legnagyobb városnak Kok Mardan számított. A feltárt egyszobás házak falait téglából építették. A nádból készült lapos tetőt agyaggal kenték be és ezt farudak, valamint támpillérek tartották. A helyiséget kandalló típusú tűzhellyel fűtötték. Az élelmiszert agyagedényekben tárolták. Az ősnövénytannal foglalkozó szakemberek megvizsgálták ezek tartalmát, majd megállapították, hogy a telepesek kölest, rizst, búzát és hajdinát termesztettek. Ellátták magukat görög- és sárgadinnyemagokkal, valamint aszalt sárgabarackkal is. Őseink tehát dinnyetermesztéssel és kertészettel foglalkoztak. A földeket kis csatornákból öntözték, amelyek a vizet az Arisza mellékfolyójánál és holtágainál fekvő vízgyűjtőkből kapták. A kok mardani ásatások arra engednek következtetni, hogy a régi időkben a földművelés Kazahsztánban magas színvonalat ért el. (Pravda) Fordította: Bukovinszky István A Krím-félsziget egyik világhírű üdülője Jalta. Felvételünk nyarat idéző pillanat a sokak által megcsodált Fecskefészek kilátóról, a tengerparton Visszatért az expedíció Egy régi település titkai Sok éve folytnak Otramak, ennek az ősi településnek, valamint a Szir-Darja folyó völgyében fekvő több falunak a tervszerű feltárási munkálatai. Az archeológusok megállapították, hogy a középkorban Kazahsztán területén magasan fejlett civilizáció létezett. A nemrég befejeződött ásatások eredményeiről K. Akisev, a történelemtudományok kandidátusa beszélt: — Ez az idény örömet hozott a kutatóknak. Eredeti középkori építményt tártak fel, amely egy vízgyűjtő partján, a város délnyugati kapujától 200 méterre található. Bebizonyosodott, hogy egy fürdőről van szó. Az épület alapja kereszt alakú és középen helyezkedik el a nyolcszögletű terem. Az egyéb helyiségek oldalt csatlakoznak hozzá. Az egyikben víztartály látható, amelybe kerámiából készült csövön folyt a víz. Onnan egy másik helyiségbe vezették a vizet, ahol egy üst állt. Ezt azon a csatomala- birintuson áthaladó füst melegítette fel, amelyet a padozat alá építettek be. Megőrződtek a téglából kirakott kádak is. Kívül égszínkék csempékkel burkolták, és belül vízálló réteggel vonták be. A bejárattól jobbra épségben megmaradt néhány, égetett téglából készített talpazat, és ezek a terasz tartóoszlopainak alapjául szolgáltak. Feltételezhető, hogy itt volt a teázó. Azokban az időkben alkalomadtán a keleti fürdőket nemcsak tiszNDK Tudással és szeretettel A nyolcéves Dórit Köthen egy kedves, szőke kislány. Életében először járt a tengerparton. De ami még fontosabb: hosszú idő óta először történt meg, hogy több héten keresztül együtt lehetett a szüleivel és Fáikkal, kétéves kisöccsével. Dórit ugyanis beteg. Egyike annak a több mint ' hatvan gyermeknek, akik krónikus veseelégtelenségben szenvednek. A kis betegek veséje nem dolgozik, nem tisztítja vérüket, ezért hetenként háromszor művesét kapcsolnak rájuk. A több órás kezelés nagy megterhelést jelent a gyermekeknek. Néha szédülnek, máskor a fejük vagy a hasuk fáj. Rendszerint megijednek a művese bekapcsolásától is, mert az némi fájdalommal jár. Dr. Dévaux, a berlini Charité Kórház gyermekgyógyászatának főorvosa három év óta nyaranta rendszeresen elviszi néhány betegét és hozzátartozóit a Keleti-tenger partján fekvő Koserow- ba. Az életfontosságú kezelést ebben az időszakban a fürdőhely kórházában végzik. „El lehet képzelni, micsoda öröm ezeknek a gyerekeknek, hogy több hetet együtt tölthetnek a szüleikkel” — mondta a főorvos. Berlinben állandóan a kórházban élnek és rendszerint csak hét végén látják hozzátartozóikat. A kislány édesanyja hálával beszél a berlini kórházról. „Ha Dórit meglátja a főorvost, alig tudjuk visszatartani. A múlt év nyarán a hosszú betegség következtében kislányunk annyira legyengült, hogy már nem mertünk bízni talpraállásá- ban. Az orvosok és a nővérek tudásukkal és szerete- tükkel segítettek és visszaadták a hitünket.” Az orvosi kezelés mellett a gyermekek a berlini Charité Kórházban iskolai tanulmányaikat is végezhetik. Dr. Devaux hangsúlyozta: „Az orvosi kezelést és a gyermekek fejlődését egységes egésznek tekintjük. Nekünk nemcsak a betegséggel kell törődnünk, számunkra a kicsinyeknek valamennyi — kis és nagy — problémája egyaránt fontos.” Ilyen probléma persze sok akad. így például a kis pácienseknek diétát kell tartaniuk. Eleinte nehéz meggyőzni őket arról, hogy naponta csak háromszáz grammot ihatnak és hogy ezt a normát maguktól is betartsák... Közben működik a művese. Heidrun nővér vastag mesekönyvből olvas fel a kicsinyeknek. „Nagyon fontos, hogy kezelés közben foglalkoztassuk a gyermekeket. Meséket mondunk, kis történeteket, játsszunk velük, sőt, a nagyobbak részére még iskolai oktatás is folyik. Ez legalább elvonja a figyelmüket.” És így lesz ez egész életükben? Nem. Az orvosok és az ápolónők látogatásunk végén örömmel újságolják: „Berlinből éppen most kaptunk értesítést, hogy az egyik kis betegünkbe új vesét ültettek át, s az operáció sikerült.” A szülők reménykednek, hogy nemsokára az ő gyermekükre is sor kerül. A Köthen család a Keleti-tenger partján. Jobbra a nyolcéves Dórit, szemben vele a kétéves Fáik Kuba Olaj és atomenergia Nincsenek bővizű, energiatermelésre befogható folyók, a föld mélye nem rejt széntelepeket Kubában. Az elektromos energiát hagyományosan olajtüzelésű hőerőművekben állítják elő, ezeket is importból táplálják: a szocialista szigetország nem rendelkezik számottevő mennyiségű saját kőolajjal és földgázzal. Az energiaszükségletek ugyanakkor növekednek. A hetvenes években a fogyasztás évi átlagban 8,5 százalékkal emelkedett. Ennek oka: a kubai népgazdaság — különösen az országnak a KGST-be történt belépése óta — gyorsuló ütemű fejlesztése, az első ötéves terv nagyszabású építkezései, ipari beruházásai. Nem kis tétel a háztartási felhasználás növekedése sem: az áruellátás nehézségei ellenére az utóbbi öt évben mintegy kétmillió, különféle elektromos háztartási gépet vásároltak a kubai fogyasztók. Mindebből könnyen megérthető, miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget Kubában a nukleáris energia felhasználásában rejlő lehetőségek kihasználásának. Már épül az első — KGST- együttműködés keretében épülő — kubai atomerőmű, amely a tervek szerint 1985- ben kapcsolódik be az ország energiaszolgáltató hálózatába, 440 megawattos kapacitással. Az elektromos energia termelésében a teljes átállás az atomerőművekre természetesen még a távoli jövő perspektívája csupán. A hőerőművek hosszú távon is fő szerepet fognak játszani a kubai népgazdaságban. Ennek a realitásnak megfelelően a jelenlegi ötéves tervben is fontos helyet kap az olyan „hagyományos” erőművek létesítése, mint például a szovjet technológiával és segítséggel épülő, befejezéshez közeledő arieli „Máximo Gómez”, amelynek első, 100 megawattos egységét az év elején már üzembe helyezték. A nukleáris centrálé és az új hőerőművek teszik majd lehetővé a régebbi építésűek teljes rekonstrukcióját, amelyeket jelenleg még nem lehet kivonni a termelésből. Pedig egyik-másik generátormatuzsálem már ’ igencsak megérett a nyugdíjazásra: az egységnyi villamos energia előállításához 60—80 százalékkal több olajat használ fel, mint a legmodernebb technológiával dolgozó társai. A forradalom győzelmét követő államosításkor a — korábban amerikai tulajdonban levő — energiaipar összteljesítménye 1 millió 760 ezer megawattéra volt. Ezt az energiamennyiséget teljes egészében kőolajból állították elő. Tavaly 3,7-szer eny- nyi elektromos energiát termeltek Kubában. Ez az elmúlt két évtized alatt évi átlagban 7,2 százalékos termelésnövekedésnek felel meg (amihez kétmillió tonnával több kőolajra volt szükség, az ára viszont időközben mintegy • ’.őrösére emelkedett). Talán a számoknál is ékes- szólóbban mutatja a kubai villamosipar fejlődését az, hogy a forradalom győzelme után az egyik legsúlyosabb gond éppen az energia biztosítása volt, olyannyira, hogy az Egyesült Államok annak idején a Kuba elleni gaz 1 isi:' blokád sikerét nagymértékben a szigetország energiagondjaitól remélte.. Mint kiderült: hiába. (vhi) Az egyik kis páciensre rákapcsolják a művesét (Fotó: ADN/ZB — KS)
