Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-20 / 16. szám
1979. január 20., szombat o IZHil'MitiÖsszeállítás, szállítás. Hamarosan útnak indíthatják saját szállító járműveikkel a kétszemélyes heverőket az Orosházi Bútoripari Vállalat raktárából Fotó: Veress Erzsi Lakásépítő vasasok Nem teljesen a profilba vág, de tény: a szarvasi járásban a legnagyobb építéskapacitással a Szarvasi Vasipari Szövetkezet rendelkezik. Tavaly például az építőipari részleg 53 lakást adott át és valamennyit több szintes, telepszerű formában építették. De ez csak tevékenységüknek körülbelül a felét tette ki, a többiért különböző közületi szolgáltatásokat és szakipari munkákat végeztek. Szakipari munkákból ugyanis olyan mennyiség elvégzésére képesek, hogy nemcsak saját igényeiket fedezik, hanem bőven tudnak külső megrendelők részére is munkát vállalni. Minderre szükség is van, mert mint Grünwald Béla részlegvezető elmondotta, jelenleg még ráfizetéses' a lakásépítés. A munkát ugyanis hagyományos módon téglafalazással végzik, és ez sok kézi munkát igényel, nehezen gépesíthető. Az idén nem sokat változik a helyzet, az átadásra váró 64 lakást ugyanezzel a technológiával építik. Azért már több gépet használnak, mert tavaly 6 millió forintért vásároltak darut, vakológépet és különféle kisgépeket. Mindez már a felkészülést is szolgálja a jövőre, ugyanis az ÉVM kijelölte a szövetkezetei a középblokkos technológiára. A következő évtől a lakások már ezzel a módszerrel épülnek és ehhez az idén további 8 millió forintért vásárolnak gépeket. De nemcsak gépesítenek, hanem megkezdték a szakképzést is. A szövetkezet kőművesei folyamatosan sajátítják el az új technológia tudnivalóit. Eredményes 2t év A téglaiparban segédmunkáiként kezdte a pályafutását Berki László. A budapesti Kerámia téglagyárban dolgozott, amikor 1949-ben normás- (időmérő) tanfolyamra küldték. Ezután a kőbányai téglagyárba került, ahol normás lett, és párttit- kámak is megválasztották. Hamarosan újabb feladatot kapott: a Mályi Téglagyár főművezetője lett. Innen 1952. december 1-én helyezték át Békéscsabára, az I. számú téglagyár vezetőjéül. A kezdeti időre így emlékszik vissza: — A munkások igen rossz körülmények között dolgoztak. Jellemző például, hogy a nyerscserép szárítása kokszégetéssel történt, s a keletkezett széngáz miatt sokan megbetegedtek. A csilléket és téglaszállító kocsikat lovakkal vontatták, szinte minden munkafolyamat rendkívül nehéz fizikai erőfeszítést kívánt. Innen kellett elmozdulni, közben a tervet évről évre teljesíteni, a munka- és szociális körülményeket javítani. A fejlesztés feltétele az anyagi alapok megteremtése volt. Előbb megszüntették a kokszégetéssel való szárítást, aztán a lovakat Diesel-motorok váltották fel. Az 1956-os ellenforradalom idején Berki László, mint karhatalmista, fegyverrel védte a munkás-paraszt hatalmat. Ezután, 1957-ben a Békéscsabai Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója lett, amikor is mindkét békéscsabai téglagyár az irányítása alá került. Sok munkája közepette végezte el az építőanyagipari technikumot, és 1964-ben sikeres vizsgát tett. Amikór pedig átszervezték a téglaipart, őt nevezték ki a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójává. A téglagyárak fejlődése meggyorsult. A békéscsabai I-es számú gyárban már 1960-ban bevezették a 253-as szalagcserép gyártását, s ez 30 százalékos termelésnövekedést eredményezett. A kézi elszedés helyett rámaadagoló automatát alkalmazták, ami megkönnyítette az asszonyok munkáját,. A kemencék gáztüzelésűre való átalakítása 1967—68-ban történt. Samíg azelőtt az égető egy műszak alatt 80 mázsa szenet lapátolt a tűztérbe, attól kezdve csupán műszereket kezel. A cserép gépi vagonba rakása 1970-ben oldódott meg, ami ugyancsak igen nehéz munkától mentesíti az embereket. Békés megye 14 és Csong- rád megye 10 tégla- illetve cserépgyárát 1973. január 1- én egyesítették. Akkor helyezték üzembe a békéscsabai korszerű új cserépgyárat is, ahonnan már az első évben 20 millió cserép exportra került. Ebből másfél millió dollár árbevétel származott. Így az importgépek, berendezések ára rövid idő alatt visszatérült. Ekkor kapta meg Berki László az Eötvös Lóránd- díjat. A vállalat, amely már előzőleg is számos elismerésben részesült, sorra-rendre kimagasló eredményeket ért el, s ezért 1968-ban, 1969ben és 1970-ben megkapta a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóját, a Szocialista Munka Vállalata címet és a Kongresszusi Oklevelet is. Ezt követően 1975-ben és 1976-ban a Kiváló Vállalat címet érdemelte ki. Az elgondolások megvalósultak. Ma már a gyárak 50 százalékában korszerű a termelés, jók a munka- és szociális körülmények. S a fejlődés tovább tart. Az V, ötMunkatermelékenység, szakosodás és koncentráció ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Feladataink a nagyüzemi szarvasmarhatartásban A hazai szarvasmarhatartás magas költségeinek egyik oka a munkatermelékenység alacsony színvonala. Különösen a tehenészeti munkák termelékenysége alacsony. A gyorsan terjedő korszerű technológiai, szervezési eljárások legfontosabb eredménye: az egy gondozóra jutó állatállomány többszörösre növekedése, a munkabérköltség csökkenése és a dolgozók munkájának könnyebbé válása. Az új szervezési módszerek közül — a munkatermelékenységre, a költségek csökkentésére gyakorolt hatásuk miatt — a legnagyobb jelentőségűek, a szakosodás és a koncentráció, a technológia terén pedig a szabadtartásos és a gépesített elhelyezési és tartási rendszerek. Hasznosítási Irányok A gazdaságos állattartás feltételeinek kialakítását nagyon fékezi, hogy egy-egy termelőszövetkezetben, sőt gyakran egy-egy állami gazdaságban is szinte valameny- nyi állatfajjal foglalkoznak. Pedig a rentábilis korszerű nagyüzemi tartásnak alapvető feltétele az érők és az eszközök, továbbá az állatállomány széttagoltságának megszüntetése. A tudományosan megalapozott szakosodás az egyes állattenyésztési ágak elkülönülésén túlmenően hasznosítási irányok szerint is. így a szarvasmarhatartásban a tehenészet és a hizlalás elválik egymástól. Ma már a éves tervidőszak végéig 600 millió forint értékű beruházás valósul meg. A fejlődésben igen nagy szerepe volt Berki Lászlónak, aki mint igazgató 21 évig vett részt a téglaipar szervezésében, munkájának irányításában. Együtt a dolgozókkal, akikkel mindig szoros kapcsolatot tartott. Véleményt, javaslatot kért tőlük, megvitatta velük a teendőket. Nagy gondot fordított a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére, a kiváló eredmények elismertetésére. Az volt az elve: a szocialista brigádok vezetői a „front” első számú parancsnokai, akik a vállalatvezetés közvetlen segítői. Szigorú volt önmagához és megkövetelte a rendet, fegyelmet másoktól is. Bízott a munkatársaiban, becsülte őket és ritkán fordult elő, hogy valakiben csalódott volna. Huszonegy év alatt számos elismerésben részesült. Megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. a Munka Érdemérmet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Most. nyugdíjba vonulása alkalmával a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Húsz évig volt a munkásőrségben századparancsnok, több mint húsz éve a békéscsabai városi párt-végrehajtóbizottságának, valamint a vállalati pártbizottságnak a tagja. Nyugdíjba vonulása után továbbra is tevékeny szerepet vállal a társadalmi feladatok teljesítésében, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál pedig tanácsadóként dolgozik. Amíg az egészsége, ereje megengedi. Kívánjuk, minél tovább! Pásztor Béla szarvasmarhatartás szinte világszerte specializálódott. Saját hús- és tejtermelő körzetek, üzemek vagy üzemrészek alakultak ki. A fajtákon belül is a vegyes hasznosítású állatok helyett külön tej- és hústípusokkal találkozunk. Tőkés mezőgazdasági üzemekben az erős koncentrálódás mellett a szakosodás is eléggé előrehaladott. Ennek legfejlettebb formája az iparszerű, gyárszerű termelés, amelynek jellemzője, hogy a tejtermelés vagy marhahizlalás különválik a mezőgazdasági üzemtől. A szocialista mezőgazdaságban nincs akadálya a tudományos alapokra fektetett, a termelőerők ésszerű elhelyezésének keretén belül tervszerűen végrehajtott szakosításnak. Tejtermelési körzetek A Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában főleg a területi szakosításban jelentős az előrehaladás. Egyre több speciális hús- és tejtermelő körzetet hoznak létre. A Szovjetunióban például a szakosított szarvasmarha-hizlalást főleg Kazahsztán, Szibéria, a Volgán túl, Észak-Kaukázus és az Urál vidékén alakították ki, főleg ott, ahol nagy, természetes legelőterületek vannak. A tejtermelő körzetek főleg a városok közelében találhatók. Nálunk is megindult a specializálódás folyamata, de egyelőre főleg az állami gazdaságok rendelkeznek a szarvasmarhatartás szakosításának anyagi és szubjektív feltételeivel. A termelőszövetkezetek zömében ugyan még a közös szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi színvonalú kialakítása a közvetlen feladat, de minden lehetőséget meg kell ragadni a specializálás előkészítésére. Az új épületek, istállók tervezésénél és építésénél a korszerű nagyüzemi szakosítás esetleg későbbi megvalósításának feladatait is tekintetbe kell venni. A nagyobb létszámú szakosított tehenészetekben kedvező lehetőség nyílik a korszerű technika alkalmazására és kihasználására. Mindezek következtében jelentősen nő az egy gondozóra jutó állatlétszám, ezzel együtt a munkatermelékenység, s csökken a bérköltség. A szakosított, koncentrált állomány további előnye, hogy az általános költség és általában a járulékos beruházás az állomány koncentrálásával kisebb mértékben növekszik, mint a létszám. Kedvező a koncentráció az előbbiek mellett közvetlenül népgazdasági szempontból is, mert csökkennek a szerződéses termeltetéssel járó szervezési és egyéb kiadások, kevesebb helyről biztonságosabb árualappal számolhatnak az illetékes állami szervek. Exportszempontból is kedvező az állomány koncentrálása, mert így egyöntetű minőséget és nagy mennyiséget szállíthat egyetlen üzem. H továbblépés akadálya A koncentráció alacsony fokával nagyrészt összefügg, hogy a szakosodás sem haladt megfelelően előre. A gazdaságok többsége egyaránt foglalkozik tehenészettel, növendékmarha-nevelés- sel és. marhahizlalással. A viszonylag kis állatlétszám befogadására alkalmas telepeken szinte kisüzemi méretekre szűkülnek az egyes állattartási ágazatok, illetve hasznosítási irányok. Emiatt az eszközök és szakértelem is szétforgácsolódik, akadályokba ütközik a nagyüzemi épületek kicserélése, a korszerű technika és a gépesítés bevezetése, magasabb a termelési költség. Horváth István Titokzokni Szeghalomról Az első gépek egyike volt az orrlezáró, ami átköltözött az új üzemcsarnokba mn A KISZ-védnökséggel épülő Budapesti Harisnyagyár szeghalmi új üzemének egy része már tavaly október óta eredményesen működik. Az elképzelések szerint január utolsó napjaira tervezik a csarnok végleges műszaki átadását. Hogyan lehet ez? Már 1978. októberében a 2300 négyzetméteres üzemépület egyik felében dolgoztak. Olyannyira, hogy az utolsó titokzoknitételek innen futottak ki exportra Mongóliába. Az üzem jelenleg mintegy 1?0 dolgozója 400 ezer pár „titokzoknit” készített el tavaly. Az új üzemcsarnokban folyamatos a gépek telepítése, a napokban szerelték be a két Heliot-formázógépet, s még az első félévben várják a gőzláb formázóasztalt. Az esztendő másik felében kezdi működését a festöde, ahol a jövőben a Gyulán megkötött durva árut fogják színezni. Az elképzelések szerint év végéig kétszer annyi leányt és asszonyt szeretnének foglalkoztatni, mint napjainkban, a korszerű, modem üzemcsarnokban. Jelenleg itt nézik át, meóz- zák, csomagolják a combfix és térdharisnyákat, más zokniféleségeket pedig itt öntenek végleges formákba, s küldik azokat a kereskedelemnek. A kazánépület is áll. Sőt, a próbaüzemelésen is túl vannak már-már. Eddig — hideg ide, hideg oda - kiállta a próbát Fotó: Veress Erzsl
