Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-20 / 16. szám
1979. január 20., szombat Az útkeresés jegyében, együtt beszámoló taggyűlés a békéscsabai közművelődési pártalapszervezetben Betkó Katalin, az alapszervezet titkára ismertette a vezetőség beszámolóját Fotó. Gá, Edit Huszonhármán voltak ott a harminckettőből Békéscsabán, a tíz intézmény, illetve szervezet kommunistáit magában foglaló pártalapszerve- zet beszámoló taggyűlésén, az ifjúsági könyvtárban. A múzeumi szervezet, a Megyei Könyvtár, a Megyei Művelődési Központ, a TIT, a Hazafias Népfront bizottságai, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének alföldi csoportja, az Országos Filharmónia békéscsabai kirendeltsége, a TÜSZ'SZI és az Űj Aurora szerkesztősége az a tíz más-más tevékenységi terület, amely rendre szőnyegre kerül a közművelődési alapszervezet taggyűlésein, vitafórumain, szabad pártnapjain, és más alkalmakkor. Mondhatnánk azonban úgy is, hogy ezek a más-más tevékenységi területek mégsem különböznek túlságosan egymástól, hiszen valameny- nyiben a köz művelése, az emberi személyiség formálása a cél. Tehát a közös alap adott, és erre felépíthető egy pártalapszervezet élete. Hogy Betkó Katalin párttitkár a vezetőség beszámolójában mégis és sokszor hangsúlyozottan az alapszervezet „útkereséséről” beszélt, nem véletlen. Adódik abból, hogy ebben az alapszervezetben a tagság közel kétharmada magas szintű vezető; hogy a tagok politikai és szakmai képzettsége ugyanúgy magas; és végül, hogy a tagság többsége különböző szellemi tevékenységet folytat. Ez az alapszervezeti élet formáit, módszereit eleve meghatározza, más szóval: tartalmi — tehát lényegi — feladataik folyamatos és rendszeres teljesítésekor ezt a sajátos feltételt nem téveszthetik szem elől. A beszámoló alaposan és részletesen, és ami a legnagyobb erénye: f igyelemmeg- tartóan tárgyalta az alapszervezet elmúlt évi munkáját. A kétségtelen eredményekkel együtt szólt a hibákról is, elhárítva minden megkötő formalitást. Egyszóval világos beszéd volt a beszámoló, melyben a vezetőség a tagság elé tárta, hogy miért nem sikerült átfogóbb eredményeket elérniük, miért jellemezték „útkeresésnek” az elmúlt 12 hónap pártéletét. Akár az ellenőrzésről, irányításról, akár a KlSZ-szer- vezettel való kapcsolatról, vagy a szakszervezeti munka dolgairól szólt a beszámoló, mindig szóba került a nagyobb információigény, az alaposabb tájékozódás fontossága. „Nem kapunk kellő információt — hangoztatta a beszámoló —, a megyei állami szervek, osztályok, a megyei pártbizottság elé kerülő, a közművelődést érintő beszámolókról, döntésekről. Jó lenne megtalálni azt a formát, amely biztosítaná számunkra az információk kerekre zárását.” Ebből a nézőpontból vizsgálva a közművelődési alapszervezet beszámolóját, és később a véleménynyilvánításokat is, egyre erőteljesebbé körvonalazódik, hogy az alapszervezet sajátos feladatait, a párhuzamosságokat és önismétléseket kikerülve úgy teljesítheti méltó módon, ha a közművelődés megyei helyzetéről, az intézmények munkájáról mélyebb összefüggéseket is érzékeltető tájékozottsággal bír. E nélkül formálissá válhat egy-egy jó kezdeményezés, a formális, tehát felszínes pártélet pedig nem rendelkezhet kisugárzással, ösztönző hatással, mondhatnánk a közkeletű meghatározással úgy is, hogy mozgósító erővel. Az a bizonyos „útkeresés” mégsem nélkülöz kezdeti sikereket. Az alapszervezet párttitkára tagja a békéscsabai Városi Tanács művelődési bizottságának, s mint ahogy ezt külön kiemelte: „A rendelkezésemre bocsátott anyagból a korábbiaknál tömörebben, egyértelműbben rajzolódott ki a város köz- művelődésének arculata.’ ’ Békéscsabán 21 művelődési intézmény található, ezek megyei, szakszervezeti és város környéki intézmények. ,Más-más irányítást, ellenőrzést és kapcsolattartást igényelnek — hangoztatta a vezetőség —, alapszervezetünknek ebben a körülményben kell megtalálnia a helyét, irányító, ellenőrző, segítő szerepét.” Az hogy a beszámoló ilyen részletesen és nyíltan foglalkozott a tájékozódás igényével, szükséges és gyors, további javításával, félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a békéscsabai közművelődési pártalapszervezet tagjai és vezetősége tenni akar a megye, a város közművelődéséért, azon túl is, ahol munkaköri kötelesség véget ér. A hivatás és az elhivatottság érzése munkált ebben a beszámolóban, és a követő felszólalásokban egyaránt. Ezért elemezték sok nézőpontból az alapszervezet és a tömegszervezetek kapcsolatait, a szakszervezeti munka lehetőségeit, színvonalának emelését, a KISZ-szel való kapcsolatot, melynek értékelésekor bizonyos eredményekről is szólhattak, hiszen a KlSZ-alapszervezet- ben pezsgőbb az élet, a fiatalok összejövetelei hasznosak, érdekesek, vonzóbbak, mint régebben. Külön dicséretet kapott dr. Grin Igor muzeológus, a KlSZ-alap- szervezet patrónusa, akinek — a vezetőség megítélése szerint —• jelentős érdeme van a KISZ-élet változásaiban. A továbbiakban a négy pártcsoport teyékenységét vizsgálva figyelemre méltó eredményekről számolhattak be. „Ilyen pontos, körültekintő értékelést még egyetlen évben sem kapott a vezetőség a pártcsoportoktól, mint az ez évi beszámoló készítéséhez. Bőven adtak ötleteket is az 1979. évi munkatervhez.” A felszólalók egyértelműen jónak ítélték á vezetőség beszámolóját, és számos javaslattal is éltek. Szegfű István (HNF) az alapszervezeti munka összhangjának fokozott kialakítását sürgette,, és ezt a pártcsoportélet fellendítésével tartja elérhetőnek. Dr. Vass István (múzeum) véleménye szerint alapszervezetük sokkal többet adhat a közművelődéshez, mint eddig adott; javasolta, hogy a taggyűlések napirendjét 15— 20 perces, munkaterven túli programokkal bővítsék. Ilyen alkalmakat például fel lehet használni az aktuális tájékozódásra, információ- szerzésre is. Filadelfi Mihály (Űj Aurora) véleménye szerint az alapszervezet életét a különböző találkozások: taggyűlések, szabad pártnapok stb. alakítják, ezeken vonzó, jelentős témákat kell napirendre tűzni. Szemenkár Mátyás (TÜSZSZI) szintén az állandó informálódás szükségességét elemezte. Nélkülözhetetlen, hogy az alapszervezet vezetősége a városi intézményeken túl a megyeieket is jól ismerje. Beszélt a szakszervezeti bizottság feladatairól, többek között arról, hogy e bizottság tagjait az intézmények vezetői partnernek tekintsék, és ne üzenjenek ki, hogy most „nem érnek rá” velük foglalkozni. Hogy ilyen eset ne forduljon elő többet, ehhez a pártalapszervezet segítsége is szükséges. Nem tartott túlzottan sokáig a közművelődésiek beszámoló taggyűlése, mégis olyan taggyűlés volt, mely a beszámoló, és a felszólalók által is képet adott egy esztendő munkájáról. Olyan képet, mely az 1979-es évre is jól eligazít. Sass Ervin Kórushangverseny } és operabemutató Gyulán : i : A tükör esete — Kérem a következőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkeíődni kezdett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kirendelt védő előszedte tízóraiját. — Vezessétek be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígértem a feleségének... Így sohse lesz vége. Nyílt az - ajtó, belépett a tükör. Kísérői kétoldalt szorosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró, és krákogott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valóságot. Több esetben helytelenül mutatta be a tényeket. Ezzel a magatartásával kárt okozott... A közösségnek. Mint tudjuk... Az ügyész pattant föl. — Nem, tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt, ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott ismételt figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba káros tevékenységét. Sőt, szinte kérkedett negatív beállítottságával. A súlyosbító körülményre hívom föl a tisztelt bíróság figyelmét. A szándékosságra, a megátal- kodottságra, egy visszaeső deformált karakterére. Most nem beszélek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pedig balra. Még véletlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel vakarta hámló keretét. Az egyik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosz- szasan tekerte a fejét, mintha nem passzolna a nyakához. — Talán az amalgám- rétegben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bevonatot. .. A tükör rángatózásba fogott, kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorították. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A másik népi ülnök nem hagyhatta szó nélkül a jajveszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, itten majd kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, mi az igazság ebben a felelőtlenkedésben. És nagyon megkérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen összetört. Hát tehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes visszaadni, ami látszik? Próbálta ő másképpen is. Próbálta a vágyaknak, az elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dolgokat, de nem ment. Hiába erőlködött... Erre már nem futotta képességeiből. Ö már csak régimódian, földhözragadtan csinálja, amibe beleszokott. — Legjobb lenne elhomályosulni, akkor legalább békén hagynának. .. — gondolta csüggedten. A védő kért és kapott szót. — Tisztelt bíróság! Védencemnek igen nehéz gyerekkora volt. Már gyártáskor leselejtezték, majdnem a szemétbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fel. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Hányatott sorsát csak két eseménnyel érzékeltetem: fél évig, mint igazgatói előszobatükör dolgozott. Tudtommal kifogástalanul látta el munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalékolták. A műhelyöltöző vé... akarom mondani, mosdójában kapott mellékállást. A mellékhelyiségben. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizonyos- hajlamok. A bíró fölemelkedett. — A bíróság ítélethozatalra visszavonul. A tükör pedig rálehelt magára, megtisztogatta felületét, hogy jobban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. Péntek Imre : Az az örvendetes tény, i hogy Rázga József, á'békés- ; csabai zeneiskola igazgatója ■ vezeti a békéscsabai Bartók • Béla vegyes kart és a gyulai | Erkel Ferenc vegyes kart is, | lehetőséget biztosított a ja- I nuár 18-án a gyulai Erkel 5 Ferenc Zeneiskolában nagy• szabású közös hangverseny J megrendezésére. A hangver- i seny első részében a bevezető ■ közös kórusszám után mind• két vegyes kar repertoárjá■ ból madrigálokat és népsze- S rű barokk kórusszámokat S elevenített fel. Az énekkari • számok közt Kertész Tamás, • az Állami Operaház magán- S énekese, Pál Olga, a kórusok ■ szólistája, valamint Korom• pai Tünde énekszakos főis- í kólái hallgató Nátor Éva és • Csonka Barna zongorakísére- S te mellett egy-egy dalt adott : elő megérdemelt sikerrel. ; A hangverseny másik ré- S szében került sor Henry Pur- i cell XVII. században élt an• goi zeneszerző „Didó és S Aeneas” című operájának oratóriumszerű előadására, a fontosabb részek kiemelésével. Az operát jellemző sok és hálás kórusszám igazolta a betanítást vállaló Rázga József karnagy szerencsés választását. Didót (alt) Korom- pai Tünde, Aeneast (bariton) Kertész Tamás énekelte; míg több szerepet Pál Olga és Bokor Jutta^ főiskolai hallgató, a csembalón játszó Csonka Barna, valamint az egyesített két vegyes kar és a Gyulai kamarazenekar jól összefogott kíséretével. Az operabemutatót vezénylő Rázga József karnagy kivételes rátermettségről és stílusérzékről tett tanúságot. A közönség hosszan és forró lelkesedéssel ünnepelte a három amatőr együttest, a szólistákat és a kitűnő karnagyot. A bemutató ritka szép élmény volt. Az előadás műsorát Her- bály András igazgató ismertette. Dr. Márai György Nagy sikert aratott a békéscsabai és gyulai kórusok közös szereplése . Fotó: Béla Ottó MOZI BÚÉK! Furcsa film ez a BÚÉK! Magyar film, a legújabb termésből, magán hordozva, magával vonszolva a mostani magyar filmek minden erényét, hibáját. Nyitott tétel, hogy a különben vérszegény sztori csak arra szolgál, hogy általa betekinthessünk egy szűkebb munkahelyi közösség életébe. Hogy úgy mondjam: a színfalak mögé is, a mosolyok és tekintetek, a szavak hangsúlyai és a barátságok mögé; a vezetői stílus és a beosztott „egyetértése” mögé. Izgalmas indítás. Aztán a magyar filmek úgy látszik, egyelőre kiirthatatlan betegsége itt is felüti a fejét: a frappáns indítás után szinte minden átmenet nélkül unalom kezd terjengeni a nézőtéren, a szereplők minden cél nélkül, össze-vissza jönnek- mennek, beszélgetnek, vitatkoznak és viselkednek. Úszkálva az unalom alig mozduló hullámain, a néző kénytelen rájönni: mintha a í°r' gatókönyvírók és a rendező már a film elején belefáradtak volna az egészbe, elunták a koncentrálást, a figyelmet. Bárki megítélheti, hogy a szereplők — mintha helyzetgyakorlatokat oldanának meg szóban és mozgásban — szinte rögtönzött. szöveget mondanak, (túlzás: dünnyög- nek, általában érthetetlenül), és semmi újat nem tudnak kitalálni a szilveszteri, egymás lakására történő járká- lás közepette. Pedig ünnepelnének hőseink, ez ,a kis baráti kollektíva, (feleségekkel és állandó szeretőkkel dúsítva), hiszen pontot tettek egy nagy szakmai feladat végére, melytől joggal várnak elismerést. Csakhogy az új főnök nem sokat törődik elődje dolgaival, a baráti közösség megbízásával sem, és egyelőre csak „ismerkedik” a helyzettel. Ügy tűnik, jogos a nekibú- sulás, és indokolt mindaz, ami az éjszaka leple, ,a pezsgés mámor és a bezárt mosdóajtó mögött megtörténik. A hosszú tízpercekig tartó tömény unalom itt viszont robban, az a bizonyos mosdójelenet sokkoló erővel hat és leplezi le a barátság, az összetartás értékét, az emberi kapcsolatok értékeit, közelebb hozva a valóságos értéktelenségét. Kiderül, hogy a nagy, közös barátság csak az érdek határvonaláig terjed, hogy az új főnök szimpátiájáért kijátszották egymást is. Ügy omlik össze ennek a néhány embernek a látszólagos együvé tartozása, önbecsülés^ és egymás iránti tisztelete, mint a kártyavár. Innen végig jó film a BÚÉK! Alaposan bevilágít a mélybe, ha nem is a tudatalatti régiókba, de az eltit- koltakba annál inkább, és meztelenre vetkőzteti szereplőit. Nem sajnálja, mi sem sajnáljuk őket. Annál többet töprengünk viszont két dolgon: miért képtelenek a ma- gyar filmek forgatókönyvírói, rendezői végig egyforma intenzitással, figyelemmel megcsinálni filmjeiket? A másik: ennyire dermesztőén és pokolian szétesnek emberi kapcsolataink? És ha eddig, tehát a töprengésig eljut a néző, akkor érdemes volt ezt a BŰÉK !- ot összehozni. Több művészettel, nagy .alázattal és hittel persze jobb lett volna. S. E.