Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

1979. január 20., szombat o Felhívás! A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, a KISZ Békés megyei bizottsága, a Hazafias Népfront Békés megyei bi­zottsága, a Lapkiadó Vállalat, a Körösök Vidéke Területi Termelőszövetkezeti Szövetség, a Dél-Békés megyei Területi Termelőszövetkezeti Szövetség, a Kisipari Szövetkezetek Bé­kés megyei Szövetsége, a Fogyasztási Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége, a Lányok, Asszonyok és a Fáklya című lapok szerkesztősége a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 60., és Békés megye felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére „Együtt a közös úton” című vetélkedőt hirdet a Békés megyei üzemek, vállalatok, intézmények és szövetkezetek dolgozói részére. A vetélkedő célja hazánk és a felszabadító Szovjetunió kö­zött kialakult kapcsolatok népszerűsítése és a két nép kö­zötti barátság elmélyítése. A vetélkedő forrásanyagát a Fáklya, valamint a Lányok, Asszonyok című lapok 1979. január 1. és 1979. szeptember 10. között megjelenő cikkei, továbbá a megyei elődöntőktől kezdődően „A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok 30 éve” című kiadvány képezi. A vetélkedőre benevezhetnek mindazok a megye területén levő üzemek, vállalatok, intézmények és szövetkezetek, ame­lyek legalább öt csapatot állítanak feL.A csapatok létszáma 4 fő. Ha egy üzem, vállalat, intézmény, szövetkezet létszám, széttagoltság, vagy más ok miatt öt csapatot nem tud össze­állítani, akkor más üzemmel, vállalattal, intézménnyel, szö­vetkezettel társulhat. A vetélkedőbe való benevezéseket 1979. február 15-ig a Békés megyei Művelődési Központhoz kell eljuttatni (5600 Békéscsaba, Luther u. 6.). Benevezési lapokat minden Békés megyei településen a művelődési házakban igényelhetnek. • A vetélkedő szervezése és lebonyolítása területi elv sze­rint történik. A vetélkedő négyfordulós: 1. Házivetélkedő, a lebonyolítá­si határidő 1979. május 15—31. 2. Járási-város döntők, lebo­nyolítási határidő 1979. június 1—30. 3. Megyei elődöntő, időpontja 1979. szeptember 9. 4. Megyei döntő, időpontja 1979. szeptember 20. A vetélkedő döntőjének díjai: I. díj 10 napos jutalomutazás a Szovjetunióba; II. díj 7 napos juta­lomutazás a Szovjetunióba; III. díj 5 napos jutalomutazás a Szovjetunióba. A megyei döntőbe bejutott többi csapat értékes ajándék- tárgyakat kap. Tekintettel a vetélkedő fontos politikai jelentőségére, a felhívást közreadók nevében a szervező bizottság kéri az üzemek, vállalatok, intézmények és szövetkezetek politikai, szervezési, gazdasági irányítóit, hogy közreműködésükkel nyújtsanak hathatós segítséget a vetélkedő szervezéséhez és sikeres lebonyolításához. A vetélkedővel kapcsolatos részletes felvilágosítást a szer­vező bizottság külön tájékoztatóban juttatja el a vetélkedőbe bekapcsolódó csapatok részére. A vetélkedőt meghirdető szervek nevében a SZERVEZŐ BIZOTTSÁG. Színházról beszélgettek a közművelődési felügyelők Ma lép életbe a személygépkocsik forgalmazásának új rendje Január 20-án életbe lép a személygépkocsik forgalma­zásának egyes kérdéseit sza­bályozó minisztertanácsi ren­delet, amely előírja, hogy új személygépkocsi — akár a Merkúrtól, akár a KON- SUMEX ajándékautó szol­gálatától OTP—IKKA-akció- ban vásárolták — három éven belül csak az arra ki­jelölt vállalatoknak, szövet­kezeteknek vagy azok köz­reműködésével adható el. Ez vonatkozik a rendelet ha­tályba lépése, vagyis 1979. január 20-a, előtt vásárolt személyautókra is. Magán- forgalomban tehát csak az 1976. január 20-a előtt vá­sárolt kocsikat lehet értéke­síteni. Egyes esetekben a kijelölt vállalatok, szövetkezetek köz­reműködése nélkül is átru­házható, megszerezhető a há­rom évnél nem öregebb gép­járművek tulajdonjoga. A rendelkezés ugyanis nem vo­natkozik a közeli hozzátar­tozókra. Akik azonban már szintén csak az előírásoknak megfelelően, az első forga­lomba helyezéstől számított három év eltelte után adhat­ják tovább magánforgalom­ban az autót. Nem kötelező a kijelölt vállalat igénybe vétele akkor sem, h,a a házasság felbon­tása esetén, a házastársi va­gyonközösség megszűnésekor kerül a kocsi az egyik volt házastárs tulajdonába. Há­zasságon kívül is lehet kö­zös tulajdon például az élet­társi együttélés alatt szerzett kocsi. Ezért ,a rendelet lehe­tővé teszi, hogy az autót köz­vetlenül is át lehessen adni a tulajdonostársnak. Nem át­ruházáson alapuló tulajdon­szerzés eseteire — például örökléssel vagy nyeréssel szerzett gépkocsira — szin­tén nem érvényes a rendel­kezés; az örökös, a nyertes azonban a megszabott há­rom év előtt csak vállalat útján adhatja tovább az au­tót. Végül a rendeletnek ez a része nem vonatkozik a ha­tályba lépés, tehát január 20-a előtt kötött adás-vételi vagy ajándékozási szerződé­sekre. A belkereskedelmi minisz­ter kijelölése alapján jelen­leg a Merkur Vállalat bu­dapesti Röppentyű utcai, bé­késcsabai, kecskeméti, mis­kolci, pécsi, szegedi, székes- fehérvári és szombathelyi használtautó-telepe, valamint debreceni és győri kereske­delmi kirendeltsége, továbbá a fővárosi HUNGAROSZER- VIZ Ipari Szövetkezet, a Debreceni Autójavító Ipari Szövetkezet, a Gyöngyösi Au­tó- és Motorkerékpár-javító Ipari Szövetkezet és a Keszt­helyi Vasipari és Gépjármű- javító Ipari Szövetkezet fog­lalkozhat a rendelet hatálya alá tartozó személyautók for­galmazásával. A Minisztertanács rendele­té módosította a gépkocsi­megrendelés feltételeit is. A változás az, hogy az eddigi 20 százalék helyett 50 szá­zalék előleget kell fizetni az új kocsi megrendelésekor. Hasznos tudnivaló az is, hogy a gépkocsi-megrendelé­sek sorrendje nem változik attól, hogy az előleget a ba­táridőn belül mikor — ko­rábban vagy későbben —, egészítették ki, a nyilván­tartásban változatlan sor­számmal szerepelnek a meg­rendelők. Filmsorozat pedagógusoknak, népművelőknek Árrendszerünk árnyoldalai Tegnap délelőtt a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya tanácskozást rendezett a járási, városi közművelődési felügyelőknek és a Békés megyei Jókai Színház veze­tőinek. A téma ezúttal a színház és a közönség kap­csolatának továbbfejlesztése volt. A megyei tanács művelő­désügyi osztályának helyet­tes vezetője, dr. Csende Béla ismertette a Kulturális Mi­nisztérium színház-zene és táncművészeti főosztálya ál­tal kiadott irányelveket, amelyek a kapcsolatbővítés lehetőségeit, módszereit és feladatait tárgyalják, majd elmondta Békés megyeszék­helyi és tájelőadásainak leg­főbb gondjait, problémáit is. A tanácskozáson a résztve­vők beszámoltak arról, hogy a táj centrumok (Gyula, Szarvas, Orosháza stb.) ki­alakítása egyre népszerűbb a művelődésiház-igazgatók és a közönség körében. Megfelelő színpad és környezet bizto­sításával a színházi előadá­sok sem veszítenek színvo­nalukból, így a közönség él­ménye is maradandóbb. Gyulán például ebben a színházi évadban négy bér­letsorozatot indítottak, úgy­hogy 30 előadást játszik a Jókai Színház az Erkel Mű­velődési Központban. Az a cél, hogy a többi, könnyen megközelíthető, jó felszerelt- ségű községi művelődési ház hasonlóan szervezze az elő­adásokat. A színházlátogatók igényei nőnek; egyre jobb és több előadást szeretnének látni. Ezért jelent pazarlást, ha a korlátozott számú szín­házi előadásokat rossz szer­vezéssel, üres nézőtérrel vár­ja némelyik művelődési ház. A színház feladata tovább­ra is az előadások színvona­lának megtartása, emelése, a műsorpolitika javítása, szín­házszerető munkás-paraszt közönségrétegek nevelése. A tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy ezentúl min­den évben találkoznak még a színházi évad befejezése és az új évad műsortervé­nek elkészítése előtt. Akkor majd kölcsönösen elmond­ják véleményüket egymás munkájáról, s a jövő terve­it ennek megfelelően alakít­ják. Még a ritka események kö­zé tartozik a jubileumi ün­nepségek társadalmi rende­zése, de egyre többen így kí­vánják megünnepelni. Január 14-én Záluszki Má­tyás (volt tanácsi kézbesítő) nyugdíjas és felesége, Tetljak Mária tótkomlósi lakosok, gyermekei, unokái, hozzátar­tozók, valamint munkaadók,' párt-, társadalmi szervek képviselői jelenlétében az 50 évvel ezelőtti házassági fo­Filmsorozatof rendez a Bé­kés megyei Moziüzeml Vál­lalat és az ifjúsági és úttö­rőház Békéscsabán. Elsősor­ban pedagógusoknak és mű­velődési intézmények dolgo­zóinak szól az összeállítás, amelynek első műsorán, ja­nuár 25-én, este 7 órától a Mit csinálnak a cigánygye­rekek? és a Fellebbezés cí­mű filmeket vetítik. Febru­megújították. Az ünnepségen megjelent a nagyközségi tanács vb, mint volt munkaadó részé­ről: Pipis István, tanácsel­nök-helyettes, a községi párt- alapszervezet, szakszervezeti bizottság, községi KISZ, a Vöröskereszt, valamint az ÁFÉSZ képviselői. A jubilá­ló házaspár tiszteletére szlo­vák és magyar népdalokkal, ár 8-án a Gombnyomásra és A Kertész utcaiak, március 5-én a Módszerek és az Is­tenmezején 1972-73-ban, áp­rilis 25-én pedig a Tanító- kisasszonyok és a Befejezet­lenül című alkotások szere­pelnek a műsorban. A vetítés után a filmek ál­tal felvetett problémákat is megbeszélhetik a részvevők. verssel kedveskedtek u ma­gyar és szlovák általános is­kola úttörői. • Az anyakönyvvezető ünne­pi beszéde után gyermeke­ik, unokáik átnyújtották a virágkosarat, majd a ta­nácselnök-helyettes és a töb­bi képviselők virággal és szerény ajándékokkal ked­veskedtek ,az ünnepeiteknek és kívánták, hogy a gyémánt lakodalmukat is ilyen csalá­di körben ünnepeljék meg. K evés olyan mindenkit érintő területe van gazdasági életünknek, mint az. árrendszer. Jó, vagy rossz működésétől függ a gazdasági élet hatékonysága, segítségével befolyásolható a lakosság fogyasztása, meg­változása mindig hosszú ide­ig tartó vitákra ad alkalmat. Hazai árrendszerünkre so­káig a változatlanság volt a jellemző, és úgy tűnt, ez egyben a gazdasági élet sta­bilitását is jelzi. Az utóbbi években azon­ban több árintézkedésre is sor került, melyeknek célja a népgazdasági mérleg ja­vítása, az egyes ágazatok ha­tékonyságának növelése volt. Hogy ezekre mennyire szük­ség volt, azt egy példa is igazolja: míg 1973-ban a népgazdasági mérleg 17 mil­liárd forintos többletet mu­tatott, addig 1974-ben az időközben bekövetkezett vi­lágpiaci árrombolások miatt ez hiányra változott. A költ­ségvetés ugyanis a rohamo­san emelkedő importárakat nem engedte begyűrűzni, és csak az emiatt szükséges tá­mogatás 25 milliárd forintot tett ki egy év alatt. Ezt ak­kor meg lehetett indokolni azzal, hogy a hirtelen válto­zások felkészületlenül érték a népgazdaságot, a legtöbb üzem, vállalat nem tudott volna megbirkózni a várható áremelkedésekkel — éppen a merev árrendszer miatt. Át kellett tehát alakítani a bel­ső árstruktúrát, és erre 1975- ben és 1976-ban került sor. A jelentős termelői árrende­zések kihatottak a fogyasztói árakra is. Ezeknek az árrendezések­nek az eredményeként jó­részt sikerült hozzáigazítani árrendszerünket a feltételek­hez, és meg lehetett szüntet­ni az importár-támogatást. De volt egy másik célja is ezeknek az intézkedéseknek, mégpedig az, hogy a csere- arányrornlás veszteségeit az árakon keresztül felosszák a termelőegységek között. Nyilvánvaló, hogy ha csök­ken a népgazdasági nyere­ség, akkor csökkenni kelle­ne a vállalati nyereségeknek is. Ez azonban nem követ­kezett be. A sikertelenségnek alapve­tő okát ma már világosan látjuk: a veszteségeket nem pótolta az árrendezés, mert az árak nem differenciáltak eléggé. Arról van ugyanis szó, hogy el kellett volna ér­ni az árakon keresztül, hogy csak a hatékony, termelé­keny exportképes ágazatok­nak legyen jövőjük, csak azok fejlődhessenek. Ehe- lyet azonban egy nagyfokú, kiegyenlítődés jött létre, melyben eltűnt a különbség a jó és a rossz munka, az olcsó és a drága termék kö­zött. Ez pedig az árakon kí­vüli jövedelmek miatt követ­kezhetett be. A különböző egyedi juttatásoknak, támo­gatásoknak olyan 'szövevé­nyes rendszere alakult ki, melyben a valódi költségék és valódi eredmények jó­részt mérhetetlenek lettek. De nemcsak ez okozott gon­dot, hanem az árrendszer ru­galmatlansága is. Az import­árak például a világpiaci ár­változásokat csak körülbelül egy év késéssel követik. Így előfordul olyan helyzet is, hogy a vállalatok olcsón kapnak olyan importtermé­keket, melyekért a népgaz­daság magas árat fizet. Ez az olcsó import azután a végtermék árában is jelent­kezik, így látszólag jó haté­konysággal állítanak elő a termelők exportárukat, csak éppen a népgazdaság fizet rá az üzletre. Jelenlegi árrendszerünk egyik legsúlyosabb problé­mája a mezőgazdasági fel- vásárlási árak rendezetlen­sége. Ma már köztudott, hogy a mezőgazdaságba be­folyó összegek nem fedezik a termelési költséget. Évente mintegy 15 milliárd forintnyi támogatást kapnák a mező- gazdasági nagyüzemek ah­hoz, hogy fent tudják tartani magukat. Támogatja a költ­ségvetés a mezőgazdasági gé­peket és eszközöket, az ál­lattenyésztést és a különbö­ző beruházásokat, fejleszté­seket. Ez a sokféle bonyolult támogatás rendkívüli mér­tékben eltorzítja a ráfordítá­sokat. Az olcsó gép, műtrá­gya miatt úgy tűnik, vi­szonylag alatsony költségek­kel érnek el nagy hozamokat a mezőgazdaságban, pedig ha a tényleges költségeket néznénk, alaposan megvál­tozna a helyzet. Emiatt a támogatási rendszer miatt a magyar mezőgazdaság becs­lések szerint 20 százalékkal termel drágábban, mint ami a világszínvonal. Ennek jó­részt az az oka, hogy az ár­támogatott takarmányokkal, gépekkel, épületekkel nem takarékoskodnak a nagyüze­mek, hiszen náluk ez a va­lódi érték töredékeként je­lenik csak meg. De rendezetlen a helyzet a fogyasztói árak területén Is. A jelenlegi árarányok túl­nyomó többsége 1950—öl­ben alakult ki. Akkor ennek az árrendszernek volt létjo­gosultsága, hiszen mindenki­nek biztosítani kellett a meg­élhetést. Azóta sokat változott a helyzet, megváltoztak az igé­nyek és a termelési feltételek is. A torzult arányok oda vezettek, hogy hazánkban sok területen szinte mérték­telen pazarlás folyik az élel­miszerekkel, elég talán a kenyér közismert példáját megemlíteni. Ugyanakkor a ruházati cikkek, iparcikkek ára indokolatlanul magas. Ez többék között oda vezet, hogy az élelmiszerekre adott állami támogatás tekintélyes része a turistaforgalmon ke­resztül kiáramlik az ország­ból. Azt hiszem, nem kell to­vább bizonygatni, hogy a jelenlegi torzult árarányok a mostani gazdasági helyzetben nem tarthatók sokáig, tiszta vizet kell önteni a pohárba. Rendezni kell az árakat, mégpedig elvi alapokon, a szubjektív tényezők maximá­lis kiküszöbölésével. Egy olyan országban, mint ha.- zánk, ahol igen nagy a kül­kereskedelem jelentősége, a termelői árak alapja csak a világpiac lehet, hiszen nyers­anyagaink zömét ott vásárol­juk, és késztermékeinket ott akarjuk eladni. A mezőgaz­daságban sem tartható fenn tovább a jelenlegi támogatá­si rendszer, ott is meg kell teremteni az értékarányos árakat. Mindezek az elkerülhetet­len intézkedések természete­sen hatással lesznek a fo­gyasztói ágakra is. Pártunk politikájával összhangban bi­zonyos szociális, kulturális és egészségügyi, valamint alap­vető élelmiszerárak továbbra is támogatást kapnak majd, ha nem is akkorát, mint ed­dig. De a többi területen az árakat, az értékek, illetve rá­fordítások kell hogy meg­szabják a jövőben. E nnek megszokása, elfo­gadása természetesen nem lesz könnyű do­log, bár az életszínvonal — ha szerényen is — továbbra is emelkedni fog. Egyet azon­ban látnunk kell: nincs más választásunk. Helyére kell tenni a dolgokat, hogy vilá­gosan tudjuk: mi, mibe ke­rül, és mi mennyit ér. Je­lenlegi árrendszerünk ma még árnyékot vet ezekre, de hogy előbbre léphessünk, szembe kell néznünk a való­sággal. Lónyai László Megható családi ünnepség Tótkomlóson gadalmukat ünnepélyesen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents