Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-19 / 15. szám
„Türelem, megértés, meg sok szeretet kell” 1979. január 19-, péntek __ H uszonötnek nem érdemes? — A maga lánya jár F.-ékhez? Olyan takaros rendet teremtett szegény öreg körül! — kérdezte a múltkoriban a villanyszámlás Tériké édesanyját. Tériké, akivel most a falu széli utca keskeny járdáján Irénke nénihez igyekszünk, házi szociális gondozónő. A községi tanácstól kapja a fizetést. Szatmári Jánosné a neve, de itt Csanádapácán sokan ismerik, keresztnevén szólítják. — Egy éve vállaltam el. Azelőtt Csorváson laktunk, három műszakban dolgoztam az Orosházi Üveggyárban. Gondolhatja, három gyerek mellett három műszak ! Anyám beszélt rá, hogy inkább jöjjünk haza, vállaljam el ezt az állást. Hát így. Az a dolgom, hogy az egyedül élő, magatehetetlen, illetve nehezebb ház körüli munkára képtelen embereknek segítsek. Takarítok, mosok, vizet hordok, ebédet viszek, bevásárolok, bekészítem a tűzrevalót. Ha jut egy kis idő, beszélgetünk. Az is kell. Oda, abba a házba is jártam — mutat egy öreg épületre. — Mikor először szóba hoztam, hogy megfürösztöm a nénit, elszörnyedt. Méghogy ő levetkőzzön! Röstelkedett. Később meg már ő szorgalmazta a fürdést. Egy másik helyen viszont szinte szabályosan elzavart a néni, pedig csak azt javasoltam, jó lenne kicsit megmosakodni. & Jókai utca 35. Helyben vagyunk. Itt lakik M. Pál- né, Irénke néni. Málló vakolaté vályogház lehangoló látványa fogad. A folyosó menyezete leszakadófélben. — Senkim sincs. — Irén- ke néni 67 év minden fáradtságától, sok örömte* „Most már ráállnék” len esztendő emlékeitől roskatagon, egykedvűen kezd mesélni. — Most 17-én lesz 8 hónapja, hogy a második férjem is meghalt. Család? Nagyon szerettünk volna gyereket, de nem hozott a „gólya”. A tűzhely melletti kis ágyon üldögél naphosszat. Mögötte, a falvédőn „romantikus” erdőrészlet: a patak partján szarvasok enyhítik szomjukat. Föntebb a falon szentkép: Mária a kis Jézussal. — Hogy mi volt szép eddig az életemben? — az elhagyott udvarra néz, ahol most ő egy takaros tanyát lát, és önmagát, fiatalon. — Amikor az első urammal összekerültünk, az volt szép az életemben, ő nagyon szeretett. Azelőtt sose tudtam, milyen az, ha szeretik az embert. Tudja, engem mostoha nevelt. A fűtetlen szobában egyetlen fénykép: ők ketten, fiatalon. „Csókolom, Irénke néni, majd délben jövök az ebéddel” — búcsúzik Tériké, az idős asszony egyetlen támasza, gondviselője. Irénke néninél — Irénke néni nagyon aranyos, türelmes, mindenért hálás. — Folytatja Tériké a beszélgetést, útban egy másik házhoz. — ö szívesen fogadta a tanács gondoskodását, ami ingyenes, és semmire sem kötelezi a gondozottakat. De sok öreg, aki szintén nagyon rászorulna, visszautasít. _ ? — Attól félnek, hogy „ellenszolgáltatásul” a házuk, ingóságuk a tanácsra száll, pedig erről szó sincs! Rossz rágondolni, néhányan milyen körülmények között élnek, dehát akarata ellenére senkihez sem járhatok! Tériké Ma már ilyen gondok foglalkoztatják Terikét, és eszébe sem jut hátat fordítani hivatásának. Pedig ... — Pedig az első hónapokban sokszor sírva mentem haza! Nehéz ám az öregekkel! Az egyik bácsi például rámfogta, hogy elloptam száz forintját. Aztán meglelte az asztal alatt. Szóval türelem, megértés, meg sok szeretet kell hozzájuk. — Ott, a Bem utcában a jobb oldalban az első ház lesz az! — kalauzol a gondozónő. öreg kis parasztház Cs. Veronikáé. A valamikori konyha rakott csempetűzhelye fölött hímzett falvédő: „Nincsen olyan jó asszony több, mint az én édesanyám”. A földön kis műanyag kádban, lavórban, ki- sebb-nagobb edényekben belefagyva — víz. Mindenféle holmi egymás hegyén-hátán. Itt egy szék, ott papírhalom, az alacsony menyezetről egy szál kolbász lóg le. Fotó: Veress Erzsi — Nemrég csináltattam meg a tetőzetet, mert örökké beázott — ad magyarázatot Veronika. — Több mint 8 ezer forintba került, és még a födémet is rendbe kéne hozatni, mert leszakad. De miből? Kikértem a háztáji árát, meg spóroltam a segélyből, az elment a tetőre. Veronika, aki szülei halála óta egyedül él, kivörösödött ujjaival csekkeket rak elénk: havi 808 forint munkaképtelenségi segélyt, a tanácstól szociális segélyt, a tsz- től pedig évente 960 forint nyugdíj-kiegészítést kap, ebből él. — Az a legnagyobb baj, hogy nehezen mozgok, nem bírnak a beteg lábaim! — panaszolja. — Ajánlkoztam, hogy eljárok segíteni, de csak nem állt rá, Veronika! — emlékezteti a gondozónő. — Most már ráállnék! — simítja hátra a haját és zavartan aprósüteményt kínál. — Dehát miért vonakodott? — Féltettem a házat, merthogy annyi mindent beszelnek. Meg a szomszédok is segítenek, vizet hoznak, bevásárolnak nekem. Egy asszony is ígérkezett, hogy majd eljár takarítani, mosni. Aztán egyszer sem jött. A kicsi lakószobát uralja a kívülről fűthető, de rég fűtetlen csempekemence. A másik sarokban egy hordozható kányha ad némi melegeit. A ágy melletti széken üres befőttes üveg, újság. Idegen szavak szótára, zsebrádió, gyógyszerek, és ki tudja mi minden. A szekrény melletti kis asztalon még ott a fenyőág, mellette fehér ciklámen — a szomszédok névnapi ajándéka. A heverőn gyúródeszka — sajtos sütemény készül. — A lábammal félévente Gyulára kellene járni, megmondta ott egy kedves főorvosasszony, dehát... — lemondóan legyint. Magányos, önmagukról gondoskodni már-már képtelen emberek. Egyedül élnek, mert nincs hozzátartozójuk, vagy mert a család, a rokonság nem hajlandó ápolni őket, gondoskodni róluk. De sorsuk azért nem kilátástalan. Ha elfogadják a segítséget, naponta bekopogtat hozzájuk valaki a Terikék közül. Tóth Ibolya Mezttgyánban a cigány tanulók 97 százaléka napközis A mezőgyáni általános iskola több év óta kiemelkedő eredményt ér el a cigány tanulók beiskolázásában, képzésében és pályaválasztási irányításában. Az iskola összes tanulóinak száma 202, és ennek 28,7 százaléka, 58 tanuló cigány. Már a beiskolázásban is ritka eredménynek számít, hogy a község minden óvodás korú cigánygyermeke — ebben az esztendőben 9 — részt vett az óvodai nagycsoportos képzésben. Az is jelentős eredmény — és sajnos nem nevezhető általánosnak —, hogy az iskolában egyetlenegy felmentett cigány tanuló sincs. Az alsóbb osztályokba járó tanulók száma majdnem megegyezik a felsőbb osztályokat végzőékkel. A megtartásra törekvés eredménye, hogy egyre több cigány tanuló végzi el a községben a 8. osztályt, de sorsukat továbbra is figyelemmel kísérik. A tavalyi négy végzős cigány tanuló például szakmunkásképző intézetbe jár, az iskola igazgatója, Nagy Sándor pedig továbbra is figyelemmel kíséri sorsukat. Nagy segítség a cigány családoknak az is, hogy az általános iskolába járó gyermekeik 97 százaléka napközis ellátásban részesül. Ez is segíti a tanulók beilleszkedését, ellenőrzését. Ebben az iskolában — s ez megint nem általános — a cigány tanulók szinte versenyeznek azért, hogy részt vehessenek a nyári közös táborozásokon. Ez is mutatja a cigány családok bizalmát az iskolával, környezetükkel szemben. Ha visszatekintünk néhány évvel korábhra, hasonló jó eredményekről számolhatunk be. 1971 óta 41 cigány tanuló végezte el Mezőgyánban az általános iskolát. Ezek 50 százaléka időközben elvégezte a szakmunkásképző intézetet, egy tanuló gimnáziumot. egy pedig szakközépiskolát. Az eredményék az iskola és a 'községi tanács ösz- szefogásának, közös tevékenységének köszönhetők. Nem gondtalan a város tisztán tartása Békésen sem. Az évente elszállított 7—7,5 ezer köbméter szemét ugyanis a megye többi városához képest nem sok. Az ok ismert: kevés a több szintes lakás, a belterületi utak nagy része földes. A rendszeres szemétszállításba bekapcsolt lakások száma 650, ebből mindössze 60 a földszintes lakóház. A városi tanács költségvetési üzeme ezenkívül 32 intézménnyel, üzemmel kötött szerződést a hulladék elhordására. Nehezíti a helyzetet, hogy egyre több az úgynevezett illegális szemét- lerakóhely. A tilalmi táblákat figyelmen kívül hagyják, a vétkesek megbüntetése szinte lehetetlen a lakosság érdektelensége miatt. A főteret, a forgalmasabb utakat naponta tisztítják, mégis szemetes az áruházak, a pavilonok, a presszók, a mozi környéke. A tisztaság védelme, a forgalom csökkentése miatt tavaly szeptembertől megtiltották az átmenő lovaskocsi-forgalmat a Széchenyi téren és a Petőfi utcában. A Hazafias Népfront, a Vöröskereszt helyi szervei sajátos módszereikkel segítik a köztisztaság jobbá tételét. Minden évben meghirdetik a Tiszta udvar, rendes ház- mozgalmat, amelyhez 2200- an csatlakoztak. A családi házak lakói nemcsak saját udvarukat gondozzák, hanem az utcai rend kialakításából, A körzet vezető testületé év eleji ülésén az előző esztendő munkáját tette mérlegre és megszabta az idei feladatokat. S annak rendje-módja szerint a propaganda, a tájékoztatás is helyt kapott a tanácskozáson, mivel bármilyen szervezet, mozgalom e nélkül be- tokosodik, élettelenné válik, s a legszebb gondolatok is az iroda falai közt fulladnak el, a körzet lakói mit sem tudnak meg abból. Ezért a körzethez tartozó gazdasági, intézményi egységek részére az igényekhez igazodva éves programjukban ismeretterjesztő előadásokat is megjelöltek. A témákat ennek megfelelően válogatták meg, melyek a gazdaságok, intézmények jellegéhez kapcsolódnak. Ezen a mérleget készítő és az új programot meghatározó tanácskozáson a felsőbb szerv képviselője is megjelent és felhívta a figyelmet, hogy a testület legyen óvatos, mert erre a célra ők, mármint a felsőbb szerv, nem tudnak anyagiakat biztosítani. Magyarul: előadói díjat nem fizetnek. De hát ezt az akadályt a testület elhárította, mivel az egyik tagja azon nyomban jelentkezett, hogy ez ne okozzon gondot, mert ő itt van egyik előadónak, a szakmájába vágó témát máris vállalja, fis hát a többi témának is lesz ilyen „gazdája”, nem kell, hogy fejfájást okozzon az előadói díj. De az „ügy” mégis okozott fejfájást. Mégpedig a testület tagjainak, mert a felsőbb szerv képviselője kételyeket támasztott bennünk, mivel arról beszélt, hogy esetleg negyven embernek még talán érdemes előadást tartani, de huszonötnek már meggondolandó. Mert lehet, hogy egyik-másik gazdasági, intézményi egységben nem jönnek többen össze. Bizony megfájdul az ember feje, ha valamilyen poszton álló ajkán bukkannak ki az ilyen szavak. Mert hát a propaganda, az agitáció nem más, mint dialektikus egységbe olvadó isa parkosításból is kiveszik a részüket. Természetesen nem várnak mindent az állampolgároktól. A tanács igyekszik, hogy korszerű gépekkel, felszerelésekkel lássa el a' köztisztaságért felelős üzemet. Az elmúlt évben szippantökocsit vásároltak, a szeméttelepen kocsimosót, fertőtlenítőt helyezték üzembe. A közterületek takarítása ugyancsak próbára teszi az embereket, a gépeket. Különösen télen, amikor hóban, fagyban kell helytállniuk. Naponta csaknem 26 ezer meretterjesztés, s a mi társadalmunkban a szocialista eszme, a szocialista építés hirdetésének az eszköze. Ennélfogva a propagandista, az agitátor soha nem köti, és nem is kötheti, hogy hány emberrel beszélget, hány embernek tart előadást. Mindig annyival folytat eszmecserét, vagy annyinak tart előadást, ahánnyal találkozik. Ha negyvenen vannak, akkor annyinak hirdeti a szocializmus eszméjét, a szocialista építés időszerű feladatait. Ha huszonötén vannak, akkor annyinak. Persze, ha öttel, vagy kettővel találkozik, akkor nem tart előadást, hanem beszélget azokkal, annyival folytat eszmecserét. Hiszen a sok emberrel való közvetlen találkozásra ritkán adódik alkalom, csak valamilyen gyűlésen, ünnepségen. A szónok persze ezen is a szocialista eszmét, a szocialista építés időszerű feladatait hirdeti, ugyanakkor nagy tömegénél fogva ennek demonstratív a szerepe. Természetesen a demonstráció is egyfajta eszköze a tömegekkel való kapcsolatnak, de semmiképpen nem helyettesíti azt a folyamatos kontaktust, amely a közélet mindennapjában megy végbe. Mert ugyebár, a termelés sem az irodákban dől el, hanem a műhelyekben, az emberek munkája révén. I tt: a műhelyekben is különböző létszámú közösségek dolgoznak. Van, ahol százan és van, ahol huszonötén, vagy ennél is kevesebben, fis a propagandának, az agitációnak éppen az a szerepe, hogy valamilyen csatornán eljusson mindenüvé a szocialista eszme, ismertek legyenek a szocialista építés időszerű feladatai. S bármilyen testület akkor teszi jól, ha szervezetének erre vonatkozó feladatai benne vannak a programjában. Mert csakis a helyi konkrét társadalmi folyamatok lehetnek meghatározói a cselekvésnek, és nem valamiféle tértől, időtől elrugaszkodott nézetek. — ei négyzetméter burkolt utat tartanak karban, hetente takarítják a városból kivezető utak egy részét, amely 18 ezer négyzetmétert tesz ki. A tanácsi kezelésű utak hó- eltakarítását, jégtelenítését hátráltatja a mostoha eszközállomány. A locsolókoesi- ra szerelt tolólappal és sózással próbálják a munkát megoldani, kevesebb sikerrel, mint a KPM-utak gazdái. A gondokat látva, a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén utasította a műszaki osztályt, hogy a köztisztaság fejlesztését kiemelten kezelje. Generál-fejlesztés A közelmúltban kibővített vezetőségi ülést tartott a „Generál” Ipari Szolgáltató Szövetkezet, ahol Szabó Mihály elnök adott tájékoztatást a szövetkezet elmúlt évi eredményeiről, az idei célkitűzésekről. A csaknem 400 dolgozót foglalkoztató szövetkezet sikeresen zárta az elmúlt gazdasági évet. 52,9 millió forintos árbevételi tervét csaknem 54 millió forintra teljesítette. Ebből az összegből az autójavítás 14, a lakáskarbantartás ugyancsak 14 millió forintot hozott, hűtőgép- és olaj kályha-javításból 5 millió forintos árbevételt értek el, mérleg-, motorkerékpár-, kerékpárjavításból 4 millió forintot, az átalány- díjas dolgozók pedig 3 millió forintot hoztak a szövetkezetnek. Az elmúlt évben megkezdődött egy ezer négyzetméteres alapterületű új autójavító csarnok építése, amely várhatóan az év második felében készül el és a berendezésekkel, felszerelésekkel együtt csaknem 20 millió forintba kerül. • A szövetkezet vezetői felvették a kapcsolatot Szeghalom nagyközség Tanácsával, ugyanis szeretnének a nagyközségben egy híradástechnikai és háztartási gép javítórészleget létesíteni. Hóban, fagyban helytállnak Köztisztasági munka Békésen
