Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

1979. január 17., szerda JEGYZET Választék és rutin A messziről jött vendég elégedetten szemléli az ét­lapot. — Ez igen! — szól fél­hangosan asztaltársának és csettint a nyelvével. — Mi­csoda jó falatok, micsoda választék! — és sorolja az étlapon feltüntetett fogáso­kat. A mellette ülő csak hall­gatja a szóáradatot, aztán csendesen megjegyzi. — Igen. Valóban bő a vá­laszték, neked, aki nagyrit­kán jössz ide. Bezzeg ennél csak itt mindennap, ha­mar megunnád. — Magya­rázatképpen folytatja: — Mert mindennap ugyanazt találod az étapon, esetleg egy-egy leves, vagy egy-két készétel kivételével. Nézzük a leveseket: zöldség­leves, csontleves, zöldbab, vagy paradicsom. Ezzel ki is merül a tudomány. A kész­ételek? Sertés-, vagy mar­hapörkölt, töltött, vagy lucskos káposzta, kömény­magos sertésszelet, sült csirke, paprikás csirke, tök-, vagy babfőzelék, és még néhány mindennapi étel. A sültek is ugyanazok: bécsi, párizsi, brassói, palóc, na­túr, vagy valami tál, ami­ben szintén párizsi és bécsi található, annyi változtatás­sal, hogy a tetején sült sza­lonna díszeleg. Ha az étlapot nézed, sok­féle ételt találsz, hozzátéve még a tésztákat, köreteket, savanyúságot, egyik-mási­kon kímélő, vagy napi aján­latot. Szóval akad 20—25- féle. De mint az előbb mon­dottam, majdnem minden nap ugyanaz. Ez nemcsak Békéscsabára jellemző, ha­nem a legtöbb étteremre. Azt mondod jó a választék, aki naponta jár ide, az pe­dig már unja és nem tud választani. Pedig a magyar konyha híres. Az Alföldnek is megvannak a maga jel­legzetességei, specialitásai. Ezekből csak néhányat: bir­kagulyás, alföldi betyáros, bableves füstölt csülökkel — bár az utóbbi még fel­lehető néhány étlapon. De az Alföld apróvadakban is gazdag. Azt hiszed, találsz valamilyen étteremben ezek­ből? Mondjuk fácánlevest, vagy nyúlgerincet, esetleg őzpörköltet? Hogy a gombás ételekről ne is beszéljünk. Ezek legtöbbször hiányoz­nak az étlapokról. A megye gazdag főzeléknek való zöldségekben is, mégsem ta­lálni a konyhákon ezekből nagyobb választékot. Vajon miért? A magyarázat többféle le­het. A konyhák zöme kor­szerűtlen, túlzsúfolt. A szak­ember kevés, a forgalom nagy. Minek hát bíbelődni a választékkal, könnyebb a rutinmunka, azt legalább nem rontjuk el. — Vélem hallani a válaszokat, és ma­rad minden a régiben. Naponta halljuk a rádió­ban, olvassuk az újságok­ban: táplálkozzunk korszerű­en. A dolgozó emberek zö­me üzemi konyhán, étter­mekben étkezik. Ha ilyen a tapasztalat, hogyan lehetsé­ges a korszerű táplálkozás? Pedig a tapasztalat ez. Ide sorolhatjuk nemcsak a ven­déglátóipar! vállalat, ha­nem az ÁFÉSZ-ek vendég-' látó egységeit, sőt az üzemi konyhákat is. Nincs módunk ezekben az éttermekben vá­lasztani, azt esszük, amit elénk tesznek. Eszi, nem eszi, nem kap mást... Jól van ez így? Talán le­hetne előbbre lépni ebben is... Kasnyik Judit Mi legyek? Pályaválasztási döntés előtt 118 ezer nyolcadikos Több mint 118 ezer nyol­cadikos fejezi be az idén tanulmányait az általános is­kolákban, s várhatóan — a korábbi évekhez hasonlóan — több mint 90 százalékuk továbbtanul. A jelentkezési lapokat az elkövetkező he­tekben töltik ki. — Megso­kasodtak mostanában a gye­rekek szervezett üzemlátoga­tásai, a pályaválasztási kiál­lítások, a szülők fórumai, mindez arra utal, hogy a gyerekek, a szülők érzik, tudják: a pályaválasztás fe­lelősségteljes döntés — mon­dotta Szabó László, az Okta­tási Minisztérium általános iskolai főosztályának vezető­je Deregán Gábornak, az MTI munkatársának. — Nálunk — folytatta — a gyerekeknek a nyolcadik osztály befejezésekor, tehát 14 éves korukban kell nyi­latkozniuk arról, milyen irányban, milyen életpálya felé indulnak tovább. EÍz jó ideig még változatlanul így lesz. Az életkorukkal függ össze tehát, hogy az esetek többségében a gyerekek szá­mára a szülők választanak pályát. Ez viszont feltételezi, hogy a szülők ismerjék gyer­mekeik képességeit, tudják, mi iránt érdeklődnek, s tá­jékozottak legyenek a vá­lasztható pályák köréről is. Mindez pedig nem önmagá­tól és önmagában alakul ki, hanem abban a folyamatban, amit általában úgy nevezünk, hogy az iskolai és a szülői ház kapcsolata. Késő azon­ban, ha ez a kapcsolat csak a pályaválasztáskor válik élővé. Ilyenkor fordul elő, hogy a választásnál egyedüli mérce a gyermek tanulmá­nyi eredménye lesz. Nekünk az az alapelvünk, hogy min­den gyermek tehetséges. Két­ségtelen, hogy az iskolai ér­tékelés, az osztályozás bizo­nyos sorrendet állít fel a gyermekek között, de gyako­ri tapasztalat, hogy az „élet­ben” felborul az iskolai sor­rend. Helytelen tehát a gyer­mek jövőjének megválasztá­sánál csupán a tanulmányi eredményből, a bizonyít­ványból kiindulni. Előfordul, hogy a gimnáziumba erőlte­tett tanulóról egy-két év után kiderül: kitűnő kéz­ügyességével más területen jobban boldogulna. Azt pe­dig már a továbbtanulási lap kitöltésekor figyelembe kell venni, hogy például a szo­bafestő-, a kőműves-, azács- állványozó-szakmához is szükség van — többek kö­zött — bizonyos matematikai tudásra. Ügy vélem, nem az az igazi gondunk, hogy a gyengébb előmenetelű tanu­lók kerülnek szakmunkás- képzőbe, hanem az ha az osztályzatuk mögött nincs meg az annak az érdemjegy­nek megfelelő tudás és a szakma iránti érdeklődés. — Az iskola eddig arra tö­rekedett, hogy szervesen be­építse munkájába a pálya- választást, s az új nevelési­oktatási terv ezt a tendenci­át tovább erősíti. Megkíván­ja a nevelőktől a még tuda­tosabb munkát, és nemcsak az osztályfőnöki órákon, ha­nem minden egyes szaktárgy keretében, s a tanítási órán, illetve az iskolán kívüli te­vékenységben is. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy az iskola még nagyobb fi­gyelmet fordít az önismeret és a képességek kifejlesztése mellett a különböző pályák megismertetésére, az iskolán kívüli pályaválasztási mun­kát pedig jobban befolyásol­ja és beépíti a nevelés egy­séges rendszerébe — mon­dotta Szabó László. Dísztárgyak bőrből Hétfőn délután nyitották meg Békéscsabán, a Gyopár Klub­ban Rózsavölgyi Márton és Rózsavölgyi Mártonné kiállítá­sát, melyen bőrből készült dísztárgyaikat és használati tár­gyaikat mutatják be. A kiállítók szabad idejükben kezdtek foglalkozni dísz- és használati tárgyak tervezésével és ké­szítésével, a bemutatott anyag a bizonyíték: milyen elisme­résre méltó színvonalra jutottak. Különösen rusztikus, bőr­foglalatú sörös- és kávéskészleteik, hamutáljaik, vázáik és tükreik érdemelnek kiemelkedő figyelmet. Egyszerűségre és használhatóságra törekszenek, a dísztárgyak esetében sem lépnek túl az anyag sajátos határain, nem kényszerí­tik elképzeléseiket a bőrtől idegen formákba, megoldásokba. A tanulságos, szép kiállítás érdemes a látogatók érdeklődé­sére (s. e.) Fotó: Gál Edit A Magyar Divatintézet rendezésében a közelmúltban a BNV területén tartották meg az V. ruhabörzét. Felvételünk sze­rint a gyermekdivatra is az öves, sportos viselet jellemző (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS) Szociális gondoskodás EndrfidSn Endrődön a tanács nagy gondot fordít az iskolás korú gyerekek támogatására. Je­lenleg 94 veszélyeztetett környezetben élő kiskorút tartanak nyilván. A tanács gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága figyelemmel kí­séri életkörülményeik ala­kulását. A múlt évben 61 fiatal kapott gyámügyi se­gélyt. Jelentős összeget for­dítottak a munkaképtelen idős emberek segítésére is. Rendkívüli segélyre mint­egy 40 ezer forintot költöt­tek. Az öregek napközi ott­honának 22 gondozottja van. A múlt évben kibővült a házi szociális gondozás társadalmi hálózata is. A gondozók hat idős em­ber ellátását oldják meg nap, mint nap. Négyen ré­szesülnek szociális étkez­tetésben. A községben mint­egy ötven olyan magára maradt idős embert tarta­nak nyilván, akik sem nyug­díjjal, sem egyéb jövedelem­mel nem rendelkeznek. Ezek részére a tanács rendszeres szociális segélyt folyósít. Több az állami gondozott gyermek Füzesgyarmat nagyköz­ségben a legutóbbi felmérés szerint 73 veszélyeztetett kis­korú él. Ezek a gyermekek anyagi, magatartási okokból, nem megfelelő lakáskörül­mények, valamint italozó szülők miatt kerültek nyil­vántartásba és a gyámügyi hatóság ellenőrzése alá. A gyámügyi hatóság gon­dozza, segélyezi az arra rá­szoruló szülőket, gyermeke­ket. Egyik legfontosabb fel­adat a helyes irányú neve­lés biztosítása, a segélyezés, napközi otthonban való el­helyezés, rendszeres foglal­kozás a szülőkkel és szükség esetén a kiskorú állami gondozásba vétele. Gondot jelent, hogy nem lehet sab­lonokat alkalmazni a gyám­ügyi munkában. Valameny- nyi egyedi eset, és minden családnál, illetve gyermek­nél külön-külön kell fel­mérni a helyzetet és intéz­kedni. Az elmúlt esztendőben a hatósághoz csaknem négy­száz ügyirat érkezett. Ebből 56 esetben kellett intézked­ni, dönteni. Védő-óvóintéz­kedés keretében négy kisko­rút figyelmeztettek iskolai mulasztás, csavargás miatt. De a kellő szigor mellett segítséget is nyújtanak. Négy fiatalt munkához segí­tettek. Ugyancsak segítséget nyújtottak egy óvodai és egy iskolai napközi otthoni felvételhez, olyanoknál, akiknél szinte létkérdés volt a megfelelő körülmé­nyek közé való elhelyezés. A gyámügy az elmúlt év­ben 14 ezer forint segélyt használt fel, 12 család ré­szére utalt ki kisebb, na- gyob összeget, s ez 38 gyer­meket érintett. Az összeget ruházatra, tanszervásárlás­ra, valamint élelmiszerre folyósították. Ruha-, illetve élelmiszersegélyt kapott 5 cigányszármazású gyermek is. Egy család részesült rendszeres nevelési segély­ben, olyan házaspár, amely­nek öt kiskorú gyermeke van. Ennek a segélynek az összege 2600 forint havonta. Sajnálatos módon a nagy­községben is emelkedik az állami gondozásba vétel. 1977-ben 18, az elmúlt évben már 22 gyermek volt álla­mi gondozásban. A gyámhatósági munká­hoz tartozik a cselekvőkép­telen, vagy korlátozottan cselekvőképes, illetőleg vagyoni ügyeik vitelében akadályozott felnőttek ügye is. Füzesgyarmaton 7 olyan személy van, akik részére a( gyámhatóság gondnokot rendelt ki. Rendszeresen fi­gyelemmel kíséri, illetve helyszíni ellenőrzéseket tart a veszélyeztetett kiskorúak­nál, az állami gondozottak­nál és a gondnokoltaknál. Évenként 200—250 esetben tart helyszíni ellenőrzést megállapítani, hogy tör­tént-e változás, javulás a család életében. Mindezek­ből kitűnik, hogy a gyám­ügyi munka igen széles kö­rű, felelősségteljes, aprólé­kos adminisztrációt jelent, de gyors ügyintézést is igé­nyel. Nagy segítség ebben a munkában a községi gyer­mek- és ifjúságvédelmi al­bizottság és aktívahálózat. —bó— ...... Hihetetlen nagy és veres az orra. Azt mondják, „egy tí­zesért beleférne fagyi”. Csak akkor tudtam meg, hogy nem a hideg csípte ki az or­rát, amikor a gyerekek oda­kiabáltak neki: — Mihók, olyan vagy, mint egy szeszkazán. Megint annyit piáltál, hogy megol­vad a jég alattad. Gondolhatná az ember: miért baj, ha olvad a jég alatta, legalább, nem kell sózni. Ám ez esetben bűn, ugyanis Mihók a jégpálya „gondnoka”, ö sepri a havat, a sok korcsolyától kásásodó jeget. Azonban nemcsak arról is­mert, hogy megereszt a jég a talpa alatt, hanem hatal­mas fekete kísérőjéről, „Ilók” névre hallgató fajtiszta dán dog kutyájáról ismerik fel az utca srácai. Ennek társa­ságában lejt a kazánház fe- • lé, ugyanis ez idő tájt fűtő, S nyáron pedig jeges. Ilyenkor ! pedig mellékállásban kotor- l ja a havat a jégpályán. ■ Óránként egy kisfröccsért. — Tudja, mester — így ■ hozzám, s markolássza a pe- : csenye fehéres üveget —, en­nek két előnye van. Ma már mindenhol „elektronyos” a hűtőszekrény, nem kell sen­kinek a jég. így nyárra is akad mellékállás. Tómester vagyok a strandon. Az meg különösen akkor jó, ha so­kat esik az eső. Most hó esik. Megnyűtt ka­bátot himbál a szél a vál­lán. Olyan, mintha kettőből szabták volna egynek. Az egyik oldala térde alá lóg, a másik combközépig ér. Kö­nyökét a lapátra támasztja, mintha délelőtt kilenc 6ra volna. A kocsmában. Jobb lábát spiccbe rakja a másik elé. Elaggott cipője elején kikandikál — levegőért — egyik lábujja. — Mit lehet ezzel keres­ni? — nézek rá kérdően. — A múltkoriban találtam egy aranyláncot. De jött a tulaj, mintha ismert volna. Én meg becsületes vagyok. Ajánlott két nagyfröccsöt, de mondtam: jobb annál há­rom kicsi. Az tovább tart. Zöld sapkás kisfiú sasszé- zik felénk. Már messziről kiabálja: — Mihók, adjál ne­kem csokit! — Az most nincs, reggel odaadtam az ükapámnak, mert fájlalta a torkát. De várjál csak — nyúl kabátja ráncai közé —, ez a tied — nyújt át a fiúnak egy ba­nánt. — Hát ez is van neked? Koszi. — volt a válasz, s már fordulna is a zöld sap­kás, ám Mihók utánaszól: — Moment, hercegem — s újra eltűnik hatalmas keze a kabát varratai között. Némi kotorászás után előva­rázsol még egy banánt: — Ezt meg add a kishúgodnak. De aztán nehogy te edd meg ezt is! — Azért néha kapok fize­tést is — fordul felém —, csak az a baj, hogy egy hó­napban csak egyszer. Az meg nem tart sokáig. A hatalmas dog körbe- körbe táncol minket. Ré­misztőén borjúnagyságú. Egy-két baritont vakkant a szállingózó hópelyhek közé. Mihóknak melege lehet, mert kigombolja inge felső gombjait. Derékig pucér sel­lő kandikál ki mögüle. Této­va mozdulattal mutat a teto­válásra: — Ekkor még én is gyer­meteg voltam. Meg bátor. Aztán, amikor megnősültem, hónapokig leragasztottam. De „anyu" nagyon kíváncsi volt. Megmutattam. El is váltunk. Azóta ez az új sze­retőm — mutat a borosüveg­re —, meg a gyerekek. Jávor Péter Hók és Mihók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents