Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
1979. Január 17., szerda Élvonalban a Zója brigád Úgy kezdődőn, hogy a tervező visszaűtön Vert helyzetből fordítani! „Nem elég, hogy hideg van, meg hó, fel kell mászni a markoló tetejére, megemelni a vezetéket, hogy le ne tépje a gép” Fotó: Jávor Péter A Zója Szocialista Brigád a békéscsabai vasútállomás kereskedelmi szolgálatának brigádja immáron 12 esztendeje — írja többek között Boldizsár Gyula tudósítónk. A brigádtagok között igen jó az együttműködés. Nagy gond az is, hogy balesetmentesen végezzék munkájukat, de ők ezen a téren is csak elismerést érdemelnek. A brigád társadalmi munkából alaposan kiveszi részét, évente több mint 160 órát teljesít munkaidőn kívül a 11 tagú kollektíva. Emellett állandóan tovább képzik magukat, részt vesznek a klubkönyvtári rendezvényeken és mindenütt, ahol tanulni, szórakozni, művelődni lehet. Pedig nem köny- nyű a helyzetük, hisz éjjelnappali szolgálatot látnak el. Mégis megtalálják a módját annak, hogy közösen jelenjenek meg egy-egy rendezvényen, segítik egymást a lakásépítésben és egyéb nagy munkában. Vasúti szolgálatukat azért tudják pontosan végezni, mert mindenben összetartanak. Tudományos kutatások hatásfoka Márta Ferenc nyilatkozata — Egész tudományos életünk és ezen belül a Magyar Tudományos Akadémia idei legfontosabb feladata a tudományos kutatások hatásfokának a növelése — mondotta Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az a célunk, hogy az eddiginél jobban összpontosítsuk anyagi és szellemi erőforrásainkat a társadalom, a népgazdaság fejlődését közvetlenül is szolgáló kutatásokra, szorosabbá váljék a tudomány és a gyakorlat közötti kapcsolat. — A tudományos kutatások és a gyakorlat közötti kapcsolat szorosabbá és rendezettebbé tételét szolgálja az országos középtávú kutatási fejlesztési tervnek (OKKFT) a következő ötéves tervidőszakra szóló, és egyben első ízben történő kidolgozása. Munkálatai már tavaly megkezdődtek, de az idén adnak igazán sok feladatot valamennyi érdekelt tárcának és a kormány megbízása alapján az egész munkát irányító és koordináló Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak, valamint az MTA-nak. Nekünk kell ugyanis gondoskodnunk arról, hogy az OKKFT azokat a kutatási programokat tartalmazza, amelyek az országos fontosságú népgazdasági feladatoknak sikeres megvalósítását segítik elő. — Az akadémiai kutató- hálózat is már az elmúlt évben hozzáfogott — a párt- és állami fórumok határozatai alapján — azoknak a kutatási feladatoknak a megfogalmazásához, amelyek révén a hatodik ötéves terv céljainak megvalósítását kívánja elősegíteni. Több fontos népgazdasági, ilyen például az elektronikus alapanyag- és alkatrészgyártás, valamint az originális gyógyszerkészítmények fejlesztése, a föld termőképességének növelése, a racionális föld- hasznosítás, az alapvető fontosságú mezőgazdasági termékek hozamainak fokozása, az élelmiszerválaszték bővítése, a vállalati és az állami gazdaságirányítás szervezeti-intézményi rendszerének továbbfej lesztése. — Az idén az akadémiának különlegesen megtisztelő feladata, hogy tudományos ülésszakot rendez a Tanács- köztársaság 60. évfordulója alkalmából. Nem kevésbé az, hogy — eleget téve a szintén kitüntető megbízásnak — megszervezi a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás 30. évfordulója alkalmából tartandó tudományos ülésszakot. Szarvast elhagyva, a megyeszékhely felé menet, balról áttetszik az út menti tar bokrokon egy ezüstszűrke hidroglábusz. Jó meglátni, észrevenni ezeket a fényes gömböket. Kettőt jelezhetnek: falut, vágy mezőgazdasági üzemet. Ezúttal az utóbbiról van szó; a Dózsa Termelőszövetkezet szakosított tehenészeti telepe épül itt. Párját ritkító érdekesség: hónapokkal előbbre tartanak, mint a határidő! Érdemes tehát széthajtani a bokrok hálóját, s közelebbről is megnézni, hogyan csinálják. A fordulat kedvéért köny- nyű lenne azt mondani; egyszerűen. De az igazság nem ez. Mint majdnem minden beruházásnak, ennek is ágas-bogas a története. És nem tegnap kezdődött, hanem még 1975-ben. Az életre hívó döntés alapja, kissé átírva: „érdemes szövetkezetünkben szakosított tehéntartással foglalkozni, hiszen volt olyan év, amikor a magyartarkák is 4620 litert adtak évi átlagban, fejenként ...” Még út se volt Meg is néztek néhány telepet a szakemberek, s az agárdi agrokomplex rendszerű, szabadtartásos, tejelő, fejőházas mellett döntöttek. A beruházási alapokmányok elkészítését a szolnoki AGROBER-kirendelt- ség vállalta el. — Eddig semmi gubanc — mondja Kőszegi László, aki 1976 végétől mint építésvezető követi az eseményeket. — A baj azzal kezdődött, hogy a tervezők a kiviteli terv elkészítését csak 1978- ra vállalták el. Addig nem állhatott az építkezés. Egy másik AG- ROBER-egységhez, a miskolcihoz fordultak. Később bekapcsolódtak a csabaiak is. Sikerült elérni, hogy — a részlettervek alapján — már tavalyelőtt megkezdhessék a kivitelező munkát. Az Endrődre tartó országúitól 800 méterre fekvő telepnek eleinte még bekötő útja sem volt. SZ—100-as erőgéppel szállították a megkevert betont a helyszínre — földúton. Hideg volt, nem bíbelődhettek a betonkeveréssel. Elteregették az útágyba a homokot; kiadagolták, beledolgozták a cementet. Mihelyt lett út, lehetett alapozni. Ezután, némi átszervezéssel, az alapozást kellett meggyorsítani. — Ügy, hogy rászerveztük a létszámot, öt fő ide, öt oda, a többi: vasszerelés. — Ezt már Nagy Sándor mondja, akinek furcsa nevű beosztása van a szövetkezetben: központi agronómus. Hogy ez mit jelent, ne firtassuk; nem is érdemes. A lényeg az, hogy Kőszegi építésvezető és Nagy Sándor között kitűnő és eredményes munkamegosztás alakult ki: az előbbi a mindenért felelős vezető, az utóbbi viszont „csupán” area figyel, hogy jó szervezési ötletekkel, megoldásokkal „injekciózza” az építkező munkacsapatot. Furcsa szervezés ? Meglehet. De célszerű ... Útszervezünk és rászervezünk Még korántsem értünk a bökkenők végére. Az istállók vázszerkezetét az AGROKOMPLEX eredetileg 1978 márciusáig szállította volna le, de végül csak június végére igazolta vissza. Ez már komoly kiesést okozott. Hozzá még az időjárás: Szarvason májusban és júniusban az évi csapadék- mennyiség egyharmadrésze lehullott. Késtek a fejőház alkatrészei — a főpillérek jöttek meg utoljára! —, sőt, szerkezeti változtatásra is sor került. Mindezek következménye: hét hónap késés. — Most azt kérdezhetné — néz fel jegyzetéből az építésvezető —, hogyan teljesítettük a tervet mégis ... — Kérdezem is! — Az AGROBER csakugyan késett a 208-as istálló részletes tervével, de nem egyet, hanem kettőt szállított. Közben persze mi sem egyet alapoztunk le, hanem kettőt. Időközben megjöttek az egyéb kiviteli tervek, s ezek alapján olyan munkákat hoztunk előre, amelyekhez megvoltak az anyagok is. Például a tereprendezéssel — s ez a második nagy nyereség — csaknem mindenütt végéztünk. A harmadik: elkészítettük az istálló üzemeltetéséhez szükséges silótér burkolását — mert ugye silót esznek ezek a jámbor bocik... A negyedik: a TITÁSZ-szal és a MEGYEVILL-lel sikerült előbbre hozni az elektromos szereléseket. Az ötödik: megcsináltuk a tmk- és az aggregátorház vázszerkezetét, Faluszéle Fotó: Veress Erzsi felállítottuk a víztornyot, elkészítettük ... megjött közben ... elvégeztük ... sikerült ... Harcban az idővel Elővesszük a fő munkák listáját, s megvonjuk a pontos időmérleget. Késés tűnik ki a következő munkarészeken: fejőház a szociális épülettel, falközi siló; az egyiknél hét, a másiknál öt hónap. Időnyereség látszik viszont a következőknél: a 2. számú istálló, a borjúnevelő, az ellető-elkü- lönítő és a villamos vezet é- kek; mindösszesen több mint 30 hónap. Az egyenleg természetesen szerényebb, de valós: 4—5 hónappal előzték meg „önmagukat”. A bekötő útra fordul a kocsi. Ahogy közeledünk, mindinkább kibontakozik előttünk a telep, részletgazdag lesz és egyre tekintélyesebb. Jobbról, az út mentén felvonulási épületek, szemben hatalmas, felfújható, méregzöld sátortető: elkelne fedett uszodának — de „csak” raktár. Balról a fejőház; mögötte sorakoznak az istállók. Az egyiknek még csak az alapja látszik, a másik tető alatt van, a harmadik pedig már „üzemel”: oldalán ki-kibámészkodnak „azok a jámbor bocik”, s mélán kérődzve „üzemelnek” ... — Az, hogy hálótervvel dolgozunk, harmincezer forintba került, de ötször any- nyit ér — mondta Kovács Péter elnök, mikor látogatásomat megbeszéltük. A távol levő elnök helyett most Nagy Sándornak jut ki hitetlenkedő kérdésem: — Minek kell ehhez hálóterv? — Ez a beruházás ötven- milliós — hangzik a válasz. — Egy ekkora munkán, ahol önálló létesítmények vannak, képtelenség pontosan fejben tartani, hol tartanak az egyes munkafolyamatok. A hálóterv a munkák fő irányát pontosan meghatározza, s havi bontásban is megmutatja, mivel mikorra kell készen lenni. II csúszás nem istencsapása — De mindez semmi lenne, ha nem bontanánk le a tervet részleteire. Mert azt mondjuk: van három brigád, ez ennek, az annak, amaz meg a harmadiknak a feladata, s ekkorra kell készen lenni. Ez nem mindig kényelmes, mert ha nem biztosítjuk a munkafeltételeket, a brigádok azonnal számon kérik. Viszont megértik és méltányolják, ha azt mondjuk: „Srácok, itt most kiesett egy munka. Megkezdjük-e a másikat? Igaz, hogy az egyik kiesett, de a másikat előre tudjuk hozni...” Magyarán: nemcsak átvenni kell a hálótervet, hanem alkalmazni is kell tudni. Vállalni a kockázatát, felnőni a követelményeihez szervezettségben, munkafegyelemben. S ami a legfontosabb: az érdekeltség követésében. Segíti őket ebben a Békés megyei AGRO- BER-kirendeltség is: — Rugalmasan meg tudunk oldani velük problémákat — mondják róluk a termelőszövetkezetiek. Utoljára, de nem utolsósorban ezt a kérdést szögezem Kocsondi Mihály főállattenyésztő mellének: — Mikorra térül meg a befektetés? Miután tisztáztuk, hogy nem ötven-, hanem nyolcvanmilliós beruházásról van szó — hiszen a forgóeszközöket és a még me vásárolandó állatállományt is figyelembe kell venni —, a válasz a következő: — Ha egy tehén ötezer liter tejet ad egy évben, a 624-nek a termelése nagyjából 30 milliót ér, s ennek a negyede számítható tiszta haszonnak. Vagyis a megtérülés ideie tíz év ... Már csak ezért is igyekeznek. Varga János
