Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10., vasárnap o A 13 év előtti nagy békéscsabai sikerre emlékezve mutatta be színházunk pénteken este Hubay—Vas—Ránky: Egy sze­relem három éjszakája című zenés tragédiáját. Képünkön az előadás három szereplője: Kovács Lajos, Tímár Zoltán és Ferencz Éva Fotó: Demény Gyula *#########################+############################*#« Parlamenti óriás fenyő Sopronhorpácsról érkezik az éttörök fenyöfaiinnepségének „főszereplője ” A Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Sopron kör­nyéki erdészetében, Sop- ronhorpácson kiválasztot­ták' az úttörők parlamenti fenyőfaünnepségének „fő­szereplőjét”, az óriás fenyőt. A kivágás és a méretre iga­zítás után a 15 méteres fe­nyő 21-én reggel indul út­jára, s este érkezik Buda­pestre, a Kossuth Lajos térre. A fát — a hagyomá­nyokhoz híven — az idén is a 22. számú Volán dolgozói társadalmi munkában szál­lítják Győr, Komárom, Ta­tabánya városát érintve az M—1-es autópályán. A tű­levelű góliát zavarmentes útját a Győr megyer Rend­őr-kapitányság biztosítja majd. A megérkezés után csör- lős emelővel vontatják be a Parlamentbe, s a felállítást követően majd mázsányi szaloncukorral, valamint a Soproni Vegyesipari Ktsz ajándékaival, karácsonyfa- díszekkel ékesítik fel a fe­nyőfát. A karácsonyt 1600 fővárosi, valamint a külön­böző megyékből és a gyer­mekvárosokból érkező 400 pajtás ünnepelheti a Parla­mentben. Tíz éve működik Politikai vetélkedő Mezőkovácsltázán A Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ versenybizott­sága a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának 60. évfordulója alkalmából „Hatvan éve történt” címmel több fordu­lós szellemi vetélkedőt ren­dezett a szövetkezet szocia­lista brigádjai' részére. Az első szakaszban 16 brigád versenyzett, s közülük a legjobb tíz a napokban meg­tartott szóbeli döntőn mérte össze tudását. A legjobb eredménnyel az ÁFÉSZ toliüzeme dicseked­het: Salvador Allende bri­gádjuk (a csapat tagjai Maczkai Józsefné, Tóth Já­nos és Angyal Béla) első, a Rosenberg házaspár brigád pedig (Sári Ferenc, Matula Miklós és Kocsis Mihály) második helyezést ért el. „Bronzérmes” a mezőkovács­házi Mozaik Áruház Petőfi brigádja lett; színeikben Isz- tin Balázsné, dr. Baranyai Józsefné és Bognár Jánosné versenyzett. A nyertes csa­patok értékes díjakat kap­tak. Békés Ifjűgárdisták és úttörőgárdisták együttműködése Mind eredményesebb az együttműködés, mind szo­rosabb a kapcsolat Békésen az Ifjú Gárda és az Üttörő- gárda között. A KISZ váro­si bizottsága, az Ifjú Gárda parancsnokság és az úttörő- elnökség, 1978—79-es évi programjában meghatároz­ta az együttműködés for­máit, a közös tevékenység alapjait. A munkatervet az Ifjú Gárda városi parancs­nokság novemberi értekez­letén egyeztették, s megálla­podtak a közös rendezvé­nyekben. Ennek megfelelő­en november végén a szak­munkásképző intézetben működő Ifjú Gárda raj fel­kérésére előadást hallhat­nak a fiatalok az úttörő­gárda jellegéről, felépíté­séről, majd a békési és vá­roskörnyéki úttörőgárda- szakaszok tagjainak Tél­apó-ünnepséget rendeztek, az ifjúgárdisták segítségé­vel. Az 1978—79-es év kö­vetkező hónapjaiban még sok közös program vár az úttörőgárdistákra és ifjú­gárdistákra Békésen. a békési konfekciérészleg Tíz esztendővel ezelőtt kezdte meg működését a Békéscsabai Kötöttárugyár békési konfekciórészlege, akkoriban még 100 dolgo­zóval. A betanulási időszak leteltével, 1970-től, főleg bébicikkeket varrnak. öt évvel ezelőtt bővült az üzemben dolgozók létszá­ma, amikor is első ízben 30 bedolgozó is segített a ter­melésben. Az eltelt évtized­ben egyébként igen rossz körülmények között dol­goztak a békési BÉKÖT- ösök, szociális létesítmé­nyeik nem voltak a legmeg­felelőbbek. Ez év áprilisában azonban egy új, korszerű üzem épült Békésen, ahol ma már a bedolgozókkal és a gyesen levő kismamákkal együtt csaknem kétszáz a munka- vállalók száma. A telephe­lyen blokkrendszerben dol­goznak, a munkát pedig a békéscsabai központtól kap­ják. Nevezetesen kiszabott formában érkeznek a bébi­ruhák, amelyeket feldolgo­zás után készáruként szál­lítanak vissza. Véradónapok Szeghalmon Az idén eddig összesen 11 véradónapot szerveztek Szeghalmon, a különböző munkahelyeken, illetve köz­ségi szinten. Ezeken csak­nem 900-an nyújtották ön­ként véradásra karjukat, és így 310 liter vérrel járultak hozzá beteg embertársaik életének mentéséhez, gyó­gyulásához. Kiemelkedően jó véradónapot szerveztek a Sárréti Tsz-nél, a Csepel Autó gyáregységében, a gimnáziumban, az állami gazdaságban és a Sárréti ÁFÉSZ-nél. A legutóbbi, községi vér­adónapokat december 4—5 -6-án tartották, amikor ösz- szesen 346-an jelentek meg, és 120 liter vér gyűlt össze. nyugdíjasok köszöntése Gyulán XI. magyar játékfilm­szemle Budapesten rendezik 1979. fberuár 12. és 17. között a sorrendben XI. magyar já­tékfilmszemlét. Huszon­nyolc magyar játékfilm ke­rül a közönség elé, ebből ti­zenhárom olyan produkció, amely még nem szerepelt a mozik programján. A ko­rábbiaktól eltérően most úgy szervezik a szemle ve­títéseit, hogy a nyitóeste után — ahol a Dialóg-objektív stúdióban készült Magyar rapszódia, Jancsó Miklós új filmje lesz műsoron — minden nap egy-egy stúdió mutatkozik be. ősbemutatója lesz a Ma­gyar rapszódián kívül a Fogjuk meg és vigyétek, a Tíz év múlva, a Csillag a máglyán, Az erőd, a Ki­nek a törvénye?, a Szaba­díts meg a gonosztól, a ^Me­se habbal, A trombitás* A kilencedik emelet című fil­meknek. Február 17-én, a játék­filmszemle zárónapján ta­nácskozást rendeznek a Fé­szek klubban 1978 játék­filmjeiről. Most első ízben szerveztek találkozót, a nyugdíjas dol­gozóknak a gyulai szociális otthonban. Az intézet fenn­állása óta 44-en vonultak innen nyugállományba, s közülük 32-en vettek részt a találkozón. Az idős em­bereket Papp József, az in­tézet igazgatója üdvözölte az elmúlt héten megtartott találkozón, majd együtt megtekintették a szociális otthont. A nyugdíjasok egy- re-másra csodálkoztak, hi­szen sokat változtak, ja­vultak a körülmények az elmúlt években. Az intézet egykori dolgozói nem lát­hatták még annak idején a nővérhívó berendezést, a fejhallgatós rádiókészülé­keket, a nővérszobákat, a korszerűen -felszerelt orvo­si rendelőt, a „megfiatalí­tott" élelmezési részleget. Ebéd után az intézet cél­gazdaságában tettek láto­gatást a nyugdíjasok, majd műsorral kedveskedtek ne­kik a rendezők. Szerepelt többek között a SZOT—ME- DOSZ gyógyüdülő asszony­kórusa, felléptek az úttörők és muzsikáról a szakmun­kásképző intézet cietrazene- kara gondoskodott. Cselekvési program a z MSZMP Központi Bizottsága a minap megvitatta és jóváhagyta az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. Az ülésről kiadott közle­ményből ismeretes, hogy a nemzetközi cserearány-változá­sok a magyar népgazdaságnak nagy veszteségeket okoztak. A behozott termékek (főleg nyersanyagok, és energiahordo­zók) ára gyorsabban növekedett, mint a kivitt termékeké (a feldolgozóipar és mezőgazdasági produktumoké). Így je­lenleg egyazon importmennyiségért 20 százalékkal több áru­val kell fizetnünk, mint 1973-ban. Ilyen tömegű árutöbbletet előteremteni sem könnyű, külföldi értékesítését pedig erősen akadályozza a tőkés piacokon a kereslet stagnálása, a védő­vámok és a kontingensek megszigorítása. Az egyensúlyi helyzet romlásában vitathatatlanul szere­pet játszik, hogy a külgazdasági feltételek számunkra ked­vezőtlenebbül alakultak a legutóbbi években, mint amivel reálisan számolni lehetett. A döntő okot azonban munkánk fogyatékosságaiban találjuk meg. A termelés növekedése nem járt együtt a gazdaságfejlesztés minőségi követelmé­nyeinek kielégítésével: a külgazdasági egyensúly javításá­val, a hatékonyság előirányzott fokozásával, a termelési szerkezet szükséges ütemű és irányú átalakításával. A lehetségesnél és a szükségesnél szerényebb gazdasági teljesítmények ellenére a tervezettnél gyorsabban növeke­dett a nemzeti jövedelem belső felhasználása Tovább nyúj­tózkodtunk, mint ameddig a takaró ér. Több új értéket használtunk fel mint amennyit termeltünk. Tegyük mind­járt hozzá: nem a lakosság fogyasztása volt túlzott, hanem B felhalmozás haladta meg erőinket. (Mindenekelőtt a vál­lalatok beruházása és készletnövelése.) A Központi Bizottság olyan változtatásokat határozott el a gazdaságirányításban, a szabályozásban, a gazdaságpoliti­ka végrehajtásának valamennyi szintjén, amelyék lehetővé te­szik a népgazdaság felzárkózását a növekvő külső és belső követelményekhez, s az egyensúlyi viszonyok tartós javulá­sát eredményezik. így a nemzeti jövedelem — azon belül az ipari termelés — növekedési üteme mérséklődik 1979-ben. A mennyiségi növekedés lefékezésével a feladatok nem csök­kennek, hanem növékednék, mivel a minőségi követelmé­nyekre, a hatékonyság fokozáséra, az egyensúly javítására tevődik át a hangsúly. A népgazdaság fejlődése csak így lehet törésmentes és hosz- szú távon kiegyensúlyozott, a következő években szükséges gazdasági növekedés megalapozott. A termelés bővülésének lefékezése tehát nem cél, hanem eszköz. Lehetővé teszi a behozatal mérséklését, a gazdaságos kivitel növelését a nem szocialista külkereskedelmi forgalomban. Ahol a ter­melés stagnál, vagy csökken, ott esetenként munkaerő és kapacitás szabadulhat fel (főleg a gép- és könnyűiparban) és mfeggyorsítbatja a hatékonyan dolgozó üzemek, vállalatok fejlődését, bővítheti a nem szocialista importból származó alkatrészek, termékek kiváltását, hazai gyártását, javíthatja az áruellátást. Végeredményben a mérsékelt ipari termelés- növekedés akkor éri el célját, ha elősegíti a termelési szer­kezet fejlesztését, hozzájárul a versenyképes, a nem szocia­lista piacokon is előnyösen értékesíthető áruk termelésének dinamikus növeléséhez, a nem gazdaságos tevékenység visszaszorításához. A növekvő hatékonysági követelményeknek döntően a gazdasági szabályozás szigorításával szereznék érvényt. Erő­sítik a szabályozás egyöntetűségét, normatív jellegét (álta­lános érvényességét), csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatásokat, kivételezéseket. Központi támogatás­ra. segítségnyújtásra csak kivételes esetben és szigorú felté­telekhez kötötten, a tartós megoldásra garanciát nyújtó program alapján kerülhet sor. A gyakorlatból jól tudjuk, hogy gazdasági szabályozással, befolyásolással — vagy akár közvetlen utasítással, tervle­bontással — a célok elérése automatikusan biztosított. Az 1979. évi népgazdasági terv megvalósítása is döntő mérték­ben függ a feladatok helyes értelmezésétől, és következetes végrehajtásától minden szinten és valamennyi poszton. A tennivalók világosak. Amint ezt a KB-ülésről szóló közle­mény is kimondja: „A termelés ott növekedjék gyorsabban, ahol egyértelműen az egyensúly javítását eredményezi, máshol mérséklődjék. A követelményeknek eleget tevő vál­lalatok és szövetkezetek termelése továbbra is dinamikusan növekedjék”. Két szélsőséges nézet kísért. Közülük az egyik, ma még kisebb veszély, de már most fel kell rá készülni. Várható a nehézségek, a kedvezőtlen helyzet, az esetleges társadalmi, politikai feszültségek eltúlzásja, olykor bénító, pesszimista hangulat keltése. Elejét kell Venni minden olyan törekvés­nek. amely gyengíti a központi intézkedésekbe, a gazdaság­politikába. terveikbe vetett hitet, bizalmat, kétségbevonja a feladatok realitását, lazítja a szigorú .követelményeket. A másik véglet: a feladatok lebecsülése, az illúziókeltés, vagy a kivárás, az időnyerésre spekuláló magatartás. Jelen­leg ez a nagyobb veszély. A gyárak az üzemek többségében ,a termelés lényegében változatlan ütemű növelésére ké­szülnek. s pillanatnyilag úgy látják, hogy ehhez a rendelé­sek és a készletek, a 'beszerzési és az értékesítési lehetőségek adottak, s a termelés növekedésének mérséklése kizárólag másokat érint. Ügy tűnik, a termelő ember túlságosan nyu­godt. s csupán némelyek és esetenként fogyasztói minősé­gükben * nyugtalanok. Pedig fordított szerepvállalás lenne helyénvaló. Hiszen a Központi Bizottság irányelvei szerint nem a pénz elköltését nehezítik meg — változatlan feladat a ió áruellátás —. hanem a munkajövedelmek megszerzé­sét: a reálbérnövelést kötik nagyobb teljesítményhez, ha­tékonyabb gazdálkodóshoz. így elkerülhetetlenül növekszik maid a vállalatok, az üzemek között a jövedelem- és bér­különbség, amely p munkaerő nélkülözhetetlen átcsoporto­sításának egyik hajtóereje léhet. A szélsőségektől mentes közös gondolkodás, az egységes cselekvés most különösen fontos. A nem gazdaságos tevé­kenységek visszafejlesztése akkor lesz igazán sikeres, ha ezék nem igénylik üzemek, gyárak felszámolását, a dolgo­zó kollektívák elmanasztáló minősítését. E negatív hatások céltudatos, kemény munkával, határozott erőfeszítésekkel, életrevaló kezdeményezéseikkel. fegyelmet sugárzó és igénylő irányítással megelőzhetők. A szemléletváltozás, a mennyiség bővülésével való szakítás, a minőség. a hatékony­ság úi értékrendjének elfogadása, és cselekvő tisztelete gaz­dasági fejlődésünk sóikat ígérő távlatait nyitja meg. N épünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vezetésével olyan szilárd társadalmi, politikai alapot, műszaki- gazdasági bázist teremtett, amelybe néhéz helyzetben is bizton építhetünk. Nem indul új, központi beruházás 1979-ben, de a meglevők folytatására és befejezésére, a la­kás- és szociális építkezésekre, vállalati fejlesztésekre több mint 200 milliárd forintot költünk. És nemcsak ia közva­gyon, a lakosság is tovább gyarapszik. Az alacsony nyugdí­jak emelésével szerény mértékben előrelépünk a régi szo­ciális feszültségek feloldásában. Az a fontos, hogy jól él­jünk a lehetőségékkel. Az MSZMP Központi Bizottsága irányelveiben progrjamat ad számunkra az értelmes és ér­téket alkotó gazdasági cselekvéshez. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents