Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
1978. december 9., szombat 1--------Nyolc utca kapott szilárd burkolatot Méhkeréken Több száz új családi ház épült a felszabadulás óta Méhkeréken. Az utóbbi években bővítették, korszerűsítették a meglevő öreg házakat is. Nagy a virtus abban : kinek milyen a kerítése, az udvara, a lakberendezése. Szinte minden portára ráillik a „Tiszta ház, rendes udvar” cím. Köztudomású, hogy Méhkeréken nagy jövedelmet hoz a háztáji gazdálkodás. Sok primőruborka terem a fóliasátrak alatt, rengeteg libát nevelnek, hizlalnak. A jó jövedelemből nemcsak új házra, bútorra telik, hanem nagyon sokan vásároltak személygépkocsit is. Nagy gond volt azonban, hogy a mellékutcákban hogyan közlekedjenek esős, sáros időben. Ezen a gondon enyhítettek azzal, hogy nyolc mellékutcában épült meg a szilárd burkolat. Az útépítésre hárommillió forintot költöttek. Ebből a lakossági készpénzhozzájárulás egymillió 200 ezer forint volt. Ezenkívül ott voltak a lakók minden esetben az útépítésnél is. A társadalmi munkát már nem napokban, hanem hetekben érdemes számolni. A község építéséért, szépítéséért minden lakó szívesen vállal társadalmi munkát Méhkeréken. Társadalmi összefogással épült szilárd útburkolat a Damjanich, az Alkotmány, az Eminescu, a Kölcsey, a József Attila, a Lenin, a Dózsa és az Árpád utcákban. Az 1978-as esztendő „számlájára” írandó az is, hogy 600 ezer forintos költséggel felújították a napközis konyhát, ahol óvodás és általános iskolás gyermekeknek főznek. Bóka Mihályné tanácselnök asszony véleménye szerint a közeljövőben egy új gyógyszertár építéséhez látnak hozzá. Zavartalan áruellátást ígér az élelmiszer-kereskedelem Mi, magyarok rendkívül kényesek vagyunk a gyomrunkra, különösen akkor, ha olyan jeles ünnepekről van szó, mint a karácsony és a szilveszter. Szeretjük, ha dúskálunk minden földi jóban, már ami az ételeket, italokat illeti. Vajon jut-e mindenből elegendő az ünnepi asztalra? Erről érdeklődtünk Krizsán Miklóstól, a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától. Elöljáróban leszögezte, hogy az alapvető élelmiszercikkekből — ami a legfontosabb — zavartalan ellátásra számíthat a lakosság. A sütőiparral már több éves, hagyományosan kialakult jó együttműködést valósítottak meg az ünnepi kalácsok, bejglik sütésére. Hús és húskészítményekből, úgynevezett száraz árukból — gyulai kolbász, csabai és Pick-szalámi — ha esetenként előfordulnak is kisebb terítési gondok, eleget tudnak tenni az igényeknek. Természetesen ezekből az árukból keretgazdálkodás folyik, a mennyiséget ez határozza meg. A Télapó-ünnepségekre — a korábbi évekkel ellentétben — az idén annyi édesipari terméket szereztek be, hogy még soknak is bizonyult. Nincs ok az aggodalomra, a karácsonyi ellátásra sem. Elegendő idényjellegű árucikket szereztek be, bár az is igaz, hogy mennyiségileg több lesz szaloncukorból, egyes fajtából — zselés — nem tudnak elegendő mennyiséget, választékot biztosítani. Már a vállalat boltjaiban van tíz és fél ezer karácsonyfa, ez a mennyiség e’ég lesz. A hideg idő beálltával országszerte megkezdődött a disznóölési szezon. A hurka egyik fő kelléke, a rizs, mintha eltűnt volna az üzletekből. Ezt azzal magyarázzák, hogy elhúzódott az érése, késik a feldolgozása, és kósza hírek terjedtek el, amelynek hatására sokkal intenzívebb lett a felvásárlás, mint amennyire számítani lehetett. Ezért akadozik időlegesen az ellátás, hiszen az elmúlt évihez képest 30—40, sőt egyes üzletekben 100 százalékkal többet vettek meg, mint tavaly. A napokban azonban megkezdődött a feldolgozó vállalatoktól a rizs folyamatos szállítása és a vállalat vezetői bíznak abban, hogy az elkövetkezendő hetekben nem lesz fennakadás az ellátásban, mindenki hozzájuthat a megfelelő mennyiséghez. A korábban néhány üzletben hiánycikknek számító paprikából is folyamatos a szállítás. Csemegepaprikából kevesebbet tudnak kínálni. Egyéb fűszerből bőséges a készlet. Némely likőrfajtából viszont kevesebb van, mint ameny- nyi a várható igény. Az újévi koccintások sem maradnak el pezsgőhiány miatt, talán a választékkal lehet majd kisebb probléma. Déligyümölcsből a tavalyihoz hásonló mennyiség kerül az üzletekbe. A narancs- és banánszállítmányok hamarosan megérkeznek, datolyából többre számítanak, mint egy évvel ezelőtt. Megtudtuk azt is, hogy az élelmiszer-kiskçreske- delem az idei jobb áruellátásnak köszönhetően várhatóan 30 millió forinttal teljesíti túl az ez évre tervezett áruforgalmi előirányzatát. g Q ttittrifxrxxmmxj» „Arra gondoltunk: mi is megöregszünk Ahogy belépek Gyomán a Békés megyei Tanács Sütőipari Vállalatának üzemrészébe, feltámadnák gyermekkorom szombatjai. Anyám akkor sütötte az édes vagy sós vendégvárót. A hatalmas tepsiken katonás glédában sorakoznak a milliméterre egyforma sajtos, köményes, mézes sütemények. A formát adó gépek körül fehér kentöbbnyire egy műszakban. Ha sok a megrendelés, akkor éjszakai műszakot is vállalunk. Mint látja, a brigádtagok nem a legfiatalabb korosztályhoz tartoznak. Sokan kerültünk ide termelőszövetkezetből. Így szakképzettségünk sincs, az asszonyok csaknem mindegyike segédmunkás. A tanuláshoz már Biztosítási védelem másfél millió gépjárműre A kép előterében ketten a Martos Flóra brigádból: Vaszkó Bálintné és Károlyi Jánosné dős-köpenyes asszonyok szorgoskodnak. ök a Martos Flóra Szocialista Brigád tagjai. Távolabbról egy keverőgép zúgása hallatszik. Farkas Benedek cukrász a hosszú évek során megszerzett gyakorlat biztonságával adagolja az „éhes” gépnek a cukrot, lisztet, . margarint, fűszereket. Kis Károly kisütő a négy sütőkemence egyikénél dolgozik. Háziasszonynak elképzelhetetlen mennyiséget, 24 tepsit fogad magába egyszerre a négy gép. — Tíz nő, két férfi dolgozik a brigádunkban. Nőuralom van, azért is lett a nevünk Martos Flóra — mondja Károlyi Jánosné brigádvezető. — Négy éve alakultunk. Valamennyien ebben az üzemrészben dolgoztunk, öregek vagyunk, bár tavaly végeztük el négyen — köztük én is — a nyolc általánost. Miért alakítottunk brigádot? így szervezettebben megy a munka. Mivel teljesítménybért kapunk, érdekünk, hogy többet dolgozzunk. Nemcsak az egyéneké, hanem az egész brigádé. Jobban odafigyelünk egymásra. Ha új munkatárs kerül közénk, segítjük, megtanítjuk a munkafolyamatokra. Kevesen is mennek el innen. Mindez persze kötelességünk. Ezen túl vállaltuk, hogy minél kevesebb lesz a selejt. Ebben az évben végeztünk egy nap társadalmi munkát is. Többségünk családanya, háziasszony. -Gondolhatja, mit jelentett egy vasárnap A béke elkerülhetetlen Budapesti beszélgetés Do Xuan Oanh-nal a Béke-világtanács tagjával És még valamit szeretnék hangsúlyozni : mi, vietnamiak soha nem feledjük és hálásak vagyunk azért a támogatásért, amelyet a magyar néptől kaptunk az imperializmus, a nemzetközi reakció ellen vívott harcunk idején, és amelyet kapunk ma, országépítő munkánkhoz, nehézségeink felszámolásához. — Három és fél éve, hogy a vietnami nép harca győzedelmeskedett, az országban elhallgattak a fegyverek. Akkor, 1975 áprilisának utolsó napjaiban a világon minden jóérzésű ember őszintén hitte, hogy a béke végre tartósan gyökeret ereszthet Vietnam földjén. Megdöbbenésünkre nem így történt. — Sajnos, nem. Jóllehet, harminc évi küzdelem után akkor, 1975 tavaszán a béke számunkra is elérhetőnek tűnt. Sőt! Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, lehet még olyan erő a világon, amely nem akarja, hogy békében, nyugalomban éljünk végre. Pedig ez az erő már akkor létezett. Kína, amely Délkelet-Azsiát hagyományosan saját befolyási övezetének tekinti, s feltétlen engedelmességet vár az ott élő népektől nagyhatalmi törekvései, szovjetellenes politikája érvényesítéséhez, hamarosan elfogadhatatlan követelésekkel lépett fel velünk szemben. A feszabadult vietnami nép azonban nem „engedelmeskedett” — ellenkezőleg, tovább erősítette kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A következményeket jól ismerik. Pekingi sugallatra először a szomszédos Kambodzsa kormánya küldte csapatait ellenünk, semmibe véve az imperializmus ellen vívott közös harc örökségét. Aztán ügynökök révén a Vietnamban élő kínai nemzetiségűeket bújtották fel, abban bízva, hogy az országunkból távozó szakképzett hoák nélkül gazdasági életünk megbénul. Ezután Peking egyoldalúan felhagyott a gazdasági támogatással, visszahívta a nálunk dolgozó szakértőit. Ma már ott tartunk, hogy Kína részéről néhány hónapja majdnem mindennaposak a fegyveres határprovokációk, sőt a kínai hadsereg egyre több egysége is a határnál állomásozik, gyakorlatozik... — Ebben az újólag nehéz helyzetben, azt hiszem, minden támogatás, biztatás jólesik a vietnami népnek... — így igaz, Az amerikaiakat is azért tudtuk legyőzni, mert magunk mögött éreztük a világ haladó erőit, köztük a magyar népet. Most, ezen a kongresszuson, el tudja képzelni, milyen jól estek az együttérző, aggódó szavak, az, hogy a küldöttek közös nyilatkozatban támogatásukról, szolidaritásukról biztosították népünket? Pedig nem volt meglepetés. Mi, vietnamiak már régóta és nagyon jól ismerjük a magyar békemozgalom tevékenységét, tudjuk, hogy aktív támogatója volt harcunknak, amelyet az imperializmus ellen vívtunk. Hasonló szeretetet, támogatást tapasztalhattam most is. A békekongresszus küldötteinek szolidaritási nyilatkozata Vietnammal ugyanakkor nemcsak értünk született, hanem az emberiség szebb jövőjéért is. A béke valódi hívei, védelmezői — bárhol is éljenek a világon — soha nem fogadhatják el a kínai álláspontot, amely szerint a háború elkerülhetetlen. Mi, vietnamiak azt valljuk: a béke elkerülhetetlen. Kocsi Margit (Fotó: KS) Kétségkívül az egyik legnépszerűbb résztvevője volt a békekongresszusnak. A tanácskozás közti szünetekben szinte nem is múlt el perc, hogy ne állt volna az érdeklődők gyűrűjében. A küldöttek, újságírók hazájáról, életéről, munkájáról, terveiről faggatták. Mindenre kíváncsiak voltak, ami Vietnammal és személy szerint Do Xuan Oanh zeneszerzővel kapcsolatos. Amikor végre közelébe jutottam, zavarban voltam : ugyan mit kérdezhetnék tőle olyat, amiről a tizedikhuszadik alkalom után is szívesen beszél. Mosolyogva nyújtotta a kezét, talán zavaromat is érezte, mert meg sem várta az első kérdést: — Engedje meg, hogy először arról beszéljek, milyen öröm számomra, hogy Liszt és Petőfi hazájában ilyen kedvesen fogadnak, vesznek körül bennünket, vietnamiakat. Pedig már harmadszor járok Magyarországon, volt hát alkalmam megszokni a magyarok vendégszeretetét. Hogy mégsem tettem, annak oka — szilárd meggyőződésem : magyar és vietnami már régen nem egyszerű vendégként, hanem igazi jó barátként érkezik egymás hazájába. így jöttem én is — immár harmadszor — Magyarországra. Baráti fogadtatásban, gondoskodásban — amint látja — ezúttal sincs hiány. — Természetesen. 1971- ben, amikor általánosan kötelezővé vált a felelősségbiztosítás, 51 ezer kárra 177 millió forintot fizettünk ki, míg az elmúlt évben 156 ezer kárra 614 milliót. Előrejelzések szerint az idén már 179 ezer káreseményre, nem kevesebb mint 829 millió forintot térítünk. Ezek országos adatok. Megyénkben a káresetek száma az idén hozzávetőlegesen meghaladja az ötezret, a kárösszeg pedig több mint 20 millió forint. S ha mindezek mellett a ráfordításainkat is figyelemve vesszük, akkor elmondhatom, hogy 1977-ben az Állami Biztosító országosan 166 millió forinttal többet fizetett ki kötelező gépjárműfelelősségbiztosításra, mint amennyi a befizetés, az idén pedig előreláthatóan 470 millió forint lesz ez az összeg. Egyébként mintegy másfél millió járművet véd ma már a szóban forgó biztosítási módozat. — Változik-e a jövő évtől a felelősségbiztosítás díja? — Nem. Az autósok és motorkerékpár-tulajdonosok december 31-ig pótlékmentesen fizethetik be a második félévi 230, illetve évi 100 forint kötelező felelősségbiztosítási díjat. S végül egy jó tanács: a csékkre és a díj igazoló lapra mindenki írja rá a rendszámot is. T. I. feláldozása. Mégis szó nélkül bejött mindenki. A brigád tagjaival először Endrődön találkoztam. Egy hatalmas tortát ajándékoztak az öregek napközi otthona idős lakóinak. — Csaknem kezdettől fogva, három éve patronáljuk az endrődi öregeket — válaszol kérdésemre a brigádvezető. — Tudja, arra gondoltunk, mi is megöregszünk egyszer. Sajnos, nem is olyan soká — legyint mosolyogva. — Két-három hetenként meglátogatjuk az otthont. Legutóbb ők jöttek el. Megcsodálták az új gépeinket, meg a sokféle süteményt. Kóstolót is kaptak belőle. Karácsonykor, minit minden évben, most is bejglit, meg egy kis aprósüteményt viszünk az öregeknek. — Közeledik az év vége. A jövő évre mit kívánnának? — Tavaly megkaptuk a bronzjelvényt, jövőre szeretnénk ezüstöt szerezni. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ugyanolyan jó kollektíva maradjon a brigád, minit eddig. G. K. E hónap végéig fizethetik be a gépjármű-tulajdonosok pótdíj nélkül a kötelező felelősségbiztosítás összegét. Ennék apropóján folytattunk rövid beszélgetést Szabó Andrással, az Állami Biztosító megyei igazgatójával. — Sokan úgy vélik, hogy a biztosítás — a kötelező gép- járműfelelősség-biztosítás is — nyereséges. így van ez? — A magánautók és motorok évi felelősségbiztosítási díját 1959-ben a kormány- rendelet 460, illetve 100 forintban állapította meg. Az elmúlt csaknem 20 évben emelkedtek a szakipari munkadíjak és az alkatrészárak. A mai kocsik korszerűbbek, nagyobb a teljesítményük, mint a tíz- vagy tizenöt évvel ezelőttieknek. Másrészt: két évtized alatt 128 százalékkal nőtt a lakosság átlag nominál bére. Ez és az élet- körülmények változása azt eredményezte, hogy egy-egÿ személyi sérülés után differenciáltabb, magasabb ösz- szegű kártérítést kell fizetni. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy évente 100 ezerrel növekszik a gépjármű-tulajdonosok száma, és sajnos, sokan szenvednek közúti balesetet, akkor nyilvánvaló: a kötelező felelősségbiztosításra befizetett díjak nem fedezik a kárkifizetéseket, még kevésbé a ráfordításainkat. — Említene néhány adatot is?
