Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

1918. december 8., péntek NÉPÚJSÁG Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága üléséről (Folytatás az 1. oldalról) tés az idén is a vállalati, szö­vetkezeti beruházásoknál kö­vetkezik be. A nagyberuhá­zások megvalósítása nem éri el a tervezettet. A munka szervezettsége nem javul a kívánt mértékben, sok eset­ben indokolatlanul túllépik a költségelőirányzatokat, a ki­vitelezés ideje gyakran elhú­zódik; c) a foglalkoztatottak szá­ma a nem termelő ágazatok­ban, a kereskedelemben és a közlekedésben nő, az iparban és az építőiparban lényegé­ben változatlan, a mezőgaz­daságban csökken. d) a lakosság reálbére és reáljövedelme a tervezettnél valamelyest nagyobb mér­tékben emelkedik. Az egy la­kosra jutó nominal jövede­lem országos átlagban a ter­vezett 7—7,4 százalékkal szemben várhatóan 8—8,5 százalékkal, az egy keresőre jutó nominál kereset a ter­vezett 7 százalékkal szemben a munkásoknál és alkalma­zottaknál 8—8,5 százalékkal, a tsz-dolgozóknál 8,5—9 szá­zalékkal nő. A fogyasztó; ár­színvonal az előirányzott 4 százalék helyett mintegy 4,6 százalékkal emelkedik. Az egy főre jutó reáljövedelem várhatóan 3,2—3,5 száza­lékkal nő. A munkásság és a parasztság reálkeresete a ten/ céljainak megfelelően, csaknem azonos ütemben, több mint 3 százalékkal emelkedik.. A reálbérek nö­vekedésében szerepük van a központi bérpolitikai intéz­kedéseknek. Jelentősen foko­zódik a lakosság pénzmegta­karítása. A lakosság egy főre jutó fogyasztása 3—3,5 százalék­kal, a\ tervezett mértékben növekszik.. ' Az áruellátás színvonala megfelelő. Az életkörülményeket ja­vítja, hogy' a tervezettnél 3 ezerrel több, mintegy 93 ezer lakás épül fel; 1240 kórházi ágy, 19 ezer óvodai, 4 ezer bölcsődei hely, több mint 900 általános iskolai osztály­terem létesül. Javul a lakos­ság kulturális, egészségügyi és szociális ellátása. e) hazánk nemzetközi gaz­dasági kapcsolatai tovább bővülnek. Erősödik együtt­működésünk a KGST-tagor- szágókkal, elsősorban a Szov­jetunióval fejlődnek termelé­si kapcsolataink, szélesedik a szakosítás. Rubel elszámolá­sú külkereskedelmi forgal­munk lényegében a terve­zettnek megfelelően alakul. A kedvezőtlen tőkés piaci feltételek, a diszkriminációs és protekcionista intézkedé­sek közrejátszanak abban, hogy a nem rubel elszámo­lású kivitel a tervezettnél kisebb mértékben emelkedik, miközben a behozatal gyor­sabban növekszik. f) a pénzügyi intézkedések eredményeként növekedett a társadalmi tiszta jövedelem­nek az állami költségvetésbe központosított hányada ; en­nek ellenére a vállalatok ré­szesedése meghaladja az V. ötéves tervben számítottat. A közgazdasági szabályozók 1978-ban sem segítették elég­gé a népgazdasági tervben meghatározott több kiemel­kedő fontosságú feladat meg­valósítását, az egyensúly ja­vítását, a gazdasági fejlődés minőségi tényezőinek előtér­be állítását, a felhalmozási folyamatok tervszerű alaku­lását. A szabályozók egyik gyengesége, hogy a nem ki­elégítően gazdálkodó szerve­zetek az indokoltnál nagyobb központi támogatást kapnak; ezáltal a jól és a kevésbé jól dolgozó vállalatok jövedel­mei túlzottan kiegyenlítőd­nek. A Központi Bizottság megállapította : a termelés mennyiségi feladatainak az éves tervekhez közel álló teljesítése nem járt együtt a gazdasági egyensúly ja­vulásával, a hatékonyság gyors emelkedésével, a ter­melési szerkezet szükséges változásával. A fejlődést befolyásoló külső gazdasági körülmények kedvezőtle­nebbek az V. ötéves tervben feltételezettnél : a külkeres­kedelmi cserearányok rosz- szabbak lettek, a tőkés pia­cokon az értékesítés nehe­zebbé vált. Még erős a mennyiségi szemlélet, a gazdaságosság szempontjai nem egyszer háttérbe szo­rulnak. Gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gya­korlatunk lassan igazodik a változó helyzet követelmé­nyeihez. O A XI. kongresszu­son jóváhagyott az V. ötéves tervben meg­fogalmazott és a Központi Bizottság ez évi áprilisi ha­tározatában megerősített gazdaságpolitikai fő irány­vonal következetes végre­hajtása most megköveteli, hogy az irányításban és a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget ad­junk a gazdasági egyensúly kérdéseinek. A Központi Bizottság hangsúlyozta : a további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb elő­térbe állításával biztosít­suk a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági növekedés üte­mét és a belföldi felhasz­nálást. Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és a népünk életkörülmé­nyeinek alakulásában, élet- színvonalának emelésében elért eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk, és a jövő­beni fejlődés felételeit meg­alapozzuk. A Központi Bizottság ez­zel összhangban határozta meg a termeléssel, az érté­kesítéssel, a termelőalapok fejlesztésével, az életszínvo­nal-politikával kapcsolatos célokat, és az 1979. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés fő előirányzata­it az alábbiak szerint fo­gadta el: A tervezett növekedés 1979. évi előirányzatai: Nemzeti jövedelem Ipari termelés Országos építési-szerelési teljesítmény Mezőgazdasági termékek termelése A szocialista szektor beruházásai összesen 204-206 milliárd forint Egy lakosra jutó átlagos nominál jövedelem 7 százalék Egy keresőre jutó nominálbér országos átlagban Fogyasztói árszínvonal Egy lakosra jutó reáljövedelem Egy munkás és alkalmazott keresőre jutó reálbér Egy termelőszövetkezeti dolgozóra jutó reálkereset A lakosság fogyasztása 3-4 százalék 4 százalék 1 százalék 3-3,5 százalék 6 százalék 4,7-4,9 százalék 2 százalék 1 százalék Az összes lakásépítés Ebből állami lakás Az állami költségvetés bevétele legalább kiadása legfeljebb A nemzeti jövedelem nö­velése a termelési és export­szerkezet átalakításának meggyorsításával, a gazdasá­gos termelés fokozásával va­lósítható meg. 1,0-1,5 százalék 2,5-3,0 százalék 90 ezer 31 ezer 8,4 százalék 6,1 százalék a) A termelés ott növeked­jék gyorsabban, ahol egyér­telműen az egyensúly javí­tását eredményezi, máshol mérséklődjék. A követelmé­nyeknek eleget tevő vállala­tok és szövetkezetek terme­lése továbbra is dinamiku­san növekedjék. — Az ipari termelés növe­lését erőteljes szelekció mel­lett kell biztosítani. Az ipar- vállalatok és szövetkezetek a keresletnek megfelelően növeljék a belföldi értékesí­tést, tervszerűen fokozzák a szocialista kivitelt, és bővít­sék a nem rubel elszámolá­sú gazdaságos exportot. Ezért gyorsítsák meg a műszaki fejlesztést, a technológia és a gyártmányok korszerűsíté­sét, javítsák a termékek mi­nőségét. A gazdaságtalan cikkek termelésének megszüntetésé­vel felszabaduló kapacitáso­kon — ahol ez lehetséges — szervezzék meg a gazdasá­gosan előállítható, főleg im­portot helyettesítő termékek, alkatrészek, részegységek gyártását; más esetekben csoportosítsák át a munka­erőt a hatékony tevékenysé­gekre. — Az építőipari vállalatok kapacitásaikat döntően arra használják fél, hogy gyorsul­jon a folyamatban levő be­ruházások megvalósítása. Ütemesebb legyen a lakás­építés, a felújítás és karban­tartás, különösen Budapes­ten. A munkaszervezés ja­vításával, a munkafegyelem erősítésével tartsák a terme­lékenység növekedésének ed­digi ütemét. — A mezőgazdasági üze­mek a népgazdasági célok­kal összhangban fejlesszék mind a növénytermesztést, mind az állattenyésztést. A gabonatermelést úgy kell fej­leszteni, hogy a belföldi szükségletek kielégítésén túl mód nyíljék az 1978. évinél több kivitelre. Növelni kell a kukorica vetésterületét az erre alkalmas földeken. Emelni kell az állattenyész­tés színvonalát, javítani a minőséget, s növelni a ho­zamot. A mezőgazdasági üzemek a munkaerő, az anyagi esz­közök — épületek, gépek, műtrágya, növényvédő sze­rek, takarmányok — éssze­rűbb és takarékosabb fel- használásával érjék el, hogy a termelés a ráfordításoknál gyorsabban nőjön. A termékek felvásárlá­sának körültekintőbb meg­szervezésével, a tároló és feldolgozó kapacitások bő­vítésével is segíteni, ösztö­nözni kell a nagyüzemeket, a háztáji és kisegítő gazda­ságokat termelésük fokozá­sára. A mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelben javítani szükséges az érté­kesebb, a gazdaságosan fel­dolgozott termékek arányát. — A vasúti és a közúti közlekedésben jobb szerve­zéssel, a szállítók és a szál­líttatok szorosabb együtt­működésével javítani kell a gazdaságosságot, a kapaci­tások ésszerű kihasználását. b) A lakosság életszínvo­nala csak gazdasági lehe­tőségeinkkel és eredménye­inkkel összhangban emel­kedhet. Országos átlagban az egy főre jutó reáljövede­lem 2 százalékkal, a mun­kások és alkalmazottak egy főre jutó reálbére 1 száza­lékkal, a termelőszövetkeze­ti dolgozók reálkeresete 1 —1,5 százalékai, a lakosság fogyasztása 2,5—3 százalék­kal lehet több az ideinél. Az egy lakosra jutó nomi­nál jövedelem 7 százalékkal, a munkás-alkalmazotti át­lagkeresetek 6 százalékkal növekedhetnek. A keresetek jobban kapcsolódjanak a teljesítményekhez és azok fokozására ösztönözzenek. 1979. január 1-től a rend­szeres évi nyugdíjkiegészí­tésen túl fel kell emelni az 1971 előtti alacsony nyugdí­jakat és az 1971 után meg­állapított minimális nyugdí­jakat, járadékokat. Ez 1 millió 300 ezer embert érint. Emelni kell a szociális segélyek összegét is. A vállalati jóléti és kulturá­lis alap biztosított összegét keresőnként 850 forintról 900 forintra kell növelni. A terv alapozza meg a lagkosság fogyasztásának növekedését, a vásárlóerő és az árualap összhangját, a kiegyensúlyozott áruel­látást, a szolgáltatásoknak a lehetőségek szerinti javí­tását. Ennek érdekében a kormányzati szervek, a ter­melő és kereskedelmi válla­latok tegyenek megfelelő in­tézkedéseket. A terv 4,7—4,9 százalékos fogyasztói árszínvonalemel­kedést irányozhat elő. Az illetékes hatóságok az árak alakulását szigorúan ellen­őrizzék. A lakosság életkörülmé­nyeit a jövő évben 90 ezer lakás, ezen belül 31 ezer ál­lami lakás felépítésével to­vább kell javítani. A kór­házi ágyak száma 1400-zal, a bölcsődei helyeké 4200- zal, az óvodai helyeké 18 —-19 ezerrel bővüljön. Az általános iskolai tantermek számát 900-zal szükséges növelni. c) A beruházások volume­ne az ideihez képest 1—2 szá­zalékkal emelkedhet. Beru­házásokra 204—206 milliárd forint fordítható. Üj állami nagyiberuházás nem kezdhető meg, a rendelkezésre álló erő­forrásokat a megkezdett be­ruházások tervszerű meg­valósítására kell összpontosí­tani. A célcsoportos és egyéb álljami beruházási előirány­zatokat mérsékelni szükséges az V. ötéves tervben az 1979- re számítotthoz képest. A vállalati beruházások állami támogatásának összege nem emelkedhet. A vállalatok és a szövetkezetek eszközeiket és erőfeszítéseiket elsősorban a folyamatban levő beruhá­zások befejezésére koncent­rálják. A hitelezés szigorításával, a készletgazdálkodás éssze­rűsítésével, a szükségletek­hez jobban igazodó termelés­sel lényegesen lassítani kell a készletek növekedését. d) Nemzetközi gazdásági kapcsolataink fejlesztését a Szovjetunióval, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak szervezetébe tartozó töb­bi tagállammal folytatott tervszerű gazdasági együtt­működésre, a vállalt kötele­zettségek kölcsönös teljesíté­sére, az áruforgalom bővíté­sére 'alapozzuk. Továbbra is törekszünk a szocialista gaz­dasági integráció elmélyíté­sére, ,a termelés szakosításá­ra, a kooperáció gyorsabb ki­bontakoztatására. A fejlődő országokkal kialakult gazda­ságig együttműködésünket a jövőben is gyors ütemben szélesítjük. A gazdaságilag fejlett tőkésországokkal a kölcsönös előnyök alapján to­vább bővítjük külkereske­delmi forgalmunkat és fej­lesztjük gazdasági kapcsola­tainkat. A külkereskedelmi tevé­kenységben nagyobb figyel­met kell fordítani a kivitel összetételének, jövedelmező­ségének, javítására, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, la beszer­zés ég az értékesítés jó üte­mezésére, a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésének erősíté­sére. e) A gazdasági szabályzó­kat úgy kell módosítani, hogy azok fokozottabban késztes­senek a gazdasági és pénz­ügyi egyensúly javítására, a hatékonyság gyorsabb növe­lésére, a takarékosságra, a tartalékok feltárására és hasznosítására, segítsék elő a felhalmozási folyamatok tervszerű alakulását. A vál­lalati jövedelmek a gazdasági eredményékkel, a keresetek a teljesítményekkel kerülje­nek jobban összhangba. O Az 1979. évi nép- gazdasági terv ered­ményes megvalósítá­sa nagy követelményeket tá­maszt az irányítás és a vég­rehajtás minden szintjén. — A központi állami szer­vek a népgazdasági terv vég­rehajtásához szükséges gaz­daságirányítási, szervezési, szabályozási és egyéb intéz­kedéseket idejében és folya­matosan tegyék meg. Felada­taikat a népgazdasági célok­kal összhangban határozzák meg, és ennek megfelelően segítsék a gyakorlati mun­kát. A termelési szerkezet gyorsabb korszerűsítésével, nagyobb szervezettséggel, ja­vuló költség- és pénzgazdál­kodással, a munkaerő, az anyagok és az energia ész­szerűen takarékos felhaszná­lásával biztosítsák gazdaság- politikai céljaink elérését. A nagyobb követelményekből kiindulva támogassák az új iránt fogékony, a feladatok megoldására felelősséggel vállalkozó vezetőket. Legye­nek kezdeményezői a maga­sabb teljesítményekre, a mi­nőségi munkára ösztönző ké­résé tdifferenciálásnak. — A vállalatok, a szövet­kezetek és a tanácsok a nép- gazdasági tervhez igazodva a magasabb követelmények alapján készítsék el tervei­ket; rugalmasan alkalmaz­kodjanak a gazdálkodás vál­tozó feltételeihez, az értéke­sítési lehetőségekhez. Az egyéni és a csoportérdeket a népgazdasági érdekkel össz­hangban képviseljék. A tervek ütemes végrehaj­tása megköveteli a vállalatok közti jobb együttműködést, a kooperációs és szerződéses kötelezettségek pontos és megfelelő minőségű teljesíté­sét. — A központi és a területi pártszervek, a pártszerveze­tek gazdaságszervező, ellen­őrző és felvilágosító tevé­kenységükben abból indulja­nak ki, hogy most a legfon­tosabb a gazdasági irányítás, a végrehajtás, a gyakorlati munka javítása. Az ország érdeke megköveteli, hogy minden termelő egységben gazdaságos munka folyjék. Segítsék elő, hogy azok a gazdálkodó szervezetek fej­lődjenek gyorsabban, ame­lyek hatékonyan, jövedelme­zően dolgoznak. Hassanak oda, hogy szűnjön meg a ká­ros egyenlősdi, és a jobb munka nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben része­süljön. Mindehhez elenged­hetetlen a feladatok helyes értelmezésén alapuló egysé­ges szemlélet és cselekvés, a párt tagjainak példamutatá­sa a végrehajtásban. A szakszervezetekben, a tö­megszervezetekben tevékeny­kedő kommunisták politikai felvilágosító és meggyőző munkával mozgósítsák a dolgozókat az 1979-es nép- gazdasági terv teljesítésére. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség sorakoztassa fel tag­ságát, az ifjúságot közös cél­jaink megvalósítására. — A szocialista munkaver­seny 1979. évi céljai között kerüljön előtérbe a gazdasá­gosság fokozása, a termék- szerkezet korszerűsítése, a jól értékesíthető termékek kivitelének növelése, a szál­lítási szerződések pontos be­tartása, a kooperációs fegye­lem erősítése, az ésszerű anyag- és energiatakarékos­ság, a jobb munkaszervezés, a beruházások szervezettsé­gének javítása. A kollektí­vák, szocialista brigádok vál­lalásai irányuljanak a gaz­dálkodás minőségi követel­ményeinek teljesítésére. — Az agitáció és a propa­ganda, a sajtó, a rádió, a televízió segítse elő, hogy a dolgozók értsék és cselekvő­én támogassák gazdaságpoli­tikai törekvéseinket. Kapjon nagyobb teret a jó kezdemé­nyezések ismertetése, az eredményes munka hiteles ábrázolása. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, ami­kor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításá­ban elért eddigi vívmánya­ink megszilárdítása és a jö­vőbeni további fejlődés fel­tételeinek jó megalapozása a döntő feladat. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy az 1979. évi népgazdasági terv megfelel a helyzet kö­vetelményeinek és lehetősé­geinknek, reálisan tűzi ki a feladatokat, és valóra váltá­sa jól szolgálja távlati cél­jainkat, hazánk szocialista fejlődését. A terv teljesítéséhez meg­van valamennyi feltételünk, de a feladatok mindenkitől minden poszton és területen az eddiginél nagyobb erőfe­szítést igényelnek. A hazánk boldogulásáért érzett szemé­lyes felelősség jusson kife­jezésre a fegyelmezettebb, jobb, eredményesebb mun­kában. Erőink jobb mozgósí­tásával, pártunk és a töme­gek összefogásával feladata­inkat megoldjuk, céljainkat elérjük. A Központi Bizott­ság ebből kiindulva felhívja a párttagságot, a munkás- osztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a dolgozó ma­gyar népet az öntudatos helytállásra, az 1979. évi népgazdasági terv teljesíté­sére. III. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulá­sának 60. évfordulóját ha­zánkban a dolgozók széles­körűen és méltóan megün­nepelték. A Központi Bizott­ság ezúton fejezi ki köszöne­tét azokért az üdvözletekért és jókívánságokért, amelye­ket a munkásmozgalom régi harcosaitól, munkahelyi kol­lektíváktól, szocialista bri­gádtagoktól, társadalmi és tömegszervezetektől, úttö­rőcsapatoktól, társadalmunk legszélesebb köreitől, párt­tagoktól és pártonkívüliek- től kapott az évfordulón. A magyar marxista—leni­nista forradalmi párt meg­alakulásának 60. évforduló­járól a testvérpártok, a ha­ladó emberek határainkon túl is megemlékeztek és szá­mos üdvözletei intéztek hoz­zánk. Ezek a megemlékező sek és üdvözletek a Magyar Szocialista Munkáspárt poli­tikájának, népünk helytállá­sának szólnak, és barátságot, forradalmi szolidaritást fe­jeznek ki a szocialista Ma­gyarország iránt. A Közpon­ti Bizottság köszönetét mond a testvérpártoknak, baráta­inknak az internacionalista megemlékezésekért. (MTI) Qlíst tartott a Magyar Hűk Országos Tanácsa A munkaképes korú nők 74-75 százaléka vesz részt a társadalmilag szervezett munkában, hazánkban tehát a nők foglalkoztatottságának aránya nemzetközi viszony­latban is kedvező — mondot­ta Szigeti Isván munkaügyi miniszterhelyettes, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak a Parlamentben tartott csütörtöki ülésén, ahol az ál­talános iskolát végzett fiata­lok iskola- és pályaválasztá­sával foglalkoztak. A miniszterhelyettes tájé­koztatta a résztvevőket ar­ról, hogy a távlati tervidő­szak végéig — 1990-ig — to­vább fokozódik a munkaké­pes korú nők gazdasági ak­tivitása. Főleg a gépipari és a fémipari szakmákban, s a közlekedésben adódik lehető­ség nagyobb arányú foglal­koztatásukra. De a nehéz­iparban és az építőiparban — a munkák jellege miatt — nem gyarapszik számotte­vően a nők aránya. A köny- nyűiparban, ahol zömmel nők dolgoznak, szükséges lenne a férfiak nagyobb arányú fog­lalkoztatására. A miniszter- helyettes közölte, hogy a MNOT tavalyi konferenciá­jának ajánlására a Munka­ügyi Minisztérium megvizs­gálja: milyen újabb szak­mák, pályák nyithatók meg a nők előtt. Addig is, amíg a széles körű vizsgálat alap­ján döntenék, a minisztéri­um hozzájárult ahhoz, hogy a fővárosban — kísérletkép­pen — a nők is tanulhassa­nak autóbuszvezetést. Ha a tapasztalatok kedvezőek lesz­nek, nőket is képezhetnék ebben a szakmában. A me­zőgazdaságban azt kezdemé­nyezték, hogy a nők is ve­zethessenek speciális trakto­rokat és más gépeket.

Next

/
Thumbnails
Contents