Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

1978. december 7., csütörtök o laimMte n} Szeghalmon, a gabona és malomipari vállalat körzeti üze­mében most fejezik be az új tápadagoló építését. Az új be­rendezés segítségével naponta 15 vagon tápot tudnak majd értékesíteni. A vásárlók is örülnek az új létesítménynek, mert így a papírzsákok kiküszöbölésével mázsánként 21 fo­rinttal olcsóbban szerezhetik be a szükséges tápmennyiséget Fotó: Gál Edit Jó esztendőre számítanak Év vége előtt a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetben Az idei esztendő első há­romnegyedévében a termelés és az értékesítés jelentősen növekedett a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetben. Ezen belül az ipari termelés növekedése meghatározó. Bi­zonyítják ezt azok a tény­adatok, hogy egy év 'alatt több mint 50 millió forinttal bővül a teljes termelési ér­ték. Mint említettük, legdi­namikusabban az ipari ter­melés növekedett, vagyis szeptember utolsó napjáig több mint 300 millió forint értékű árut adtaik a bel-. és külkereskedelemnek. Hasonló jó eredményeket értek el a szolgáltatásban, valamint az építőipari, belkereskedel­mi ég egyéb tevékenységük termelni, mint ebben az év­ben, hanem inkább a minő­séget, a takarékosságot és a termelékenységet kívánjuk előtérbe helyezni, hogy nye­reségünk ezen keresztül emelkedjen. —jp— Négy év alatt A bérből élőknek jelenleg az ötven százaléka dolgozik az ipar területén Mezőbe- rényben. Néhány évtizede számottevő ipari üzem csak a szövőgyár volt. Ma négy állami szektor és hat szövet­kezet vonzza a környékről a munkaerőt. A mérleg : na­ponta ötszázan járnak el a nagyközségből máshova dol­gozni és hatszázan jönnek más településekről. Évente mintegy 1,2 milliárd forint értéket tesz ki a Mezőbe- rényben gyártott produktum. Mindenekelőtt a fa- és a textilipar termékei kelen­dőek külföldön is, de pél­dául a műszaki szövetkezet­ben készített játékok is ta­lálnak határainkon túli pia­cot, méghozzá egyre nagyobb tételben. Huszonhét évvel ezelőtt kilenc taggal alakult. M® 536 a létszámuk, s nemrég 'köl­töztek át a régi elavult te­lephelyről, új modem köz­pontjukba, de az üzemcsar­nokok már néhány éve mo­dernizálódtak. Kilencvenmil- liós éves termelési értékük­ből 45 millió a tőkés export. Ezért kooperálnak testvér- szövetkezetekkel. A békési Start a festett bajor szoba- garnitúrák készítésébe segít be nekik, a bélmegyeri tsz segédüzemága faalkatrésze­ket készít számukra. Az exporttermelés fejlesz­tésére fordított beruházásaik hasznosnak bizonyultak. A több milliós értékben beszer­zett és beállított új megmun­káló gépek a vártnak meg­felelően növelték a termelé­kenységet, mert ezzel páro­sult a dolgozók magasabb képzettsége, jobb minőségű mimikája. A beruházások kezdete óta a következőkép­pen 'alakult az exportterme­lés: 1974-ben mindössze 2,5 mii. liós volt a tőkés export, egy évre rá meg csaknem meg­négyszereződött: 9,3 millió forint értékű lett. 1976-ban 12,6 milliós évet zártak az exportban, és tavaly, 1977- ben 32,8 millióra, szinte ug­rásszerűen növekedett a kül­földi szállítás. Ez év végéig a terv 43,5 millió forint, és tíz hónap ténye már rendel­kezésükre áll: 38 millió fo­rint. Erre alapozva mond­ják, hogy az idén is túltel­jesítik az exporttervet, mely­nek értéke meghaladja majd a 45 millió forintot. Amíg a postai küldemények a címzettekhez eljutnak B kézbesítés erkölcsi és politikai szempontbél sem mellékes feladat Tréfásan, meg talán kissé komolyan is, a posta ólom­bányájának nevezik a Bé­késcsaba 2. postahivatalt. Ólombánya azért, mert ne­héz, fárasztó a munka és nincs megállás sem éjjel, sem nappal. Budapestről nagy tömegben érkeznek ide a különböző postai külde­mények, amelyeket a hely­ben feladottakkal együtt szortíroznak és a megye 72 postahivatalába (7 postai gépkocsin) továbbítanak. Hasonló az útjuk vissza­felé, a megyében, feladott küldeményeknek. Szeged és Békéscsaba között külön já­rat van. A munka mindennap éjjel egy óra után kezdődik. Ak­kor veszik át a Dürer Nyom­dában a Békés megyei Nép­újságot kötegekben, szállí­tásra előkészítve. A posta- hivatal (két mozgó postako­csival) hajnali 4 óra 20 perc­kor érkezik Budapestről Bé­késcsabára. Hozza a levele­ket, csomagokat, ajánlott le­veleket, utalványokat, és a több százfajta újságot sok tízezer példányban. Mindezt négy rakodó és két elosztó, valamint egy munkairányító veszi át, majd a járatok sze­rint csoportosítja. A postavonat este 8 óra­kor indul vissza Budapest­re. Aki tehát Békéscsabáról a megyén kívülre akar va­lamilyen postai küldeményt eljuttatni, jó, ha időben, legalább egy órával előbb feladja. Ezután csak másnap reggel 7 óra 5 perckor in­dul posta Budapestre. A postahivatalban 57-en dolgoznak forgalmi szolgá­latban. Feladatkörükhöz tar­tozik a felvétel, a postai ér­tékcikkek eladása, a cso­magkézbesítés Békéscsabán, a gépi ürítésű szekrényekből a levélgyűjtés és természe­tesen a már előbb említett, megyébe érkező és az innen máshová címzett küldemé­nyek szortírozása, továbbítá­sa. „Postás bácsi” azonban nincs, helyben a leveleket és más küldeményeket a Bé­késcsaba 1. postahivatal dol­gozói kézbesítik. Rács Balázsnak, a Békés­csaba 2. postahivatal vezető­jének a tájékoztatása sze­rint naponta átlag 45—50 ezer levél, 2 ezer csomag és több százezer forint megy át a dolgozók kezén. Mindez együtt értékben sok millió forint, amihez hozzá kell számítani, hogy a leveleknek és az újságoknak a postahi­vatalokba, onnan pedig a címzettekhez való eljuttatá­sa (méghozzá időben!) er­kölcsi, illetve politikai szem­pontból sem mellékes fel­adat. Végrehajtásához olyan emberekre van szükség, akik nemcsak értenek hozzá, ha­nem kedvvel csinálják, vál­lalva olykor a többletmun­kát is. Egy példát mond er- « re: — Nemrég Csárdaszállás­ról síntörés miatt nem jöhe­tett tovább a hajnali vonat. Gyors intézkedéssel gépko­csikon szállítottuk Békéscsa­bára a ' küldeményeket és teljes „erőbedobással” sike­rült elérni, hogy reggel 8 órakor indulhattak a jára­tok. A vonat — persze már üres mozgóposta-kocsikkal — során. Az eddig eltélit időszak alatt a belkereskedelmi érté­kesítés 103 millió forintról csaknem 182 millió forintra növekedett, a tőkés export 37,7 millióról 49 millió fo­rintra bővült. Kedvező a la­kossági javítás-szolgáltatás növekedése is, amelyet a sze­mélygépjármű-javítás fém­jelez a legjobban. De bővült a háztartási készülékek, kis mértékben a híradástechni­i cikkek, valamint az egyéb ipari javítás is. A sze­mélygépkocsi-javításból ere­dő árbevételük a tavalyi év hasonló időszakához képest 32-,7 százalékkal növekedett. Mindezekkel együttesen szeptember 30-án a szövet­kezet nyeresége 22,5 millió forint, amely 3,5 millióval nagyobb az elmúlt évinél. A jövő esztendőre gondol­va a szövetkezet vezetői előtt körvonalazódtak az 1979. évi tervszámok is. Ebből egy- egy példát kiragadva, az el­képzeléseik szerint a terme­lési értékük 1979-ben 480 millió forint lehet, amely­nek hatoda tőké» export. A bérszínvonalukat 38 ezer fo­rintra tervezi a csaknem kétezer dolgozót foglalkoz­tató Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet vezetősége. Ahogy ' Székely László, a szövetkezet elnöke megfogal­mazza: — A jövő évben el­sősorban a minőségi muta­tóinkat kívánjuk javítani, nem akarunk sokkal többet Tudósítás egv veterán tudósítóról Olyan hosszú tudósítói múlttal, mint Nátor János nemcsak megyénkben, de ta­lán az egész országban sem dicsekedhet senki. 1948. no­vember 8-án jelent meg elő­ször írása a Viharsarokban, a Magyar Kommunista Párt Békés megyei lapjában, s azóta lankadatlan aktivitás­sal tudósítja lapunkat a kör­nyezetében említésre méltó eseményekről. — Bélmegyeren akkor csak néhány ház volt, de célul tűztük, hogy mintaközséget csinálunk ott. Újkígyósról, illetve a nyíregyházai köz- igazgatási tanfolyamról ke­rültem Bélmegyerre gazdasá­gi előadónak. Aztán vb-tit- kár lettem. Az új gazdák, a volt gazdasági cselédek ki­törtek az uradalom közös viskóiból és egymás után kezdték építeni házaikat. S mikor a sorok mellé fel­épült — főleg társadalmi munkában — az első beton­lapos járda is, ezt megírtam a megyei lapnak. Nagy ese­mény volt életünkben... Együtt örültünk a község dolgozóival, mikor megjelent a Viharsarokban az írásom, ami mindannyiunk összefo­gását dicsérte, és név szerint is kiemelte a legtöbbet te­vőket... Ez még nagyobb len­dületre ösztönözte a bélme- gyerieket és ekkor éreztem először, milyen óriási segít­sége a népnek a nép sajtója. Ám a pártlap gárdája is tudta, milyen segítséget je­lentenek a lapszerkesztésnek az önkéntes levelezők, tudó­sítók. Ellátogatott Bélme­gyerre egy újságíró, és kérte Nátor Jánost, adjon hírt rendszeresen a községbeli jelentősebb eseményekről. Cégjelzéses borítékot, levele­zőpapírt hagyott nála. így lett az akkor 23 éves vb-tit- kár a megyei pártlap leve­lezője, majd állandó tudósí­tója. Azóta Viharsarok Népe, majd Békés megyei Népúj­ság fejlécűvé változott la­punk, s ma már a régi új­ságírógárdából csaík két em­ber dolgozik szerkesztősé­günkben. Nátor János vál­tozatlan lelkesedéssel közöl­te a lap hasábjain az egész megyével: hogyan, milyen példás összefogással épül Bélmegyer, emelkednek ut­casorok, adták át az új is­kolát, lettek új és újabb jár­dák, majd létesült cukrászda, amelyben a volt zsellérek gyerekei pohárból kóstolgat­ják a fagylaltot, változott mintaközséggé a hajdan volt puszta. Aztán jó munkájáért Szeg­halomra, a járási központba helyezték Nátor Jánost, ahol a járási tanács pénzügyi cso­portjának vezetője, majd a járási tanácsok megszűntével a városiasodó Szeghalom ta­nácsának terv-költségvetési és munkaügyi csoportvezető­je lett. Emellett a szakszer­vezeti bizottság titkára, a népfront, a sportegyesület, a szín játszócsoport, a MEDOSZ lelkes aktívája, többszörösen kitüntetett tanácsi dolgozó, s mindezenközben 30 éven át hű maradt a laphoz, tudósí­totta a szerkesztőséget mind­azokról a dolgokról, változá­sokról, amelyek megszületé­sénél nem tudtak részt ven­ni az újságíróik. — Évente körülbelül 120— 150 kisebb írásom jelenít meg a megyei lapban. Gyakran járok a szerkesztőségbe, úgy tekintem azt, mint második munkahelyemet, és közlöm, hogy mi várható nálufik, mondom a témákat, amiket én nem volnék képes meg­írni... — Milyen tudósításaira emlékszik leginkább? Nátor János két vaskos al­bumot tesz az asztalra, ame­lyekben gondosan összeállít­va azok a tudósítások, cik­kek, riportok vannak össze­gyűjt ve, amelyeket ő, vagy újságírók írtak a városiaso­dó Szeghalomról. Néhány év­tizednyi történelmet foglal­nak magukban az albumok. — Szerettem azokat a tu­dósításokat, amelyekben hírt adtunk nagyközségünk fejlő­déséről, az évről évre váro­siasabbá váló Szeghalom út­járól. 1970-ben, amikor ide kerültem, 2,2 millió forintos költségvetésünk volt. Ma 28,3 millió. Ez, azt hiszem sok mindent kifejez... Az albumokból címeket idézünk: „Példás együttmű­ködéssel óvoda épült Szeg­halmon" .........Városiasodik S árrét központja” ... Elsők lettünk a társadalmi munká­ban” ... stb. — Sokan nem tudják, mi­lyen óriási ereje van a saj­tónak abban, hogy tettein­ket, gondolatainkat hírül vi­gye más nagyközségekbe. És abban is, hogy melegítő ér­zést keltsen az emberekben, ha valami jót tettek a közös ügyért — mondja Nátor Já­nos. — Ennek terjesztését se­gítettem az elmúlt évtizedek­ben erőrnhöz képest. Bizo­nyos, együtt öregedtem meg az akkor még fiatal újság­írókkal, de ... habár úgyszól­ván egy pusztán kezdtem a tanácsi munkát, meg a tudó­sítást, mégis mint városi dol­gozó megyek majd nyugdíj­ba és egy merőben új, of­szet technikájú lap tudósító­jaként talán azután is íro­gatok majd a Népújságnak... A sajtónap alkalmával kí­vánjuk Nátor Jánosnak, hogy jó erőben, egészségben, még hosszú évtizedekig tudósítsa lapunkat környezete életéről, tetteiről. V. D. csak délelőtt 11 órára érke­zett Békéscsabára. A hivatal legnagyobb gondja, hogy az elmúlt években sokan mentek nyug­díjba, akiknek a helyére szakképzettség nélküliek ke­rültek. Közülük már néhá­nyon alap- és középfokon tanulnak. Jelentkeztek ugyan mások is, de munka közben kide­rült, hogy nem alkalmasak postai szolgálatra. Főként a fegyelmezetlenségük miatt. Jobbnak is látták, hogy odébbálljanak. Szilágyi István, akinek az ajánlott levelek, utalványok és szállítólevelek elosztása és a járatok fogadása a fel­adata, két éve került a pos­tára. Most alapfokú tanfo­lyamra jár, s az a szándé­ka, hogy végképp postás ma-' rád. Főként azért, mert a munkatársaival való kapcso­lata igen jó. Itt senki sem vár arra, hogy más dolgoz­zon helyette. Számára ked­vező (minden másnap 12 órás) a munkaidő-beosztás, mert tanyán lakik és állato­kat nevei. A keresetével is elégedett. Gyucha Pál négy éve ke­rült a postához. Éppen ka­rácsonykor, a legnagyobb forgalom idején. Társai azt mondták: „Ha kibírod ezt a hajszát, akkor végképp pos­tás maradsz”. Kibírta és bár még csak most jár középfo­kú postaforgalmi tanfolyam­ra, előlegezett bizalom alap­ján már tisztviselői beosztás­ban dolgozik. — A kívülállók nem is gondolják, hogy milyen ér­dekes és sokrétű a mi mun­kánk. Meg is élünk belőle. Különösen amióta a műszak- pótlékot rendezték. Mert elég sokat éjszakázunk, amit azonban ki lehet bírni — mondja. Rács Balázs 1962-ben, érettségi után került a pos­tához. Több helyen dolgo­zott, közben elvégezte a tisz­ti tanfolyamot. Fiatalon, 27 évesen lett a Békéscsaba 2. postahivatal vezetője, s 1974- től a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főisko­la postaüzemi szakának le­velező tagozatán tanult to­vább. 1978-ban kapta meg az üzemmérnöki diplomát. Elismeréssel nyilatkozik a munkatársairól és a vasutas- postás komplex brigádról is. Különösen Nagy Zoltánról, az állomás főmérnökéről. — Nekünk nagy segítséget jelent, hogy például az első vágányra állítják ki a pos­tavonat két mozgóposta- kocsiját. Vagy amikor a már említett csárdaszállási sín- törés történt... A két moz­góposta-kocsit olyan helyre tolatták, ahol az odaérkező gépkocsik azonnal meg tud­ták kezdeni az átrakodást — mondja Rács Balázs. Most, karácsony táján is­mét nagy lesz a postai for­galom. Főként sok csomagot és üdvözlőlapot kell továb­bítani. Érdemes tehát ezeket mielőbb feladni, hogy ne legyen torlódás. Mert mint a Békéscsaba 2. postahivatal munkájából is látjuk, sok fáradozás előzi meg, amíg egy küldemény a címzetthez jut. Pásztor Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents