Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-07 / 288. szám
1978. december 7., csütörtök A lengyel dráma ünnepén Békéscsabai színészek a Bartók színpadon Az aradi kultúrpalota madártávlatból Hangverseny a kultúrpalotában A békéscsabai szimfonikusok Hetek óta készülődött már dnházunk a lengyel művé- etek hete alkalmából szer- ■ ízett budapesti fellépésre. > baráti ország kulturális ányítói kérték, hogyha valamelyik színházunk műsorán Kruczkowsky : A szabadság első napja című műve szerepel, mutassák be ezt a drámát a főváros közönsége előtt. így esett ránk a választás. Beszélhet bárki arról, hogy nincs megkülönböztetés vidéki és fővárosi színházak között, az csak szó marad. Vidéki színháznak mindig sokkal nehezebb a budapesti közönséget megnyernie, mint a fővárosi művészeknek, még akkor is, ha netán hajszálnyi különbség sincs a produkciók művészi értéke között. Ezen a december 4-én sem, vádolhatta senki azzal a békéscsabai társulatot, hogy túl könnyű dolga volt. Délután a Fészek Klubban Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes látta vendégül a lengyel színházi és zenei napok résztvevőinek képviselőit ; művészeket, alkotókat, színházi vezetőket, köztük a Békés megyei Jókai Színház vezetőit is. Köszöntőjében a kulturális kapcsolatok jelentőségéről beszélt, a már lezajlott lengyel színházi előadásokról, s a még ezután következők várható élményéről. A fogadáson megjelentek Dr. Oszkár Blaskovic kandidátust, a bratislavai Komenski Egyetem pszichológia tanszék docensét kedden délelőtt fogadták a TIT Békés megyei szervezeténél. A szlovákiai vendég a nap folyamán ellátogatott Tótkomlósra, ahol találkozott a nagyközség párt- és állami Graham Greene angol regényíró élete során több nagy utazást tett. Járt Mexikóban és Kubában. Kelet- Afrikában és Indokínában. Az ötvenes években vietnami haditudósító volt „A csendes amerikai” című regénye 1955-ben jelent meg, és világsikert hozott számára. Ennek a regénynek színpadi változatát láthatják ezen az estén, 20 órai kezdettel, a Thália Színház művészeinek előadásában. Greene „csendes amerikai”-ja közül többen eljöttek színházunk esti előadására is; a Kulturális Minisztérium színházi főosztályának vezető munkatársai, a lengyel nagy- követség és kulturális küldöttség képviselői. Az értő és értékelő nézők mellett azonban mások is ültek a Bartók színpad nézőterén, akiknek reagálása, viselkedése nem vált éppen a produkció javára. Tudjuk persze, hogy nem könnyű Budapest „színházi várát” bevenni. Ez a tény mégsem vigasztalt bennünket, amikor éreztük, láttuk, hogy ezen az estén közönség és mű nehezen talál egymásra. Szerencsére egészen másként alakult a helyzet az éjszakai stúdióelőadáson, ahol 80 helyre 120-an jöttek és fértek el. Olbromsky: Nők című színmüvének bemutatóján a lengyel és magyar kulturális irányítók, a sikert váró budapesti szakmabeliek mellett az éjszaka fáradtságát feledő, érdeklődő közönség gyűlt egybe a volt Thália-stúdió zsebkendőnyi nézőterén. Hogy a valóban megtisztelő vendégfellépés hatása vegyes érzéseket váltott ki néhányunkból, tanulságként szolgál : szoknunk kellene egymást budapesti és vidéken élő színészek és közönség, és a találkozások lehetőségét mindnyájunk javára kellene gyümölcsöztetni. Bede Zsóka vezetőivel, valamint megtekintette a tótkomlósi szlovák tájházat. Délután a nagyközség szlovák értelmiségi lakosságával találkozott, akiknek előadást tartott az ifjúság nevelésével kapcsolatos korszerű pszichológiai kérdésekről. egy látszólag jóindulatú titkos ügynök ; „ábrázolása nagy irodalmi telitalálat” — tartják róla. A dráma döbbenetes hűséggel mutatja be a vietnamiak elszánt harcát a szabadságukat sárba tipró francia és amerikai önkény ellen. A főbb szerepekben Kozák Andrást, Nagy Attilát és Drahota Andreát látják. Rendezte Kazimir Károly, akinek az előadást kísérő jegyzete segíti a néző eligazodását. Aradon Már megszokott, hogy az aradi Vörös Lobogó című lapban Kocsik József, az aradi kulturális bizottság munkatársa köszönti a vendégségbe érkező békéscsabai együtteseket, művészeket, így volt ez most is, amikor háromnapos turnéra érkezett Aradra a békéscsabai szimfonikus zenekar. „A két baráti ország testvérmegyéi közötti megállapodás értelmében a békéscsabaiak most viszonozzák az aradi állami filharmónia énekkarának idén nyáron lezajlott Békés megyei vendégszereplését." Szombaton, december 2-án a déli órákban érkeztünk Aradra. A zenekar tagjai ismerősként járnak-kelnek a városban, a Maros Hotelban, ahol a szálláshelyünket kijelölték, és a kultúrpalotában is, ahol este hét órakor kezdődik az első hangverseny. A néhány délutáni óra próbával telik el, Molnár László, a zenekar energikus karnagya biztosra megy: a program minden darabját áttekintik, a nehezebb részeket többször is átveszik. A hangverseny ideje gyorsan közeledik. A kultúrpalota belső terét a közelmúltban felújították: ragyognak az aranyozott cirádák, fénylenek a kék csillárok, a színpad új akusztikai burkolása elragadtatást vált ki a muzsikusokból. Jó előjelekkel készülnek tehát, bár a hirtelen hidegre fordult idő és a szokatlan időpont miatt kevesebben ülnek a széksorokban, mint ahogyan arra aradi barátaink számítottak. Enescu előjátéka az első, aztán Bach III. Brandenburgi versenyét játssza a csabai zenekar, feledtetve, hogy nem hivatásos, csupán amatőr zenekarról van szó. Molnár László magával ragadja az együttest, Bach megidézése csodálatos élmény. Nemkülönben az Országos Filharmónia szólistájaként közreműködő -Sopro- nyi Mária zongoraművésznő játéka is, aki Haydn: D-dúr zongoraversenyét adja elő a zenekar hajlékony, érző kíséretével. Végül az est fénypontja következik, Haydn Londoni szimfóniája. Érett, vastapsra ragadtató interpretálásban. Furcsa lenne talán, ha túlságosan is sokat dicsérnénk a békéscsabai szimfonikusokat, ez a romániai turné azonban bebizonyította, hogy az új karnagy és a zenekar kitűnően egymásra talált, és rövid két hónap alatt képes volt előállni ezzel az igényes koncertprogrammal. A hangverseny után az aradi állami filharmónia igazgatóhelyettese, Cernea Ilié köszönti a csabai zenekart, ott vannak a fogadáson a megyénkben járt énekkar tagjai, akik rögtönzött köszöntő dallal fogadják a mieinket. Másnap délelőtt a városnézésé, majd autóbuszon indul a társaság Kisjenőre, ahol délután 5 órakor kezdődik a hangverseny, kibővítve azzal, hogy Molnár László karnagy pompás ismeret- terjesztő sorokat fűz egy-egy zeneszerzőhöz, a bemutatásra kerülő zenedarabokhoz. A vacsora a kisjenői vendéglőben a kisváros vezetőinek társaságában emelkedett hangulatú, úton Arad felé pedig a zenekar tagjai —így teljes az élet — népdalokat énekelnek... A napok gyorsan telnek, hétfőn délben a búcsúebéd, és a búcsúfogadás után indulunk haza. A határállomásról már látni Gyula tornyait, az érkezők az otthon melegére gondolnak, és átélik újra a három aradi nap eseményeit. Szép és hasznos út volt; a békéscsabai szimfonikusok felnőttek korábbi önmagukhoz, és bizonyos, hogy túl is szárnyalják hamarosan régi sikereiket. Ehhez a Megyei Művelődési Központ gondoskodása, figyelme nyújtja a legtöbb reményt, és amit már fentebb is említettem : Molnár László karnagy és a zenekar egymásra talált. Az aradi vendégszereplés egyik legnagyobb eredménye ez. Sass Ervin Oknyomozás Hétfőn este a Petőfi rádión, közvetlenül a múlt évi szilveszteri kabaré ismétlése előtt hangzott el az Életed a kezedben van című műsor. Jellemzője, hogy mindig azokról szól és azokon próbál segíteni, akik képtelenek maguk megoldani föltornyosult problémáikat, s úgy érzik, már nincs kezükben a saját sorsuk. S ha kívülről nem kapnak hathatós támogatást, nincs kiút, akör bezárul. Ilyen az egyik alföldi városban lakó kétgyermekes anyának a helyzete is, ezért utolsó mentsvárként a Rádióhoz fordult. Eddig mindig egyedül oldotta meg a nehézségeket, „de most lehetetlen” mint írja. A harmincéves fiatalasz- szony technikus, megbecsült dolgozó, szakmunkásként kezdte a pályát, amelyen sikerei vannak. Két szép kislányának is örülhetne, ha nem élnének állandó idegfeszültségben. Ha a vele egyidős gépszerelő férje nem inna évek óta. De iszik, és ilyenkor az egyébként aranyos, jó ember durva, hő- zöngő, sőt brutális; a gyerekek reszketnek tőle, s még a saját apját is megütötte már. A feleség összeroppant idegileg, de még mindig szeretik egymást, ám ha nem történik valami, mindenki tönkremegy a családban. Ezt a helyzetet megoldandó szállt ki a helyszínre a Rádió két szakorvossal, pszichológussal és szociológussal együtt. Felderíteni az okokat, az alapokig nyúlni, hiszen a bajt csak akkor lehet gyógyítani, ha tisztázott, miből ered ? Mi ront el egy hosszú és nagy diákszerelemből lett boldog házasságot ennyire, s mitől válik egy rendes, családszerető férj alkoholistává, s teszi beteggé a feleségét? Mert az nem kétséges, hogy az asszony idegbetegsége: következmény. Férj, feleség, gy érékek, nagyapa, nagynéni adott választ. Már a fiatal pár indulása sem volt szerencsés, az anyós nem jó szemmel nézte a menyét, akinek nem volt semmije, csak mint halkan megjegyezte: a kéthónapos terhessége. A férfi, hogy többet keressen, az üzemből a téeszbe ment dolgozni, előbb rakodónak, később a műhelybe. Több pénze, több alkalma volt inni. De miért? Feleleteiből az derült ki, hogy nem érzi jól magát, munkáját nem becsülik eléggé. Pedig ő jól végzi dolgát, és ennél többre is képes lenne. Megállapítás: elégedetlen a helyzetével, kiegyensúlyozatlan, s idegzavarát öli az italba. Mindketten betegek, de az asszony állapota a férjtől függ. Ha ő meggyógyul — és meggyógyulhat! — a másik is rendbe jön. Biztató szavakkal zárult, a beszélgetés, a konkrét utat is megmutatta, de mégsem volt teljes. Nem volt elég meggyőző ugyanis, az italozás okaként csak a munkahelyi megbecsülés problémáját állítani. Kimondatlanul is ott bújkált a háttérben az, hátha a férj attól tart, hogy ő kevesebb a feleségénél, mert nem ért el annyit az életben. Aztán az is nagyon elképzelhető, azok után, ahogy mindenki jellemezte az anyóst, hogy az agyonzaklatta menyét, mert korábban érkezett az első baba, s könnyebb volt kocsmába menni, mint kiállni mellette, megvédem a saját anyjával szemben a feleségét. Elképzelhetetlen, hogy ezek ne kerültek volna szóba, s kár, hogy az adásból kimaradtak, igaz, egy fél óra szörnyen kevés. De mégsem lehet a hiányérzet oka. Vass Márta A csabai szimfonikusok a kultúrpalota színpadán. A zongoránál: Sopronyi Mária zongoraművésznő Kruczkowsky: A szabadság első napja című drámájából látunk részletet, amelynek szereplői Lengyel István, Szűcs András és Tímár Zoltán Fot6: Demény Gyula Szlovákiai pszichológus érkezett a TIT-be Mai tévéajánlatunk: A csendes amerikai
