Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

1978. december 1., péntek e IZHslUKTiTtl Télre készül az építőipar Napjainkban az építőipar­ban folyamatos a munka. Igaz, télen némileg csökken­tett tempóban halad az épít­kezés: a hideg hónapokban hét és fél órát dolgoznak a szervezett építőiparban, nyá­ron viszont a napi munka­idő 10 és fél óra. A ledolgo­zott munkaidő éves szinten így kiegyenlítődik, épp úgy, mint a havi keresetek. Ahhoz, hogy a téli idő­szakban is folyamatosan dol­gozhassanak az építőiparban, a vállalatok a téliesítésre minden esztendőben nagyon is tudatosan készülnek. Ezt követtük nyomon a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál, az ÉP- SZER Vállalatnál és a DÉL- ÉP-nél. Hz ÍÉV-nél A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat idei ter­vében 806 millió forintos ter­melési érték elérése szerepel. A vállalat célkitűzését idő­arányosan túlteljesítette. — Ez évben 847 lakás át­adását terveztük — kezdi so­rolni Polják György terme­lési osztályvezető. — Ebből a negyedik negyedévben adunk 262 lakást, s a jövő év első negyedévében újabb 76 otthonba költözhetnek be a lakók. Az elmúlt hetekben, s amíg az időjárás ezt enge­di, a szabadtéri munkákat végezzük, így akarunk bi­zonyos előnyt szerezni a jö­vő esztendőre. — Hogyan készültek fel a téliesítésre? — Még soha ilyen jól nem sikerült a télire való felké­szülésünk, mint az idén. A száraz ősz kedvezett a sza­badtéri munkáknak, a szer­kezetépítésben olyan készült­ségi fokot értünk el, amire nem számítottunk. Ezzel egy időben megoldottuk s még be tudjuk fejezni a tetők le­zárását. A programhoz vi­szonyítva előrébb tartunk. Csak néhány téliesített mun­kánk, a teljesség igénye nél­kül: a tégla- és cserépipari vállalat 2-es számú telepén készülő 2000 négyzetméteres üzemcsarnok szerkezetszere­lése a jövő héten elkészül, s megkezdjük téliesítését. A 4-es telepen épülő csarnok szerkezetállítását addig foly­tatjuk, amíg az időjárás en­gedi. Békéscsabán, a MÁV Diesel-csarnokának szerke­zetépítése az idén készen lesz, s ezt a munkahelyet is téliesítjük. A Kner Nyomda 3000 négyzetméteres üzem­csarnoka is a téliesített mun­kák közé tartozik. A lakás­építésben foglalkoztatottak­nak is lesz munkájuk; Oros­házán 179 lakást téliesített, s folyik 204 lakás alapozása. Gyulán 56 középblokkos la­kás szerelése kész, a megye­székhelyen is mintegy 180 lakásban folyhatnak a télen a munkák. Ahol lehet, a meleget a végleges fűtőberendezések szolgáltatják, ahol nem ké­szültek el, ott ideiglenes kon­vektorokat szerelnek fel, s nagy teljesítményű hőlég­fúvókat állítanak üzembe. Hz ÉPSZER-nél Az ÉPSZER Vállalat igaz­gatója, Szabadfalvi László elégedetten várja az év vé­gét. Minden oka megvan rá, hiszen a 2-3 évvel ezelőtti veszteséges vállalat, úgy tű­nik, „egyenesbe” jött. — Erre az évre 147 millió forintos termelési érték el­érését tűztük célul, s ebből november közepéig több mint 131 millió forintot tel­jesítettünk. Most bármelyik pillanatban fedett helyen tudjuk dolgozóinkat foglal­koztatni — mondja az igaz­gató. — Szeghalomban több munkánk is van: 64 lakást még az idén átadunk, a ha­risnyagyár második ütemé­nek építése befejező szaka­szához érkezik. Folyik a nyolctantermes iskola szer­kezetépítése, s utána a té- liesítése következik. A Cse­pel Autógyár kazánház és kompresszorház alapozásán dolgozunk. Békésen a nyolctantermes iskola szerkezetépítését be­fejezzük decemberben, az itt dolgozókat Békéscsabán, a vasútállomás belső munkála­tain foglalkoztatjuk. A Gyu­lán dolgozó 70 munkásnak is lesz téliesített területe: a 16 tantermes iskola teljes sze­relése elkészült, s a Gyulán dolgozókat akár ezen az egy helyen foglalkoztathatjuk. Az igazgató elmondta : ameddig az időjárás nem za­varja, folytatják a külső munkákat. Így Gyulán egye­bek között a 160 személyes kollégium alapozását, a fa-, fémipari szövetkezet szociá­lis létesítményeinek alapozá­sát, a vízgépészeti vállalat 2600 négyzetméteres üzem­csarnokának külső munkáit. Csorváson, az épülő HÖDI- KÖT üzemének már csak belső, szak- és szerelőipari munkái vannak hátra. Tót­komlóson, a 35 épülő lakás­sal együtt a művelődési ház téliesítését is befejezték. Me- zőkovácsházán a nyolctan­termes iskola szerkezetépíté­sét szeretnék az idén befe­jezni, és ezt a munkahelyet is téliesíteni. — Vállalatunk 510 fizikai dolgozót foglalkoztat, a télie­sített munkahelyeken akár kétszer ennyi építőmunkás­nak is tudunk munkaterüle­tet adni — summázza az igazgató. H DÉLÉP-nil A szegedi DÉLÉP műkö­dési területe a Dél-Alföldre, bizonyos munkákban az egész országra kiterjed. A vállalat vezetői az idén 2,1 milliárd forintos termelési érték elérését, s egyebek kö­zött 2689 lakás átadását tűz­ték célul. Ez utóbbi azt je­lenti, hogy a 43-as ÁÉV és a Győri Építőipari Vállalat után a DÉLÉP a harmadik legnagyobb lakásépítő vál­lalat hazánkban. — Békés megyében az idén 315 millió forint értékű mun­kát vállaltunk, egyebek kö­zött 330 lakást adunk át, eb­ből 180-at Békéscsabán, a többit Mezőhegyesen — tájé­koztat Sipka Imre üzem­igazgató. A DÉLÉP-nek 370 építő­ipari munkása dolgozik a Békés megyei munkahelye­ken. A vállalatnál is ma már ismeretlen a fagyszabadság. A téli hónapokban a mun­kákat Orosházára, Mezőhe­gyesre, Szarvasra és Békés­csabára koncentrálja a válla­lat. a munkásokat a kedve­zőtlen időjárásban a lakás- építkezéseknél foglalkoztat­ják majd. A megye építőipari egysé­geinél az idén — eddig min­den jel arra mutat — nem lesz évvégi hajrá, sebtében befejezett munka. A hosszú, száraz ősz, a szervezett mun­ka és a jól sikerült téliesítés a jövő évi nagyobb eredmé­nyek egyik záloga lehet. Szekeres András Öntőcsizma a kohászoknak Néhány esztendővel ezelőtt a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet vezetői még nem büszkélkedhettek a bőrruhá­zati üzemükre. Ugyan nem a minőségi kifogás ellen es­hetett szó, mert azzal fenn­állásuk óta nem volt prob­léma, viszont jó pár éven keresztül, mondhatjuk úgy is, gazdaságtalanul működött ez az üzem. Azaz, nyereséget egyáltalán nem hozott. Azon­ban az utóbbi egy-két évben fordult a kocka, s az előze­tes számítások szerint az idei 21 millió forintos árbe­vétel várhatóan nyereséges lesz. Ezt — mint Vajgel László, a BÖRTKX-üzem termelés­vezetője állítja — a profil- tisztításnak köszönhetik. Míg a korábbi években kis szé- riás, olykor mindössze 100 párás munkavédelmi cipő­megrendelés volt, addig az idén már csak hatféle lábbe­lit készítenek, de azokból 1000-es, 10 ezres nagyság­rendben. Ipari üzemeink, vállalataink jól ismerik az általuk gyártott kohászba­kancsot, vagy a MÁV-nak készülő fémszegmentes, szá­ras férfi-, női cipőt, illetve egyik idei új terméküket, az alupigmentált öntőcsizmát, amelyből például az utóbbi időben nagy tételben szállí­tottak Dunaújvárosba a ko­hászoknak. Mindezzel elju­tottak odáig, hogy az idén már 44 ezer pár munkavé­delmi cipőt adnak át, első­sorban a Munkaruházati Nagykereskedelmi Vállalat­nak, az orosházi Csillag Áruháznak. Az üzem másik terméke az ötújjas védőkesztyű, amely­ből évente több mint 40 ezer párat gyártanak. Ügy kesz­tyűiket, mint lábbelijüket, saját maguk szabják, s varr­ják össze. Igaz, a cipőket nem minden esetben csak varrják, mivel a közelmúlt­ban vásárolt gépekkel meg tudták oldani a varrott-ra­gasztott technológiával való dolgozást is. Erre szükség is volt, hiszen a korábbi években az üzem létszáma csökkent, sokan el­mentek nyugdíjba, ma mind­össze 74-en dolgoznak itt. Ezzel kívánták ellensúlyozni a sok kézi munkát, s ilyfor- mán növekedhetett a meny- nyiségi gyártás is. Még na­gyobb előnye: ezek a lábbe­lik nem divatcikkek, ezért nincs egyik napról a másik­ra új formátumra való átál­lás. Vagyis, évek óta ugyan­azt, vagy hasonló terméke­ket állítanak elő. A kesztyű- gyártáshoz pedig bedolgozói rendszert építettek ki, ezzel elősegítve a termelés növe­kedését. —jp— Könnyített műhelycipőt készít Morauvszki István a láncölté- sű talpvarró gépen. A varrott-ragasztott technológia újdon­ságnak számít a szövetkezetben Fotó: Jávor Péter Napraforgó a vetésforgóban Sokféleképpen jellemez­ték már növénytermesztő szakembereink, tudósaink a napraforgót. Gyakran egész szélsőséges nézetek is helyet kaptak vele kapcsolatban. Ezek egyike, hogy talajzsa­roló, „megeszi” a talaj hu­muszát. Talán legelfogadha­tóbb az a nézet, mely sze­rint élelmes növény, ezért a sovány homokon és sze­líd sziken is megterem. Ez a felismerés segített abban, hogy Békés megye 21 ezer hektáros vetésterületével az ország legnagyobb napra­forgó-termesztő megyéjévé váljék. A hatvanas évek végén tízezer hektár volt a ter­mőterülete, az idén ennek több mint duplája. Szüksé­ges és jó volt a területnöve­lés, elgondolkodtató azon­ban, hogy míg azonos idő­szak alatt a búza és kukori­ca termésátlaga közel dup­lájára nőtt, a napraforgónál ez az emelkedés mindössze 2,3 mázsás. Nagy része van ebben annak, hogy a 21 ezer hektár többsége — 19 ezer hektár — a megye északi, kedvezőtlen adottságú terü­letein található, s ez alap­vetően meghatározza a ter­mesztés jellegét, problémáit. A mostoha viszonyok miatt megyénk ezen a részén kü­lönösen fontos a termesztett növényfaj megválasztása. Szakemberek felállítottak az északi, belvizes jellegű ta­lajainkra egy „termeszthető- ségi” sorrendet. Ebben első a búza, a második helyen a napraforgó áll. Ismerve a terület adottságait és a növény jellemzőit, a sor­rendben elfoglalt hely indo­kolt. A napraforgó jól tűri a szárazságot és viszonylag ellenáll a túlzott vízbőség­nek. Ha figyelembe vesszük, hogy a belvíz gyakorisága megközelítőleg azonos a szá­razságéval, még bizonyos növénypusztulás ellenére is érdemes termesztését meg­kockáztatni. Sarkalatos pontja min­den növény termesztésének a fajtakérdés. A búzánál és kukoricánál egymást váltják a jobbnál jobb, nagy termő­képességű és betegségellen­állásra nemesített hibridek, a napraforgót — úgy tűnik — elhanyagolták a nemesi- tők. Több mint tíz éve van­nak forgalomban a VNIIMK és az Iregi fajták. Termő- képességük nem felel meg a nagyüzemi viszonyoknak és sajnos érzékenyek a pe- ronoszpórára, nedves időben a szürkepenésznek sem tudnak ellenállni. Reményt keltők a GK 70-es magyar hibriddel folyó próbálkozá­sok, azonban elterjedésének lassúsága miatt nem old­ható meg vele egyik napról a másikra a fajtakérdés. Szükség lenne bőtermő hib­ridek behozatalára — kül­földről. Máris élénk érdek­lődés tapasztalható a szak­emberek részéről a francia, román és jugoszláv fajták iránt. Határt szab a területnö­velésnek éppen a termesz­tésben levő fajták betegség­re való hajlama. Legalább 4—5 év szükséges ahhoz, hogy a már fertőzött tala­jokból a kórokozók kipusz­tuljanak, s oda újra napra­forgó kerülhessen. Ez azt jelenti, hogy a szántóföldek legfeljebb egyötödére vet­hető, az öt év várakozás idő betartása miatt. Gátja a további területnö­velésnek, hogy szűkös olaj­Egy szemle tanulságai A Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat 1975 februárjában hozta létre Bé­kés megyében diszpécseri irodáját. Tette ezt azzal a céllal, hogy az ÁFÉSZ-eket segítse a szállítási munkák szervezésében, elvégezze más vállalatoknak történő fuva­rozások esetén a fuvarozási és fuvardíjszámfejtést, illet­ve a fuvarlevél utólagos el­lenőrzését, továbbá intézked­jen a fuvarkárügyekben, vagyis a szövetkezeteknek visszautaltassa a tévesen számlázott fuvardíjat. Ugyan­akkor a SZÖVAUT vállalja a szövetkezeti gépjárművek javításának, műszaki szemlé­jének megszervezését, új gépkocsik és azok alkatré­szeinek, tartozékainak be­szerzését. Amint Bömer István, a megyei iroda megbízottja és Mekis Pál diszpécser el­mondta, a megye mind a 16 ÁFÉSZ-e és a ZÖLDÉRT- vállalat átalánydíjas szerző­déses viszonyban van a SZÖVAUT-vállalattal. Sőt, évről évre fokozottabban ve­szik igénybe a szövetkezetek az iroda segítségét. A SZÖVAUT-vállalat már em­lített szolgáltatásai közül ez esetben a személy-, teher­gépkocsik, illetve vontatók és pótkocsik műszaki szemlé­jét emeljük ki. Erre ösztö­nös bennünket Nagy Jenő­nek, a vállalat igazgatóhe­lyettesének levele. Amint e levélből megtudjuk, az idén 13 ÁFÉSZ kérte a vállalatot, hogy vizsgálja meg gépjár­műveik műszaki állapotát. Ezt a felkérést a vállalat az adott szövetkezet saját te­lephelyén el is végezte. Nagy Jenő igazgatóhelyet­tes leveléből azt is megtud­tuk, hogy a 13 szövetkezet­nél szemlére előkészített 181 gépjármű nagy többsége igen jó állapotban „állt” a szak­emberek elé. És ez nemcsak a fuvarozás folyamatához te­remt jó alapot, hanem a közlekedés biztonságát is szolgálja. Figyelmet érdemel azonban, hogy százalékos arányban legtöbb hiányos­ságot a láb- és kézi­fékek nem megfelelő ál­lapotában talált a szemle­bizottság. Ilyen és más hi­bák miatt a 181 gépjármű közül 22 üzemképtelennek bizonyult. Hogy ez sok-e vagy kevés, annak elbírálá­sa nem az újságíró feladata. Ha v zont arra gondolunk, hogy egyetlen gépjármű mű­szaki elégtelensége is embe­rek életét követelheti, akkor ez a tény is elgondolkodta- tásra kell hogy késztesse az erre illetékeseket. A 13 szövetkezet közül ugyanakkor kiváló állapot­ban találta a szemlebizott­ság a mezőkovácsházi, a gyu­lai, a mezőberényi és a bé­kési ÁFÉSZ gépjárműveinek műszaki állapotát. Három ÁFÉSZ — a medgyesegyhá- zi, a tótkomlósi és a vésztői — viszont nem kérte ezt a szolgáltatást. Az itt említett szolgálta­táson kívül kiemelten is em­lítést érdemel még a SZÖVAUT egy másik tevé­kenysége is. Ez abban jut kifejezésre, hogy az idén a mezőkovácsházi, a gyulai, a sarkadi, a tótkomlósi ÁFÉSZ-eknél a vállalat 14 tehergépkocsija dolgozik. Ez kétszerese a múlt évinek, de a jelentkező újabb igények következtében további MÁ- VAUT-tehergépkocsik kihe­lyezésére van szükség — hallottuk Mekis Páltól, a megyei iroda diszpécserétől. A SZÖVAUT-vállalat és megyei kirendeltsége — amint a tények bizonyítják — jól szolgálja az ÁFÉSZ- eket. Balkus Imre gyártásunk kapacitása. Je­lentős a nyers, feldolgozat­lan napraforgó exportja, pedig — mint minden ága­zatra — a napraforgóra is érvényes, hogy feldolgozva lényegesen nagyobb bevé­telt lehet vele elérni. S ami lényeges : dollárbevételt. További feladat a tech- nológi korszerűsítése. Ilyen próbálkozást figyelhettünk meg az idén a battonyai Május 1. Tsz-nél. A batto- nyaiak 600 hektáros terüle­ten, román technológiával termesztettek napraforgót, a KITE égisze alatt. A román eljárás lényegi különbsége a hibridfajtában és a hazainál jobb betakarítóadapterben van. Az eredmények fényé- sen igazolták a várakozáso­kat, már az első évben 27 mázsás átlagtermést sikerült így elérni. Ha összevetjük az országos átlaggal, ez an­nak duplája. A jó példának máris akadtak követői: jö­vőre a -'agyszénási Október 6. és a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz is hasonló módon termeszt majd. Sok gondot okoz a tárolók és szárítók hiánya az egyes üzemeknél. Eddig 1500 va- gonnyi tároló volt a szövet­kezetek birtokában, a kö­zeljövőben várható ennek megduplázása. Társulás formájában hoznak létre közös raktárakat, A költsé­gek 49 százalékát a rendsze­rek és a növényolajipar, fennmaradó részét az üze­mek fedezik. Az új beruhá­zásoknál az a törekvés, hogy számítva az ideihez hasonló nedves időjárásra, szárító­val ellátva, kompletten ké­szüljenek. Ennek eredmé­nye, hogy szárítóval együtt elkészült a békési tároló, épül a sarkadi és 1979-re befejeződik a gyomai — ez utóbbinak előnye, hogy a szárító már üzemel. Javulás várható a feldol­gozás terén is. Már épül és előreláthatólag 1980-ra el­készül Marftűn az új olaj­üzem, ez nyolcvan százalék­kal növeli a feldolgozókapa­citást, így évente közel 180 ezer tonna napraforgó fel­dolgozására nyílik lehetőség. A napraforgó megyénk északi részének növényévé vált. Helyes és indokolt > a korábban ezeken a földeken termesztett kukorica egy ré­szét lecserélni e növénnyel. Jó úton halad a termesztése, azonban ahhoz, hogy fordu­lat álljon be a termés- mennyiségekben, nőjjön a termesztés eredményessége további változtatásokra van szükség. A napraforgó egyedül — kedvező jövedelmezősége ellénére — nem oldja meg a térség problémáit. Az öt­ven százalékos termesztési biztonság — mezőgazdasá­gunk jelenlegi fejlettsége mellett — kevés. Törekedni kell a biztonság további fo­kozására. És ez csak a me­lioráció elvégzésével, üte­mének meggyorsításával ér­hető el. A melioráció persze nem jelenti azt, hogy hu­muszban gazdag löszhátat „csinálunk” az alapvetően gyenge földekből. Erről áb­rándozni csak illúzió volna. Jelenti azt, hogy időben földbe kerülhet a mag, nem fulladnak le a növények gyökerei, azaz : biztonságos lesz a termelés. S ha ezt sikerül megoldani, ezzel megoldódik a növényter­mesztés egyik leglényegesebb kérdése: oda kerül a nö­vény, ahol jól és gazdaságo­san megteremhet. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents