Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

1978. december 1., péntek Rezes Molnár Lajos kiállítása Orosházán „Amikor valaki hosszú évtizedek után visszamegy szülőföldjére, természetes emberi érzés az, hogy a leg­szebb ajándékot akarja vin­ni ottani ismerőseinek. Egy művész, aki egész életét az ecsetnek szentelte, és szebb­nél szebb képekkel örven­deztette meg vásárlóit, nyil­ván művészetének legszebb darabjait óhajtja a szülő­földjén bemutatni, bizonyít­va azt, hogy érdemes azok tiszteletére, megbecsülésére, akiknek köréből elindult a művészet csúcsai felé.” -— írja a Rezes Molnár Lajos kiállítására kiadott kataló­gus bevezetőjében dr. Záko- nyi Ferenc. Az orosházi születésű fes­tő szívesen tett eleget szülő­városa meghívásának, és 50 olajfestményből, egy ceruza- és egy szénrájzból álló anya­got állított ki az orosházi művelődési központ bemuta­tótermében. Az orosházi szegényparasz­tok fiát származása nem gá­tolta meg abban, hogy állan­dóan képezze magát. A szo­bafestés mellett leérettségi­zett, majd könyvelői állást vállalt. Mihelyt némi tőkére tett szert, beiratkozott az iparművészeti főiskolára, és mint az iskola legjobb tanu­lója, ösztöndíjat kapott Né­metországba, később a müncheni festőművészet! akadémia igazgatójának, Carl von Marmak volt ta­nítványa hét évig. Tanulmá­nyait a budapesti képzőmű­vészeti főiskolán fejezte be, ahol egyik tanára Glatz Osz­kár volt. Párizs, Róma, Bécs, Leningrád, Moszkva után mindig visszatért a hazai tá­jakra, ahol kedvenc témáját festhette: az egyszerű embe­reket, a paraszti életet, nem utolsósorban a Balatont, mely művészetének fő ihle- tője. Képei nagy része hát­tereként használja a festő a tapolcai medencét, a tihanyi, a szigligeti tájakat. Berda József költő arcké­pe, a Szentes környéki ju­hász című portréja, a Krumplit hámozó lány, a Krumpliszedők, a Bakonyi erdő vagy akár csendéletei is kifejezik a 82 esztendős festő téma- és érzelemvilá­gát. A vasárnapi megnyitón jelen voltak a még élő isme­rősök, barátok is, a most már balatonfüredi festőmű­vész népszerűségének bizo­nyítéka, hogy az első napon mintegy hétszázan tekintet­ték meg a kiállítást. Plavecz Pál A több száz évvel ezelőtt élt irgalmas rendi szerzetes, és híres drámaíró Tirso de Molina, akit Lope de Vega és Calderon társaságában emlegetnek, elsőként írta meg a „forró dél Faustjá­nak”, a sevillai szédelgőnek, Don Jüannak történetét. Tirso de Molina Don Jüanja korántsem negatív figura. Inkább a reneszánsz korabe­li ember életteli, minden vallási korlátot ledönteni Villa a II. századból Űjabb római kori emlékek — egy feltehetően a II—III. században épített villa, va­lamint a hozzátartozó kisebb építmények maradványai — kerültek elő a Fejér megyei Sárosdon az őszi mélyszán­tás közben. Az ekevas kü­lönös formájú, díszes köve­ket fordított ki a földből, s a gyors tájékozódó kutatás során kiderült, hogy egy harminc méter szélesre, negyven méter hosszúra be­csült római villa maradvá­nyai rejtőznek a földben. Az épületet sűrűn borítják a tetőcserepek, kerámiatöredé­kek, díszes kőfaragványok. Körülötte több, sírkőre em­lékeztető, faragott követ is találtak. A sárosdi leleteket jövőre tárják fel teljes rész­letességgel. kész típusa. Don Juan a Rajnai András rendező ré­vén feldolgozott tv-játékban de Molina színdarabjára és egyúttal Baudelaire ötletére építve a Pokol bejárata előtt ad számot tetteiről. A nagy hódító nem tekinti magát bűnösnek. Az asszonyokat vallja csábítóinak. Don Juan szerepében Juhász Jácintot láthatják remek díszletek és egy sor szépséges nő társasá­gában, ma este 20.25 órakor. Mai tévéajánlatunk: Don Juan és a kővendég Szubjektív történelem Igényes gonddal kiállí­tott könyvet mindig öröm­mel vesz kézbe az ember. Növekszik ez az öröm, ha a tartalom is hasonló igényt tükröz. Többszörösre nő az öröm, ha mindehhez még az is társul, hogy a mű szerzője földink. Ilyen, szinte még nyomdaszagot árasztó könyvet vehettem a kezembe : Ruzicskay György „Fantasztikus utazás” című művét. (A Kossuth Nyomda munkája, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondo­zásában.) Lapunk olvasóinak több­sége előtt jól ismert Ruzics­kay György. Szerteágazó érdeklődés, az új megisme­rése iránti olthatatlan vágy jellemezte ifjúkorát és jel­lemzi ma is, túl a nyolcadik X-en. A rajz, a festés vé­gigkísérte életét. Mindent amit megismert, rajzban, képben mondott el mások­nak. Végigjárta, talán ponto­sabb, ha úgy írom: végigél­te Európát, de legkedvesebb párizsi évei alatt is meg­maradt szarvasinak. Sike­rei nem ragadtatták el. Pe­dig volt, hogy művei egy tárlaton szerepeltek Picasso, Braque, Léger alkotásaival. Jó, hogy most megjelent művének előszavában Gál György Sándor erre is ki­tér és utal André Salmon nyilatkozatára is: „Ez a művész egyike századunk legjobbjainak”. Az igazság az, hogy hatá­rainkon túl, különösen Fran­ciaországban jobban ismer­ték és elismerték, mint ide­haza. Ezért is nagy öröm újabb könyvével találkozni. Megyénk közönsége Szarvas város kiadásában Tessedik Sámuel életét bemutató kép­soraival már találkozhatott, amely szintén könyv alak­ban jelent meg néhány éve. E most kiadott könyvének tartalma valóban fantaszti­kus utazás, de — ha para­doxonnak is látszik —a rea­litás talaján. Ugyanis 75 rajzban, egyéni látásmódján keresztül az emberiség tör­ténetének 75, számára lé­nyeges pillanatát ragadja meg és tárja elénk. E rajzok keletkezésére vo­natkozóan érdemes idézni a könyv bevezetőjében a szer­Ruzicskay György MNMSZIIKUS IMS ző által elmondottakat: „Egy este együtt ültünk barátaim­mal a kávéházban. A beszél­getés ismét sorsról, életről, művészetről, az emberiség gondjairól folyt. A fő téma, mely újra és újra vissza­tért: a történelem. Régi szokásom szerint, míg ér­vek és ellenérvek úgy pat­togtak. mint villamosszik­rák két pólus között, én rajzolgattam, és a történe­lem egy másik aspektusára gondoltam. Mi mindent tu­dunk a múltról, hány köny­vet elolvastunk — és mégis milyen messze van tőlünk az egész. Megszakítva a vi­tát, mely olyan heves és hangos volt, amilyen csak jó barátok között lehetséges, felajánlottam asztaltársa­imnak, hogy elviszem őket utazni. Kötetlenül, időben és térben, ahogy azt a festő ötlete és az est hangulata hozza... így született a „Fantasztikus utazás”. Finom, kifejező, naivnak is tűnő, esetleg vitát is ki­váltó rajzaiban mind a 75 alkalommal a lényeget, a számára lényeges momentu­mot hangsúlyozza és min­den más egyéb távolba vész, csak jelzetté válik. Nem történelemkönyv ez, bár az emberiség több évezredes múltján kalauzol végig: úgy tűnik első pillanatra, hogy önkényesen kiválasztott ál­lomások során vezet keresz­tül. Ám ez az önkényesség­nek tűnő utazás igen célirá­nyos: harc és építés, művé­szet és etika, a törpe — em­berségben törpe — és a fel­nőtt ember problematikáján át a teljes emberhez akar eljutni és akar eljuttatni mindenkit. A rajzok eredetije szinte tenyérnyi, a könyvet for­gatva mégis úgy érezzük, mintha mindegyik freskó­méretű lenne. A lényegből sugárzó nagyság hatja át mondanivalójának egészét. Megfogja az embert, ami­kor e 75 rajzremeket együtt tekinti, hogy a művész, a rajzok alkotója, valóban az emberiség, a földön élő em­beriség történetét prezentál­ja itt szubjektíve, de Ja­pántól Párizsig mindent át­fog. És ezt lényegesnek kell tekinteni. Ugyanis még ma is hajlamosak vagyunk arra, hogy a történelmet Euró­pára korlátozzuk. Pedig, ahogy „Magyarországon kí­vül nincs élet” szemlélet- mód forrása a nacionaliz­mus, ahogy az emberiség történetét azonosítani Euró­pa történetével: faji fel­sőbbrendűséget rejt, úgy Európában lélegezve az egész emberiséget átfogni : humanitás. Az a fajta hu­manitás, amely csak az em­ber önnön lényegéből fa­kadhat. Ruzicskay György könyv alakban elénk kerülő alkotásai ezt tükrözik, és hogy ezt is kifejezik: ko­moly érték. Szerencsés vállalkozás volt és örömünkre szolgáló, hogy forgalomba kerülhetett ez a 75 rajzremek. —g— A hősök útjain November. Köd, ónos eső, csúszós utak, havazás. A tél itt jár közöttünk, s bizony ha nem a szépségeit mutat­ja, akkor aligha tud csak úgy öncélúan túrára csalo­gatni. S mégis ötvenen elin­dultak Orosházáról, hogy folytassák a hagyományt, a már korábban elkezdett iro­dalmi-történelmi túrasoroza­tot, hogy bekapcsolódjanak a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára szervezett emléktúrába, valamint II. Rákóczi Ferenc szabadság- harcának helyeit megismer­jék. Mindkét cél csak egy részét valósíthatták most meg, hiszen a tervek szerint jövőre folytatják az utazást, az ismerkedést a helyszínen, a közelebbi és távolabbi tör­ténelmünkkel. A túrázók, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakkö­zépiskola tanulói, a Táncsics klub tagjai, a klub, illetve az ifjúsági ház szervezésében indultak el november 24-én, kora délután, hogy két és fél napon keresztül részesei le­gyenek egy mozgalmas, rend­hagyó, de szemléletes iroda­lomóra-sorozatnak, amelyhez a szemléltetést legeredetibb formában, a történelem le­vegőjét árasztó városok, te­rek, utcák, épületek, múzeu­mok adták. Az útvonal állo­másai: Debrecen, Miskolc, Rozsnyó, Betlér, Lőcse, Eper­jes, Kassa, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Nyíregyháza. Debrecen nagy múltú vá­ros, már a város közelébe érve érezni a történelmi le­vegőt. Tudván azt, hogy az 1400-as évek második felé­ben a Hunyadi család bir­toka, így e történelmi han­gulatot fokozza az is, hogy Hunyadi László és Mátyás gyermekkora egy részét itt töltötte. A miskolci városkép, az esti fényárt az Avas tetejé­ről, a tv-torony mellől cso­dálhatták meg. Miskolchoz fűződik a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg egyik legfényesebb haditette, amikor az intervenciós had­seregeket szétverték. Az 1919. május 20—24-i csata, illetve a Tanácsköztársaság napjait idézi a Szabadság té­ren elhelyezett emléktábla, amplv szomszédságában áll a Kossuth-szobor mintegy 1848-at, a magyar szabad­ságharcot idézve, s tőle nem messze, a Rákóczi úton a ház. ahol újabb emléktábla idézi fel a történelmet, hi­szen II. Rákóczi Ferenc eb­ben a házban szállt meg többször s itt táreyalt XIV. Lajos követeivel is. Rozsnyó neve ismét össze­fonódik a kuruc harcokkal. A főtéren áll az a ház, ahon­nan 1706 őszén a fejedelem irányította harcokat, az or­szág ügyeit. Itt működött an­nak idején Rákóczi pénzver­déje is. A környék neveze­tességei közül a krasznahor- kai vár, illetve a betléri kas­tély, amely ma csodálatos szépségű múzeum, emelke­dik ki. Utunkat a hegyek között a Szlovák Érchegység és az Alacsony-Tátra között foly­tattuk Lőcsére, amely va­rázslatos hangulatú ódon szépségét a hideg ellenére is lenyűgözve csodáltuk meg. Eperjesen, a Szlovák Tanács- köztársaság Múzeumának épülete a Rákóczi-ház. A pa­lota maga a legnemesebb íz­lésű reneszánsz házak egyi­ke, oromzatát csipkeszerű koronázat díszíti. Kelet-Szlo- vákia leggazdagabb múzeu­ma van itt jelenleg. Kassán a legnagyobb él­ményt az jelentette, hogy a dóm sírboltjában ott állhat­tunk II. Rákóczi Ferenc föl­di maradványait őrző szarko­fág mellett. Utunk további állomásainak, s mintegy az egész túrának az összefogla­lója volt a sárospataki Rá- kóczi-várban levő csodálatos gazdagságú kiállítás megte­kintése, amelyet a nagy fe­jedelem születésének 300. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepségre nyitottak meg. —fb— A Rákóczi-ház Kassán A fejedelem szarkofágja a kassai dómban A gyönyörű betléri kastély, ma múzeum Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents