Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. december 3., vasárnap Barátaink életéből Kifizetődő-e az iskola? A lakatos és az integrálszámítás Vietnam Az első szerszámgépgyár „Miért szükséges bevezetni a Szovjetunióban a kötelező középfokú oktatást? Hiszen az ismeretek a gondolkodást nem fejlesztik — mondták sokan annak idején. Számtalan olyan munkahely van, ahol elegendő az általános iskolai végzettség. A középfokú, vagy felső fokú ismeretek megszerzésére fordított pénz felesleges kiadás”. Ezekre a „miértekre” szeretnék válaszolni. Nemcsak a matematikusok Az ismeretek bősége valóban nem tanít meg a gondolkodásra, állapította meg joggal kb. 2500 évvel ezelőtt Hérakleitosz, az ókori Görögország kiemelkedő dialektikus gondolkodója. Ám a gondolkodás nem lehet meg ismeretanyag nélkül. Ez a probléma dialektikus megközelítésének útja. A Szovjetunióban az oktatás minden formája régóta ingyenes, és mindenki számára elérhető. Az általános iskolai képzést a 30-as évek elején tették kötelezővé, a középfokú képzést a 70-es években. Magától értetődik, hogy itt nemcsak mennyiségi, hanem minőségi növekedésről is van szó, amely együtt jár az oktatás formáinak és tartalmának megújításával, így például az utolsó, 10. osztályban a tanulók elsajátítják a differenciál- és integrálszámítás elemeit, holott korábban erre csupán a főiskolákon, és ott sem mindenütt került sor. Ez nemcsak a jövendő matematikusainak és fizikusainak válik hasznára, de a vegyészeknek, biológusoknak, orvostanhallgatóknak, sőt a humán szakembereknek is. Persze nem mindenki akar tudós, mérnök vagy orvos lenni. A többség nem főiskolán folytatja tanulmányait, hanem vállalatoknál, intézményeknél helyezkedik el. Felmerül a kérdés: miért van szüksége egy lakatosnak, vagy házmesternek az integrálszámításra? És általában: vajon mindenkinek kell-e mindaz, ami a középiskola tanterveiben található: több mint húsz tantárgy? Vajon tekinthetünk-e közülük csupán egyet is feleslegesnek? Nézzük csak a számokat: a Szovjetunióban 4 millió diplomás mérnök és tudós dolgozik. Az ország tudományos-technikai társaságaiban, az össz-szövetségi újítók és feltalálók társaságában több mint 18 millióan vannak. Sokan közülük egyszerű munkások, kolhoztagok. Alkotásaikban a magas szintű matematikai, fizikai, kémiai, biológiai ismereteik segítik őket. A külföldi nyelv tudása sem hátrány: az újítónak idegen nyelven is figyelemmel kell kísérnie a szakemberek közleményeit, nehogy mégegyszer „felfedezze Amerikát”. Táplálják a fantáziát Az irodalom, az ének, a rajz? Einstein azt mondta, hogy Dosztojevszkijtől többet kapott, mint Gauss-tól, a tudóstól. Az „idegen” tudományágak táplálják a fantáziát. A tervezőknek fejlett térbeli gondolkodásra van szükségük. Ezt jól fejleszti a rajz, a múzeumok látogatása, a látás törvényeivel ismerkedés, amely szemléletesen mutatkozik meg a művészek ecsetjének nyomán. A szovjet szakemberek képzettségével arányosan nő társadalmi aktivitásuk. A vállalatok, intézmények, az egész ország irányítása a dolgozók ügye. Az irányítás bonyolultsága egyre magasabb szakmai, általános kulturális színvonalat követel. Vajon ilyen körülmények között szabad-e lebecsülnünk az általánosan kötelező középfokú képzést. Levonhatjuk tehát a következtetést : a középfokú képzés társadalmilag kifizetődő. De gazdaságilag? Az ingyenes oktatás nem égi manna, komoly pénzébe kerül az államnak, a társadalom pedig abban érdekelt, hogy ez a befektetés a legnagyobb gazdasági hatékonysággal térüljön meg. A probléma komoly. Milyen megoldási lehetőségei vannak? Egy rubelirt négy Sztanyiszlav Sztrumilin neves szovjet tudós már a 20-as években matematikai alapon bebizonyította : az oktatásra történő ráfordítások nemcsak társadalmilag, de gazdaságilag is kifizetődők. A Szovjetunió és más országok tapasztalatai igazolták következtetését. A XX. század második felében a közgazdászok egyértelműen megállapították : a képzésre fordított összegek nemcsak, hogy megtérülnek, de nagyobb hasznot -hajtanak a társadalomnak, mint más befektetések. így a Szovjetunióban minden e célra fordított rubel — 4 rubel hasznot hajt. Nézzük csak, milyen hatalmas mértékben növekedett a szovjet emberek alkotó aktivitása képzettségük emelkedésével az újító és feltaláló mozgalomban? 1939-ben a népgazdaságban foglalkoztatottak 12 százaléka rendelkezett felsőfokú, vagy középfokú képzettséggel. 1977-ben 78 százaléka. Ez idő alatt az újítási javaslatok száma kilencszeresére emelkedett (5,2 millió), a bevezetett újítások száma húszszorosára (4 millió), az újításokból eredő éves haszon pedig ötvenötszörösé- re (5 milliárd rubel). A szovjet szociológusok bebizonyították: azok a dolgozók, akik befejezett középfokú képzettséggel rendelkeznek, fele annyi idő alatt tanulják meg az új technika kezelését és 5—lőszer gyakrabban szerepelnek az újítók között, mint azok, akik az általános iskola 6—7. osztályát végezték csak el. Mindebből nyilvánvaló, milyen sokat jelent az általános középfokú képzés. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. Sok mindent kell tennünk azért, hogy az oktatás minőségét és hatékonyságát növeljük. A felső osztályos tanulók munkanapja 12 óra, ami több mint egy felnőtt dolgozóé. A tudásanyag lavinaszerűen nő. Am régen tudjuk: a legfontosabb valakit gondolkodni tanítani. Az oktatás további tökéletesítése bonyolult, de megoldható feladat. A tanárok és tanulók munkáját megkönnyítő új pedagógiai módszerek és oktatástechnikai eszközök képesek megbirkózni vele. Henrik Volkov NDK D munkásutánpótlás távlatai Több mint 200 ezer szakmunkás fejezte be tanulmányait az idén az NDK-ban. Közülük mindegyiknek van munkahelye. Ez az alapvető emberi jog, az állam megalapítása óta teljesül. 1976—1980 között az országban több mint egymillió lány és fiú részesül szakmunkásképzésben. A kétéves képzés során mintegy 20 ezer márka állami támogatást kap minden diák. Közel 300 foglalkozási ágazatban működnek szakközépiskolák. Ezek közül 100 intézmény érettségivel egybekötött szakmunkástanulói vizsgát biztosít. Az NDK-ban nemcsak a fiatalság tanul, hanem a dolgozók jelentős része is részt vesz továbbképzésen. Számukra 1500 oktatási intézmény tartja nyitva kapuit, melyekben kereken 65 000 fő- és mellékfoglalkozású tanár gyakorolja hivatását. A dolgozók 75 százaléka rendelkezik szakmunkás- vagy mestervizsgával, szak- vagy főiskolai oklevéllel. Bulgária B világ egyetlen „sziklavárusa” Bulgária nemcsak tengeréről, változatos tájairól, délszaki éghajlatáról híres, az idelátogatóknak sok érdekes élményt nyújtanak szebbnél- szebb védett területei is. Ezek közé tartozik a Pobi- tite Kamani-terület. A Várnától 18 kilométernyire nyugatra elterülő természetvédelmi körzet földjét finom szürkésfehér kvarchomok fedi. A homoktengerből elszórtan kőoszlopok emelkednek ki. Olyanok, mintha emberkéz formálta volna őket és egy őskori szentély vagy fórum maradványai lennének, pedig a természet alkotásai. Keletkezésükről többféle feltevés van. A legvalószínűbb, hogy e gigantikus sztalaktitok a földkéreg tektonikus hasadékain keresztül jutottak felszínre és a homokba szivárgó víz és a szél alakította mai formájukra őket. A Balkán-hegység nyugati részén, Belogradcsik közelében terül el a világ egyetlen „sziklavárosa”. Az évmilliókkal ezelőtti világ vörös és vörösbama homokkövei és konglomerátumai helyenként egyiptomi obeliszk- hez, másutt tornyokhoz, várakhoz, ismét másutt emberekhez, állatokhoz, hajókhoz, házakhoz hasonlítanak. Innen származnak a sziklák elnevezései is, így „Ádám és Éva”, „A Madonna”, „A lovas”, „A szfinx”, „A szerzetesek” stb. Mongólia B tudomány — számokban A mongol tudományos akadémia intézeteiben jelenleg több mint 200 időszerű problémát felölelő 40 alaptéma kutatásán dolgoznak. Többségükkel most foglalkozik először a hazai tudomány. A legfontosabb feladatok közé tartozik a komputerek alkalmazásával kapcsolatos kérdések megoldása, az atomfizikai és kozmikus geodéziai kutatások, a nap- és a szélenergia felhasználása, az ásványkincsek feltárása és nagyüzemi kitermelése, az onkológiai és a szelektív genetika fejlesztése és a környezetvédelem. A mongol tudományos akadémián kívül az országban több mint 50 akadémiai és tudományos kutatóintézet működik. Az idén ünnepelte húszéves fennállását Vietnam első gépgyára. A francia gyarmatosítók elűzése után, 1955 végén szovjet szakemberek egy csoportja érkezett Hanoiba, hogy segítsenek az üzem felépítésében. Kétévi megfeszített munka eredményeként, a vietnami munkások és szovjet technikusok az egykor ellenséges fedezékekkel és bunkerekkel teletűzdelt terepen korszerű ipari objektumot hoztak létre. A létesítményt, melyet Hanoi Gépipari Üzemnek neveztek el, 1958. április 12-én avatták fel. Az üzem építési munkáival egyidejűleg a szovjet szakemberek a helyszínen kiképezték a vietnami gépipari szakmunkások és technikusok első csoportját is, amely azután a vállalatot, működésének első percétől kezdve, irányította. A Vietnami Szocialista Köztársaság első szerszámgépgyárát az amerikai agresszió nehéz éveiben bővítették ki. A ma már 3000 munkást foglalkoztató üzem évente ezer kis és középkategóriájú szerszámgépet bocsát ki. A hozzá tartozó műszaki iskola szakmunkásokat, középszintű műszaki kádereket és mérnököket képez. — Mi nem egyszerűen ipari létesítmény vagyunk — jegyezte meg az üzem igazgatója, Nguyen Xuan Con —, hanem ipari „csemeteüzem”. A gyárunk jelzésével ellátott gépek országunk szinte ösz- szes üzemében megtalálhatók. Úgyszintén munkásaink és kádereink jó része is segítette a többi testvérüzem megerősödését. Mert időközben újabb gyárak is épültek északon. Saigon felszabadulása óta termékeink és embereink egyre növekvő számban mentek délre, most ott kell a segítség. Az igazgató megmutatta azoknak az épületeknek a makettjét, amelyekkel az üzemet az 1978—1981 között bővítik. — Eddig csak kisebb gépeket gyártottunk. Igaz, teljesen fel tudtunk szerelni járási és megyei szintű gépipari üzemeket, de "most már tovább kell lépnünk. 1981-re sorozatban kívánunk gyártani 20 és 30 tonnás szerszámgépeket, főként finom- mechanikaiakat, és kísérleti jelleggel, programvezérlésűeket is. Ehhez pedig nélkülözhetetlenek jelentős beruházások, mind anyagi, mind műszaki téren. Hanoiban átadás előtt áll a „Vietnam—Magyarország” gépgyár, amelynek létrehozásához hazánk jelentős segítséget nyújtott. Képünkön egy 33 kilowattos rotortengely az üzem első gépsorán A selyemhernyó-tenyésztés fontos tevékenység Vietnamban: a tervek szerint nemsokára 30 000 hektár eperfáról 8 200 tonna gubót fognak már összegyűjteni. Képünkön a természetes selymet készítő Bach Thuan-i szövetkezet egy dolgozója (Fotó: VNA — MTI — KS) Laboratóriumi foglalkozás Moszkva egyik technikumában (Fotó: APN—KS, B. Usmajkin felvétele)
