Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3., vasárnap o ■ minimagazin A Komszomol-pályázat nyertesei között A KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából megjelentetett ünnepi szá­munkban közöltük azt a le­velet, amelyet Berecz Mik­lós, a moszkvai hadifogoly­újság szerkesztőségének egykori munkatársa írt nemrég az Orosházi Üveg­gyár Birkás Imre KISZ- alapszervezetének. Ez a fia­tal kollektíva — mint isme­retes — megnyerte a Moszk­va Rádió Komszomol-pá- lyázatát, és jutalomként részt vehetett egy szovjet­unióbeli utazáson. A napok­ban mi is ellátogattunk a gyárba, ahol Lovas Julian­nával, az üzemi KISZ-bi- zottság titkárával, Péli Györgyivel, a Birkás Imre KISZ-alapszervezet titkárá­val és Vági Gyöngyi szer­vező titkárral beszélgettünk a pályázattal összefüggő felkészülésről, a fiatalok mozgalmi munkájával, élet- és munkakörüményeivel kapcsolatos témákról. Amint mondották, a kérdéseket az említett alapszervezet tagjai felosztották egymás között, majd megkezdték a szüksé­ges anyagok, dokumentu­mok összegyűjtését, s fel­dolgozását. A pályázók mun­kájukhoz a KISZ üzemi bi­zottságán kívül jelentős tá­mogatást kaptak dr. Amb­rus Páltól, az üveggyár sze­mélyzeti és oktatási főosz­tályvezetőjétől is. Egyébként az üveggyár hat KISZ-alapszervezete, il­letve ifjúsági szocialista bri­gádja vett részt a verseny­ben. Most, hogy a Birkás Imre nevét viselő kollektíva lett a győztes, különös büsz­keség tölti el á tagságot. Tavaly hasonló örömben volt részük, mert ez az alapszervezet kapta meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. Látogatásunk alkalmat nyújtott arra is, hogy kicsit bővebben tájékozódjunk az ottani KISZ-életről. Az üze­mi KISZ-bizottság irányítá­sával működő tizenkilenc alapszervezet összesen 440 —450 tagot számlál. Az egyik alapszervezet 1976. november 7-én annak a Penza megyei szovjet kato­nának a nevét vette fel, aki Budapest felszabadításakor hősi halált halt. A kecske­méti szovjet alakulat egyik tisztje sokat segített abban, hogy a KISZ-esek sok lé­nyeges dolgot is megtudhat­tak névadójukról, Jermola- jev Szergej Iljicsről, a fia­talon elhunyt komszomolis- táról. A penzai és az oros­házi ifjúsági szervezet kö­zött kialakult jó kapcsolato­kat tovább erősítik az évenkénti cserelátogatások. Hosszú lenne felsorolni, mely oktatási intézmény kis­dobos- és úttörőszervezetei­nek patronálásában vesz­nek részt az üzemi KISZ- fiatalok. A közelmúltban megtartották a gyári ifjú­sági parlamentet. Az igaz­gatói beszámolóban érdekes adatra figyelhetünk fel. Az öt kommunista műszakban a 2066 dolgozó által végzett munka értéke meghaladta a 710 ezer forintot. Egyetlen cikkben lehe­tetlen akár csak a leglénye­gesebb dolgokról írni. A KISZ IX kongresszusa óta végzett munkáról szintén készült beszámoló. Ebből most azokat a mondatokat idézzük, amelyek a több száz KISZ-tagot számláló mozgalom tevékenységét összegzik. Az üzemi KISZ- bizottság megállapította, hogy: „nőtt a KISZ tekinté­lye gyárunkban, hasznos, ér­tékes kezdeményezéseink a fiatalok széles rétegében és az idősebb dolgozók köré­ben is jó visszhangra talált.” Ügy érezzük, ezzel még nem fejeződhet be az is­mertetés. Ám a követelmé­nyek határt szabnak írása­ink terjedelmének. Csupán az volt a célunk, hogy a moszkvai rádió Komszo- mol-pályázatának néhány nyertesével elbeszélgessünk és kissé szélesebb skálán mutassuk be az Orosházi Üveggyár KISZ-fiataljainak helyét, szerepét, amelyet egy város, s egy gyár életé­ben betöltenek... —y—n Az Orosházi Üveggyár KISZ-bizottsága többször vendégül lát koihszomolistákat. Képünkön a Penza megyéből érke­zett egyik delegáció vezetője élménybeszámolót tart a ma­gyar fiataloknak Úttörőélet A bélmegyeri úttörők a KMP megalakulásának 60. évfordulójára készülődve konspirativ úton megbízást kaptak a párttól. A titokra most fény derült: november 25-én az őrsök jelentették a pártnak, hogy végrehajtot­ták a titkos borítékban ka­pott utasítást. Hat feladatot kellett megoldaniuk, s mind­egyikért egy-egy vörös csil­lag járt. „A pártnak jelent­jük” dossziékon ott függött a hat vörös csillag; minden őrs teljesítette a rábízotta- kat, amelyről november 25- én egy akadályverseny után a községi pártházban tettek jelentést a pajtások a párt alapító tagjainak. Jelentették egyebek között, hogy felku­tatták az alapító és idős párttagokat, akiktől meg­tudták a község és a községi pártszervezet történetét. A KMP megalakulásának évfordulója tiszteletére a pártházban kiállítást rendez­tek, ahol szerepeltek az ösz- szegyűjtött anyagok, őrsi naplók, rajkrónikák, a fel­adatok teljesítéséről szóló je­lentés. A pajtások ajándéko­kat is készítettek a párt ala­pító tagjainak. A jelentést fogadó idős kommunisták nevében Priskin Gyuri bácsi mondott köszönetét a pajtá­soknak. Nagy Sándor tanár A kamuti pajtásoknak no­vemberben fogászati vetél­kedőt rendeztek a kultúr- házban. Nagy lelkesedéssel készültünk erre a napra, amikor 8 úttörő- és 8 kis­doboscsapat versengett. Vé­gül a hetedik osztályból Vá- radi Margit, a hatodik osz­tályból Takács Gábor 5 ta­gú csapata lett az első. A kisdobosoknál a harmadik osztályos lányok nyertek Dombi Erzsébet vezetésével. Ilyen vetélkedőn máskor is szívesen vennének részt a pajtások. Varga Julianna úttörő tanácstitkár-helyettes Vízre vigyázó ifjak . j... -4- ,.. ■ j- - :or ­Ködös, őszi reggel Gyulán. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság épületének földszintjén vattakabátos emberek gyülekeznek. Örülök, hogy ezúttal nemcsak kék és fehér köpenyes technikusokat, mérnököket látok itt, hanem őket is, akik a gátakon legény ked- nek. Vigyázzák annak a bitang erejű elemnek az út­ját, amelyről az járja: nagy baj, ha kevés van belőle, de még nagyobb, ha sok. ,,Ma gondolkodjon, holnap újítson” — hirdeti egy plakát a lépcsőfordulóban. A KÖVIZIG fiataljai ezt — állítólag — szó szerint veszik. Az igazgatóság mérnök- és technikusgárdája korát te­kintve vagy 50 fölött jár, vagy még 35 alatt van. Mind a szakmai, mind a mozgalmi vezetők építenek a fiatalok­ra, pártolják őket. Hogy ez nemcsak szó, látszik abból is, hogy 20 középvezetőjük­ből tíz fiatalkorú. Ám ez ön­magában még kevés lenne ahhoz, hogy a KÖVIZIG fia­tal gárdája derekasan kive­gye részét az értelmes, hasz­nálható újítások kitervelésé- ben. — Az ennek a kulcsa — részletezi Opitzer Károly KISZ-titkár —, hogy a moz­galom, a pályázatok résztve­vői tudjanak is a megoldat­lan problémákról. Nem min­denki dolgozik olyan terüle­ten, ahol találkozhat ilye­nekkel, ezért meg kell szer­vezni a „randevút”. Vállalni kell a rábeszélést is. Néhány kollégát rá kellett beszélni, hogy pályázzon, induljon, de mivel „az első randi sike­rült”, most már maguktól jönnek érdeklődnek. — Mi van akkor, ha a pá­lyázati feladat nem vág az illető munkakörébe? — Mindenképpen vem olyan vezető, aki lehetővé teszi, hogy a pályázó fiatal hozzá­férjen olyan anyagokhoz, ami különben nem kerülne a kezébe. Esetleg éppen egy másik osztálynak a vezető­je ad tanácsot: hogyan to­vább. Egy magasabb vég­zettségű munkatárs is szí­vesen ad tippet, mondjuk egy technikusnak, hogy mit csináljon. A vízügyi munka kollektív: mindenki rászorul a másik támogatására, ötle­tére. A Körösök vízgyűjtő terü­letét ábrázoló szebbnél szebb térképekkel körbeaggatott irodában beszélgetünk. A KISZ-titkár magas, fekete fiatalemberrel tér vissza: a neve Czakó András; jeles fiatal alkotó, újító. A Kvas- say Jenőről elnevezett pesti szakiskolában tanulta ki a „vizes” szakmát, 1974 óta az igazgatóság dolgozója. Elő­ször a vízhozammérési jegy­zőkönyvekkel kötött közeleb­bi ismerettséget. — összeállítottam egy nagyméretű programot — mondja —, amivel a jegyző­könyvszámítás elvégezhető. Ez még távolról sem volt tö­kéletes, de közelítő ered­ményt hozott; legjobb ele­meit ma is használjuk. — Tehát találkozott a problémával — veti közbe Opitzer Károly — és mégis tudta oldani. Az osztályve­zetője segített is neki, meg be is vezette az újítását.., — 1976-ban pedig — foly­tatja András — egy számí­tógépes árvíz-előrejelző prog­ramot készítettem. Lényege a következő : amikor emelke­dik a vízszint a romániai szakaszokon, ezt „beadjuk” a gépnek, s egy óra múlva megkapjuk, milyen vízállás várható a magyar szakaszo­kon. Az árvízvédelemben a gyors előrejelzés a legfonto­sabb tényező. S a pontosság­gal sincs túl sok baj: — Egy méternél többet so­hasem tévedtünk... Wiszt Mária üzemmérnöké a szó: — Egy Körös menti kis falu, Körösújfalu vízellátá­sára tanulmánytervet készí­tettünk. A község egyetlen víznyerő helye messze van a falutól, vezetéket kell építe­ni. A község vezetőinek ké­résére — társadalmi munká­ban — megterveztük a köz­ségi vízmüvet, a vezetéke­ket és a közkifolyókat. Sokat jelentett ez ennek a kis köz­ségnek, hiszen legalább a tervezés költsége nem terhel­te a tanácsi költségvetést... — Gyula, Békés, Békéscsa­ba térsége nem volt hazánk­ban. az öntözés, csatornázás bölcsője — utal az intézeti tradícióra Pálinkás Lajos igazgatóhelyettes. — Tuda­tosan törekszünk arra, hogy fiataljaink ismerjék meg a nagy elődök munkásságát, s felsorakozzanak a mai igé­nyek kielégítésére. Állítom, nem nagy dolog ez; szándék, akarat, hozzáállás kérdése, összegyűjtjük a gazdasági vezetőktől a gyakorlatban felmerülő gondokat, s ismer­jük azokat, akik hajlandók dolgozni, többet tenni. E ket­tő ismeretében ajánlásokat dolgozunk ki. Nem teszünk mást, csupán az egyéni érde­ket az intézet és a megye érdekével igyekszünk össze­egyeztetni. Mégpedig sikeresen. Évről évre nő azoknak a száma, akik az Alkotó Ifjúság-pá­lyázaton vagy a Kiváló ifjú szakember címért folyó ver­senyen részt vesznek, s nö­vekszik a díjnyertesek száma is. Az idei legjobbak — Cza­kó András, Szlávik Lajos, Tamássy Ida és Jeney Ar- pádné — épp a napokban, az Országos Vízügyi Igazga­tóságon vették át a legjob­baknak járó megérdemelt díjakat, jutalmakat. Varga János Mező László Máté György fl kollektíva is rájuk szavazott Immár tíz esztendeje isme­rik egymást. Annak idején — 1967-ben — együtt kezd­ték az iparitanuló-éveket, együtt koptatták az iskola padjait. Mindketten mint géplakatos tanulók jártak a békéscsabai szakmunkáskép­ző intézetbe. Már ott, mint osztálytársak, elmondhatták, hogy barátok is. Aztán, szak­munkás-bizonyítvánnyal a kezükben, elváltak útjaik. Több mint hét esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét együtt gyakorolhassák mesterségüket. Kikről is van szó? Két — az idén kitüntetett — kiváló dolgozóról, Máté Györgyről és Mező Lászlóról. Mindket­ten a HAFE békéscsabái 3. számú gyárának Kazinczy úti központi telepén dolgoz­nák, a tmk-műhelyben. Ma 25 évesek. Mező László a ta­vaszi ünnepek során vehette át a kitüntető Kiváló Dolgo­zói címet, míg Máté György, a NOSZF ünnepén érdemelte ki ugyanazt. Az üzem 60-fős kollektívája úgy tavasszal, mint ősszel egyértelműen rájuk adta le voksát. Mind­ketten a József Attila Szo­cialista Brigád tagjai. Hogyan is történt? A gyár vezetői a munkahelyi ta­nácskozást megelőző jó pár nappal előbb, őket javasolta. Aztán a megbeszélésen — mint említettük — egyértel­műen megszavazták. Érde­mes egy gondolat erejéig visszakanyarodni ahhoz, ahogy Telek István Géza bácsi mondta felszólalása­kor: — Ritkán találkozik két vélemény. Én is tudnék a kollektívából többeket java­solni e cím elérésére, de mi­ért ne a legjobb kapja? Mező Lászlót arról fagga­tom, mit gondol, miért ép­pen őrá esett a kollektíva és a vezetők választása? — Ma már törzsgárdatag- nak számítok, hiszen tíz éve itt dolgozom a Kazinczy úti telepen — mondja a halk szavú fiatalember. — Ügy érzem, a munkámat, a mun­kához való hozzáállásomat, s talán az egyhuzamban el­töltött tíz gyári évemet be­csülik meg. — Laci ma már eljutott oda, hog, a legbonyolultabb gépeket is egyedül javítja — fűzi hozzá Bohus Pál műve­zető. — Tevékenysége ered­ményes, precíz és mindig megbízható munkaerő. Pe­dig a géplakatosság nagyon sokrétű, s talán az egyik legbonyolultabb szakma a ma ismertek közül. Ezért esett rá a választás részünk­ről is, vagyis az osztályveze­tő, a bizalmi és jó magam részéről. Mező László immár 11 éve ingázik Kétegyházáról, ma ugyan hétkor kezdi a munkát, de míg nem volt család, két műszakban dol­gozott, s hatkor lépte át a gyár kapuját. Ehhez bizony négykor már talpon kellett lennie. Ma sem kell sokkal később. Máté György ugyancsak géplakatosként végzett a szakmunkásképzőben, de 1975- ben magánúton az esz­tergályos oklevelet is meg­szerezte. Ma főleg ez utóbbi szakmában dolgozik, ö is törzsgárdatag, még ha a kez­detben a Békéscsabai Vas­ipari Szövetkezet foglalkoz­tatta. De ismerősen hangzik, 1976- ban a vasipariak egye­sültek a HAFE-val. — Másodéves tanulóköröm óta esztergagépen dolgozom, ezért vizsgáztam ebből a szakmából is. Hogy miért is lettem kiváló dolgozó? Ne­héz ezt megfogalmazni. Min­den bizonnyal meg vannak elégedve a munkámmal, nemcsak vezetőim, hanem munkatársaim is, ha már megszavaztak a kiváló dol­gozónak. — Mindkét fiatal az üzem­viteli csoportnál dolgozik — mondja Bohus Pál. — Itt operatív munkát végeznek, azaz rögtön ott kell lenniük a gépeknél, ha azok meghi­básodnak. Ezért sokszor túl­órázniuk kell. Ezt lehet uta­sításra, és lehet kérésre. E két fiú az utóbbi kategóriá­ba tartozik. S még valami: Máté György nemrégiben szerelt le a néphadseregtől, Nem is akárhogyan. Kétszeres Ki­váló Katona, a Haza Szol­gálatáért Bronz Érdemérem tulajdonosa. _jp__ F ÉLREÉRTELMEZŐ SZÖTÄR Iskola: tetszőleges méretű, komoly jpület. Legfőbb jel­lemzője, hogy két előadóval és három tanteremmel min­dig kevesebb van benne, mint amennyire szükség len­ne. Épületében délelőtt taní­tás, délután KISZ-gyűlések, este dolgozók iskolája zajlik. Éjszakai és hajnali kihasz­nálásának lehetőségeit most dolgozzák ki. Vizsga: (vizsgálódás, pisz- kálódás) össznépi szerencse- játék. Aki mértéktelenül űzi, fogyasztási díjat fizet, (pót­vizsgadíj) Pótvizsga: A legnehezebb felfogású tanárok részére a diák többször is előadásokat tart egyazon témakörből. Kötelező irodalom: álmat­lanság ellen rendszeresített, könnyen hozzáférhető olvas­nivaló. (márhogy annak, aki­nek kisebb, 100 ezres könyv­tára van) Tanulási láz: tipikus elsős betegség. Később a szerve­zet fokozatosan legyűri, im­munissá válik. Mesterségesen is előidézhető — pótvizsgá­val, érettségivel. Ösztöndíj: olyan pénzösz- szeg, amely már kézhezvé­tele előtt elfogy. Nagysága néha már humor tárgyát sem képezi. (Ollóztuk az Ifjúsági Ma­gazin idei 10. számából)

Next

/
Thumbnails
Contents