Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
1978. december 31., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Dél-alföldi körkép az 1879. év fordulóján A tél szabályosan érkezett 1878 decemberében. Karácsony két napján zsivaj, lárma öntötte el a Békéscsabát átszelő Élővíz-csatornát, ahol is az ifjabb nemzedék élvezte a jeget. A tehetősebbek korcsolyáztak, a parasztlányok és legények pedig meglehetősen nehéz csizmáikban, cipőikben csúszkáltak. A Békésmegyei Közlöny december 29-i számában megragadja az alkalmat, hogy a társadalmi emancipáció bizonyos „Beteljesedés”-ét lássa a jégen: „A sport legalább nálunk nemcsak a műveltebb osztályok privilégiuma, és a két osztály közt a szabad ég alatti jeges táncteremben csak az volt a különbség, hogy több bukás esett a korcsolyások és kevesebb a csizmások között.” Ami a sportot illeti, Aradon éppen sajtótéma a tornatermi testedzés. A vidéki városok között az elsők között szerveződik az Aradi Torna Club. Az aradi lap, az „Alföld”, decemher 28-i tagtoborzó írása hasznos tanácsokkal szolgál: „A tornász, kit napi foglalkozása s az élet egyéb bajai lehangolnak, a mozgás, s társas érintkezés következtében fölfrissül, felvidul, s innen magyarázható azon fesztelen jó kedv, mely a társas tornászásnak elmaradhatatlan kísérőtársa.” Már kb. két évtizede működnek a tájat a nagyvilággal összekötő vasúti fővonalak, a Nagyvárad—Békéscsaba—Szeged—Zom- bor irányú „Alföld—Fiumei”, a Temesvárt Szegeden át Budapesttel érintkezésbe hozó „Délkeleti Államvasút” és a temesvár—arad —békéscsaba—szajoli „Ti- szavidéki Vasút”. Mindösz- sze ennyi a vaspálya, Békés, Makó, Mezőhegyes, Nagybecskerek csak évek múlva jut szárnyvonalhoz. A vonatok télidőben sokat késnek, egyszer mégis megjönnek, s ahol még ez nincs, álmosabb az élet. A házakba szorult nép szinte teljes tétlenségre kárhoztatott. Egyedül a dohánytermelők (az Alföldön általában „kukás”-ok, Kígyóson, Szeged vidékén és Temesközben ,,gányó”-k) találnak munkát, sőt most végzik a legfontosabbat, a simítást, az osztályozott levelek bálákba rakását. A dohánykertészcsalád heteken át a szobában él, gond- üző pipázás, mesélgetés közben, a kemence melegénél ügyet sem vet az olykor bágyadtan mutatkozó napra, vagy a korai, ködös sötétedésre. A hatóság is jelentkezett év végén a dohánytermelőknél. A „kincstár részére engedéllyel termelt dohány”-t Békéscsabán és Üjkígyóson január 2-ától veszi át a bizottság. Az átvételnél polgári biztos tart szolgálatot, aki ezúttal Békéscsabán Eördögh Frigyes főszolgabíró, s Kígyóson a jegyző. A fontos ipari növény termelése kissé kiváltság dolga is, s a termés állami hatóságtól számon tartott, megbecsült áru. Az évtized közepén kezdődött búzaválság változatlanul tart. A nemzetközi piacokon — elsősorban az amerikaiaktól — vereséget szenvedett magyar búza piaca beszűkült. Most is, mint évek óta, hanyatló árak mellett, igen gyenge vételkedv fogadja. S mivel Dél- Alföld egészének főterméke (a kukorcia mellett), dekonjunktúrája messze- és szerteágazó következményekkel jár. A táj emberének viszonylatairól csak néhány mazsola fér ide. Az Aradon közzétett időszakos összesítő szerint gyakori a cselédlányok öngyilkossága; ami emögött húzódik, általában szokványeset a társadalmi dráma köréből. Az elhalá- lozottak között két tüdőbeteget találunk, egy gimnáziumi tanulót és egy 52 éves hivatalnoknőt ! Az egyik napszámos 3 hetes leánya gyöngülésben halt el. Öt sem érte el a békés— gyulai grófnő, a nőegyleti elnök, gr. Wencheim József - né, született Jankovits Stephanie alamizsnája, aki szintén nem érte meg az új évet — olvassuk a Békés megyei Közlönyben. A csabai szolgabíró szigorú rendelettel tiltotta meg az újévkor újabban szokásba jött cselédgyülekezéseket. Nehogy elvonják figyelmüket a munkától és véleményt cserélve közvéleményt alakítsanak ki a munkaadókkal szemben. Járási intézkedésről van szó, egy járásnyi területen tapasztalt jelenséggel szemben. Készenlétbe helyezték a járási csendlegényeket. Békéscsabán egy hites ember tart szolgálatot újévkor, aki intézkedik szükség esetén. Ha nem meghatározó is, mégis sokat mond egÿ vidéki város, egy megyeszékhely fullasztó levegőjéről, hogy a gyulai Korona vendéglő csak tengődik, pedig produkálná magát Farkas Józsi zenekara, s a vendéglő „oly szépen van berendezve, hogy bármely nagyobb városnak is dicséretére válnék”. Miért- e közöny? Hol időznek esténként a megyei hivatalnokok, s az iparos polgárok? Légüres térben állnak a fehér asztalok, majd kb. két évtized múlva oldódik az otthon ülő tudat, nő a helyi középréteg bátorsága. A jóval nagyobb lélekszámú nagyközség, a szomszédos Békéscsaba hétköznapjai is nélkülözik a pezsgést. A később egyre színvonalasabbá váló Békésmegyei Közlöny az óév végén ötödik évét zárja. Anyagilag nem részesül olyan támogatásban, amelyet efféle nagy helység lapja más esetben élvez. A lap a helységet következetesen városnak nevezi: „Csaba város”, „jóravaló város”. így dacol a törvényhozással, amely az 1848-ban kapott rangját elvette. Fő célkitűzése a magyar nyelv terjesztése elsősorban Békéscsabán, amelynek többségében szlovák lakossága nem beszéli a magyar nyelvet, illetve nem olvas magyar újságot. „A csepp is vájja a követ, nem erő, de gyakori esése által!” — vallja a magyar lap szerkesztősége. Nem csodálható ezek után, ha Ruber Antal színtársulata a „Fiume” vendéglő emeleti termében megfulladt, összesen 14 .bérletest találtak Csabán, minden fáradozásuk ellenére. Kétnaponként hirdettek előadást a következő darabokra: „Avöröshajú”, „A gyöngysor”, „Tündérlak Magyarhonban”, „ö nem féltékeny”. Minden alkalommal új produkcióval keresték a közönséget, de a függöny mégsem gördült fel, mert a beült nézőktől a terembérlet sem állt össze. „A magyar színészet Békéscsabán mostohagyermekként fogadtatott. Bezzeg nagyobb pártfogolásban részesült a közelebbi cirkusz, amelyben a művészetet — mint főszereplők — két uszkár képviselte. Békéscsabán a magyar színészetnek még a mindennapi száraz kenyér sem jut ki. A megélhetés utáni gond még a legjobb színművésznek is torkára fojtja a szót, mely részvét hiányában a terem négy falából tompán hangzik vissza” — olvassuk a közlönyben. Csabáról a jóval kisebb helységbe, Gyomára vándorolt a Ruber-tár- sulat, ahol jobb fogadtatásban részesült, s előadásait megtarthatta. Mennyivel más körülmények között él a színház a táj iparosodó, gazdasági virágzásnak indult egyik központjában, Aradon. Ismeretes, hogy Arad megye túlnyomó többsége nemzetiségiektől lakott, míg Aradon, a szabad királyi (törvényhatósági joggal felruházott) városban magyarok élnek nagy többségben a múlt század 70-es éveiben. Az „Aradvá- rosi Színház” 20 előadásos bérletének 7. színházi estje zajlott december 31-én. A műsorra tűzött társadalmi dráma, „A malom alatt” — vagy ahogy a színházi plakát hirdette : ,történeti népdráma” —, egy földbirtokosasszony és jobbágyai konfliktusát állította színpadra, s a darab Aradon ment. Az Alföld előbb tárcájában mutatta be a darabot olvasóinak, majd az első színházi est után igen színvonalas kritikát közölt. Hogyan búcsúztattak és köszöntöttek a lapok? Az óév a berlini kongresszus éve, amikor is a közvetlenül érdekelt európai nagyhatalmak (Oroszország, Anglia, Németország és az Osztrák— Magyar Monarchia) érdekei összeütköztek a Dél-Magyar- országgal határos Balkánon. Törökország (Európa „beteg embere”) vereséggel visszavonult, létrejött az önálló szerb fejedelemség, szerveződött Bulgária és a Monarchia fennhatósága alá került a két „kietlen tartomány” (Bosznia, Hercegovina). Ettől kezdve az első világháborúig vezet az út. Az imperializmus korának ösz- szes ellentétei feszülnek. A távoli Szentpétervárról érkező hírek az Oroszország- szerte kibontakozó diákmozgolódások, az egyik orosz— lengyelországi helytartó késsel agyonszúrása utalnak a nagyok belső gyöngéire. S hiába szerelik fel a börtönőröket 6 csövű pisztollyal, verik vasra megtorlásul a politikai foglyokat. „Az 1878. évet nem fogjuk odaírni, ahol e hazának szerencsésebb esztendei vannak feljegyezve. Anyagi csapások sora húzódik végig a napokon. Rossz a helyzet tagadhatatlan” — olvassuk a helyi viszonyokról a „nagy politikát száműző” Békésmegyei Közlöny december 29-i számában. Az aradi Alföld 1879. január 1-i számában közölt „1878” című vezércikkében — rangjához mérten — messze tekint: „Azellentétek összeütközésbe jutottak egymással mindenütt. Felül jogtapodás, könnyelmű gondatlanság, a jogelvek megingatása, alul ínség, nyomor és elégedetlenség. Egyfelől hódító háborúk, másfelől merényletek, ezek jellemzik az 1878. évet. Azt látjuk, hogy a hatalmasok ez évben már nemcsak egymás ellen, hanem saját népeik ellen is fegyverkezni kezdenek. Általános európai reakció kísérlete tűnik fel e földrész egén.” A Tisza Kálmán-féle kormányt, mint „az osztrák vámpolitika vak eszközé”-t támadó Alföld újságírói éles szemmel veszik észre, hogy az uralkodó politikai irány — noha szükségszerűnek látszik és meghatározott — rossz, mert kereskedelmi háborúba sodor pl. Franciaországgal és a dél-alföldi Dél- Magyarország nem fordíthatja előnyére eléggé azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a Balkánon végbement változások — a szomszédban új államok születése — kínálhatnának. Mint cseppben a tenger, ebben az egyszerű gazdasági képletben benne van a Monarchia felbomlásához vezető egyik lényeges belső tényező. Dr. Virágh Ferenc David Chericián* Dal az űrutazásról Egy csillag csücskén állva várom, míg megérkezel, beszállsz egy rakétába és máris fékezel — egy csillag csücskén állva várom, míg megérkezel. A földrajz onnan nézvést gyerekjáték, elhiheted, hiszen a forgó földgolyót alaposan megnézheted; a földrajz onnan nézvést gyerekjáték, elhiheted. Láthatod a folyókat: a tenger felé folynak, a hegyek és a dombok a síkságon elsimulnak; láthatod a folyókat: a tenger felé folynak. Az északi s a déli sark figyeld meg, milyen hideg, nézd csak az Egyenlítőt, a Földet hogy kerüli meg, az északi s a déli sark figyeld meg, milyen hideg! így séta közben mindjárt könnyebb a földrajzleck'e. Odafent, egy csillag csücskén játszom veled és velem te, s játszva megtanulhatod: jó játék a földrajzlecke! Tóth Éva fordítása * Ma élő kubai költő, a magyar költők jeles fordítója. Ez a verse kulturális mellékletünkben lát napvilágot először magyar nyelven. Tomka Mihály Hó-hátország Kántáló szél hever a csutkákúpra, és hull a drága hó a jéggel hímzett útra. Piros arccal, nehéz bundákba bújva jön hat betlehemes, kopog, örvend ma újra: Hó-hallgatás, te népmesékkel szántott, rajzolj ablakunkra mátka-szép jégvirágot! Hó-hátország, te kemencékkel áldott, küldj árva hajnalunknak anyám-arcú kalácsot!
