Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. december 3., vasárnap Í2H23E0 KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kortársak a pályakezdő Darvas Józsefről Kiss György: AI Verna Varsa Zoltán Orosházi emlék Hazára nyitni ablakot... ! Mennyboltnyit, levegősét. Ne sorvadozzanak bezárt sorsukban vert cselédek. Föltépni hályogos papírt, a gyűrött horizontot! Elűzni rozsdás éjszakát, a lélekre száradt gondot. Világ fényeivel üzenni tanyákra, faluszélre! Éneket igazítani a fölsebzett szájú szélre. Verasztó Antal Az útnak nincs vége (Darvas Józsefre emlékezve) Vándorútjához bölcsőringató nagyanyáink dúdolókedvéből kuporgáttá össze az útravalónyi reményt, s elindult — amerre a summás szenvedések mentek — megtalálni, a „messzenőtt mesékben” a tiszta szavak közt sarjadó jövőt. Tollától tanultuk mi is: — a holnapért — hegedt sebeink fájdalmát újraélni s éreztük, a hozzánk tartó holtig szövetségben, testvéri szóval hazatérni S most az élet nyomain, emberöltőkön át megy tovább mig csak az idő ráncain, a jövő simogat Szente Béla Vigasztaló nádszál hajlik belégörnyedek s letörlöm a vízről holnapi könnyedet A fiatal Darvas József Az író-politikussá váló Darvas első évtizedének ki- sebb-nagyobb állomásait villantjuk fel válogatásunkban, tallózva a korabeli újságok róla szóló írásai között. Kezdjük a szellemi „ikertestvér” E. Kovács Kálmán orosházi friss újságbeli bizakodó útnak indítójával, befejezzük a széles horizontú, már egész népéért felelősséget vállaló népben-nemzetben gondolkodó Darvas Józseffel. Egész fiatalon, 1932-ben találta meg az utat az illegális kommunista párthoz, majd két év múlva egyszerre két könyvével szinte berobbant a magyar irodalomba. Mikor 30 éves, már a következő, ma klasszikusnak számító könyvek tartoznak életművéhez: Fekete kenyér (1934), Vízkereszttől szilveszterig (1934), Állomás (1935), A legnagyobb magyar falu (1937), A törökverő (1938), Egy parasztcsalád története (1939), Máról holnapra (1939), Elindult szeptemberben (1940), Harangos kút (1942), Szakadék (színdarab 1942, könyv alakban 1943). Bibliográfiai adataink szerint száznál több önálló írás jelent meg Darvasról a fel- szabadulásig. Az irodalmi kritika olyan kiváló művelői elemezték munkásságát, bátorították— ha kellett bírálták — a huszonéves írót, mint Móricz Zsigmond, Bálint György, Hatvány Lajos, Bölöni György, Németh László. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy világnézete szilárd, hűséges osztályához, könyveinek nemcsak „történelmi hitele”, hanem „élethitele” is van. Még nem volt 62 éves, mikor 1973. december 3-án meghalt. Olvassuk el az alábbi — a fiatal Darvas tevékenységét, életét tükröző — sorokat, emlékezzünk rá halálának ötödik évfordulóján! Új bibliát írok „Néhány nap múlva napvilágot lát a tehetséges, fiatal orosházi poéta, Darvas József első könyve: Üj bibliát írok... A könyv költeményeken kívül regény- részleteket is tartalmaz a Porváros című regényből. Darvas József a ma embere. Ki tudta szakítani magát a tegnapból és költészete, ez a csodás zengésű nagyszerű líra új holnapot hirdet. Lelket lehel a holt betűkbe, hogy meggyilkolhassa őket és azok, mint felkoncolt angyalok jajgassák, zokogják, imádkozzák az ő haldoklásba zuhant fajának élni akarását. Nincs köze a hétköznapok szürke, kenyeretmentett megelégedettjeihez: az ő elcsuk- ló, meleg zokogása a nincsteleneké, az el nem szegő- dötteké, a falujáé: a mienk. Próbáljuk megérteni a ke- nyértelenség, a végeladás, a csőd, a statárium korában elinduló poétasorsot és akik segíteni akarnak egy közülünk szakadt nagy ígéretet: azok vegyék meg ezt a könyvet. Nem fogják megbánni.” (E. Kovács Kálmán, Orosházi Friss Újság, 1931. dec. 20.) Fekete kenyér „Darvas József tehetséges író, néhány mondattal leve- . gőt tud teremteni, és még elnagyolt alakjai is eleven erővel hatnak. Komor írás, a legszegényebb parasztok komor életéről. Mindaz, ami a politikusok beszédeiben és publicisták cikkeiben mint gyakori, de mégiscsak elvont'jelenség szerepel: munkanélküliség, földtelenség, egyke, éhség, népbetegségek — mindez sokszínűén, erőteljesen elevenedik meg ebben az egyszerű, halk, emberi hangú regényben. A szenvedések keserű és szuggesztív krónikája ez a könyv, melyben az emberi együttérzés megtalálja a művészi-tárgyilagos kifejezést és hangot.” (Bálint György, Pesti Napló, 1934. júl. 22.) Vízkereszttől szilveszterig „Biztos erővel felépített, tiszta vonalvezetésű munka ez az új parasztregény. Egy béres naplója ez, az év elejétől a végéig, beszámoló egy nehéz, kemény esztendőről, melyben látszólag nem történt semmi különös. „A tanyán a helyzet változatlan” — ezt az alcímet adhatta volna könyvének Darvas József. Általában: erősen kínálkozik az összehasonlítás Remarque-kal. Tárgyilagos hangú, odavetett följegyzésekből alakul ki a magyar béreslegény egyévi keserves élete, fizikai és lelki megpróbáltatásainak sivár sorozata. Vízkeresztkor szegődik el béresnek egy jómódú gazdához, szilveszterig marad nála, hogy azután, néhány nap múlva, vízkeresztkor megint beálljon, és megint kezdődjék minden elölről.” (Bálint György, Pesti Napló, 1935. jan. 20.) Lapkihordásból tengeti életét Darvas József író, a „nemzet nevelője” „Akácfa utca 32. Valahol a padlás és mosókonyha között áthatolhatatlan gőzben találunk egy cellaajtót. Itt fekszik egy vackon kabátokkal letakarva Darvas József parasztíró, kinek legutóbbi regényéről Móricz Zsigmond azt írta a „Magyarország”- ban, hogy „az első hiteles könyv a magyar tanyáról”, s magáról a szerzőről azt, hogy e könyvével „a nemzet nevelői közé állott!”. Sápadt, 23 éves, villogószemű fiatalember Darvas József, paraszti vonásait feltűnő intelligencia patinája vonja be. Hellyel kínálna, de nemigen talál. Még az a pár rozzant bútorféle sem tud lélegezni, oly szűk a kamra. Néhány emelettel lejjebb egy tánciskola zongorája kalimpál ... A szüntelen, éjjelnappal hangos tánciskola fölött a magasban éhezik és köhög egy parasztíró, kitől Móricz, Zilahy, Schöpflin, Benedek, Kárpáti stb., stb. mindenki el van ragadtatva. Csak éppen el hagyják pusztulni a nyomorúságban ... (b. I., Társadalmunk, 1935. ápr. 5.) A legnagyobb magyar falu „Helyzete megadja neki, hogy közvetlen közelből lásson meg dolgokat, melyeket, aki kívülről megy le a „nép” közé, csak többszörös függönyön keresztül láthat. S Darvas József, a kitűnő regényíró, megfelelően képzett szociológus is. Tanulmánya éppen úgy élménytömegből fakad, mint Illyés Gyula: Puszták népe, de Darvas valamivel tudományosabban általánosít, így a stílus és a szülőföld iránt érzett szerelem ragyogó szikrázásaival nem feledteti el a szociális sötétséget. Darvas .a család és az otthoni rokonság nehéz életét az egész „hárommillió koldus” sorsává mélyíti. Így az Illyés Gyula könyve egy meleg, színes, sőt ragyogó emlékképet hagy maga után egy elsüly- lyedt világról, amellyel szemben semmi kötelezettségünk nem lehet, annyira távoli, elzárt, mint egy mesevilág — addig a Darvas könyve azt az érzést kelti, hogy a valóság sötétsége félemlít, s itt okvetlen gyertyát kell gyújtani, vagy a villanyt kell bevezetni, mert így tovább nem maradhat... A Darvas József könyve végérvényesen megmutatja, hogy itt egy anakronizmussal állunk szemben az egész vonalon. Amerika szemével nézve, elképzelhetetlen vad és barbár életforma lehet ez az alföldi munkásnyomor, amelyen egyszerűen lehetetlen segíteni, amit egyáltalán nem lehet megváltoztatni, míg csak szavalnak a szép- lelkek. Itt a tettek ideje, vagy elvesztjük a csatát.” (Móricz Zsigmond, Pesti Napló, 1937. febr. 12.) Ismerjük meg íróinkat! Darvas József „Hűség a néphez! Ez a fogadalom lángol Darvas minden írásában és minden előadásában. Amikor egyik kritikusa megtámadta, hogy társadalmi szemlélete megrekedt a faluszéli házsoroknál, ő ezt elismerésnek, dicséretnek vette. Mert kik mellett állhatna az ember — kérdezte —, ha nem azok oldalán, akiknek az élete rajta, hogy megváltozzék, ami ma rosszul van? Hűség a néphez — vallja Darvas —, de a szövetség csak akkor lesz teljes, ha a nép is megismeri és szívébe zárja íróját, kinek minden kiáltása érette szárnyal.” (E. Kovács Kálmán, Kis Újság, 1942. jan. 18.) összeállította: Koszorús Oszkár Darvas József (középen) a pusztaszentetornyai Koczka-tanyán (1948)
