Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

1978. december 30., szombat o Hirschmann és HTV Kooperáció — hosszú távra i:n;iui-fira--------r—------------—— A lakás ma és holnap Beszélgetés Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel Több mint egymillió lakás épült 1961 és 1975 között. Több mint egymillió! És a rá következő 15 évben, 1990-ig egymillió-kétszázezret kell felépíteni, azaz átla­gosan évi 80 ezret. Hogy ez nem délibábos elképzelés, bizonyítják az 1976—78 közötti évek évi 90—90 ezer új lakástermésükkel. Ezért is motoz bennem egy meghatá­rozás a Központi Bizottság határozatából: „Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakosság együttes erőfe­szítésével 1990-ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégíthető legyen.” Ha úgy vesszük, évi 5 mil­lió NSZK-márkás export nem is olyan sok. De nézr- hetjük a dolgot más oldal­ról is. Ha ez az 5 milliómár­ka néhány filléres alkatrészt leszámítva, munkából jön össze, akkor már nem is olyan kevés. És ha mindeh­hez még hozzátesszük, hogy az 5 milliót úgy érik el, hogy 3 év alatt megháromszoroz­zák a tőkés exportot, akkor azt mondhatjuk: igazán tiszteletreméltó a teljesít­mény. Az üzem, melyre a fenti számok ráillenek, Békéscsa­bán található: a Híradástech­nikai Vállalat gyáregysége. Az általuk gyártott termé­kekkel mindenki nap mint nap találkozik. Náluk ké­szülnek a központi antennák csatlakozószerelvényei, a magnózók által használatos tucherek, és néhány olyan cikk — tápegységek, akku­mulátortöltők —, melyekkel az átlagember ritkán kerül közelebbi ismeretségbe. És van ezenkívül egy nagyon fontos tevékenységük, me­lyeket röviden és egyszerű­en a már említett számokkal jellemezhetünk : a Hirs­chmann kooperáció. ♦ — ' Éppen jókor jön — fo­gadott a gyáregység főmér­nöke, Márton József —nem­rég értem vissza az ipari pártaktíva-értekezletről, ahol szinte mindenben azt mond­ták, amit mi terveinkben et­től függetlenül már elhatá­roztunk. Növeljük a tőkés exportot, fokozzuk a haté­konyságot, egyszóval igyek­szünk úgy dolgozni, ahogy ezt elvárják tőlünk. Valóban nagy feladatok előtt áll a gyár. A középtávú tervek szerint 1982-ig meg kell háromszorozniuk a tő­kés exportot, és évi 5 millió márka értékben szállítanak majd különböző cikkeket a Hirschmann cégnek. De csak­nem a kétszeresére nő egy év alatt is az export, és az idén már 20 millió forintnyi lesz a tőkés szállítások értéke. De tulajdonképpen már ez a szám sem pontos, mert ér­kezett egy jelzés az NSZK- cégtől, mely szerint 1979 má­sodik felében terven felül A szövetkezeti belső el­lenőrzés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és tár­sulásaik eredményes gazdál­kodásának, demokratikus belső igazgatásának egyik alapvető eleme. A szövetke­zeti belső ellenőrzés célja, hogy előmozdítsa a szövet­kezet működésének és gaz­dálkodásának törvényessé­gét, közös vagyonának vé­delmét, folyamatos gyarapí­tását. Az egyre összetettebbé váló és fokozatosan bővülő szövetkezeti tevékenységek hatékonyabb belső ellenőr­zési rendszert kívánnak. Ennek megfelelően, a TOT- ajánlás figyelembevételével, hozta létre a Körösök Vidé­ke Területi Tsz-Szövetség el­múlt évi küldöttközgyűlése az ellenőrzési irodát, amely­nek egyik feladata vizsgála­tok kezdeményezése, végzé­se. Ebben az évben 34 el­lenőrzést tartottak a szövet­séghez tartozó gazdaságok­ban. Az ezekről készült össze­foglaló jelentésből kitűnik, hogy- a vizsgált tsz-ekben az okmányfegyelem javult, ke­vesebb a bizonylati rend be­tartásával kapcsolatos hiá­nyosság, összességében az ügyviteli munka színvonalá­nak emelkedésével jobbak a tsz-ek gazdálkodási eredmé­nyei. Erősödött a szövetke- zetitulajdon-védelem. Emel­további 10 százalékkal nö­velné a vásárlások összegét. Így 22 millió forint lenne az az összeg, melyért tőkés de­viza jön majd az országba. — Jelenlegi felszereltsé­günkkel természetesen nem lehet ezt a dinamikus emel­kedést elérni — folytatja a beszélgetést a főmérnök. — Ezt központunk is tudja, és így a vállalat által felvett exportfejlesztő hitel többsé­gét mi kapjuk. A pénzből mindössze 3 millió forintot fordítunk építkezésre, mely nemcsak új épületeket jelent, hanem a meglevők átalakítá­sát is, hogy megfelelően el­helyezhessük az új gépeket, és bevezethessünk néhány új munkaszervezési módszert. ♦ A szervezési intézkedések első eleme egy szerelősor megvásárlása. A Bakony Mű­vek szállít egy Bosch-licenc alapján gyártott komplex szerelőszalagot, de ez még önmagában nem elég az üd­vösséghez. Kell ■ hozzá egy minden mozdulatra pontosan kidolgozott szerelési techno­lógia is, melynek elkészítésé­re az egyik szervezési inté­zetet kérik fel. Ezáltal óva­tos becslések szerint is meg­duplázódik a termelékeny­ség. A növekvő termeléshez egyre több alkatrészre is szükség lesz, ehhez pedig bő­víteni kell a gyártás jelenle­gi szűk keresztmetszetét. Mű­anyagformázó gépeket, gyors­préseket és célgépeket vá­sárolnak, melyek hihetetlen mértékben lerövidítik az ap­ró alkatrészek gyártási ide­jét. A gyártási idő csökkenté­sének egyik leglényegesebb eszköze a célműszerek be­állítása. Ma egy-egy erősítő, szűrőváltó bemérése, pontos beállítása, beszabályozása körülbelül annyi ideig tart, mint a gyártás többi része együttvéve. Ezért vásárol­ják meg a Hirschmann által kifejlesztett különleges mű­szereket, melyek nemcsak megkönnyítik, hanem gyor­sabbá is teszik a munkát. Így tudják csak elérni, hogy gyakorlatilag létszámnöveke­dés nélkül elkészítsenek ha­vonta 8500 erősítőt, és 4000 kedett az üzemekben a ve­zetés színvonala, fejlődött az üzem- és munkaszervezés. A testületi vezető szervek többsége a törvény előírásai szerint működik. Az ellenőr­zési iroda a vizsgálatok nyo­mán javasolta, hogy a szarvasi Táncsics Tsz-ben a következő választásokra olyan tisztségviselőket jelöl­jenek, akik jobban képvise­lik a tagság érdekeit. A ta­nácskozások dokumentálása számos tsz-nél nem kielégí­tő. Így például a dévaványai Lenin, a békési Egyetértés, valamint a körösújfalui Rá­kóczi Terme, í zövetkezetek- ben. A szövetkezetek egy ré­szében a határozatok végre­hajtásáról szóló beszámoló elmarad, a határozatok szö­vegezése nehezen érthető, végrehajtásuk felelősét nem jelölik ki. Az ellenőrzési iro­da tíz termelőszövetkezetben vizsgálta meg a munkaver­senyt és a brigádmozgalmat. Megállapítható, hogy a szo­cialista brigádok száma nőtt. Munkájuk anyagi elismerése azonban igen eltérő. Nem minden szövetkezetben dol­gozták ki a munkaverseny­szabályzatot, amelynek segít­ségével a brigádmozgalom tervszerűbb keretek között fejlődhetne. szűrőváltót, a rendkívül szi­gorú NSZK-szabvány köve­telményeinek megfelelően. A műszerek és gépek per­sze nem olcsók, mintegy 25 millió forintba fognak kerül­ni. Segítségükkel annyi ér­tékes munkaidőt takaríthat­nak meg, annyival hatéko­nyabbá tehetik a termelést, hogy a számítások szerint körülbelül egy év alatt térül meg a befektetés. ♦ Szép dolog a kooperáció, hasznos is a népgazdaság­nak, de mit profitál belőle a gyár? A haszon egyértelmű. Megkapja a legújabb tech­nológiát, a tőkés partner se7 gît a gépek kiválasztásában, beszerzésében és átadja a gyártási, üzemeltetési tapasz­talatait. — Tovább csak akkor tu­dunk lépni, ha a hazai al­katrészgyártó ipar előállítja azt a minőséget, melyek az általunk gyártott berendezé­sekhez kellenek — magya­rázza a helyzetet Márton Jó­zsef. Az NSZK részére gyár­tott erősítők, szűrőváltók lé­nyeges és értékes elektro­mos alkatrészeit kintről kap­juk és összeszerelés után vissza is szállítjuk. Mi szí­vesen kiváltanánk hazai gyártmányú alkatrészekkel, és ebbe beleegyezne partne­rünk is, de egyelőre — nincs mivel. Azért remélhető, hogy ez az állapot nem tart örökké, an­nál is inkább, mert a kap­csolat hosszú távra biztosí­tottnak tűnik. Az NSZK-cég számos apró, de nélkülözhe­tetlen alkatrész gyártásáról már teljesen leállt; olyanok­ról, melyekből évente 6-7 millió darabra van szükség. Ezek nélkül viszont nem ké­szülhetnek el a rádiók, te­lefonok, magnetofonok, erő­sítők, így nem valószínű, hogy egyik napról a másikra meggondolják magukat. Ér­demes lenne tehát az elekt­ronika háttériparának is felkészülni ezekre az üzle­tekre, mert így nemcsak több deviza áramolhatna az országba, hanem emelkedhét- ne a hazai termékek műsza­ki színvonala is. És ez nem lebecsülendő szempont. Lónyai László Belső ellenőrzéssel és va­gyonvédelemmel kapcsolatos vizsgálatot 17 tsz-nél tartot­tak. A gazdaságok ellenőrző bizottságának tagjai az üze­met jól ismerő, megbecsült tsz-tagok. Megállapítható ugyanakkor, hogy a vezetői intézkedések utóellenőrzése szinte mindenütt elmaradd A bizottság ellenőrzései nem terjednek ki a magasabb beosztású szakvezetők, az elnök, vagy a vezetőség kö­telezettségeit érintő kérdé­sekre. A szövetséghez tarto­zó 48 tsz közül 28-ban füg­getlenített az ellenőrző bi­zottság elnöke. Jelenleg mindössze 28 üzemben van belső ellenőr, annak ellené­re,, hogy alkalmazásukat jog­szabály írja elő. A Körösök Vidéke Terü­leti Tsz-Szövetség ellenőrzé­si irodájának jelentéséből ki­tűnik, fontos feladat a szö­vetkezeti belső ellenőrzés va­lamennyi formájának segí­tése. Az iroda tagjai az el­lenőrzésekbe mindig bevon­ták az üzemek ellenőrző bi­zottságainak elnökeit, vala­mint a belső .ellenőröket. A szövetkezeti ellenőrzési rendszernek továbbra is se­gítenie kell a politikai és állami rendelkezések követ­kezetes, torzításmentes vég­rehajtását. — nyes — — Első kérdésem tehát Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési miniszterhez: miért nagy része? Ilyen tekintélyes tények és tervek mellett, miért e mértéktartó fogal­mazás? — Az igények változnak, s hogy pontosan milyen mér­tékben, ma még nem tud­hatjuk. Ezért nem lehet ki­mondani, hogy mindent ki fogunk elégíteni. De 130 te­lepülésre elkészítettük a mindenre kiterjedő terület- fejlesztési tervet, beleértve a lakásépítéshez kapcsolódó legkülönbözőbb munkákat, tehát a közlekedés, vízellá­tás, fűtés, parkosítás, keres­kedelem, szolgáltatások, az oktatás, művelődés, sport, egészségvédelem, közigazga­tás építési feladatait. És ez, kimondani is sok, számítá­saink szerint ezermilliárd forintba kerül, első ízben többe, jóval, többe, mint ma­ga a lakásépítés! De hát az emberek nemcsak a lakás­ban élnek, hanem a környe­zetben, s hogy mi minden tartozik ide!... Mondhatom, ennek sosincs vége. Dé meg­győződésünk is, hogy az épí­tés ne csupán a lakás nyers funkcióját szolgálja, hanem fejezze ki a kor igényét és járuljon hozzá az ember mind kulturáltabb életéhez. Hogy aki ilyen környezetben lakik, maga is jobb, neme­sebb emberré váljék. — Hadd kérdezzem ak­kor meg: önnek mely vá­rosok építkezése tetszik különösen? — Jó néhányat említhet­nék, ahol kitűnőnek találom a környezeti beilleszkedést, a régi és az új szinte észrevét­len kapcsolódását, de hadd emeljem ki Zalaegerszeget, Kecskemétet, Salgótarjánt, a baranyai városokat, Kapos­várt. .. Egyszerű eszközökkel építkeznek, mindamellett di­namikusan, színesen, játéko­san, a tömegekben is, a részletekben is változatosan. — Ma 53 négyzetméter az épülő lakások átlagos alapterülete, a következő tervidőszak végén 56 négy­zetméter lesz. A számokon túl, mit jelent ez? — Hogy az átlagot tartva, a méretek differenciálásával közelítünk a valóságos szük­ségletekhez. És hogy két ki­sebb lakás későbbi össze­kapcsolásával, olykor egy nagyobb szétválasztásával is követni lehessen a család­ban végbemenő változásokat. Ehhez- hozzátartozik persze a csere megkönnyítése is. — Milyen lesz akkor hát, mondjuk 10 év múl­va, egy átlagos új lakás? — Milyen? Remélem, azt az érzést sugallja majd a bennlakónak, hogy „olyan lakásom van, amely nemcsak nagyságával, felszereltségé­vel, hanem kulturált kör­nyezetével, a környék közin­tézményeivel is teljes mér­tékben kielégíti a családom igényeit”. Ehhez persze az egyéb iparágak, a vegyipar, a gépipar és a könnyűipar közreműködése, az általunk felhasznált anyagok, beren­dezések, felszerelések kifo­gástalan minősége is szük­séges. — Sokaknak feltűnt, mi­lyen erőteljesen beszél a Központi Bizottság hatá­rozata a fenntartás és a korszerűsítés feladatairól. Mi következik ebből? — Mi hosszú ideig az épí­tés, az új fogalmát istenítet­tük. Ez a megítélés változó­ban van. A meglevő épüle­tek nagy részét meg kell tartani! Az arra érdemes la­kóházakat fel kell újítani, a lakásokat korszerűsíteni és kényelmi berendezésekkel ellátni, hogy használati ér­tékük megközelítse az új la­kásokét. Az igazi város ma­gába kell hogy foglalja az újat, de a régit is, mégpe­dig okosan felhasználva, nemcsak „műemlék” formá­jában. Tehát élni, lakni kell benne! Ezt a meglevő, érté­kes 'épületvagyont • többszö­rösen is meg kell védeni. Mindenekelőtt a bérlő által, aki ma nem ritkán ugyan­csak igénytelenül használja, azután a házkezelőségek, a helyi tanácsok, az egész tár­sadalom által. Hiszen a jó állapotban, tisztán és rend­ben tartott régi lakónegye­dek, házak eredetisége, han­gulata, sajátos környezete nemcsak kárpótolhatja lakó­it, de sok embernek több örömöt is nyújt, mint az új lakótelep. — A tatarozást manap­ság nem a szolid folyama­tosság, hanem a kampá­nyok jellemzik, némelykor pedig egyenesen a Potem- kin-vonások, a puszta lát­szatra törekvés. A régi la­kónegyedek, házak „műkö­dési zavarai” is egyre gya­koribbak, gondolok itt a házfelügyelői teendők, a takarítás, a szemétgyűjtés, a liftkezelés, a víz-, gáz-, elektromos-karbantartás zökkenőire, vagy hiányá­ra. Ráadásul, ma már nemcsak a régit kellene jobban óvnunk és kezel­nünk, hanem az idősödő, romló újat is... — Ezen csak az építészeti kultúra térhódítása segíthet. Természetesen, olyan házke­zelő szervezetre van szük­ség, amely ezeket a felada­tokat megfelelően képes el­látni, persze ahogy mond­tam, a kellő anyagi, erkölcsi elismerés ellenében. Ezzel kapcsolatban hamarosan in­tézkedési terveket készítünk, amelynek részleteibe most nem kívánok belemenni. — Nem lehet beszélni a lakáskérdésről a magán­építkezés érintése nélkül. Minden idevágó program jó részben továbbra is ezen alapszik. A támoga­tás fontossága vitán fölül áll. De vajon nem kellene jobban, hatásosabban tá­mogatni a magánépítkező­ket, netán egy speciálisan őket szolgáló rugalmas, ütőképes szervezettel? — Az én elképzelésem, hogy az úgynevezett állami és a magánépítkezés mind­jobban átfedik egymást. Mert az állami lakásban is mind több építési feladat jut — például a berendezések fel­javítása, cseréje, pótlása — a lakónak, a magánépítke­zésen pedig — kész, jól al­kalmazható tervek, raktár­ról vásárolható, gyakorlatia­san alkalmazható elemek, födémek, szerkezetek stb. és ezeket mozgató, személyzet­tel is rendelkező gépek for­májában — az állami szer­vezeteknek. Ne kelljen tehát az építkezőnek rossz tervvel, korszerűtlen anyaggal baj­lódnia. Hogy könnyebp le­gyen jó, valóban mai házat, lakást építeni, mint rosszat, elavultat ! — Az ön véleménye szerint, most a fővárostól eltekintve, hogyan halad országosan a lakásépítés? — Bár a számok is több­nyire jó benyomást kelte­nek, mégsem döntők. Annál figyelemre méltóbb, hogy yi- déken ritkábban adnak-vesz- nek át minőségileg hibás épületeket. Általában erősen kézben tartják a lakásépí­tést, eredményesen mozgó­sítják a legkülönbözőbb tár­sadalmi erőforrásokat, átlát­ják és átfogják a feladato­kat. — Végül, mit tart az építésügy minisztere la­kásépítésünkről nemzetkö­zi összehasonlításban? — Ha olyan országokra gondolok, amelyekkel a fej­lettség, a- lélekszám, a ha­gyományok stb. alapján ösz- szevethetők vagyunk, akkor azt mondhatom: ' mind az ezer lakosra jutó lakások száma, mind az új lakások építési aránya tekintetében jó,- és ami fontos, határozot­tan javuló a helyzetünk. Balogh János Békés megyében jövőre háromezer lakást építenek. Képünk Békéscsabán, a Szigligeti utca ban épülő lakásokról készült „ ,. „ „ Foto: Veress Erzs. Hatékonyabb szövetkezeti belső ellenőrzést!

Next

/
Thumbnails
Contents