Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
2222i_iÍ££22lJ>£LJí2a_222i2ÍíáÍ Törvényerejű rendelet főiskolai karok megszüntetéséről Szilveszter előtti beszélgetés A rokka áll — az idő és a szó pereg A felsőoktatás korszerűsítési folyamatának fontos állomása az Elnöki Tanács pénteken hozott törvényerejű rendelete, amely a műszaki, a mezőgazdasági és a közgazdasági főiskolai karok megszüntetéséről intézkedik, A jogszabály alapján a főiskolák szervezetének és működési rendjének ésszerűsítése jegyében 1982 szeptemberéig fokozatosan kilenc főiskolán összesen 17 főiskolai kar szűnik meg. A jövőben a2 eddiginél nagyobb, integrált oktatási alapegységekben, intézetekben oktatják a hallgatókat a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, a pénzügyi és számviteli főiskolán, a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolán, a kaposvári és a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. Ugyancsak új főiskolai szervezeti rend szerint működik tovább a bajái vízgazdálkodási főiskolai kar, és a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hódmezővásárhelyi állattenyésztési kara, a korszerűsítés azonban a két intézményt más formában is_ érinti. A Bajai Vízgazdálkodási Főiskolai Kar — amely eddig a Budapesti Műszaki Egyetem része volt — a Pollack Mihály Műszaki Főiskolához tartozik majd, tekintve, hogy több vonatkozásban hasonló a szakmai képzési profiljuk. A hódmezővásárhelyi állattenyésztési kar — hasonló meggondolásból — az állatorvostudományi egyetem főiskolai kara lesz, és 1979. szeptember 1- től módosul a képzési tartalma is. A nagyüzemi mező- gazdaság igényeit figyelembe véve az alföldi városban a jövőben állategészségügyi üzemmérnököket fognak képezni. ' A Minisztertanács 1974-ben foglalkozott a felsőfokú oktatási intézmények belső szervezetével. KorszerűsítéRádiómíísorok a gyermekévben 1979-et, a gyermekek jogait védő deklaráció elfogadásának huszadik évfordulóját a gyermekek évének nyilvánította az ENSZ. A Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya is új műsorokkal köszönti a gyermekek évét és műsorokkal reagál a hazai, nemzetközi eseményekre. Az önálló műsorok közül kiemelkedőnek Ígérkezik az a három egységből álló do- kumentumjáték-sorozat, amely a hazai gyermekek világát mutatja be. Nemzetközi úttörőtalálkozót rendeznek Júliusban Zánkán és Csillebércen. A tábor fontosabb eseményeiről, életéről hetente háromszor tudósítják majd a hallgatókat. Az elmúlt években sokat írtunk a gyermekszínjátszás szerepéről, a gyermekek akciójának fontosságáról. Az irodalmi és színjátszó csoportok részére hirdetett vetélkedővel is helyszíni közvetítések ismertetik meg az érdeklődőket. Művészi élményt kínál a hallgatóknak a Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivál, amelyen szocialista országok és Finnország gyermekkórusai vesznek részt. Anna néni szüleinek esküvői képe 1900-ból valahogy: Űj esztendő, víg- ságszerző, most kell újjáválni; itt az idő, az újulást most kell meghirdetni... Végig már nem tudom, de az az értelme, hogy ami volt, elmúlt, s az új esztendőben az élet szebb és jobb lesz. Bent a háziak hallgatták, s mikor befejeztük, az asszonyok kinyitották az ablakot és az előre odakészített nagy, kerek, körülfont kalácsból mindnyájan kaptunk. +— Az újévi ebéd — folytatja Anna néni — malac- paprikás volt, azért, hogy sok disznó dúrjon majd a háznál. Vagyis legyen elegendő jószág és szerencse is hozzá. Előtte, szilveszter estéjén — mint -ma is a legtöbb helyen — rétest sütöttünk. Diós, mákos, káposztás, túrós került Ki a kemencéből. És az volt a jó gazdasszony, aki lehelet vékonyra ki tudta húzogatni a tésztát a nagy asztalon úgy, hogy ' jó hosszan lecsüngött, és mégsem szakadt el sehol egy picikét sem. Ez nem könnyű, de hát mindent meg lehet tanulni, ha sokat csinálja az ember. A fonóban szólt a nóta Tél van. Miről is beszélgethetnénk tovább másról, mint a korán esteledő napok elmúlt szórakozásairól, amelyek amolyan munkamulatságok voltak. Akkor, amikor még fiatalon a fonóba jártak, s míg a rokka pergett, folyt a mese, igaz történetek is elhangzottak, vidám nótával tarkítva. Fölváltva mesélik, hogy, s mint volt. A nagy hídon keresztül mentek kocsival a muronyi. kenderáztatóhoz csapatosan a legények és a lányok. Hosszú volt az út, de ki bánta? Hisz ezalatt is mulattatták egymást. Jó kedvük volt és a kaskákban ott lapult az útravaló, az indulás előtt frissen kisütött pogácsa. Kellett is, mert egy egész napba telt az áztatási előkészület. Két hét után mintát vettek az ázott kenderből. Megtörték és ha kijött a szösz, akkor jó volt. A partra dobálták, kiteregették, hogy száradjon egy kicsit hazavitel előtt. Várakozás közben jót fürödtek az Üj-Körös- ben; nyár utóján megtehették a kellemes, langyos vízben. Otthon aztán az udvaron, vagy a tanya körül kiteregették a kendert, és amikor egészen megszáradt, a java még mindig hátra volt a munkának. Négy lábon álló fűrészfogú fán húzták, verték, törték, csapkodták, hogy a csepű kihulljon. Utána a dörzsölőbe vitték, majd a gerebenezés következett, a ritkább és a sűrűbb fogúval, hogy a különböző finomságú szálakat megkapják. S csak ha mindezzel rendben voltak, lehetett a fonáshoz fogni... Maradjon fent a múltból A paraszti élet minden perce a munkához kötődött, abból fakadt a dal, a mese, a tánc, a vigalom. Télen is, a „pihenés” időszakában. A szövés-fonás, kosarazás, szerszámjavítás, de még a disznóölés is, mind-mind dologgal járt. Erzsébet-napkor már visítás hallatszott in- nen-onnan, s a két karácsony közt folytatódott igazán a hajnalban pálinkával, forralt borral és zsíros pogácsával kezdődő nagy munka, mely aztán az esti torral ért véget. Asztalon a tyúkhússal dúsított csigás orjaleves, a toros káposzta és hurka-kolbász. A jól megérdemelt vacsora. A hagyományokhoz mindig hagyományos étrend járult, anyáról leányra szállva, mikor, mit kell sütni- főzni. „Karácsonykor kalácsot, húsvétkor is, ha lehet, pünkösdkor csak kenyeret...” A nehéz, laktató lakodalmas ételeknek is szigorú szabálya volt, viszont a gyermekágyas asszonynak könnyű étel kellett és sütemény. Olyasmi, mint amit meg a Csapó nagymamától tanult Anna néni. Cimetkraftlinak hívták. Ma már kevesen emlékeznek finom fahéjas ízére. De ő igen, s akár a többi dolgot, ezt sem hagyja feledésbe menni. — Nem kért engem senki arra, hogy mindezt leírjam. Magam gondoltam ki. Azért, hogy ami volt, az ne múljon el nyomtalanul. Vass Márta sükre hozott határozatában kimondta, hogy az oktatónevelő és a tudományos- kutató munka hatékonyságának növelésére a képzést és az oktatási szervezeti egységek felépítését jobban társadalmunk fejlődéséhez, igényeihez kell igazítani. A határozatot követően számos tartami és szervezeti jellegű intézkedés történt. A műszaki, a mezőgazdasági és a közgazdasági főiskolán például jól érzékelhetően emelkedett az oktató-nevelő munka színvonala, korszerűsödött az oktatás tartalma, és korszerűbbek lettek a módszerek is. Több szakon új tan- térveket vezettek be, amelyek a korábbinál jobban megfelelnék a készségfejlesztés és a gyakorlat követelményeinek. Intézkedések születtek a többi között az üzemmérnök- és az üzemgazdász-továbbképzés megszervezésére, az esti és a levelező oktatás hatékonyságának növelésére is. Egyidejűleg megkezdődött a főiskolák szervezetének és működési rendjének ésszerűsítése. Elsőként a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán hozták létre a széttagolt tanszéki rendszer helyett a képzési szakirányoknak megfelelő új belső tagozódást, az intézeteket. Ezek több éves tapasztalatai egyértelműen kedvezőek. Célszerűbbek és a feladatokhoz jobban igazodnék az intézeti hatáskörök, a főiskolán belül ésszerűbb az alapegységek, az oktatók munkamegosztása, hatékonyabb a pedagógiai munka és közvetlenebbé vált a hallgatók és az oktatók kapcsolata is. A közvetlen és tevékeny együttműködést nagymértékben segíti, hogy a hallgatók képzésük teljes idején egy intézethez tartoznak. A törvényerejű rendelet végrehajtásától joggal várható a főiskolai oktató-nevelő és kutatómunka színvonalának további növekedése. Régi ház a város szívében a békési Posta utca 3., alig egy ugrásra a buszállomástól. Nemhogy motor hajtotta kocsi, de még vasút sem létezett, amikor — úgy kétszáz éve — már a Szűcs család tulajdona volt. Többször megújult, legutóbb a húszas években. Hosszú, nyitott gangján ódon falusi iskolát idéző képek. Az ébredő tavaszt, a hazafelé ballagó tehéncsordát és a vidám szü- retelőket ábrázolják. Az utcai nagy szobában, a fényképek közt egy régi-régi esküvői kép. A háziasszony szüleiről készült. A tizenhat éves menyasszony kezében rozmaringszál, s az akkor divatos öltözet dísze a virágos selyem jegyikendő. A nagy búbos kemence is jól megfér itt a kis képernyős televízióval, akárcsak a nyitott, most használt varrógép a rég pihenő rokkával szomszédosán. Múlt és jelen. A valamikori és a mostani élet ötvözete az idős Szűcs házaspár otthonának minden zuga. Gazdái már a nyolcvanhoz közelednek, s közös emlékeik a messzeségbe nyúlnak vissza, egészen addig a bálig, amelyben hatvan éve megismerkedtek. Új esztendő", vígságszerző Anna néni a beszédesebb, mint az asszonynép általában, de a betűvetés sem esik nehezére. Be-bejár a múzeumba, nem üres kézzel megy, pár teleírt oldalt ad át mindig. Szépen, tömören fogalmazva egy-egy régi békési szokás megörökítését. De most, ahogy lassan belemelegszünk a diskurálásba, Gábor bácsi is többször átveszi a beszéd fonalát. S egyre újabb emlék bukkan föl. A régen volt gyermekkorbői is. — Alig vártuk, hogy karácsony legyen, meg újév napja, mert ilyenkor köszöntőbe jártunk. összefogtunk hárman-négyen vagy még többen is gyerekek, hogy az utcában házról házra menjünk, s a szomszédok ablaka alatt rigmusoljunk. így Csekey Sándor budapesti nyugdíjas szobafestő — immár tizenöt éve — szenvedélyesen gyűjti a magyarországi pásztoremlékeket, betyár relikviákat. Mintegy százötven kolomp és csengő, számos pásztorbot, bogrács található gyűjteményében (MTl-fotó: Király Krisztina — KS) Gyenge konkurrencia Szilveszter előtt pár nappal — csütörtök este —már vidám hangulat uralkodott a rádióban, amolyan előkészítése a szokásos kabarénak. Éljük előre bele magunkat, a nevetés is hangosabb lesz, ha gyakoroljuk. Meg aztán kell is, jó is a humor, mint ahogy egy régi felvételről Gádor Bélától hallottuk a Fészekből közvetített estje bevezetőjeként. Jobb nevetni, mint sírni, még akkor is, ha néha jót tesz egy kiadós, felszabadító zokogás. Ezt is ő mondta, azzal a megjegyzéssel, hogy kedveli is a világ a vidám műsorokat és személy szerint néki is jólesik ebben a rohanó életben úgy igazán kikacagni magát. Még ha ez nem is sikk, akkor is fő az optimizmus. Le a világfájdalommal, az élet pocsék, lehangoló vagy szomorú oldalát mutató produkciókkal, legalábbis egy óra idejére. Ennek jegyében indult a hol szelíd, hol csíj- pős humorral vegyes műsor, amelyet nem kísért hangos hahota, csak sűrű mosoly és halk kacagás. És ha tetszett, ha nem, az az érzés: lám, milyenek, lám ilyenek vagyunk. Mert a görbe tükör minket mutatott, egy-egy kis részt abból, amit csak másban szeretünk meglátni, felfedezni. Ezért is élvezzük annyira míg halljuk, scsak később vesszük észre, hogy az avatott mester az egyszeri anya módján dolgozott: lányomnak mondom, de a menyem értsen róla. S mindez kiváló színészi munkával párosulva. Bárdi, Benedek, Bodrogi, Garas, Rádai találta meg a szöveghez legjobban illő hangot. És ezután jött közvetlenül a Kérek egy sztorit! című valami, aminek a szándék szerint még fokozni kellett volna a vidámságot. Hozott anyagból készült, a hallgatók levelei alapján. Négyszázból válogattak ki 18—20 aprócska viccszerű történetet azzal a megjegyzéssel, nem biztos, hogy a levélíróval esett meg az eset, talán csak hallotta valahol és megtetszett, majd csiszolgatott rajta, s végül kikerekedett. Igen-jgen gyöngére. Ez ugyan önmagában nem nagy baj, még baráti társaságban isel- megy, ha már lecsúszott egy pár pohárral, s a hangulat olyan, hogy minden kacagást vált ki, különösen, ha jó adomázó adja elő a mondókát. Hisz ilyenkor még egy mozdulat, egy arcjáték is frenetikus .siker, pláne ösz- szeszokott 'emberek között, meghitt társaságban. Ilyenkor elő lehet jönni az ősrégi laktanyai viccel, hogy mondja csak önkéntes, miért kell boldogan meghalni Ferenc József királyunkért? őrmester úr — vágja rá a választ kérdéssé fordítva a bohó és merész újonc — milyen igaza van, miért kell? Tényleg, miért kell olyan műsor, amelyben ez a fenti sztori volt a csúcs? Mert a többi még ezt a szintet sem érte el, sőt mélyen alul maradt ötletben, találékonyságban, s kacagás helyett méla unalom lengte körül. De más miértet is föltehetünk. Miért nem a szakmát biztatja a rádió, és miért a közönséget ösztönzi? Vagy ha már megtette és annyian tollat ragadtak jónak vélvén írásművüket, hogy több százan is beküldték, akkor miért nem állítottak mércét? Vagy ha volt, de nem ütötte meg senki, miért nem látták be? S végül, ha mégis annyira ragaszkodtak hozzá, miért kellett pont a Gádor Béláé után tenni ezt a műsort ? Másutt talán mégsem lett volna ennyire kiáltó az ellentét. Ilyen harmatgyenge a konkurrencia. —V—
