Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1918. december 3., vasárnap o £\C1 SZÜLŐFÖLDÜNK A szeghalmi „Jövtt” Sárrét hírlapirodalma századunkkal egyidős. 1900-ban jelent meg a Szeghalom és Vidéke, majd a Szeghalom- vidéki Hírlap, mely az első világháborútól 1925-ig szünetelt, bár először Sárréti Hírlap néven néhány évig régi nevén még nem jelent meg. Azután felvette ismét korábbi címét és 1944. tavaszáig jelentős hírlapja volt járásunknak. E fenti adatok tudatában feltételezhető volt, hogy a nagy politikai forrongás idején, 1918. őszén valamilyen sajtóterméknek meg kellett jelennie Szeghalmon. Hosz- szas kutatás után ez év tavaszán a gyulai levéltár anyagában egy példány előkerült. Ezt követően Zsila Gyula baloldali tanító hagyatékában már két példányt találtunk, bár az egyik szám azonos a levéltárban fellelttel. Minden esetre e két példányból már meghatározható profilja, és az első szám időpontja. 1918. december 22-én dr. Makai Márton haladó gondolkodású ügyvéd szerkesztésében indult útjára a lap. Szerkesztője közismert volt baloldali körökben. A Köz- társasági Párt egyik vidéki szervezője volt, de harcos szónoklataival és cikkeivel korábban is és későbben is kíméletlenül ostorozta az úri osztály községi, járási és megyei képviselőit. A lap fejlécén olvasható, hogy:- „Politikai, szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap, a járási szervezett munkáspárt hivatalos lapja.” Nyolc oldalon, kis alakban adták közre ezt a harcos orgánumot, melynek ismert cikkírói Zsila Gyula, Makai Márton és Szeghalmi Gyula voltak. Itt adták közre a szeghalmi Szervezett Munkáspárt és a szervezett Munkásnők Pártjának programját, híreit, és egyéb szervezeti, vonatkozású írásait. Szót emelt a lap az uzsorások, a kizsákmányolok, a nép ellátását megrövidítő haszonlesők ellen. Szóvá tette a hibákat és igyekezett utat mutatni azok kijavítására. Nagy kár, hogy nem ismerjük a lap további sorsát, de egy-két vonatkozásban bízvást következtethetünk. Ha decemberben két szám jelent meg és 1919. január 5-én a II. évfolyam 1. száma szintén napvilágot látott, akkor Makai addig szerkesztette e hetilapot, míg Szeghalom közéletében aktívan közreműködött. Mint a szeghalmi Nemzeti Nép- tanács elnöke feltehetően 1919. február közepéig játszott szerepet. Ekkor különböző nézeteltérések miatt visszavonult a közélettől. Ezek ismereteinek tudatában mintegy 7—8 szám megjelenését feltételezhetjük. , Nagy öröm számunkra, hogy 60 év távlatából munkásmozgalmi elődeink e jeles emlékei előkerültek és méginkább aláhúzzák forradalmi tetteik elévülhetetlen- ségét. Miklya Jenő A mezőgazdaság belterjessé válása szükségszerűen követelte a közlekedési akadályok megszüntetését. Ez az új körülmény hídépítésre késztette a megyét, a községet és az uradalmakat, így épült meg körülbelül 100 éve az a híd, melynek fényképét itt közöljük (Végh Mihály tanár ajándéka). Ez a híd megközelítően a jelenlegi híd helyén állott. Fából készült és sok-sok gerendacölöpön nyugodott, vagyis cölöphíd volt. Jól szolgálta a közlekedést egészen addig, míg a nagy útépítési programok tájunkat is el nem érték. A század első évtizedében transzverzális útépítések sorában elkészült a Debrecen —Békéscsaba közötti műút. Ekkor vált szükségessé a folyókat átívelő vashidak megépítése. Történelmileg jelentős szerepet a második világháború során szerzett. Ezt a hidat nem tudták felrobbantani a visszavonuló fasiszták, mert körösladányi ellenállók és egy magyar egység megakadályozta a pusztítást. Az 1944. október 6-án előretörő szovjet egység előbb egy lovat hajtott át az épen maradt vashídon, majd ezt követően itt özönlött át a Maiinovszkij-vezette 2. Ukrán Hadsereg, hogy siettesse a Tiszántúl mielőbbi felszabadítását. A vashíd hét évtizedig szolgálta az egyre növekvő közlekedést, de már nem tudta kielégíteni az igényeket, így megszüntették. Mellette épült a sokkal korszerűbb, biztonságosabb és kecsesebb utódja. M. J. Vizek és hidak A vízi közlekedés technikája és eszközei már az ókorban is képessé tették az embert a tengeri hajózásra. Hazánk folyóin is kialakultak a hajózás feltételei, de a kisebb folyók vízingadozásai meghatározták a vízi járművek méretét. A Sárréten nemcsak a folyókon, hanem a nagy kiterjedésű lápokon és rónákon is gazdag vízi közlekedés alakult ki. A szomszédos községekbe rokonlátogatásra, vásárokra és a vízivilág-adta élelem beszerzésére mindennapos eszköz volt a hajó, a sárhajó. A vizek azonban akadályai is a szárazföldi közlekedésnek. Ezek feloldására hidakra, révekre volt szükség. Ahol lehetőség kínálkozott, ott a gázlók szerepe is megnőtt. A békési Sárrét középkori történetéből ismerjük azokat a helyeket, ahol vízátkelő alkalmatosságokat építtettek és hídpénzt fizettettek a járművekkel utazókkal. Ilyen fontos átkelőhely volt környékünkön Körös- ladány, ahol a Sebes-Körös vizén az átkelést biztosítani kellett. Először komppal, révvel oldották meg a közlekedést. Hídépítésre nem gondolhattak, mert az költséges vállalkozás lett volna, de ez gátolta volna a tavaszi nádlápok (nádtutajok) úsztatását. A télen levágott nádat sokszor Csongrádig is leúsztatták a melegebb tavaszi időben. Majd a múlt században megkezdett és 1870-re befejezett folyószabályozások során új helyzet állt elő. A folyók vízhozama megnőtt, a gátak, partok messzebb estek egymástól, szélesebb lett a folyómeder. A közlekedés számszerűen megnőtt. Múlt századbeli kép Körösladányról, még a régi fahíddal (Archív-felvétel) 11 múlt és jelen romantikája Le Corbusier, a XX. század építészetének atyja „trubadúr-újságíróknak” nevezte azokat a zsurnalisztákat, akik a sajtó hasábjain újra és újra megéneklik a régi városok és régi vidékek poézisét, miközben gondosan kerülik a jelen gondjait, hallgatnak az ur- banizmus „törvénytábláiról”. Holott arról kellene írniuk, a városépítésben hogyan lehet orvosolni az idő rombolását, hogy ne veszítsék el formájukat, hangulatukat. A jelen kérdése: milyen lesz a holnap? Sikerül-e megőrizni a műemlék-együttesek antik fényű romantikáját, nem fojtja-e majd el az otrombán feléjük magasló új városrészek gyűrűje? Budapest, Sopron, Eger, Pécs, Kőszeg, s az ország többi „négydimenziós városainak” térbeliségén kívül, létükben fontos meghatározó a történelmet jelentő idő. A különböző korú és stílusú zárt sorban álló épülettömbök, a barokk, gót, reneszánsz hangulatot vegyesen árasztó utcák harmóniáját nem bonthatják meg a foghíj-beépítések. A műemlékek közé beékelődő új házak nem változtathatják meg az utcavonalakat, a magassági arányokat. Homlokzatuk belesimul a környezetbe. A ma építészete mértéktartó, hagyja érvényesülni a múlt örökségét, építészeti értékét, de szerencsére hiányzik belőle a korábbi évek foghíjbeépítéseire irányuló jellegtelen alázat. Egyszerű eleganciájával emeli ki a klasz- szikus stílusok tisztaságát, emellett azonban nem halványul saját szépsége, a formák könnyed játéka: a fa, az üveg és a nyersbeton összhangja. Képriportunk a múlt és jelen romantikáját idézi a budapesti Várnegyed építészetében. H. A. Klasszikus környezetbe is harmonikusan beilleszkedik az új Hilton-szálló Hangulatos lakóház a Tárnok utcában A Szentháromság tér sarkán levő lakóház — alul az Amphora boltja A Fehér Galamb vendéglő épülete (Hauer Lajos felvételei — KS)
