Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
y / 1978. december 30., szombat-dHiWi-iiiti JEGYZET Egy felirat margójára Alighanem forradalmi felfedezésre hívja fel figyelmünket immáron csaknem egy esztendeje a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. Elsőként a hazai csibukozás, pi- pázás, szivarozás, cigarettá- zás történetében ott olvashatjuk a Munkás-ok dobozán, kendőzetlenül és könyörtelenül, hogy tudniillik, „A dohányzás káros az egészségre”. Ez igen! — gondolom magamban. Így aztán mindenki tudomást szerez az igazságról, nem úgy, mintha egyszerűen csak prominens tüdőgyógyászokat citálva, az újságok fogták volna kérlelőre a dolgot. Más kérdés persze, hogy a „meghökkentő” érvelésre az illetékesek fittyet hánynak, s vidáman, vagy kevésbé vidáman pöfékelnek tovább. Akkor meg minek ez a felirat? Alibinek? Dohánygyárainknak — amelyek feltehetően szép nyereséggel dolgoznak —, az az érdekük, hogy minél több terméket piacra dobjanak. A rendeletnek azonban engedelmeskedniük kell, s így mondhatni: a gyárak, mint az a bizonyos mór, megtették a kötelességüket, most már magunkra vessünk. Azok is, akik konokul tovább szívják, s azok is, akiknek az orra alá fújják. Akárhogy is van, nekem gyanús valami. Lehetséges, hogy a DOHÁNYZÁS NEM ÁRTALMAS AZ EGÉSZSÉGRE? A dobozokra pedig éppen azért vésik az ellenkezőjét, hogy cumstrucc, azért is vegyék csak meg azt a füstölőt?! Dohányos ember még nem tette tönkre a családját sem erkölcsileg, sem anyagilag azzal, hogy naponta harmincszor—negyvenszer rápipál. Dehát ez csak afféle abszurd feltevés, játék a szavakkal, hogy a dohányzás nem ártalmas ... el is vetettem, alighogy megbirizgálta a fantáziámat. Azért is, mert üzlet- és reklámpolitikánktól idegen az ilyesfajta, a fogyasztót félrevezető, rossz irányba befolyásoló reklámfogás. Vagyis igaz az intő szó, a dohányzás csakugyan káros az egészségre- A Széchenyi fürdő szaunájában olvasható valami hasonló intelem, miszerint „A gőzkamrát csak egészséges egyének a saját felelősségükre használhatják”. Hogy aztán felelősséggel használják-e, azt száz, legokosabb úszómester se tudná eldönteni. Így van ez a cigarettázhatnékkal is — teheti mindenki, ha úgy tetszik : állampolgári joga. Könnyen papolok, mondhatják okkal, hiszen negyven esztendőm alatt egyetlen slukk sem ment le a torkomon, így hát elképzelni sem tudom azt a szorongató kényszert, amely az ébredés utáni pillanatban már kérleli, követeli a rágyújtást. Dehát, ha egyszer a dohányosok körében mégis csak nagyságrendileg magasabb a rákosodás ... Ha valamilyen csoda folytán felkerülne a hiánycikklistára a cigaretta, vagy limitálnák a szívni- való felvásárlását, ahogy a kocsmákban is átálltak reggel kilencig a klubszerű foglalkozásra ... Nem mondom én a kaján antinikotinista szöveget, hogy „egyenek inkább mézet a bagósok, abból úgy is csak harminc dekagrammnyit ■ fogyaszt egy- egy magyar évente”. Ahogy azt sem tudnám megválaszolni, hogy mi lesz, lenne a dohánytermelőkkel, a négy dohánygyárral, hiszen a meglevő technológiájukkal semmi mást nem tudnának termelni. S ha valamilyen csoda folytán megszűnne a hazai piac? — károsítsuk külföldi vevőinket... ?! Egyik se jó. Akkor meg mire való ez a mondóka? Hát mert a dohányzás csakugyan káros az egészségre! Kertész Péter Míg egyszer a gyermekcipőkről A Népújság 1978. november 16-i számában cikk jelent meg Hol szorít a gyermekcipő? címmel. A Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat központjától levelet kaptunk, amely. részletesen elemzi az írásban felvetett gondokat. A vállalat Békés megyében 1978 három negyedévében 436 ezer bőrlábbelit értékesített, amelyből 203 ezer párat tett ki a (gyermekcipő. A statisztika azt mutatja, hogy javult a gyermeklábbelik ellátása, hiszen 15 százalékkal többet adtak el, mint az előző év azonos időszakában. Üzletpolitikai tervükben kiemelten foglalkoznak saját .területük áruellátásával, a gyermekcipők forgalmazásával. Ezeket a lábbeliket hat állami vállalattól, hét szövetkezettől és szocialista importból szerzik be. Ennek ellenére nem vitatják, hogy a III. negyedévben hiányos volt a választék, de nemcsak Békésben, hanem az ország más területein is. A második fél évben különösen a 23—26-os méretű gyermekcipők hiányoztak a polcokról. A bébicipő-ellátásával kapcsolatban a következőket írják: „Ezeknél a számnagyságoknál nem tapasztaltunk hiányt, és ilyen információt sem kaptunk. A 18—22 méretű cipőkből általában 25— 30 modellel rendelkeztünk különböző színekben, amely elegendő az igények kielégítéséhez. Tehát inkább választéki, mint mennyiségi problémáról van szó.” Teljesen egyetértenek azzal a megállapításunkkal, hogy a békéscsabai mintateremben feladott megrendelések átfutási ideje nem kielégítő a kiskereskedelmi partnerek számára. Éppen ezért úgy intézkedtek, hogy 1979 közepétől a mintaterem a szegedi lerakathoz tartozik. Remélik: hathatós központi segítséggel a szegedi lerakat jobban megoldja Békés megye áruellátását, mint a debreceni. A minőségi kifogásokra reagálva a következőkről tájékoztatják lapunkat: „A Sabária Cipőgyár által készített Siesta betétes cipőkhöz hasonlóan a PEMÜ ceglédi gyáregysége is gyárt ilyen lábbeliket. A szárbőséggel foglalkozó megállapításunk helytálló. A hiányosságra már a Belkereskedelmi Minisztérium is felhívta a vállalat figyelmét. Ennek megfelelően intézkedtünk, hogy a lánykacsizmáknál a gyárak jobban alkalmazkodjanak az igényekhez. Az 1979. II. félévi rendelésünket ezen szempontok figyelembevételével adjuk fél.” Végül a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezését ismertetik. Ezek szerint a Pécsi Közgazdasági Egyetem tanulmányt készít, amely felmérések alapján foglalkozik a gyermekcipők jellemző számozásával, az igényekkel, a fazonnal, az elosztás arányaival, a beszerzés és az értékesítés megszervezésével. II munkavédelem helyzete Kevermesen A községi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén többek között a munkavédelmi feladátokról, a vadásztársaság tevékenységéről, valamint az intézmények, a gazdasági egységek káder- és személyzeti munkájáról tárgyalt. Lényeges momentumnak számít, hogy Kevermesen a tanácsi intézményeken kívül a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a PATEX és a ta^ karékszövetkezet is összeállította saját munkavédelmi szabályzatát. Ezekben sok a közös vonás. Legfontosabbak közé tartozik, hogy az újonnan belépő dolgozók kötelesek elméleti és gyakorlati munkavédelmi oktatáson részt venni: Erről rendszeres nyilvántartást, a biztonsági szemlékről pedig jegyzőkönyvet vezettek. Az általános iskolát leszámítva az intézi ményeknél nem fordult elő baleset. A Lenin Tsz-ben tavaly viszont 972, az idén 497 volt a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. A jobb munkakörülmények megteremtése céljából a szövetkezet vezetősége új gépek és berendezések vásárlásáról gondoskodott, s a hiányosan felszerelt telephelyeken szociális létesítményeket hozott létre. A PATEX-nél tavaly nem, az idén egy dolgozót ért üzemi baleset. Az ÁFÉSZ- nél még kedvezőbb a helyzet, mert az utóbbi két évben nem kellett hasonló ügyekben eljárni. A határozati javaslatban indítványozták, hogy a munkahelyi vezetők „a körzeti megbízott bevonásával az eddigieknél több esetben tartsanak a munkahelyeken alkoholszondás ellenőrzéséket.” A következő beszámoló a 37 tagú kevermesi Lenin Vadásztársaság tevékenységét elemezte. A 11 ezer 370 hektár vadászterületen jelentős vadgazdálkodást folytatnak a társaság tagjai. Társadalmi munkával fácánnevelő telepet alakítottak ki, s tavaly már több mint 2 ezer 400 fácáncsibét értékesítettek. Nagy mennyiségű takarmánykészlet biztosítja az időben felújított vadetetők fel töltését. Az eredményes vadgazdálkodást a környező mezőgazdasági üzemek is támogatják. A vadásztársaság vezetősége fokozott követelményeket támaszt a tagokkal szemben, s ezek nemcsak a szabad idős programok hasznos eltöltésére, hanem a község politikai, társadalmi célkitűzéseinek elérésében vállalt feladatok végrehajtására is vonatkoznak. Az utolsó napirendi pontként tárgyalt anyagból azt a gondolatot emeljük ki, amely a pályakezdők letelepedését érinti. Eszerint: a tanács, a gazdasági egységek és az intézmények vezetői, lakással, valamint az élet- és munka- feltételek javításával kívánnak segítséget nyújtani a fiatal szakembereknek. 1— Előképzösök közölt A munkásőrségnél nagy gondot fordítanak az állományépítésre. Kell az utánpótlás, hiszen egyre többen vannak olyanok, akik becsülettel leszolgálták az önként vállalt időt, és tartalékba Ottlakán Erzsébet: Fiúnak kellett volna születnem vonulnak. A testület egyre jobban fiatalodik. A felvételt kérők nagy része éppen hogy letöltötte a katonaidőt. A másik, ami a munkásőrség egyre vonzó légkörét bizonyítja, hogy a jelentkezők között szép számmal megtalálhatók fi nők is. A munkásőrségbe jelentkezőknek egy féléves úgynevezett előképzésen kell részt venni, ahol elsajátítják a legfontosabb tudnivalókat, megismerkednek a fegyverekkel, a felszereléssel. Egy ilyen előképzésre látogattunk el Gyulán, a Kun Béla nevét viselő munikásőregységhez. Éppen Gulyás Kálmán ellátóhelyettes tartott tájékoztatást a munkásőrök ellátásáról, arról, hogy mi a teendő a kiadott anyaggal kapcsolatban, majd kollektiven egymást segítve, kitöltötték az alapfelszerelési könyvet. A két előadás közötti ci- garerettaszívásnyi szünetben két leendő munkásőrrel beszélgettünk arról, miért vállalták a nem kis lemondással járó, szabad időt kurtító, nehéz szolgálatot? — Az elhatározásomhoz talán a legdöntőbb az volt, hogy két bátyám is viseli a munkásőr-egyenruhát — válaszol Ottlakán Erzsébet, az eleki Lenin Tsz állatgondozója. — Nem is tagadom, vásott, rossz gyerek voltam, a legkisebb a hat gyermek közül. A fiúkkal játszottam, fára másztam, fociztam, mondták is, hogy fiúnak kellett volna születnem. Vonzódom — talán az előbb elmondottakból is következtetve — az egyenruhához. Nem teljesen ismeretlen előttem az itteni fegyelem sem, hiszen ifjúgárdista voltam, kétszer is részt vettem az országos szemlén. Már ko- .rábban jelentkeztem, 1976- ban, de akkor már megvolt a létszám. Mindenesetre megígérték, hogy legközelebb énrám is sor kerül. Hogy mit tpdok a munkásőrségről? A bátyáim elbeszéléseiből sok mindent. Persze, más hallani és más ebben a munkában részt venni. Izgatottan várom a január 20-at, akkor tesszük le az esküt és én is igazi munkásőr leszek. Dr. Kis László fiatalember, alig 3 évvel ezelőtt végezte el az egyetemet. Azóta a gyulai megyei kórházban dolgozik. Nőgyógyász. — Az ide vezető út számomra egyértelmű volt. Gerendáson születtem paraszti családban. Apám jelenleg sofőr, anyám kalauz a Volánnál. Tisztába vagyok azzal, hogy ilyen „családfával” a háború előtt nem kerülhettem volna egyetemre, nem lehettem volna orvos. Minden porcikámmal ehhez a rendszerhez kötődöm, és hogy ezek nemcsak szavak, kiállók mellette fegyverrel is. Az egyetemen Ifjú Gárda-parancsnok voltam. Tudom, hogy az értelmiségiekkel kapcsolatban a közvéleményben néha ellenérzés uralkodik. Sokan a közügyek iránti közömbösséggel vádolják őket. Lehet, hogy van ilyen is. Meggyőződésem, hogy az értelmiségiek többsége becsületes, elkötelezett ember, aki nem húzódozik a közéleti megbízatásoktól sem. Az biztos, hogy rendkívül szűkre szabott a szabad időm, most is kétnaponként kerül rám az ügyelet. Beszéltem már kollégákkal, akik szintén a munkásőrségnél szolgálnak, hogy lehet összeegyeztetni a munkát és a szolgálatot. Biztosítottak, hogy nyugodtan vállalhatom, meg lehet annak a módját találni, hogy mindkét helyen becsülettel eleget tegyen az ember a kötelességének. KüDr. Kis László: Minden porcikámmal ehhez a rendszerhez kötődöm Fotó: Béla Ottó lönben részt vettünk már lövészeten is, meglepett, hogy még az idős munkásőrök is milyen nagyszerűen lőnek, magam is csodálkoztam rajta. Sokan vannak, akik most előképzősok, készülnek a munkásőri esküre. Az idő rövidsége miatt mindegyikkel nem tudtunk szót váltani, de úgy gondoljuk, hogy a két, szakmájukat tekintve teljesen különböző ember véleménye valamiben megegyezik. Becsülettel szeretnék szolgálni azt a rendszert, a pártot — fegyveresen is —, amelynek mindent köszönhetnek. „Eszköz a játék, cél a mozgalom” Ifjúsági klubosok módszertani napja Békésen A városban és a város- környéken működő KISZ- alapszervezetek számára a KISZ Békés városi bizottsága és a városi klubtanács „Eszköz a játék, cél a mozgalom”, (A kultúros meg mit akar?) címmel pályázatot hirdetett. Ennek keretében a közelmúltban módszertani napot szervezett az említett két szerv a városi ifjúsági Nemrégiben .Füzesgyarmaton aranylakodalmát ünnepelte az Elek házaspár. A nem mindennapos családi ünnepségen részt vett 10 gyermekük, 29 unokájuk és három dédunokájuk. Á nagyközségi tanács képviseletében részt vett az ünnepségen; Szőke István tanácselnök is házban. A jól sikerült rendezvényen ifjúsági klubok, KISZ-szervezetek képviselői vettek részt. Megnyitót Vámos László, a városi tanácselnök-helyettes mondott, majd Szabó András szociológus tartott előadást „Közösségformáló erő, szociológiai módszerekkel” címmel. Gábor lia és kisegyüttese „Emlékezzetek” címmel mutatta be műsorát, amelyet a KMP megalakulásának 60. évfordulójára állítottak ösz- sze. Délután a Békési Művelődési Központ „Körös” szövetkezeti ifjúsági klubja tartott módszertani bemutatót a gimnáziumi diákklubjával együtt, majd a pedagógus KISZ-alapszervezetek tagjai adtak ízelítőt „Mi így csináljuk!” jelmondattal módszereikről. Tetszést aratott Lengyel József színművész irodalmi műsora, és érdekes foglalatosságot jelentett a makramékészítés fogásaival való ismerkedés, a különböző készségfejlesztő, aktivizáló játékok. A bemutató-foglalkozások, műsorok jól szolgálták a módszertani nap célját; azt, hogy a részt vevő fiatalok ötleteket, tapasztalatokat, módszereket ' gyűjtsenek, amelyeket saját klubjukban, KISZ-alapszervezetükben hasznosítanak majd. > tárgyalóteremből az apját is meglopta Az orosházi járásbíróság tárgyalta Nagy István, Orosháza, Kutasi u. 7. szám alatti lakos bűnügyét. A 18 éves fiatalember lopás miatt került a vádlottak padjára. Fiatal kora ellenére keresetének nagy részét italra költötte. Szeptember 3-án Orosházán, a Gólyafészek étteremben szórakozott. Észrevette, hogy asztalánál a széken egy női táskát hagytak. Kinyitotta, és ellopott belőle 5500 forintot. Ezután Békéscsabára ment, a Kishajó bárba. Egy személygépkocsi tulajdonosa vitte el. A fuvarért gavallérosan 800 forintot fizetett. A többi pénzt elmulatta. A bíróság lopás miatt tíz hónap javítónevelő munkára ítélte. Még meg sem kezdte a büntetés letöltését, amikor ismét bűn- cselekményt követett el. Édesapjától november 6-án tízezer forintot lopott el. A járásbíróság Nagy Istvánt tolvajjal házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt egyévi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet jogerős.
