Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
1978. december 24., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•» »♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< .„Hajdan benne kontyos Tarok sokszor dévánkozának azért hívják a magyarok Ma is Déva-Ványángk.” A versidézetet, mely a „Ványai Juhbehajtás” című költemény része, sokáig Arany Jánosnak tulajdonították. Az irodalomtörténeti kutatások azonban kiderítették, hogy csak dévaványai ember írhatta, feltehetőleg Szabó István jegyző. Több verselgető ember élt a községben. Dévaványai születésű József Attila-díjas költőnk, Ladányi Mihály is. A sokáig csak Ványának nevezett település, több száz éves léte alatt igen sok változást ért meg. Virágzó mezővárosból jelentéktelen településsé zsugorodott, majd ismét fejlődésnek indult. Lakói részt vettek Dózsa György parasztháborújában, és 150 évig nyögték a török félholdat. A mocsárszigetre épült község lakói szorgalmas paraszt- és iparosemberek voltak. Mint a közelmúltban megjelent „Dévaványa nagyközség története” című könyv előszavában olvashatjuk: „... a ványai ember mindenütt és mindenkor szorgalmáról és helytállásáról volt nevezetes.” Milyenek ma a sokat szenvedett, de életerős ősök leszármazottai? A Lenin utcai bölcsőde rózsaszínű épülete előtti apró parkban elárvultán álldogál a homokozó, a hinta. Beljebb gyermekhangokat, edénycsörömpölést hallani. A meleg, világos helyiségben éppen ebédelnek. Az apró tányérokból ügyesen kanalazzák a levest. Nagy a választék az új ABC-áruházban — Hatvannégy kisgyermek jár hozzánk — mondja Szűcs Róza, a bölcsőde vezetője. — Sajnos, csak ötven férne el kényelmesen. Így is több mint tízen -várnak elhelyezésre. Az óvodában is szűkösen vannak. Nagy szükség volna egy új épületre. Bár a berendezésre, a felszereltségre nem panaszkodhatunk. Van fürdőszobánk, szép, kényelmes kis bútoraink. A gyerekeket tíz gondozónő látja el, valamennyi szakképzett. Csak hát kicsi a hely. Ízlik az ebéd a bölcsiseknek A gyerekek közben befejezik az ebédet. A legtöbbnek tiszta marad az arca, a ruhája. Az, hogy sorban állnak az óvodai, bölcsődei helyekért bizonyítja, ■ hogy az édesanyák zöme dolgozik, s a szülés után igyekszik vissza munkahelyére. Százötven nőt foglalkoztat a Gyomai Háziipari Szövetkezet dévaványai kötőüzeme. Jelenleg 42-an vannak gyermekgondozási segélyen. — összesen négy nyugdíjasunk van. „Fiatal” üzem vagyunk, így a gyessel számolnunk kell — mondja az üzemvezető, Lukács Béláné, aki maga is alig lehet 30 éves. — Nagyon sok gondot jelent az utánpótlás. A kisgyermekes anyáknak különböző kedvezményeket adunk, csak jöjjenek vissza. Sajnos, az a tapasztalat, hogy aki anyagilag megteheti, otthon marad. Természetesen ez alatt az idő alatt is tartjuk velük a kapcsolatot. Több újdonsült anyukát sikerült rábeszélni, hogy tanuljon szakmát a három év alatt. Bekukkantunk néhány terembe. A kötőüzemben az asszonyok és lányok irányítják a gépeket, melyek alól divatos, szép pulóverek kerülnek majd ki. Másutt a kész árut csomagolják. — Itt nemigen beszélhetünk munkaártalomról — mondja az üzemvezetőnő. — Ennek ellenére bevezettük a rendszeres üzemorvosi szolgálatot. Különösen a kismamáknak van erre szükségük. A lehetőségekhez képest a családi gondokon is segítünk. Lakásvásárláshoz kölcsönt kapnak dolgozóink. A művelődést, kultúrálódást is igyekszünk „házon belül” megoldani. Talán mindez közrejátszik abban, hogy jól érzik magukat az asszonyok. A fiatalok szorgalmasan dolgoznak. Munkájuk nyomán új, összkomfortos családi házak emelkednek a községben. Ök formálják Dévaványa új arculatát. Kezükben a jövő. S vajon hogyan élnek a múlt birtokosai, az öregek? A szociális otthon kisebb kolóniának is beillene. A kapubejárót két kőépület fogja közre. Szemben van a konyha, az irodák, hátul pedig a melléképületék. A 66 idős lakó éppen befejezte az ebédet. — Kicsit szűkös az ebédlőnk — mondja Ugrai Sándomé igazgatónő, majd kellemes tónusú, mély hangján megkérdez egy-két nénit, bácsit: hogy ízlett az ebéd? A virágokkal díszített folyosóra már kiültek néhá- nyan. A faliképekkel díszített, ízlésesen berendezett szobákban csak a gyengélkedők maradtak. Helybeli idős emberekkel beszélgettünk. Az egyik néni a szobákat takarítja, a másik az otthont díszíti kézimunkáival. Egy munkaruhás bácsi a sertéseket gondozza. Valamennyien 80 év körüliek. „A munkáról nem lehet leszokni” — mondják. Sőt, olyannyira, ha tétlenségre lennének utalva, kimennek a nagyközségbe sétálni, közülük sokan elmerészkednek az idén májusban átadott új, impozáns ABC-aruházig. Mi sem csak a nagy üvegablakon keresztül kandikálunk be, hanem körülnézünk belülről is. Délelőtt lévén nincs csúcsforgalom. A polcok rogyásig pakolva várják a munka után érkező bevásárlókat. Faragó Lászlóné, az üzletvezető helyettese ad felvilágosítást : — Az új egység megnyitásával három régi, kisebb boltot megszüntettünk. Azonban az ABC-áruház nemcsak pótolja az öreg, elavult boltokat, hanem többet is nyújt azoknál. Bizonyítéka, hogy havonta 2,5 millió forintot forgalmazunk. Igaz, akad gondunk is. Nem mindenben egyenletes az áruellátás. A karácsonyi bevásárlási szezon már több mint egy hete tart, s sajnos édességből, főleg szaloncukorból mind ez- eddig keveset kaptunk. Az áruház közvetlen szomszédságában a Vadkacsa étterem fölött székel a „gazda”, a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága. Az ő irányításuk alatt dolgozik az üzlet. Havancsák Ferenc, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke mondja: —■ A korszerű bolt naponta 6000 embert szolgál ki. Gondolnunk kell azokra is, akik a szétterülő nagyközség szélén laknak. Ezért még egy ABC-áruházat szeretnénk megnyitni, amely az építők ígérete szerint február-márciusra árusíthat is. Mivel Ványának önálló ipara nincsen, ezért napjainkban is elsősorban a két termelőszövetkezetre — az Aranykalászra és a Lenin Tsz-re —, valamint a szomszédos Ecsegfalvával közös ÁFÉSZ-re számíthat a község vezetősége. Ipari üzemek közül csak telephelyek, lerakatok működnek, mint a Csepel Autóé, a kosárfonó, a már említett Gyomai HISZ... A földdel foglalkozó emberek mindig is verejtékezve keresték kenyerüket. Ezt bizonyítja, hogy a községhez tartozó mintegy 33 ezer hektáros területnek nagyobb hányada szikes, de a többi is erősen kötött, fekete agyag, vályogtalaj. Amióta azonban termelőszövetkezetbe tömörült a dévaványai nép, azóta a korszerű agrotechnikával ugrásszerű javulást mutathattak fel. S ezt nemcsak a termelő- szövetkezetek évről évre változó eredményei bizonyítják. Űj családi házak sora nő ki a semmiből, új utcákat nyitnak. A takarékszövetkezetben gyűlik á pénz. — Napjainkban szinte minden család tagja a szövetkezetnek. — mondja Kanó Károly, a ványai takarékszövetkezet vezetője. — Több mint kétezer tagot számlálunk. A betétállományok szépen gyarapodnak. Az utcákon már érződik a karácsonyi hangulat. Igazi havat még csak mutatóba láttunk, most csak a sár és a nedves aszfalt csillog, azonban ahogy szürkül az ég alja, egyre többen keresik föl az üzleteket. Eljött a bevásárlás, közeleg az ajándékozás ideje. Az áruház kirakata mögött mind nagyobb a forgalom. Van miből. „ ... a ványai ember mindenütt és mindenkor szorgalmáról és helytállásáról volt nevezetes.” S ilyenek ma, a sokat szenvedett, de életerős ősök leszármazottai! Gubucz Katalin — Jávor Péter Pörög a keresztorsózó a Gyomai HISZ dévaványai kötödéjében „ Foto: Jávor Peter 11 megújult harangtorony Nyírbátorban áll az ország legnagyobb, fából készült harangtornya. A gótikus református templom mellett építették a XVI. században. A tornyot megviselte az idő, így szükségessé vált teljes felújítása. A harangtorony vasalkatrészek nélkül készült és zsindellyel fedték. A helyreállításkor a régi konstrukciót teljesen megtartották, és a tetőt tűzmentesített zsindely- lyel fedték be. A toronynak, amellett, hogy a harangokat fogadja be, más funkciója is van. Minden esztendőben a nyírbátori zenei napok idején innen szólal meg a torony- zene. A várost meglátogató kirándulók fel is mehetnek a toronyba, s innen tekinthetik át a Nyírség legfiatalabb városát. (bürget) A nyírbátori fa harangtorony (Elek Emil felvétele — KS) Tájak—Korok—Múzeumok Tavaly, év végén egy hasznos mozgalom indult útjára: Tájak — Korok — Múzeumok címen. Fő célja: minél többen ismerjék meg hazánk természeti értékeit, műemlékeit és múzeumait. E nemes program plakátjai még ma is láthatók az utcákon, tereken. Figurája egy stilizált fiúalak, kinek vándorbotra akasztott tarisznyájában a műemlékek, természeti ritkaságok és múzeumok vannak. A résztvevők a mozgalom keretében a különböző tájak, korok, és múzeumok megismerésével, szórakozva gyarapíthatják ismereteiket. A Tájak — Korok — Múzeumok programja lehetőséget ad arra, hogy az érintett hivatalokkal, szervezetekkel, szorosan együttműködve tömegmozgalommá fejlődjön. Jellege révén alkalmas az ifjúság ösztönzésére is, honismereti céljai pedig megkívánják a Hazafias Népfront aktivistáinak, a lakosság különböző rétegeinek bevonását a mozgalomba. Hazánkban a belföldi turizmus fejlődésével egyidejűleg nő a természetvédelmi területek, műemlékek és a múzeumok látogatottsáva is. Az elmúlt öt évben a múzeumlátogatók száma megkétszereződött. A látogatók száma — a különböző időszakokban — egyenlőtlenül oszlik meg. A KSH adatai szerint egyes rétegek egyáltalán nem érdeklődnek a múzeumok iránt. A látogatóik túlnyomó része a fiatalok közül kerül ki. A mozgalom egyik fő célkitűzése pedig éppen az, hogy minél szélesebb rétegek kapcsolódjanak be az országjárásba, a természetvédelmi területek, műemlékek, múzeumok megismerésébe, látogatásába. A szervező bizottság a mozgalom elősegítése érdekében százezer példányban színes Magyarország- térképet készíttetett, melyen feltüntették az ország 800 műemlékét, múzeumait és természetvédelmi területeit. Egy 48 oldalas kis füzetből megtudhatjuk, valamennyi múzeum nyitva tartási idejét, és a velük kapcsolatos egyéb hasznos tudnivalókat. A mozgalomban részt vevők kis könyvecskét kapnak, melyre valamennyi meglátogatott helyen pecsétet tesznek. A betelt kis könyvecskét más színűre cserélik. A mozgalom értékelésekor a látogatók teljesítményüktől függően — különböző fokozatú jelvényeket (csoport esetén oklevelet) nyernek. A T—K—M-mozgalmat négy évre tervezték. Az első szakaszát 1977 októberében, a múzeumi hónap keretében hirdették meg. Részt vehetnek a mozgalomban gyerekek is — 10 éves kortól, csoportok (például iskolai osztályok, úttörőcsoportok és KISZ-szervezetek, szocialista brigádok, honismereti közösségek, szakkörök, természetjáró szakosztályok) — és természetesen egyénileg is bárki bekapcsolódhat e nemes mozgalomba. A gyerekek és nyugdíjasok teljesítményét külön értékelik. A nevezési lapokat a múzeumokban és az idegenforgalmi hivatalokban szerezhetik be az érdeklődők. A Tájak — Korok— Múzeumok mozgalomnak országszerte alakulnak klubjai, vetélkedői, szervezeti keretei. Lehetővé válik, hogy egyre többen megismerjék hazánk természeti szépségeit, múzeumaink értékes, páratlan anyagát — valóban közkinccsé legyenek nemzeti értékeink. Szente Erzsébet
