Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-23 / 302. szám

1978. december 23., szombat Fontos állomásához érkezett Szeged új Tisza-hídjának építése. Elkészült a mederpillér és a folyó bal partján, a hídszerkezet elérte a vízi pillért. A csaknem ezerméteres­re tervezett, négy forgalmi sávos hídon 1979 végén indul meg a forgalom (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? Az élelmiszeripar többre képes. Ez a felirat díszítet­te annak a tanácskozóte­remnek a falát, ahol az élelmiszeripar vezetői be­szélték meg következő évi teendőiket. A Magyar Mező- gazdaság e heti számában részletes beszámolót közöl a tanácskozáson elhangzot­takról: Romány Pál minisz­ter, Kovács Sándor minisz­terhelyettes és Zsuffa Er­vin, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese hoz­zászólásában számos olyan gondolat kerül az olvasók elé, amely nemcsak az élelmiszeripar vezetői szá­mára megszívlelendő. Ezek­ben a napokban ' egyébként is — üzemekben és irá­nyító szervezetekben — többet foglalkoznak a gaz­daságirányítás különböző kérdéseivel, hiszen most folyik a következő év gaz­dasági tevékenységének elő­készítése. Gönczi Iván egyetemi tanár a műszaki fejlesztés és a gazdasági hatékonyság mezőgazdasági összefüggését elemzi írásá­ban, amelyben többek kö­zött megállapítja: ha fenn akarjuk tartani vállalataink nyereségérdekeltségét, ak­kor fel kell emelni a ter­melői árakat. Merre tart a két éllovas? Győri Béla, a Nádudvari KITE-hez és a Bábolnai IKR-hez látogatott el, hogy részt vegyen két termelési rendszer igazgatósági ülé­sén. A szerző így foglalja össze tapasztalatait: nem ar­ról tárgyaltak, hogy mi lesz lehetetlen, hanem arról, hogy az igen nehéznek tű­nő feladatokat miként kell megoldani. A Bajai Kukoricaterme­lési Rendszer integráló szerepkörében elsőrendű fontosságúnak tekinti a különböző szolgáltatások színvonalemelését. Gyökér András arról számol be írásában, hogy a szolgálta­tásfejlesztés gátját az anyagi-pénzügyi háttér je- jenti. Ennek áthidalása a BKR igazgatója szerint olyan közös vállalkozás vol­na, amelyben például az AGROTRÖSZT vagy a gépgyárak a termelési rend­szerek integrálásával az ed­digieknél eredményesebben vehetnének részt a szolgál­tatásfejlesztésben. Madridban tartották a kö­zelmúltban az első etoló­giái világkongresszust. Cza- kó József, a mezőgazdasági tudományok doktora ad át­tekintést a kongresszuson elhangzottakról. Csak né­hány jellemző megállapítás: a takarmányfogyasztás nap­felkelte előtt a legélénkebb, a ketreces baromfitartás sok kritikát kapott. Javuló beiskolázási arányok A megyei tanács mező- gazdasági osztályán, Mu­rányi Miklós osztályvezető, a tanács dolgozói és a me­gye szakmunkásképző inté­zeteinek képviselői előtt a minap számolt be éves te­vékenységükről, dr. Kin­cses László, a Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet igaz­gatója. A beszámolóból kiderül, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmákba 1 százalékkal több szakmun­kástanulót sikerült beisko­lázni, mint tavaly. Ez a ter­vezett beiskolázási keret 86 százalékát jelenti. Ezen be­lül még mindig alacsony a beiskolázott lányok száma, arányuk a tervezettnek csalll felét érte el. Még mindig vannak olyan szakmák, amelyekre alig akad jelentkező. Ilyen a ba­romfifeldolgozó, a húsfeldol­gozó, az állattenyésztő és a kertész. Hátráltatják a ha­sonló, hiányszakmák meg­szűnését, hogy sokan nem, vagy rosszul ismerik az egyes pályákat, megriadnak a szakmák nehézségeitől, a mezőgazdaságra jellemző munkakörülményektől. Ezért a PTI eddig is és a jövő­ben is jelentős propaganda- tevékenységet fejt ki az egyes szakmák bemutatásá­ra, azok vonzóvá tételére. Jól sikerült az idén a szakközépiskolákba a beis­kolázás, így a szakmunkás­célú baromfitenyésztő-kép­zésnél 110 százalékos ered­ményt értek el, jók a ta­pasztalatok egy ez évben in­dult szakma, az állattartó telepi gépész beiskolázásá­nál is. A beszámoló után dr. Kincses László ismertette az intézet 1979. évi tervét, amelyben jelentős szerepet szánnak a propaganda to­vábbi növelésének, s a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályával karöltve folytat­ják tevékenységüket. A terv ismertetése után az egyes intézetek képvise­lői és a tanács dolgozói vi­tatták meg az elhangzotta­kat, értékes javaslatokkal kiegészítve azokat. —m. szabó— tönzés éri abban az irány­ban, hogy új dolgokat ta­nuljon, próbáljon ki, mint azt, aki rendszeresen kereső munkát végez és egy dolgo­zó kollektíva tagja. Termé­szetesen nagy különbségek vannak az egyes munkák és munkahelyek között. Számít az is, hogy mennyire ser­kentők, mennyiben támasz­tanak olyan igényeket a dolgozókkal szemben, amely­hez új dolgokat kell tanul­niuk. Ma még nagy szám­mal vannak hazánkban olyan betanított és segédmunkás munkakörök, amelyek nem sok ösztönzést adnak a fej­lődésre. Az otthon élő, háztartást vezető anyák nagy többsége gyermeke nevelésekor a tradicionális gyakorlatot kö­veti. Ügy nevel, ahogy őt nevelték, arra az életre ké­szíti fel gyermekét, amelyre őt felkészítették. Ez ma már teljesen elégtelen. A csalá­di nevelés norma- és köve­telményrendszerének változ­nia kell és erre a módosítás­ra a szülőket a mindennapi életből szerzett tapasztala­taik késztetik. E tekintetben azok az anyák vannak előnyben, akik maguk is rendszeres kereső munkát végeznek. De vajon nem károsul-e a gyermek érzelmi téren, ha anyja nincs állandóan mel­lette? Nem lényegesebb-e ez, mint az a nyereség, amely­hez értelmi síkon jut, az­zal, hogy anyja moderneb­bül tudja nevelni? Az anya és gyermek kettős szoros összetartozása annyira be­ivódott valamennyiünk tu­datába, hogy önkéntelenül is idegenkedünk minden olyan megoldástól, amely ezt a kettőst megbontaná. E kérdés érdemi megvála­szolásához szükséges, hogy kettéválasszuk a gyermek kötődését anyjához, apjához, valamint az állandó együtt- létet. Egyre több vizsgálat bizonygatja: a gyermek za­vartalan fejlődéséhez szük­séges, hogy megkülönbözte­tett módon ragaszkodjék egy­két személyhez, és azok megkülönböztetett szereteté- ben is biztos legyen. Ugyan­akkor ez nem tételezi fel a személyek állandó, megsza­kítás nélküli jelenlétét. A nap egyes szakaszaiban he­lyettesíthető a szülő anélkül, hogy ez a gyermek fejlődé­sében zavart okozna. Továb­bi megállapítása a vizsgálat­nak az, hogy nemcsak az anya lehet fontos személy, hanem az apa is, vagy más valaki, például nagyszülő, aki a gyermekkel rendszere­sen foglalkozik, és azt mé­lyen szereti. Nem helytálló tehát az az érvelés, mely az anyákat a gyermekek érde­kére hivatkozva vissza akar­ja szorítani a családba. Egy ilyen kényszerítés pontosan az ellenkező hatást érheti el. Megállapították, hogy az ál­landó intézeti elhelyezésnél is kedvezőtlenebb hatást válthat ki a gyermekre an­nak az anyának a magatar­tása, aki fogolyként érzi ma­gát otthon és visszavágyódik a munkahelyére. Gyermeké­ben pedig, akarva-akaratla- nul vágyai valóra váltásának akadályát látja. A társadalom a bölcsődé­vel, óvodával, napközi ott­honokkal lényeges segítséget nyújt a kétkeresős család­nak ahhoz, hogy a gyerme­küket el tudják látni, fel tudják nevelni. Mindenki tudja azonban, hogy e tár­sadalmi segítség ellenére p nagy terhek hárulnak a szü­lőkre, részben anyagi, de % még inkább energia és idő tekintetében. A munkából hazatérő szülő miután a bölcsődéből-óvodából-nap- köziből elhozza gyermekét, s sűrítetten kell, hogy elvé- ’ gézzé a gyermek ellátásával kapcsolatos munkákat és al­kalmat kell találnia arra is, ;; hogy gyermeke érzelmi szükségleteit is kielégítse. Erre egy szülő ideje és energiája általában nem ele­gendő, és ezért a kétkeresős családtípus másik jellegze- 1 tessége kell, hogy legyen — a kereső munka mellett — | a háztartási és gyermekgon­dozási, nevelési feladatok megosztása. Ez is a társadal­mi fejlődés szükségszerű kö- , vetkezménye. A társadalom egészének is tudomásul kell : vennie, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a csa­lád intézményét, úgy na­gyobb lehetőséget kell bizto­sítania az apáknak a csalá­di munkamegosztásban való részvételre. A munkahelyi és családi feladatok összehan­golása, nemcsak a nők eseté­ben szükséges, hanem a fér­fiakéban is. Cseh-Szombathy László Több tonnás kazánok és néhány grammos alkatrészek Orosháza határában, a 47-es út mentén új ipari ob­jektum magasodik. A főépület homlokzatán a KAZÉP felirat olvasható. Az elmúlt év novemberében költö­zött új helyére, az új telephelyre a szövetkezet. Ezzel nemcsak a munkafeltételek javultak, hanem fölszá­molták a városban levő kilenc, szétszórt telephelyet is. Az elmúlt év novemberében adták át az új központi telepet, amelyre bizony nagyon régen várt már a tag­ság. — Szövetkezetünk két jog­előd szövetkezete: a mező- gazdasági és faipari szövet­kezet, valamint az Orosházi Épületszerelő Szövetkezet né­hány kisiparos összefogásá­val 1951-ben alakult meg. Mindkét szövetkezet 1975-ig önállóan dolgozott, s bizony mostoha körülmények kö­zött. Alapítótagjai saját szer­számait hozták a közösbe, és nemegyszer fizetésüket sem vették fel, hogy anyagot tud­janak vásárolni, hogy tud­janak dolgozni — emlékszik vissza Lővey László, az Orosházi KAZÉP Szövetke­zet elnöke. — 1975 októberé­ben a két szövetkezet veze­tősége arra az elhatározásra jutott, hogy 1976. január 1-é- vel egyesítik szellemi és anyagi erőiket, ötéves ter­vünk elkészítésénél már fi­gyelembe vettük, most már együttes adottságainkat. A KAZÉP termelését négy részleg adja. Ezek közül leg­nagyobb a 'kazángyártás, évente 60 millió forint árbe­vételhez juttatja a szövetke­zetei. A szerelési üzem 30 millió forint, az építőipari üzem 20 millió forint, az alumíniumoxid-kerámia üzem 4,5 millió forint árbe­vételt hoz. Hogy ez együtte­sen mennyi? Több mint másfélszerese a két szövetke­zet 1975-ben elért árbevéte­lének. ♦ Az elmúlt években a ka­zángyártást növelték, s ha­zánk egyik legjobb, a szá­mottevőbb kazángyártóik között tartják számon a szövetkezetét. — Többféle kazáncsaládot gyártunk, termékeink meg­találhatók az ország minden részében, sőt jutott belőlük Algériába is — magyarázza Surányi András főmérnök. — Ezek között van ipari gőzkazán, központi fűtésű meleg- és forróvizes kazán. Ezeken belül megkülönbözte­tünk gáztüzelésű és olajtü­zelésű hőközpontokat. Egy­szóval: 12 alaptípus 54 vál­tozatát állítjuk elő. A szö­vetkezet fennállása óta több mint ezer nagy kazánt gyár­tott, s helyezett üzembe, eb­ből mindössze kilencnél je­lentkezet kisebb hiba. A KAZÉP-szövetkezet ter­melése az elmúlt években jól fejlődött. 1976-ban, vagyis az egyesülést követő első évben már 113,7 millió forint ár­bevételhez jutott a szövetke­zet, s akkor az átlagos lét­szám 341 tag volt. Tavalyi árbevételük meghaladta a 122 millió forintot. Ennek nagyságát csak növeli, hogy időközben 43-mal csökkent a létszám. A távozók közül sokan nem titkolták: a rossz munkakörülmények miatt mentek el. Hogy milyen is volt a múlt? A kazángyártás egy olyan kis telephelyen folyt, ahol a rendelkezésre álló terület az udvarral együtt mindössze 600 négy­zetméter volt. Ebből 300 négyzetméternyi műhelyterü­let szolgált kazángyártásra, továbbá itt kapott helyet a tmk, a forgácsoló, a cső­hajlító, és egyéb kiegészítő üzem. A régi műhelyek épí­tési adottságuknál fogva nem feleltek meg a kazángyártás­ban a szükségszerűen alkal­mazandó technológiai köve­telményéknek. A gondokat csak fokozta, hogy a régi központi telephely a város­nak olyan pontján volt, ahol ipari üzem fejlesztését, bő­vítését nem lehetett megva­lósítani, mert minden irány­ból lakóházak határolták. Az egyre növekvő igények miatt a szövetkezet vezetősége új központi telep építését ha­tározta el. — Az igények felmérése alapján úgy határoztunk, hogy legkevesebb kettőszáz Thermopress típusú kazán gyártására alkalmas közpon­tot hozunk létre. Ugyancsak fő célnak tartottuk, hogy a jelenlegi 20—24 hónapos vál­lalási időt 12—15 hónapra csökkentsük. Továbbá, hogy a gyártmányók műszaki színvonalához méltó és gaz­daságos gyártást valósítsunk meg annak bővítésével, lét­számnövelés nélkül. Erre a beruházásra 37,6 millió fo­rintot költöttünk. A felépült műhelyek alapterülete együt­tesen « meghaladja a 3500 négyzetmétert — sorolja az elnök, s invitál, hogy néz­zem meg az új központot. ♦ A hatalmas előkészítő mű­helycsarnokban fülsiketítő zaj fogad. Kazánelemek, ki­szállításra váró kazánok so­rakoznak katonás rendben. A nehéz terhek emelését da­ruk segítik, az alkatrészeket emelővillás targoncák vi­szik. A szomszédos épület­ben lelt új otthonra a for­gácsolóüzem. A szövetkezet saját részére szükséges for­gácsolási munkát is folytat, de egyelőre még nem tud valamennyi feladatot megol­dani. Erre utalnak a még üresen tátongó gépalapok. — Építőipari beruházásunk befejeződött. Ehhez a beru­házáshoz tartozó gépparkunk viszont elavult, életkora 15— 20 évre tehető. Az új telep­helyre szervezett szakosított gyártáshoz sem mennyiség­ben, sem minőségben nem felel meg. Akadályozója a régi gépparkunk annak a törekvésünknek, hogy lét­számnövekedés nélkül való­sítsuk meg nagyobb termelé­sünket — mondja a szövet­kezet elnöke, majd így foly­tatja; — Szövetkezetünk gé­pi beruházásra támogatási kérelemmel fordult a Nehéz­ipari Minisztérium Országos Energiagazdálkodási Hatósá­gához, hogy részünkre 12,7 millió forintot az energia- gazdálkodás ipari hátterének fejlesztésére biztosítson. Ké­relmünket elfogadták, s rö­vid időn belül hozzálátunk új gépek vásárlásához, be­szereléséhez, majd üzembe helyezéséhez. A kazángyártásban a KAZÉP-szövetkezet jó part­nerre talált a Pest vidéki Gépgyárban. Korábban a kazánokhoz szükséges égő­fejek nagyobb hányadát im­portból, valutáért vásárolta a szövetkezet. Most viszont az égőfejek 90-92 százaléka hazai gyártmányú, a Pest vi­déki gyár készíti és szállít­ja. — Mennyire keresettek az Önök kazánjai? A főmérnök elmosolyodik, majd sorolja a számokat: — Három éve 129 kazánt értékesítettünk, 1978-ban 332 került piacra, 1979-re pedig 414-et rendeltek tőlünk. Hogy ez sok, vagy kevés? Legyár­tani sok, viszont a hazai igé­nyeknek csupán egynegyede. ♦ A szövetkezet másik, igen keresett termékei kerámia- oxidból készülnek. Évekkel ezelőtt megvásároltak egy magyar szabadalmat, azt ki­kísérletezték, majd kidolgoz­ták. Az eredmény: évente négymillió forintos termelés, melynek csaknem 80 száza­léka devizát hoz a népgazda­ságnak. Hogy mik ezék a termékek? Alapjában véve egyszerű dolgok. Timföldből — melynek a beszerzési ára kilogrammonként 7-8 fo­rint — értékes, sajtolt ele­meket készítenek, mint pél­dául a textilgépeikhez szál­vezetőt, elektromos berende­zésekhez szigetelőt. S talán amit a horgászok ismernek a legjobban : horgászbotok­hoz zsinórvezetőt. Egyszóval: a parányi, olykor néhány grammos kerámiaoxid ter­mékből egy mokkacukros dobozban 10—30 ezer forint értékű alkatrészt küldenék exportra — a tőkés orszá­gokba. A KAZÉP-től is vásárol­nak a nagy textilgépgyárak szálvezetöket. Közülük csak a legszámottevőbbek : a svájci RÜTI, Sweiter, Mett- ler, Honegger, Hebeirlen cé­gek. A közelmúltban újabb partnerek jelentkeztek: jugo­szláv, indiai és NSZK-beli textilgyárak ajánlatkéréssel keresték fel a szövetkezetét. Ebből is látszik, hogy a kis, úgymond manufakturális üzem termékei igen kereset-, tek. Éppen ezért, a szövet­kezet vezetői úgy tervezik, hogy 1981-re kerámiaoxid- termékekből a jelenlegi ter­melést ötszörösére növelik, egyben célul tűzték ki 600 kazán gyártását, az export fellendítését. A szövetkezet ugyanis gazdaságosan, 24-25 forintból állít elő egy dol­lárt. Mi tagadás, a KAZÉP ár­bevételének nagyobb hánya­dát a kazángyártás adja. A rajzasztalokon már a leg­újabb típusok gyártási ter­vei készülnek. Ezeknek a hatásfoka 15—20 százalékkal jobb lesz, és kevesebb anyag felhasználásával készülnek A fejlesztésre és a termet- növelésére szükség is v mert hazánkban a kazán’ • lepek átlagos életkora napi inkban eléri a „nyugdíjko határt”. Szekeres András Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az Egri Finomszerelvény- gyárral közösen különleges robotberendezést készített. A nehéz fizikai munkát elvégző gépeket a Szovjetunióban tv- képcsövek gyártásánál alkalmazzák. A képen: a robotokat összeszerelés után kipróbálják, bejáratják (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents