Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-23 / 302. szám

1978. december 23., szombat o-----------------------------­- . r J EHSZSÜsí Idejében felismerni a betegségeket Komplex szűrővizsgálat Körösladányban Falragaszok adták tudtul Körösladány lakosságának, hogy az évenként szokásos ernyőképszűrést az idén más vizsgálatokkal is össze­kötik. Ez az eljárás még újdonságnak számít hazánk egészségügyi ellátásában, épp ezért nagy érdeklődés előzte meg a községben is a komplex szűrővizsgála­Az ernyőképszurés fontos része a vizsgálatnak tot. Az előzményekről dr. Kovács Zoltán körzeti or­vossal beszélgettünk: — Tavaly már sikeres egészségügyi hetet rendez­tünk Körösladányban, s ezen felbuzdulva döntöt­tünk úgy, hogy az idén is megpróbálkozunk valami újdonsággal. Megbeszéltem a dolgot dr. Törő Imrével, a szeghalmi tüdőgondozó főorvosával, aki örömmel magáévá tette az elgondo­lást. Megkezdtük a szerve­ző munkát, bevontuk ebbe a vöröskeresztes ' aktívákat is. összeállítottunk közö­sen egy kérdőívet, amelyen olyan kérdések szerepel­nek többek között: do- hányzik-e rendszeresen, szokott-e fulladni, kezelik-e cukorbetegség, magas vér­nyomás ellen, volt-e, vagy van-e vese-, máj-, vagy epe­betegsége, milyen gyógy­szert szed rendszeresen? A lakosság kétharmadrészére számítottunk — ami 4500 embert jelent — a szűrő- vizsgálaton. Kíváncsian vártuk, hogyan reagálnak erre a kezdeményezésre az emberek. A résztvevők szá­ma felülmúlta a várakozást. Megmozdult a község, tö­megesen jöttek a férfiak és nők, volt olyan nap, hogy számuk meghaladta a há­romszázat is. A szervezők jól dolgoztak. Besegítettek a vöröskeresztes aktívák mellett a gyulai és békés­csabai egészségügyi szakis­kola növendékei, a községi Megmérik a vérnyomást védőnő, az asszisztensek. A művelődési házban tartott szűrővizsgálaton megmér­ték a jelentkezők testsú­lyát, magasságát, vérnyomá­sát, megvizsgálták a ma­gukkal hozott vizeletet, a kérdőív alapján panaszt jel­zőknél légzésfunkciós vizs­gálatot végeztek és ter­mészetesen mindenkiről er­nyőfényképet készítettek. A vizsgálatok alapján több olyan betegség gyanúja me­rült fel, amelyről eddig a betegnek sem volt tudomá­sa. Gondolom ezzel a célzat­tal is rendezték meg ezt a szűrővizsgálatot. Ez a véle­ménye dr. Kási Gyulának, a József Attila Tüdőkórház- Gondozóintézet igazgató főorvosának is: — Az ernyőképszűrés ha­zánkban több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. Nem kétséges, hogy. az évenkénti lakosságszű­résnek nagy szerepe volt a tuberkulózis felszámolásá­ban és a tüdőrák korai fel­ismerésében. Az utóbbi években azonban mind több jogos támadás éri a jelenle­gi szűrési rendszert. Kisebb ugyanis az eredményessége, azaz nagyobb költséggel kevesebb beteg kiemelését teszi lehetővé. A szűrési rendszert azonban mindezek ellenére nem megszüntetni kell, hanem új tartalommal megtölteni és továbbfejlesz­teni más mellkasi megbete­gedések aktív felkutatására, illetve rá kell építeni egyéb, szűréssel felfedezhető be­tegségek felkutatását. Míg a tuberkulózis felfedezésére elegendőnek látszik a két­éves szűrési periódus, a tü­dőrák vonatkozásában a 45 éven felüli erősen dohány­zó férfilakosságról féléven­ként kellene két sugár­irányból ernyőképet készí­teni. — Mit jelent a komplex szűrés fogalma? Segítettek a gyulai és békés­csabai szakiskolások is Fotó: Béla Ottó — A komplex szűrés el­nevezés tulajdonképpen nem fedi a valóságot, nem érinti a szűréssel kiemelhe­tő megbetegedések teljes körét, így helyesebb kiter­jesztett szűrésről beszélni. Ez hazánkban a közeli jövő útja. Időben felfedezni a magas vérnyomást, a cukor- betegséget, a vesebetegsége- gek egy részét, a nőgyógyá­szati daganatokat, a szív- betegségeket, a különböző gerincdeformitásokat, a hör­gőasztmát és az idült hörgő­hurutot stb. Nagyon lénye­ges szempont, hogy csak ott, és azt a betegséget szabad szűrni, ahol és amelyik ese­tében a kiemeltek korrekt kivizsgálása, gyógykezelése és gondozása biztosítva van. Ezért is példamutató, és értékes a megyénkben le­folytatott kiterjesztett, rep­rezentatív szűrés, ahol a kö- rösladányi kollégák jól szervezték meg a jelenlegi munkát. Ha valamely vizs­gálatnál pozitív eredményt állapítanak meg, a beteget behívják a körzeti orvosi rendelőbe, ha a gyanú itt is megerősítést nyer, akkor beutalják a békéscsabai kór­házba, illetve a megyei tü­dőkórházba, ahol a szak­orvosok tüzetesebben, kor­szerű eszközökkel megerő­sítik vagy kizárják a beteg­ség gyanúját, szükség ese­tén viszont megkezdik gyógykezelését. Igaz, ez a szűrési módszer nagyon idő­igényes, nagyobb személyze­tet is kíván, de az ered­mény megéri a plusz mun­kát. Nagy segítséget jelent az orvosoknak egy ilyen át­fogó szűrés, hiszen ponto­sabb képet kapnak a lakos­ság egészségi állapotáról, de a továbbfejlesztett, ki­terjesztett szűrési rendszer elsősorban a betegellátás magasabb szintre emelését szolgálja, megerősítve an­nak preventív vonásait. B. O. Igaz történet egy télikabátról Tanácsülésről jelentjük Költségvetési és fejlesztési terv Békésen A Békési városi Tanács ülésén, amelyet december 22-én, tegnap délelőtt tartot­tak, megtárgyalták és elfo­gadták az 1979. évi költség- vetési és fejlesztési tervet. Meylenner Anna osztály- vezető írásos előterjesztése részletesen foglalkozott a be­vételek és a kiadások alaku­lásával. A város költségveté­se az V. ötéves terv 1979. évi üteméhez és az 1978-as esz­tendő tervéhez képest növe­kedett. Egyes ágazatokban viszont csökkentek a kiadá­sok. A fejlesztési alap tervezé­sénél szintén figyelembe vették a tervidőszak elő­irányzatait, és a beruházások ütemének módosítását. Az elképzelések szerint a célcso­portos beruházások értéke meghaladja a 19 millió fo­rintot. A 84 lakás és az óvo­da átadása 1979 első felé­ben várható. Ugyancsak el­készül a százszemélyes ál­talános iskolai diákotthon, a nyolctantermes általános iskola, valamint a dánfoki ifjúsági tábor első része. Megkezdik egy új 16 tanter­Éjszákába nyúló munka után, péntek reggelre felöl­töztették az úttörők parla­menti fenyőfaünnepségének Szociális ellátás Vésztön Vésztőn csaknem 300-an részesülnek szociális ellátás­ban. A nagyközségi tanács erre a tevékenységre költ­ségvetésének öt százalékát, összesen 854 ezer forintot fordított. A gondozás több formájában főként idős ko­rúak ellátásával törődik a tanács. Az öregek napközi ottho­nának kihasználtsága eléri a 85 százalékot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ennyi a rászorulók száma. A tanács célul tűzte ki, hogy fórumokon is és szóbeli tá­jékoztatás formájában is ter­jesztik a szociális gondosko­dás effajta lehetőségét. Ezen túlmenően rendszeres szociális segélyben 48-an ré­szesülnek, melynek átlagos havi összege személyenként 940 forint. Vésztőn 99-en kapják a vakoknak előírt személyi járadékot, egyen­ként 520 forintot, és a va­kok közül ketten kapnak szociális segélyt, 830 forintot. A községben azok közül, akik nem rendelkeznek önálló ke­resettel, vagy más jellegű járadékkal, csak segélyt kap­nak, közgyógyszer-ellátásban részesülnék. Ez annyit je­lent. hogy betegség esetén részükre térítésmentesen biz­tosít államunk gyógyszert, valamint a kórházi ellátás is ingyenes. A korábbi évekhez képest ez a szám jelentősen csökken, hiszen 1976-ban 57-en kaptak ilyen ellátást, 1977-ben 29-en, s ebben az évben 23 rászorulónak nyúj­tottak ilyen módon segítsé­get Az öregek napközi ottho­nában 34-en veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat és a mindennapi étkezést. mes iskola építését a Dur- kó utcában, amely a meg­rongálódott 3-as számú is­kolát pótolja majd. Ennek kivitelezéséhez jövőre 20 millió forint állami támoga­tást kapnak. Figyelemre méltó, hogy belvízelvezetés­re 1 millió forint áll rendel­kezésükre. A lakosság 1979-ben is ki­veszi a részét a város építé­séből, szépítéséből. A terve­zett 3 millió forint értékű társadalmi munka főleg a beruházásoknál érezteti majd kedvező hatását. Ezt követően elfogadta a testület a tanács, a végrehaj­tó bizottság, a különböző bi­zottságok 1979. évi munka'- tervét. Meghallgatták a vá­rosi NEB elnökének beszá­molóját a népi ellenőrök idei tevékenységéről, a jövő, esz­tendő feladatairól. Szó volt az V. ötéves terv tanácsi céljainak időarányos teljesí­téséről. Végül Nagy Mihály gyárvezető tájékoztatta a résztvevőket az erdőgazdasá­gi fűz- és kosáripari vállalat békési gyárának munkájáról. „főszereplőjét”, . az óriásfe­nyőt. A tűlevelű Góliát csü­törtök délután érkezett Bu­dapestre, a Kossuth Lajos térre, ahonnan csörlős eme­lővel vontatták be a Par­lament kupolájába. A felál­lítást követően mázsányi sza­loncukorral és a Soproni Ve­gyesipari KSZ ajándékaival, karácsonyfadíszekkel ékesí­tették fel a 15 méteres fe­nyőt, hogy méltóan fogad­hassa majd a parlamenti fe­nyőfaünnepség kétezer részt­vevőjét. Az ünnepségen sok kedves régi ismerőssel találkozhat­nak majd a piros és kék nyakkendős pajtások. A karácsonyt a család ün­nepének tekintjük. Igazi ben­sőséges hangulatát a család­tagok egymás iránti ragasz­kodásának, szeretetének ér­zése adja és ennek szimbo­likus jelei a fa'alatt elhe­lyezett ajándékok. Nehezen tudunk elképzelni karácso­nyi hangulatot úgy, hogy va­laki egyedül tölti ezt az ün­nepet, és többnyire már az is zavaró, ha a családból valaki hiányzik. Több nemzedékre vissza­nyúló hagyományok eleve­nednek fel ez alkalmakkal, évről évre. A szülői, nagy­szülői otthonban tapasztalt- megismert szokások élednek fel és ezek, valamint a szó­beli visszaemlékezések vala­milyen állandóságot, mara- dandóságot kívánnak bizo­nyítani a sok változás köze-_ pette. A mai családok ugyanis alapvetően különböznek azoktól a szülői, nagyszülői családoktól, amelyekben ko­runk felnőttéi megtanulták a karácsonyt ünnepelni. Bár a változások nagy része a csa­ládtagok érdekeit tekintve előnyös, a megszépítő mesz- szeség mégis sokszor a múltbeli család után tá­maszt nosztalgiát. A harminc-negyven évvel ezelőtti családokban a téli Mindannyian felfokozott izgalommal készülünk az év legszebb ünnepére, a kará­csonyra. A karácsony a bé­ke, a szeretet és az ajándé­kozás ünnepe. Hetek, óta zsúfoltak az áruházak, ha­talmas csomagokkal közle­kednek az emberek. A csa­ládtagok azt sem tudják, hol rejtsék el egymás elől az ünnep estéig a meglepetés­nek szánt ajándékokat. Hi­szen ajándékozni a legna­gyobb öröm a világon. A napokbfln egy nagy áru­házban jártam, ahol minden áruféleségből igen bőséges volt a Választék. Egy édes­anya vásárolt, illetve vásá­rolni akart ló év körüli kis­lányának. A gyermek azon­ban hiába próbálta sorra a szép prémes télikabátokat, a drága irhabundákat, a bőr­csizmákat, bársonynadrágo­kat, semmi „nem felelt meg” a?. ízlésének. Ahogy el­néztem kényeskedö fitymá- lását gyermekkorom jutott eszembe. Milyen is volt a mi karácsonyunk? Egysze­rűen gyönyörű! A karácsonyfát egy-egy leander vagy hatalmasra nőtt muskátli helyettesítette. Édesanyám a maga főzte szaloncukrot kirojtozott se­lyempapírba csomagolta, pa­pírszalagokat szabdalt, lyu­kas közepű aprósüteményt és diót aggatott a virág ágaira. Ajándék az soha senkinek nem volt a „karácsonyfa” alatt. Mégis milyen áhítattal vártuk a pillanatot, hogy meggyújtsák az egy szél vé­kony gyertyát. Körülállta a család apraja, nagyja és énekeltünk. Később jöttek a betlehemesek, a kántálók, mi pedig énekeltük: Az Isten­nek szent angyala... Egyszer azonban én is kaptam karácsonyi ajándé­kot, amit soha nem felejtek el. Ennek nagyon szomorú története van... Az elemi is­kola első osztályát úgy jár­tam ki, hogy csak ősszel és tavasszal mentem iskolába. Se lábbelim, se kabátom nem volt. írni, olvasni, szá­molni édesapám tanított es­ténként a petróeumlámpa fé­nyénél. Szorgalmasan róttam a sorokat a palatáblára, pa­lavesszővel. És talán a taní­tóm még boldogabb volt, mint én, hogy egyáltalán nem maradtam le az iskolába já­ró gyerekek mögött. Hasonlóan indult a máso­dik tanítási év is. Fájó szív­vakucio alatl a gyerekek nagy többségének állandó anyai gondoskodásban volt része odahaza. Abban az időben ugyanis az egykere- sős családmodell uralkodott. A gyermekes nők többsége nem folytatott rendszeres kereső tevékenységet. Ma ennek fordítottja jellemző: csekély a nem kereső anyák száma. Ha a család intéz­ményének fejlődése során bekövetkezett változásokat rangsoroljuk, akkor ezt he­lyezhetjük első helyre, mert ez a család működésének minden területére kihatott. A család egyik alapvető funkciójának ellátása a gyer­mekek gondozása, nevelése, kétségtelenül kevesebb Jfrob- lémával járt az egykeresős családban, mint a mai két­keresősben. Amikor egyedül a férj-apa végzett távol az otthontól kereső munkát, ak­kor a gyermekek ellátása, gondozása, nevelése a fele­ség-anyára hárult. Mindenki számára, így az asszony szá­mára is magától értetődő volt ez a helyzet. Kérdés azonban, hogy a társadalmi fejlődéssel bekövetkezett változások mellett ez a hely­zet mennyiben szolgálná ma a két legjobban érdekelt, az anya és a gyermek érdekét. Az elmúlt évtizedek tár­vel, irigykedve néztem az ablakból azokat a boldog gyerekeket, akik, ha nagy bakancsban és édesanyjuk berliner vállkendőjébe bu- gyolálva is, de mehettek is­kolába. Nekem szent volt az iskola, ahová mindig léleg- zet-visszafojtva érkeztem meg. Akkoriban az volt a szo­kás, hogy Horthy Miklósné őfőméltósága nevében min­den helységbe érkezett ka­rácsonyra egy csomag, hogy osszák szét a szegény gyere­kek között. A mi falunkba — ahol legalább száz gyermek jogosult lett volna az aján­dékra — egy zsák érkezett rendszerint. Egy télikabát, egy pár bakancs, néhány meleg ing, alsónemű, zokni volt a tartalma. Egyházi is­kola lévén, a presbitérium döntött arról: ki részesülhet a karácsonyi ajándékból. Nos, ezen a karácsonyon úgy döntöttek, hogy az egy szem szürke kockás, durva szövésű fiúkabátot én kapjam. A tanító úr maga hozta nagy boldogan, ugyanakkor nekem ajándékozta a fia „ki­nőtt” bakancsát, hogy isko­lába járhassak. Amikor fel­öltöztem, testvéreim körül­állták, s úgy nevettek, hogy a könnyük végigcsurgott ar­cukon. Nevettek azért, mert osztoztak örömömben: van télikabátom! Meg aztán azért is, mert úgy néztem ki, mint egy előkelő madár­ijesztő! A kabát válla leló­gott, az ujja jóval hosszabb volt a kezemnél, s csaknem a sarkamat verte a kabát al­ja. De sebaj! Majd belenö­vök. .. A bakancsot csak úgy tudtam felhúzni, hogy három pár kapcával tömtük ki. A számomra „gyönyörű” télikabátnak nagy volt a be­csülete a családban. Külön fogasa volt, tavasszal édes­anyám nagy gonddal kitisz­tította, elrakta és ősszel elő­vette. Ebben az egy télika­bátban jártam ki a 2—6. osz­tályt. Ennek a ruhadarab­nak nagy szerepe volt ab­ban, hogy rendszeresen jár­hattam iskolába és kitűnő bizonyítványom volt minden esztendőben. Ma is hálásan gondolok — nem Horthynéra —, hanem drága tanítómra, Csűri Miklósra, aki a pres­biterektől nekem kikönyö­rögte ezt a fiúkabátot — ahogy utólag megtudtam. Ary Róza sadalmi íejlodese hazunk­ban egyebek között meg­szüntette a személyi függést a társadalmi munkamegosz­tásban, amely korábban kí­sérője volt a munkás és munkáltató viszonyának iparban, mezőgazdaságban és különösen a személyi szol­gáltatásokban. Az egykere­sős családban a feleségnek férjétől való függése intéz­ményesen adva volt, hiszen a feleség csak azzal az ösz- szeggel gazdálkodhatott, amit férje átadott. Kétségtelen, hogy a férjek jelentős része nem élt vissza ezzel a hely­zettel, de a feleség aláren­deltsége általánosan elfoga­dott norma volt. E normát semmiképpen sem lehet fenntartani a szocialista tár­sadalom viszonyai között. Az egyedüli helyes út: a nők éppen úgy vállalhassanak munkát, mint a férfiak; módjuk legyen rá, hogy ezt a munkát akkor is folytat­hassák, ha már asszonyok, anyák lettek és így önálló keresettel rendelkezzenek. A társadalmi munkameg­osztásban való részvétel biz­tosítja legjobban a szemé­lyiség fejlődését. Az ottho­nában lekötött, csak a napi háztartási és gyermekellá­tási gondokkal elfoglalt asz- szonyt sokkal kevesebb ősz­„Felöltöztették” a parlamenti őriásfenyőt Változó társadalom — változó család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents