Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
1978. december 21., csütörtök NÉPÚJSÁG Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) dást találni a tevékenység gazdaságossá tételére, ott — a körülmények : főleg a műszaki-gazdasági kritériumok és a kereskedelmi összefüggések gondos mérlegelése után — az Is megtörténhet, hogy csökkentik vagy akár leállítják a termelést. Az ilyen helyeken azt kell majd megvizsgálni, hogy miképp hasznosíthatók ésszerű átcsoportosítással más célokra a termelőeszközök és a munkaerő, amelyek fogadására a gazdaságos vállalatoknál, vagy a szolgáltatásban bőven van mód. A törvényjavaslat részletes indokolásából kitűnik, hogy 1979-ben az állami költségvetésben összpontosított társadalmi tiszta jövedelemnek az aránya 2 százalékponttal nagyobb lesz, mint ebben az évben. Az előirányzatok szerint 1979-ben az állami költségvetés bevételei — az előző évihez képest 23,7 mil- liárddal növekedve — 407,2 milliárd forintot tesznek ki. A kiadások összege 410,8 milliárd forint. A 3,6 milliárd forint hiány az ez évivel csaknem azonos, és azt hitelforrásokból fedezzük. A költségvetés kiadásaiból felhalmozásra — majdnem teljes egészében beruházásra — 74 milliárd forintot fordítunk. A ráfordítások 3 milliárdos többletére a megkezdett fejlesztésék folytatásához és tervszerű befejezéséhez van szükség. Különösen számottevőek az energiaipari beruházások, s ezek között is kiemelkedően fontos a Paksi Atomerőmű. Ugyancsak jelentősek a kohászati és a vegyipari beruházások. Nagy öszegéket költünk a budapesti metróra. 1979-ben megkezdi a termelését — egyebek között — a Hajdúsági Cukorgyár, a Tiszai Kőolajfinomító, a Bélapátfalvái Cementgyár, megindul a földgázszállítás a szovjet—magyar földgázvezeték III. szakaszán. A jövő esztendőben 90 000 lakást kívánunk megépíteni állami és magánerőből. Ennek pénzügyi forrása 24 milliárd forintot meghaladóan az állami költségvetés, 14-15 milliárd építési hitelt adunk a lakossági betétekből, és 11-12 milliárdot az építő családok fedeznek. Az országgyűlési bizottság ajánlásával egybehangzóan az ez évinél 15 százalékkal nagyobb összeggel rendelkeznek a tanácsok arra a célra, hogy a lakásokat fenntartsák és felújítsák. A középtávú terv szerint folytatódik az iskolák építése és az egészségügyi intézmények elkerülhetetlen felújítása is. Bizonyos területeken azonban kénytelenek vagyunk az V. ötéves tervben az elképzeltnéi kevesebb beruházást előirányozni. A költségvetés kiadásaiból 40 százalékot, 164,5 milliárd forintot az úgynevezett társadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézmények fenntartására és bővítésére, s a társadalombiztosítás kiadásaira fordítunk. A társadalmi közkiadásokból a központi és a tanácsi költségvetési szervek kiadásaira 105 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra pedig 60 milliárd forintot fordítunk. Társadalmi intézményeink színvonalát és a költségve és kötelezettségeit mutatja, hogy 1979-ben egy lakosra számítva társadalombiztosi js címén 6000 forint, egészség- ügyi és szociális ellátásra 1700 forint, kulturális és oktatási kiadásként 2900 forint, kommunális célokra 1800 forint jut az állami költségvetésből. Az egészségügyi és szociális feladatokra 1.5 milliárd forinttal — közel 10%-kal — költünk többet 1979-ben, mint a megelőző évben. Ennek egyharmadára az orvosok és más egészségügyi dolgozók már végrehajtott bérrendezése miatt van szükség. A többletforrások kétharmadát a fekvő- és járóbeteg-intézményekben az ellátás javítására összpontosítjuk. A kulturális és oktatási feladatok ellátására 1,4 mil- liárddal fordíthatunk többet. Az általános iskolától az egyetemekig együttesen több mint másfél millió fiatal tanul. Bővülnek a diákoknak adott szociális juttatások. A napközis tanulók száma mintegy 23 000-rel növekedik. A szakmunkás- és középiskolai tanulók számára nő a diákotthoni helyek száma. A tanácsok 1979. évi ösz- szesített költségvetése kereken 52 milliárd forint, fejlesztési alapjaik előirányzata 33 milliárd forint. Ezek 6-6 százalékkal haladják meg az 1978. évit. A pénzforrások bővülésének üteme lassúbb, mint az előző években, s azzal is számot kell vetni, hogy a vállalatok és szövetkezetek az új ganiií- kodási feltételek között — legalábbis kezdetben — nem tudnak olyan mérvű anyagi segítséget nyújtani a tanácsoknak, mint korábban. Mindezért a tanácsi gazdálkodásban megnőhetnek a gondok, és nagyobb lesz a felelősség, hogy jól szervezett gazdálkodással, okos váTisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A naptár figyelmeztetése szerint az 1978-as évszám már csak néhány napig mutatja a jelent. Az embereik valami nagyon mélyen gyökerező ősi megszokásból legforróbb kívánságaikkal, legszebb vágyaikkal, legáhí- totta-bb reményeikkel ruházzák fel az új esztendőt. Nincs jogunk ennek ellentmondani. A megvalósult tervek általánosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasztos célokért folytatott mindennapi küzdelem nyomán szép sikereket érhetünk el. Okkal és joggal gondolunk erre 1979 küszöbén is, s indulunk harcba, munkába újabb célokért, sikerékért. Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és; őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltudatos. így szól és szólhat a jövőről is. Ilyen gondolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ország gazdasági helyzetét, tárgyal-' ta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait és hagyta jóvá az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. A feladatunk kettős. Az állam legfelsőbb fórumának törvénnyé kell ötvöznie az 1979-es év állami költségvetés-előirányzatait, s ezzel együtt az ország házából is új munkára kell szólítania a magyar társadalmat. Azt is mondhattam volna, hogy lelkes munkára. De hadd fogalmazzam meg ugyanezt hétköznapibb, szerényebb és talán illőbb szavakkal: szorgalmas, okos, egyakaratú munkára. Az V. ötéves terv harmadik esztendejének végén tartunk. A tervidőszak nagyobb felét már magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizotttságának december 6-i ülése megállapíthatta, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételék mellett is sikerült fenntartani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, valamint a nemzeti jövedelem. Emelkedett népünk élet- színvonal. a kommunális, a kulturális, az egészségügyi és a szociális ellátottság számos területén javultak az ros- és községpolitikával formálják közösségük életét. A tervet és a költségvetést előkészítő munkában mi arra törekedtünk, hogy a feladatok és a végrehajtást szolgáló eszközök között a korábbinál szorosabb összhangot teremtsünk, de ez önmagában nem elég. A kijelölt célok eléréséhez a feltételeket folyamatosan, a gyakorlati munka menetében kell megteremteni. A társadalmi környezet, a közvélemény aktívan támogassa az olyan értékrend kialakulását, megerősödését, amely a megnövekedett követelmények teljesítésére ösztönöz. A közgondolkodás és a cselekvés horizontját ki kell tágítani. Olyan társadalmi közegre van szükség, amelyben mindenki megismerheti és megértheti a változó viszonyokat, és azt becsülik meg, azt támogatják, aki gazdaságosan és tisztességesen dolgozik, s azt marasztalják el, akinek a munkája nem kielégítő, nem hasznos. Ezt az értékrendet kell érvényesíteni rangtól és beosztástól függetlenül mindenkire, termelésben, szolgáltatásban és igazgatásban dolgozókra, egyénekre, munkásközösségekre és alkotó- műhelyekre egyaránt. Tőlük, egész társadalmunktól függ, hogy céljaink elérésében életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan teljesítettük, kis 'mérteikben túl is teljesítettük. A Központi Bizottság értékelése, de a mostani ülésszak vitája alapján is mondhatjuk: a fejlődésnek most valóban olyan szakaszában vagyunk, amikor- a „rakás közben meg kell rázni a zsákot”. Jelenleg a legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozva a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A tapasztalatok alapján az 1978. évi népgazdasági terv a gazdasági munka fő feladatául a gazdasági hatékonyság további növelését, a gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ennek elősegítésére a kormány több intézkedést tett. Ezek az intézkedések helyesek voltak, de a célul kitűzött egyensúlyi javulás eléréséhez nem bizonyultak elég erőseknek, a kedvezőtlen folyamatokat nem változtatták meg. Milyen mozaikokból rakható össze végül is az eddigi adatok alapján 1978 összképe? A termelés a maga teljességében és a főbb ágazatokban a tervezett ütemben emelkedik. Ám az anyagi ráfordítások a termelésnél gyorsabban nőnek, így a nemzeti jövedelem az úgynevezett bruttó termelésnél és ugyanígy a tervezettnél kisebb mértékben, 4—4,5 százalékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem növekedése végeredményben három év átlagában kisebb lesz, mint amilyet az ötéves terv előirányzott. A beruházások minden normalizáló igyekezet mellett ebben az évben is jelentősen felülmúlják a tervezettet és sajnálatosan gyors ütemben nőnek a készletek. Így — bár a lakosság fogyasztása a tervezett keretek között marad — a belföldi felhasználás mintegy 6-7 százalékos növekedése nemcsak a tervezettnél nagyobb, hanem jelentősen meddig jutunk előre a jövő esztendőben. Kérem az országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot — e biztosítékokat tekintetbe véve, vállalva és megerősítve — fogadja el. Az 1979. évi tervben és az állami költségvetésben megfogalmazott követelményeknek eleget tenni annyit jelent, hogy megőrizzük eddig elért — mindnyájunk által nagyra becsült, őrzött — eredményeinket, s megalapozzuk a jövőt. Ez nem kevés a haladásnak azon a mezsgyéjén, amely egy új fejlődési szakasszal köti ösz- sze szocialista társadalmunkat. * * * Ezután Bognár József, a törvényjavaslat bizottsági előadója javasolta az országgyűlés bizottságai nevében az 1979-re szóló költségvetés elfogadását és a felhatalmazás megadását. Ezután megkezdődött a vita, amelyben felszólalt: sir. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m. 13. vk), Bognár Rezső (Hajdú-Bihar m. 3. vk.), Kasó József (Baranya m. 12: vk.), Ezt követően Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. meghaladja a nemzeti jövedelemnek az emelkedését is. Teljesen indokolt, hogy az irányításban, a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdéseinek, vagyis a minőségi és hatékony- sági tényezők fokozott előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben és általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. Erre hívta fel a figyelmet a Központi Bizottság pártunk hatvanadik születésnapján is. Központi Bizottságunk, a kormány meghatározta az 1979. évi népgazdasági terv fő előirányzatait: a nemzeti jövedelem és a termelés 3-4 százalékos növekedését irányozunk elő olyan szerkezetben, ami az export növekedését szolgálja; a külkereskedelemben javítanunk kell a kivitel összetételét, jövedelmezőségét, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk a piaci feltételekhez. 1979-ben a termelés olyan bővítésére, sőt ezen keresztül a már megszokott termelési folyamatok olyan részbeni megváltoztatására, átrendezésére van szükség, amely egyensúlyi helyzetünk javítását, a gazdaságos, a terveinknek megfelelő kivitel fokozását, az importtal való ésszerű takarékosságot szolgálja. Mindez természetesen azt is biztosítja, hogy termelésünk a belföldi keresletet is kellő színvonalon elégítse ki. Az állami irányításnál és a vállalatoknál lépéseket teszünk annak érdekében, hogy csökkenjen a gazdaságtalan termelés, a szükségtelen vagy igen kis devizahozamú kivitel csökkenjen. A termelés hatékonyságának növelése a népgazdaság minden ágazatában alapvető követelmény. Egyik legfontosabb módja a termelés szerkezetének átalakítása. Nem lehet elhanyagolni a hatékonyság javításának egyéb lehetőségeit sem, az anyagi eszközökkel és a munkaerővel való takarékosságot. A beruházások korlátozása, a más építési feladatok mérsékelt növekedése általában csökkenti az építőipari szervezetekre gyakorolt külső nyomást. Idő és mód nyílik tehát itt is a munka szervezettebbé tételére, a gazdálkodás hiányosságainak felszámolására, a minőség javítására, a munkafegyelem erősítésére. A mezőgazdaságban szintén elsőrendű feladat, hogy az anyagi eszközökkel eredményesebben gazdálkodjanak. Különösen a műtrágyák, növényvédő szerek, gépek, fehérjetakarmányok és általában a takarmányok fel- használását kell javítani. El kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás ugyanúgy növekedjék a mezőgazdaságban is, mint ahogy a termelés emelkedik. Emellett a mezőgazdaságban is határozottabban kell változtatni a termelés szerkezetét, tekintettel az értékesítés feltételeire, ezen belül a külföldi eladási árak várható alakulására. Az 1979-es terv a lakosság fogyasztásának az 1977—78. évekénél némileg lassúbb, 2,5-3 százalékos, ehhez az egy főre jutó reáljövedelem 2 százalékos növekedését irányozza elő. Elsősorban a nomináljövedelmek növekedési üteme mérséklődik, az árak emelkedése alig lesz magasabb az ideinél. 1979. január 1-től korábbi ígéretünknek megfelelően, a régen megállapított és általában alacsony nyugdíjak emelésére kerül sor. Folytatjuk az életkörülmények javulását jelentősen befolyásoló infrastrukturális fejlesztéseket. 1979-ben az ötéves terv számításaiban szereplőnél valamivel több, mintegy 90 ezer lakás épül fel. Az óvodás korúak számának 5 százalékos növekedésével arányos fejlesztéseket valósítunk meg, így a jelenlegi ellátási szint nem romlik. Fontos feladat a lakossági áruellátás színvonalának fenntartása. Ami a beruházásokat illeti: ezek nagysága alig lesz nagyobb az 1978-asnál, a készletállomány sem növekedhet olyan mértékben, mint a nemzeti jövedelem. A túlzott készletezés felszámolását gazdaságirányításunknak határozott intézkedésekkel kell elősegítenie. Ez megtörténik. A beruházásokkal kapcsolatban újra rá kell mutatnom, mint tavaly is tettem, hogy természetesen nem vagyunk elvi ellenzői a fejlesztés bővülésének. De mindenkor számolni kell a népgazdaság teherbíró képességével, nem lehet mértéktelenül költekezni, mert ame iy- nyivel túlköltünk a beruházásra, annyival kevesebb jut az életszínvonal emelésére. 1979 a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagy jelentőségű, érzékeny év. 1979-ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabályozó rendszerben szükséges változtatásokat. A tervezhető elgondolások kialakítása már ebben az évben elkezdődött. Hozzáláttunk a különböző műszaki-gazdasági és gazdaságpolitikai részletek kidolgozásához. Az eddigi mérlegelések egyértelműen mutatják, hogy az 1979-es fejlődést; valamint a VI. ötéves tervidőszak tervezhető fejlődését gazdaságpolitikailag azonosnak kell tekinteni. Az egyensúlyi helyzetért még sokáig kell dolgoznunk és addig csak mérsékeltebb lehet a gazdasági növekedés, a termelésfejlesztés, az életszínvonal-emelkedés.' Előrehaladásunk lehetőségei attól függnek, hogy gazdálkodásunk milyen gyorsan tud hatékonysággal bizonyítani a világgazdaság mai körülményei között is, milyen gyorsan korszerűsítjük a termelési szerkezetet, hogyan hasznosítjuk a KGST által nyújtott integrációs lehetőségeket. A minimum az, hogy 1979-es népgazdasági tervünket maradéktalanul megvalósítsuk. Ez a terv reális és teljesíthető. Az országgyűlésnek most az a feladata, hogy tiszta beszédű, jó törvényt hozzon annak érdekében, hogy 1979 újabb megfelelő állomás legyen céljainkhoz vezető úton. Akkor, amikor a Magyar Népköztársaság legfőbb államhatalmi fórumán ezen szorgoskodunk, emlékeztetnünk kell önmagunkat, egész népünket arra a régi igazságra: a sokan és következetesen akarunk valamit, azt elérhetjük. A hosszú utat, amely előttünk áll, vagyis a jövőnket magunknak kell biztosabbá és járhatóbbá építeni. Ma sem tudunk és nem is akarunk többet mondani népünknek, önmagunknak: életünk értelme a szocialista építés szolgálata, együtt, egy érzéssel, egy célért küzdve a testvéri szocialista országok közösségében, magunk mellett érezve legjobb barátunkat, a Szovjetuniót. Ennél értelmesebb életet, lelkesí- tőbb, emberibb célt nem lehet korunkban elképzelni. Az út tehát világos " és nagyszerű jövő felé vezet. Soha nem ígértünk senkinek, sem embernek, sem országnak küzdelem, gond nélküli előrejutást. Emberre, országra, népre érvényes igazság: nem lehetsz boldogabb, mint a kor, amelyben élsz és akkor lesz teljesebb, szebb a magunk élete, ha (Folytatás a 3. oldalon) lanácskozik az országgyűlés Huszár István beszéde
