Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
1978. december 19., kedd o IZimUKTilt* Újdonságok a mezöberényi ÚFÉSZ-nél Egy nagy múltú gyárban Amikor a kevesebb a több Gomba : A községben több kihasználatlan pince van, amelynek az alapterülete együttesen mintegy 700—800 négyzetméterre tehető. Az ÁFÉSZ elhatározta, hogy a jövő év elejétől — kísérletképpen — néhány pincében sampinyongomba-termesz- tést kezd el. Ehhez az alapanyagot a budapesti Duna Tsz biztosítja, amely egykét szakembert is felkészít a munkára. Az ÁFÉSZ célja egyelőre, hogy a mezöberényi boltokat ellássa gombával. Később — ha beválik — fejleszti a termesztést, hogy a megye más boltjaiba is juttasson belőle. Nyúl: Mezőberényben régi hagyomány a nyúltenyésztés. A Dél-körösi Vízgazdálkodási Társulatot 1958-ban hozták létre a mezőgazdasági üzemek. A társulat megalakulása óta a vízgazdálkodási szakfeladatok megoldásához nyújt segítséget. Ma a vízgazdálkodási társulathoz 22 üzem, és 82 ezer hektár földterület tartozik, amelynek jelentős részét évről évre belvíz borítja. Közismert, hogy az elmúlt két év szokatlanul csapadékos időjárása következtében a Körösök mentén nagy területeket öntött el a belvíz. Ez a jelenség a vizekkel való körültekintőbb gazdálkodást tette szükségessé. Kiderült azonban, hogy a csatornák csak egy része alkalmas a belvíz elvezetésére. Karbantartásukhoz, felújításukhoz, újabbak építéséhez a jelenleginél is több pénzre lenne szükség. Milyen pénz felett rendelkezik a Dél-körösi Vízgazdálkodási Társulat — kérdeztük Szálai Dániel igazgatót. — Először is tisztázzunk néhány fogalmat. Különbséget kell tennünk a vízdíj, az érdekeltségi hozzájárulás és a megrendelések ellenében befizetett pénz között. A vízdíj két részből áll, alap- és változó vízdíjból. Alapvízdíjat az üzemek a hatóságilag engedélyezett öntözhető terület után, változó vízdíjat pedig az öntözésre felhasznált víz mennyiségétől függően fizetnek. A vízdíjat társulatunk az államnak utalja át. Érdekeltségi hozzájárulást minden földterülettel rendelkező taggazdaság fizA. Ez évente mintegy 1,6 millió forintot jelent, s ebből fedezi a társulat a közhasznú levezető csatornák építését, karbantartását, célgépek, kotrók vásárlását. — Mondana az előbbiekre példát? — Az endrődi Béke Termelőszövetkezet, amely 1975 óta tagja a társulatnak, az elmúlt három évben 250 ezer forint vízdíjat fizetett. Az érdekeltségi hozzájárulás ugyancsak az utóbbi három évben mintegy 140 ezer forint volt. Ebből a pénzből a társulat 96 ezer forintot költött a szövetkezet területén levő, közhasznú csatornák fenntartására. Ezenkívül a közös gazdaság évente százezer forint értékű munkát rendelt meg, amelyet követően csatornáik egy részét felújítottuk, gaztalanítottuk. — Visszatérve a vízdíjra, a termelőszövetkezetek akkor is fizetnek alapvízdíjat, ha nem öntöznek. Miért? — Korábban csak változó vízdíjat fizettek az üzemek. Ezt a rendelkezést azonban Az ÁFÉSZ keretében működő szakcsoport évente 3—4 vagon nyulat ad át a Mezőkovácsházi ÁFÉSZ feldolgozó üzemének. Ez év októberében az an- góranyúl-tenyésztés is elkezdődött. A törzsállomány egyelőre 80 kinemesített állat. Ez a szám másfél év alatt várhatóan 600—800-ra növekszik és a tenyésztőket jobban el lehet majd látni. Az angóranyulat elsősorban a gyapjújáért tenyésztik. Egy nyúlról évente átlag egy kiló gyapjú nyírható le, amelynek a felvásárlási ára jelenleg csaknem ezer forint. Az ÁFÉSZ a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalattal 5 évre szerződést kötött, melynek alapján minden mennyiségben átveszi a gyapjút. módosították. Nem egy gazdaságban ugyanis 6—7 millió forintot fordítottak öntözőművek építésére, berendezések vásárlására. Ezeket azonban a lehetőségekhez képest nem használták ki. Az alapvízdíj bevezetésével ezek használatára akarják ösztönözni a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat. — Milyen egyéb rendeltetésük van a társulatoknak? — Megalakításukra lényegében azért volt szükség, hogy a működési területen ésszerűbben használják fel a belvízlevezető- és öntözőcsatornák építésére, karbantartására szánt pénzt. Ezzel a gazdaságok jelentős költséget takaríthatnak meg, hiszen a munkálatok elvégzéséhez szükséges géppark sokba k,erül. Egy kotrógép ára 1,5 millió forint. — Az érdekeltségi hozzájárulás összege lehetővé teszi-e valamennyi közhasznú csatorna karbantartását, esetleg újak építését? — A társulat kezelésében levő közhasznú csatornaA háromnegyed évszázados jubileumát ünneplő Építők Szakszervezetének Békés megyei bizottsága — a nyár óta folyó megemlékezések részeként — az elmúlt napokban találkozót rendezett felszabadulás előtti tagjai számára Békéscsabán, az SZMT székházában. Az ünnepségen huszonnyolc régi szakszervezeti tag vett részt, közülük hatan több mint ötven éve szervezett munkások. Ott volt Slimbarszki János is, aki az iparág területén a legrégebbi tag, ugyanis hetven évvel ezelőtt, 1908- ban lépett be az Építők és Famunkások Szövetségébe. Bargel Tibomé központi vezetőségi tag beszédében Cirok : A ciroktermesztés ezelőtt ismeretlen volt Mezőberényben. Az ÁFÉSZ — együttműködve a mezőkovácsházi ÁFÉSZ-szel — tavaly kísérletképpen néhány hektár cirkot termeltetett, ami jól bevált. Jövőre 50 hektáron szervezi meg a termeltetést, elsősorban háztáji, valamint nagyüzemi művelésre nem alkalmas, bérelt földeken. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ vetőmagot ad, szaktanáccsal segíti elő a munkát és maglehúzó gépet biztosít, a termést pedig felvásárolja. Eddig mintegy hatvanan jelentkeztek ciroktermesztésre, ami lényegesen jövedelmezőbb a kukoricatermeszt ésnéi. hálózat hossza csaknem 250 kilométer. Egy év alatt ennek csak a felét tudjuk gaztalanítani, iszaptalaníta- ni, pedig e műveletekre minden esztendőben szükség lenne. Még rosszabb a helyzet a 800 kilométer hosszúságú üzemi csatornák esetében, hiszen van ahol ezek karbantartása csak ötévente történik meg. Ellentmondást szül, hogy az érdekeltségi hozzájárulás fejében egy-egy üzem területén nem minden évben végzünk munkálatokat. Vannak ugyanis olyan súlyponti feladatok, amelyek megoldására nagyobb gondot kell fordítani. — Melyek ezek? — Korábban Kondoros körzetében építettünk csatornát, 1,5 millió forint értékben. Most a legnagyobb feladatunk az Endrőd—Gyo- ma—Hunya vízmentesítését szolgáló Szent László csatorna építése, amelynek költsége 5 millió forint. A munkálatokat 1977-ben kezdtük el és várhatóan 1979-ben fejeződnek be. — nyes — megemlékezett a 75 éves szakszervezet mozgalmi munkájának főbb állomásairól; a megye építőmunkásainak felszabadulás előtti tevékenységéről, a bérharcokról, sztrájkokról és a különböző politikai megmozdulásokról. Továbbá a politikai, szociális és kulturális fejlődésért végzett munkákról és az elért eredményekről. Az ünnepség után a veteránok személyes emlékeiket elevenítették föl; régi barátok és szaktársak beszélgettek el hosszasan az elmúlt időkről, majd részt vettek a megyei bizottság által a tiszteletükre rendezett fogadáson. — A gépparkunk elavult, a fejlesztések elhúzódták, az utóbbi években pedig krónikus munkaerőgondokkal küszködünk — magyarázza Hricsovinyi Pál megbízott gyárigazgató. — Munkaerőgondunk megoldásán, a szakmunkásképzésen magunk is kívánunk segíteni. Erre az évre is gazdag programot készítettünk. A létszámhiány viszont majdnem keresztülhúzta számításainkat. ♦ A Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárának termelését két üzemrész adja: a cémázó és a szövődé a hozzá tartozó előkészítővel. Az előbbi üzemrész idei tervében 1628 tonna fonal feldolgozása szerepelt, a Dél-Alföld egyetlen cémázója látja el alapanyaggal a Szegedi Textilműveket és ezenkívül még jó néhány kisebb társgyárat. A szövődé 3,34 millió négyzetméter különféle anyag előállítását tűzte cél- lul. — Ez utóbbival kezdeném — szólal meg az igazgató. — Szövödénk többféle terméket gyárt a hagyományos és a kínai félautomata gépeken. A 155 szövőgépünkből 20 gép munkaerőhiány miatt áll. Ezen álló gépek termelésére is számítottunk, bízva abban, hogy megoldódnak munkaerőgondjaink. Sajnos, most év végén is minden maradit a régiben. Dolgozóinknak egy részét, vagyis 150 munkást Békésről, Kondorosról, Csa- nádapácáról és Kaszaperről szállítjuk műszakba. A szövődé idei tervét várhatóan 95—96 százalékosra teljesíti, s ha figyelembe vesszük a létszámhiányt, akkor viszont ez szép teljesítménynek számít. A cémázó szép munkasikerekkel dicsekedhet: december 4-re teljesítette éves tervét. Az itt dolgozó lányok, asszonyok tréfásan mondogatták is: „Ez a Télapó-napi ajándék.” Amint megtudtam, ez a tervteljesítés nem volt éppen , sétagalopp. ' ♦ A cémázó vezetőjével, vagyis Hanczár Jenővel az ódon épületek között igyekszünk az üzembe. A szakma megszállottjaként ismerik a fiatalembert. — Az év elején az üzemrésznek 136 dolgozója volt. A létszám megcsappant, s az év legnagyobb részében alig százan dolgoztak a gépeken — magyarázza. — Kevesebb a létszám, s a tervet már december elején teljesítették? Talán rossz volt a tervezés... — jegyzem meg. — Ezt az eredményt üzemszervezéssel és az újítással értük el — válaszol a cémázó vezetője, majd szép sorjában mindent elmagyaráz. Arról van szó ugyanis, hogy a korábbi önálló gépkiszolgáló rendszer helyett a „nagycsaládos” rendszerre tértek át, s bevezették a csoportos bérezést. Ami az újítást illeti: a cémázóban új technológiát vezettek be, több technológiai folyamatot összevontak, a cémázás egyes előkészületi műveletei ehna-, radtak, míg a felszabaduló munkaerőt más gépeken foglalkoztatták. Ezzel egy időben a hulladék az üzemrészben csaknem megszűnt. — Kezdetben nem tapsoltak az átszervezésnek és az újításnak — jegyzi meg Hanczár Jenő, aki két munkatársával dolgozta ki a már bevezetett újítást. — Az itt dolgozóknak más munkafogásokat kellett megtanulni, egyszóval univerzális emberré kellett válniuk. ♦ A cémázó padozata két lépcsőfokkal alacsonyabban fekszik a terepszintnél. A hatalmas üzemrészben a eémázógépek tompa moraja fogadja az idegent. A le-i vegő porral telített, s bizony, aki nem szokott hozzá az itteni levegőhöz, annak a finom porszemek ugyancsak csiklandozzák az orrát, és nagyokat prüszköl. A cémázógépeken fürgén pörögnek a csévék, fokozatosan híznak. Az egyik csoport, vagy ahogyan itt mondják „nagy család” vezetőjével, Füri Mihályné- val beszélgetek, miközben; boszorkányos kézügyességgel köti össze és fűzi az elszakadt szálakat. — Kilenc éve betanított munkásként kerültem a cér- názóba. Akkor is teljesítményben dolgoztunk, most is. Mégis van különbség az évekkel ezelőtti és a mostani munkaszervezés között. Az elmúlt év végéig mindenki egymaga dolgozott, nem érdekelte a másik munkája. Most viszont nyolcán alkotjuk a családot, s bevezették a csoportos bérezést — sorolja, miközben elkészül a befűzéssel, s máris indítja a cémázógépet. — Napjainkban, ha úgy tetszik együtt sírunk, együtt nevetünk. Na, persze eddig csak az utóbbi volt, a keresetünk 8-900 forinttal növekedett. Az újításnak és a jó munka- szervezésnek is köszönhetjük, hogy kevesebb létszámmal már december 4-re teljesítettük idei tervünket. ♦ A bejárattal szembeni gépen szemüveges fiatalasz- szony dolgozik, Szilágyi Ti- boménak hívják. A fehér por csillámként fénylik fekete haján. Jól ismeri a cér- názó életét, több mint tíz esztendőt dolgozott már itt. — Az igazsághoz tartozik, hogy 9 évi folyamatos munkaviszony után felmondtam, s egy évet vándoroltam: ez idő alatt három munkahelyem volt. Reméltem, hogy másutt többet keresek majd — meséli, miközben int, hogy álljak félre, mert locsolják a padozatot, ugyanis így kötik le a port, a pely- heket. — Szóval visszajöttem, pontosan akkor, amikor bevezették a mostani szervezést és az újítást. Kicsit idegenkedtünk tőle, mint ahogy az lenni szokott: tartottunk az újtól. A két- három hónap azután megnyugtatott, mert fizetésünk nem csökkent, sőt növekedett. Amikor elmentem a gyárból máshová dolgozni, akikor itt 1700 forintot kerestem, most viszont, igaz három műszakban, összejön havonta a 3000 forint. — Mindenkinek? — Na éppen nem! Vannak kiugróan magas és vannak bizony alacsonyabb keresetek is. Az utóbbihoz hozzátartozik: akadnak olyanok, akik munkaidejük jelentős részét elfüstölik, elbeszélgetik. Ilyenkor szólunk : .kedveském, igyekezz...” ♦ Ismét Hanczár Jenő mondja: — A keresetek 20 százalékát a csoporton belül mozgóbérként osztják szét, mindenki munkája szerint részesül belőle. Ha a csoport tagjai úgy ítélik meg, hogy X. vagy Y. lazított, akkor az fizetésnapon „könnyített” borítékot kap. Na persze, egy éves tervet nem lehet csak szervezéssel, újítással teljesíteni, túlteljesíteni. Való igaz, hogy tavaly a cémázóban a 136 dolgozó naponként 4,2 tonna árut adott az előkészítőnek. A jelenlegi szervezéssel és a bevezetett újítással az alig száz lány és asszony ennek a kétszeresét képesi feldolgozni. Egy-egy gazdasági egység termelését az üzemrészek adják. A Pamuttextilmüvek Békéscsabai Gyárának a cémázó éppen olyan fontos része, mint a szövődé, az előkészítő vagy a javítóm hely. Ezek együttes munkái, révén valósulnak meg a ko lektív célkitűzések. Szekeres András A közhasznú csatornahúlúzat karbantartásának csak felére jut pénz Veterántalálkozó az Építőknél A cérnázóból az elmúlt évhez képest napjainkban kevesebb létszámmal több anyagot adnak az előkészítőbe Fotó: Veress Erzsi
