Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

1978. december 19., kedd lavul az áruellátás Dévavánván Ez év májusában nyílt meg Dévaványán az új ABC-áruház, mely a nagy­község lakóinak megnöveke­dett vásárlási igényeit hi­vatott kielégíteni. Az eltelt néhány hónap tapasztalatai bizonyítják, hogy eltekintve kisebb hiányosságoktól, az áruház beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A de­cember 31-ig tervezett 18 és fél millió forintos for­galmat időközben 20 millió­ra módosították. Ezt a ter­vet még az év vége előtt sikerült teljesíteni. A meg­nyitáskor mintegy másfél millió forint értékű áru­készlettel rendelkeztek, mely főként élelmiszerekből állt. Kisebb hiányosságok elsősorban a húskészítmé­nyek beszerzése és szállítása körül adódtak. Ezen az ÁFÉSZ igyekezett helyi be­szerzésekkel segíteni. Ta­vasszal a zöldség-, gyü­mölcsellátás sem volt za­vartalan. Az utóbbi két hó­napban azonban már sokat igazodott a kínálat a keres­lethez. Jelentős segítséget nyújtottak a kistermelők, akiktől mintegy 150 ezer forint értékű árut, jórészt zöldségféléket vásárolt fel a szövetkezet. Növekedett a tejtermékek fogyasztása. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az új ABC-áruház nagyobb választékot tud biztosítani. A közeljövőben árubemu­tatót terveznek, ahol az egészséges, korszerű táp­lálkozást segítő élelmisze­rekkel ismerkedhet majd meg a vásárlóközönség. Uj dobozüzemet létesítenek Új dobozüzemet létesíte­nek a leninvárosi Tiszai Ve­gyikombinát festékgyárá­ban. Az új üzemben évente mintegy harmincmillió egy­negyed és öt liter közötti űrtartalmú dobozt gyárta­nak majd az egyéni felhasz­nálók által vásárolt kisebb tételek csomagolására. A dobozüzem a tervek szerint a jövő év végén kezdi meg a termelést és megoldja a gyár jelenlegi csomagolási gondjait. Felújították nemrég a gyulai Várpresszót, és alkalmassá tet­ték arra, hogy télen is fogadhasson vendégeket. A hangula­tos presszó hamar közkedveltté vált, különösen a városban megforduló idegenek körében. Ezt az is bizonyítja, hogy havi forgalma megközelíti a 200 ezer forintot Fotó: Béla Ottó Leleplezzük a Luca-legendái! Aranyvasárnap Egyszer van egy évben karácsony! — szoktuk mon­dani. Ilyenkor kiteszünk magunkért. A családi ösz- szejövetel lakomákkal éke­sített évszázados szoká­sát tetézi az ajándékvá- rás, ajándékadás öröme. Az ünnepre már hetekkel előt­te készülni kezdünk. Óvato­san nézegetjük a kirakato­kat, később beljebb me­részkedünk. Dönteni nem könnyű! Ha sikerült is ki­puhatolni családtagjaink kívánságát, nem biztos, hogy megtaláljuk azt az üzletek választékában. Voltak elő­relátók, akik már hetekkel ezelőtt beszerezték ajándé­kaikat. A döntő szó azonban az aranyvasárnapé. Ezt bi­zonyítja Békéscsaba három áruházának vasárnapi for­galma. Az Univerzál Áru­ház bevétele ezen a napon egymillió 700 ezer forint volt. Legkelendőbbnek a méteráru bizonyult, de — meglepetésre — kapósak voltak a szőnyegek és a füg­gönyök is. Szép számmal vásároltak női és férfi kész­árukat, kiegészítőket. Az illatszer osztályon sok már­kás rúzs, parfüm talált gaz­dára. — Cipőből, csizmá­ból sohasem elég — mond­ják a cipőosztályon. Na­gyobb volt a vásárlási kedv, mint a tavalyi aranyvasár­napon. Ezt bizonyítja a húsz százalékkal nagyobb forga­lom. A Centrum Áruházban sem panaszkodhatnak. Egy A nagyfiúk már nem játék­ról, hanem hangszerekről álmodnak Vajon milyen lesz az otthoni fenyő? — találgatják a gye­rekek Melyik tetszene az unokámnak? Nemrég múlt Luca napja, melynek „legendájáról” a nép körében évszázadok óta sok tévhit terjeng. A lapunk munkatársának jutott az az egyedülálló szerencse, hogy véletlenül találkozhatott özv. Csimbumtai Alfonzzal, aki évtizedek óta kutatja e le­genda igazi hátterét és most a leleplezés óriási szenzáció­jával tárhatjuk olvasóink elé a hamisítatlan valóságot. — Hát kérem — kezdte tájékoztatását a neves tévhit­kutató — először is Lucának nem volt széke! Tehát nem is dolgozhatott rajta, mint egyes előttem élő kutatók mutatták ki, 13 napig a sze­gény nő, amiről aztán kita­lálták, hogy minden lassú munka a Luca széke módjá­ra készül. Sőt — emelte fel hangját özv. Csimbumtai — éppen az volt a baja, hogy nem volt széke! Ettől a közléstől úgy meg­hökkentem, hogy kiújult akut légcsőhurutom, s csak halkan tudtam rákérdezni: —- Biztos, hogy Luca né- némről van szó? — Ehhez nem férhet két­ség! — hangolt le tovább a tévhitkutató. Aztán tudo­mányos magyarázatából elém tűnt a sztori: — Éppen kutatómunkát végeztem a dobozi erdő, s a Körös holtága ősi avarán. Gombát kerestem, mert ka­rácsony jön és jó otthon egy kis csemege, amikor bele­botlott a jobb. ■. nem a bal lábam, hogy pontos legyek, valami őskagylókból készült vaskazettába. Rögtön tud­tam, ez valami középkori ta­núságokat rejtő tulipános lá­da lehet,- erősen álcázva. Feltörtem, és mit tesz isten! Elsárgult papirusztekercsek­re bukkantam, sajnos, gomba helyett... Bár az igazat meg­vallva, volt a ládában egy­két penészgomba is, de hát azokat félretoltam és el­kezdtem olvasni az írást. Nem ment. Először azt hit­tem, a régiek lóvá akarnak tenni, merthogy sehogyse tudtam kisilabizálni a betű­ket. Aztán tudományosan kezdtem figyelni, és rájöt­tem, e: azért nem sikerül, mert igen apróak a betűk. Nosza, aztán fáradságot nem kímélve elsiettem a bizomá­nyiba, hogy pénzzé tegyem a kazettát. Ám a becsüs annyira leértékelt, hogy majdnem kialudt belőlem a tudományos kíváncsiság tü­ze. De már ezzel sem tö­rődtem. Vettem egy második világháborúból itt maradt kukkert, és azzal kezdtem olvasni a papiruszt... Fo­gódzzon meg! A Luca-legen- da hiteles története tárult elém. Ha megveszi az újság­nak, eladom... Megegyeztünk, hogy annak a felét kapja tőlem, ameny- nyit én adnék érte. Félreér­tett és belement a cserébe. — Nahát, kapaszkodjon a farába! Ez a szegény Luca már csikarást kapott attól, hogy nem volt széke. De­cember 13-án jött rája a baj, ahogy ezt rögzítik a teker­csek. Ment fűhöz-fához, hogy valami gyógyírt kapjon a bajára. De mintha csak ma élne, ide-oda küldözgették, újabb és újabb papiruszok­kal. Mintha csak szemüve­gért járna manapság, úgy rohant egyik körzeti javas- asszonytól a másikig, míg végül az egyik körzetben megszánták: — Ihol néném, fogja ezt a kiutalást, azt szerezze be a hashajtót. Ne érje szó a kö­zépkort, hogy még ilyen fü­vekben is szegények vol­tunk. Szégyenkezzen majd a XX. század a kamillatea­hiányért! Ez éppen karácsony táján történt abban az időben. Luca fogta az újabb papi­ruszt és elindult egyenesen bele az illetékesekbe. Ám a halász céhnél aznap nem volt kapás, nem tudtak neki adni csukamájolajat. Futott a gyógyfűcéhhez, de az anyagkiutaló éppen szabad szombatos volt, a portás meg nem merte őt kisegíteni ön­kényesen. Futott a pusztai alkimistákhoz, akikről az a hír járta, hogy arany helyett véletlenül Darmolt állítottak elő. Ám azok is mély letar­giában voltak, mert mind­egyikük megkóstolta az új készítményt és nagyüzemben termelték annak eredményét arany helyett. Szóba se áll­tak szegény Lucával, aki azonban... talán a sok fu­tástól, talán az asszociáció miatt egyszerre csak régen észlelt nyomást érzett a ha­sában! Most fogódzzon meg! Odakapott, aztán... aztán két hét óta először felszaba­dult vigyorral újra futni kez­dett. Egyenesen a középkori fák közé. A papiruszok iga­zolják, hogy ez két hétre az első görcsei után történt. Futott, futott, mint aki fel­találta az aranyat. Pedig csak a széke lett meg. — Még szerencséje — mondom együttérzőn —, hogy kezében volt a kiutalás. Igaz, hogy pergamentből... de hát, papír az is. — No, akkor eladja ezt a Luca-legendát? — kérdezte mohón a neves gombakuta­tó. — Megpróbálom, de őszin­tén megvallva, én semmit sem adnék érte. Persze an­nak a fele a magáé lesz... özv. Csimbumtai megnyu­godva távozott, homlokán a kutatók nyűhetetlen redői- vel. Varga Dezső Milyen szépen csillog! Es még magamat is látom benne nap alatt 550 ezer forint ér­tékű ajándékot vittek haza a vásárlók, értékben 25 szá­zalékkal többet, mint az elő­ző évben. Itt ugyancsak slá­ger volt a szőnyeg, de igen sok bundát is eladtak. So­kan vásároltak táskát, bőr­övet, kesztyűt. Nagy «ikere volt a nemrég érkezett im­port dísztárgyaknak. Az If­júsági Áruházban legkelen­dőbbek a pulóverek, sapkák, sálak voltak. Itt is népsze­rűek a bőráruk. Az arany­vasárnapon 150 ezer forin­tot forgalmaztak. Volt, aki csomagokkal megrakottan távozott, má­sok üres kézzel. Sokan csak nézelődni jöttek. A gyerekek megcsodálták a játékokat, a feldíszített fát. A felnőttek örültek a kicsik örömének, s végül mindnyájan fárad­tan, de a közelgő ünnep hangulatával tértek haza. —gubucz— Lassan kiürül az áruház, csak a meleg, karácsonyi fények vonzzák az esti járókelőket Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents