Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978. december 17., vasárnap Tegnap, december 16-án, délelőtt 11 órai kezdettel Bereczky Lóránt művészettörténész nyitotta meg Ezüst György festőművész kiállítását Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállítást január 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők Fotó: Veress Erzsi Textilgépészek tapasztalatcseréié A napokban a PATEX békéscsabai gyárában Csongrád, Szolnok és Békés megye szakmunkásképző intézeteinek vasipari és textigépész szakoktatói részére szervezett tapasztalatcsere-látogatást a 611-es számú szakmunkásképző intézet. Délelőtt a mintegy 25 szakember előadást hallgatott meg a gyakorlati oktatás időszerű kérdéseiről, majd megismerkedtek a gyárban a textilgépészkép- zés módszereivel. A tanácskozást követően üzemlátogatásra indultak a szakoktatók, s a gyár műszaki szakembereivel konzultáltak. A program keretében a textilgépészoktatók képet kaptak az iparágra jellemző heterogén gépparkról, majd megnézték a Dél-Alföld egyetlen cérnázó üzemét. lanuár 1-tttl Kedvezőbb biztosítási lehetőség egyéni sertéstartóknak Hazánk egymillió háztáji, illetve kisegítő gazdaságában tartanak sertést. Egy-egy portán átlagosan 5 sertést nevelnek, hizlalnak, s ez a szám egyre növekszik. Az egyéni állattartók közül mind többen kötnek hosszú lejáratú hizlalási szerződést. ügyfelet akkor is, ha kényszervágás kapcsán vágóhídi kobzást rendelnek el, illetve az anyaállat vetélés vagy el- lés miatt pusztul el, kerül kényszervágásra. 1 Aradon szerepel ! a Békés megyei Jókai Színház Az Arad és Békés megye ■ közötti hosszú évek óta tar■ tó testvérmegyei kapcsolat i egyik jelentős eseménye • színházunk vendégszereplé• se Aradon. Szombaton, de- : cember 16-án reggel indult ; a társulat a román határ• hoz, ahol a vendéglátó szín- j ház és az Arad megyei ve■ zetők képviselői várták a ■ vendégeket. Este az aradi színházban ; lépett fel a Jókai Színház ■ társulata. Bemutatták Hu- bay—Vas—Ránki: Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédiáját, Sik Ferenc érdemes művész rendezésében. December 17- én, vasárnap este a vendég- szereplés színhelye Üjfalu (Satou Nou) művelődési háza lesz. Hétfőn, 18-án temesvári kirándulásra indul a társulat, majd az esti órákban érkeznek haza Békéscsabára. Az „Üvegipar” írja Az Üvegipari Művek ha- ; vonta megjelenő lapja, az • „Üvegipar” decemberi szá■ mában részletesen szól a ve- ; zérigazgatósághoz tartozó ; gyárak — köztük az Oroshá• zi Üveggyár — ez évi ered- í ményeiről. A lap cikkírójá- ; nak az Orosházi Üveggyár ! igazgatója, Czina Sándor a ; következőket mondta a terv- ; teljesítésről: ■ — Öblöshutáink, bár a II- ■ es hutát az idén újítottuk föl és most decemberben fejezzük be az I-es huta felújítását is, jól teljesítik a tervet. Húzott síküveget gyártó egységünk, ,amely a beruházási program szerint 9,6 millió négyzetméter táblaüveg készítésére képes, hivatalosan, most várhatóan több mint 10 millió négyzetméter üveget gyárt. Többlettermelésünk 100 százalékosan a termelékenység növekedéséből adódik, hiszen ,a tavalyi tényleges létszámot figyelembe véve az idén 60-nal kevesebben dolgoztak az Orosházi Üveggyárban. Ezt követően a gyár igazgatója ismerteti a jövő évi feladatokat, melyek szerint a húzottsíküveg-gyár kemencéjének felújítása mellett hatmillió dollár értékű exportot kell az orosháziaknak teljesíteniük. Ez egymillió dolláros többletet jelent palackból, síküvegből és öntöttüvegáruból. Az orosházi gyár 1979-ben a belföldi igények növekedése ellenére is tartani igyekszik majd exportpiacait. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy megvalósítsák ,a könnyű súlyú palackok gyártását, amellyel egy év alatt mintegy 13—15 ezer tonna üveget takaríthatnak meg és versenyképességüket is megerősíthetik. Már készülnek a területi döntőre Az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetekben szavalóversenyt hirdettek meg, ahol a megyei szövetkezetek fiataljai számot adhatnak a helyi, a megyei, valamint a területi döntőkön versismeretükről, tudásukról. A megyei szavalóversenyt 1979. február 10-ig rendezik meg Békéscsabán. Ezután a területi versenyt február 10—11-én Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Házban tartják, ahol a Békés megyei versenyzőkön kívül a Bács- Kiskun, a Csongrád, a Haj dú-Bihar és Szolnok megyei fiatalok is részt vesznek. A verseny pontos kidolgozására kerül sor december 18-án, Békéscsabán, a KISZÖV székházában. Az öt megye KISZÖV, MÉSZÖV és TESZÖV képviselői a területi verseny előkészítő bizottságává lépnek elő, de ezentúl már a szegedi országos döntőre is felkészülnek. A területi versenyre eljutottak között legjobban szereplő 10 versenyző jut be az országos versenybe, amely Szegeden, 1979. március 17—18-án kerül megrendezésre. A FÁK sikeres bemutatkozása Budapesten Az állattartáshoz megfelelő anyagi feltételeket kell teremteni. Ehhez járul hozzá a maga sajátos eszközeivel az Állami Biztosító: 1979. január 1-től két új sertésbiztosítási módozatot vezet be. melyekkel egyéni sertéstartók élhetnek. A kétfajta biztosítás már figyelembe veszi, hogy más tartási feltételek alakultak ki szerződött állatoknál, és megint más az anyakocák, valamint a saját szükségletre nevelt növendék- és hízóállatok esetében. A szerződéses hizlalással foglalkozó gazdáknak a hizlalási ciklushoz igazodó, 6 hónapra szóló biztosítást célszerű megkötni. Az új ^módozat a korábbi egyéni sertésbiztosításhoz hasonlóan 3 hónaposnál idősebb, egészséges növendék- és hízóállatra köthető. Baleset vagy betegség jniatt elhullott, illetve kényszervágásra kerülő állatok után fizet kártérítést a biztosító. Szintén 3 hónaposnál idősebb állatokra köthető az egy évre érvényes biztosítás, melynek alapján anyakocákra, valamint nem szerződött növendék- és hízósertésekre jár térítés, ha a jószág betegség vagy baleset miatt elhull. Megilleti a kártérítés az Veszprém és Somogy megye alkotó fiataljai után a békésiek következtek azok között, akik legjobb munkáikat a Fiatal Írók József Attila Körében, illetve a Fiatal Művészek Klubjában bemutathatták Budapesten. Ennek előzménye — mint már hírül adtuk — a Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból című antológia volt, közben pedig, „Kicsengetésig” címmel, újabb, füzetszerű gyűjtemény is született, amely ,a műsorban elhangzott munkákat — Korin Géza, Szabó Ernő, Újházi László, Varga Dávid és Varsa Zoltán verseit, illetve Kővá- ry E. Péter, Paál Tamás, Sa- rusi Mihály novelláit — tartalmazza. Elismeréssel szólt erről Veress Miklós, a Mozgó Világ felelős szerkesztője, s utalt arra az iroalomtörténeti tényre is, hogy a rangosnak számító fővárosi irodalmi élet utánpótlását többnyire a vidék adta. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az említett gyűjteményekben szereplő versek, novellák egytől egyig hibátlan, magas színvonalú remekművek. Annyit azonban mutatnak, jeleznek, hogy a Körösök vidékén friss, sok jóval biztató szellemi mozgás indult meg. A Paál Tamás szerkesztette irodalmi műsort egyébként Mezei Annamáriának és Lengyel Istvánnak, a Békésmegyei Jókai Színház művészeinek igényes tolmácsolásában hallhatta a közönség. A rendezvényhez kiállítás is kapcsolódott: ,a klub kiállítótermében Gubis Mihály, Lonovics László, Mayerhof- fer Miklós, Oroján István és Trombitás Tamás mutatták be grafikáikat, szitanyomataikat. Az itt bemutatkozó fiatal alkotók közül kettő — Lonovics László és Gubis Mihály — nemrégiben országos díjat nvert a KISZ Alkotó Ifjúság pályázatán. — v. j. — Lengyel István és Mezei Annamária színművészek, jobb oldalt Veress Miklós ahogyan a hely szelleme követeli O rszágos hírnévre tett szert néhány év előtt az a seholsincs község, amelynek túlbuzgó vezetői szabadtéri játékokat akartak rendezni, hogy külföldieket csalogassanak falujukba. Közben kiderült, hogy a községben nincsenek a színjátszáshoz értő emberek, díszletre nem sikerül pénzt teremteni, zenekar szerződtetése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, no meg olyan hely sem akad a falu bel-- és külterületén, amely alkalmas lenne szabadtéri színpadnak. Mint mondani szokás: a többi stimmelt. Vagyis semmi nem volt meg a községben, csak a túlságos nagyra- látás. Szerencse, hogy mindezekhez a történetről is kiderült, hogy — merő kitalálás. Azért írtunk „seholsincs” községet, mert a fentiek valójában nem történtek meg. Ámde — megtörténhettek volna. Olyan község ugyanis valóban volt az ország közepe táján, ahol a még meg sem épült községi strandfürdőhöz már nemzetközi vízilabda-bajnokságot álmodott egyik-másik helyi vezető. Olyan is, ahol a hajdani vár egyetlen megmaradt falához és az ígért központi támogatáshoz elkezdték tervezni a várjátékokat. Példákat lehetne még sorolni arról, hogy hol hogyan lépték túl gondolatban a realitások határait. Kétségtelen, hogy a kiindulás jó: a lakóhely, a „szű- kebb haza” iránti szeretet, a lokálpatriotizmus. Nem volt még olyan régen, a középkorú nemzedék jól emlékszik azokra az időkre, amikor mindezek ellenkezője volt a jellemző: tekintet nélkül az illető helység adottságaira és hagyományaira, pontosan egyforma rendezvényekre került sor szinte mindenütt. Akkor •— úgy negyedszázaddal ezelőtt —, ha például szüret ideje volt, szüreti mulatságot kellett rendezni a szőlőt soha nem termesztett alföldi pusztákon is, viszont az ott hagyományos aratómulatságokat „be akarták vezetni” a bányászkolóniák táján. Mindebből természetesen nem lett — nem is lehetett — más, mint egyforma, unalmas kényszeredettség itt is, ott is. Sokszor szoktak hivatkozni a régi rómaiakra, akik többek között a kultúra területén is sok mindent kezdeményeztek. Tőlük származik az a kifejezés is, hogy „genius loci”, azaz: a hely szelleme. Felismerni azt, hogy a helység sajátosságai mit kívánnak meg, milyen lehetőségeket kínálnak és milyen határokat szabnak a tervezgetéseknek — minderre elsősorban a helyi emberek és a hely legjobb ismerői képesek. Nekik kell egyeztetni a lokálpatriotizmus nem ritka túlzásait a reális lehetőségekkel — anélkül, hogy a helyi kezdeményezéseknek túl szűk határt szabnának, a kezdeményezőknek kedvét szegnék. Csupán példaként : immár csaknem fél évszázados múltra tekint vissza az Alföld két nagyvárosának nyaranként visszatérő eseménye, a debreceni nyári egyetem és a szegedi szabadtéri játékok. Mindkettő a maga nemében egyedülálló volt. Debrecen iskolavárosi hagyományaiból nőtt ki a nyári egyetem, Szeged adottságai hozták létre a szabadtéri játékokat. Ám egy időben országszerte gomba módra szaporodtak el a nyári egyetemek és a szabadtéri játékok. Nagy részük — tisztelet a kevés kivételnek — csupán árnyéka volt a például vettnek —, sőt azok sikerét is csökkentette. Ma már kezdünk visszatérni a középútra: csak ott rendeznek nyári egyetemet, ahol létjogosultsága van, s a szegedi szabadtéri játékok is visszakapta, ha nem is monopolhelyzetét, de elsődlegességét. A meglevőket utánozni, azokról valamiféle másolatot készíteni — a könnyebb ellenállás felé törekvés, ami ritkán vezet eredményre. Sokszor a másolat helyett inkább valami karikatúrafele kerekedik ki belőle. Valami olyasmi, mint ami egyik zenekarunk külföldi szereplése során történt: a vendégszereplés színhelyén soha nem akart jó hangulat kialakulni, ám a magyar zenészek felvidították a közönséget. Annyira, hogy a műsor harmadik órájában a klarinétos felült a zongorára, ott játszott tovább. Az elegáns étterem vezetője az első pillanatban megbotrán- kozott ezen, majd felírta magának a pontos időt és elrendelte, hogy a továbbiakban az ő zenekarának klarinétosa is üljön fel a zongorára ugyanabban az időpontban. S bár ez megtörtént — az étteremvezető nagyon , csodálkozott, hogy a hangulat mégsem lett ugyanaz, mint a vendégszerepléskor. .. Közismert jelenség, hogy szomszédos községek, egymáshoz közel fekvő városok a maguk kulturális fejlesztése során félszemmel mindig a másikat figyelik. Ebből eredhet jó is: ha a helyiek valami még egyénibbel, újszerűvel és egyben hagyományőrzővel akarják „lepipálni” a vetélytársat. De alakulhat torzan is: ha ugyanazt akarják megismételni, aminek másutt már sikere van. Ilyenkor éppen a hely szelleme áll bosszút a rajta tett erőszakért. Szerepe van a városok, községek kulturális fejlesztésében — sokszor kimondva, máskor csak rejtett gondolatként — annak is, hogy idegeneket vonzzanak a helység falai közé. Ezt is csak az adottságok alapos, körültekintő figyelembevétele mellett lehet tenni. Csupán egy példa: a Budapest melletti Szentendre kifejlődhetett a XX, századi magyar képzőművészet egyik bázisává úgy is, hogy közben a szálloda- és vendéglőhálózat messze elmaradt az igényektől. Mindezt pótolja a főváros közelsége. Ugyanez azonban vajmi nehezen sikerülhet az országnak egy- egy távolabbi kisvárosában, ha a várható idegenforgalomhoz nincs meg a szükséges ellátási lehetőség. Különben is: a hely szelleme éppen azt követeli, hogy a kulturális fejlesztés, a hagyományok felelevenítése és korszerűsítése elsősorban a helyi lakosság érdekében történjék. Mi tagadás: kevés olyan város, község van az országban, amely egészen rendkívülit, világszerte egyedülállót, nemzetközi érdeklődésre számot tartót tud felmutatni. Országos feladat, hogy a határokon túl is megismerjék azokat az értékeinket, amelyek valóban kiemelkedőek. Az viszont a helyieken, vezetőkön és lelkes lokálpatriótákon múlik, hogy a megmutatni valót, az előadásra érdemest, a sokáig fel sem ismert, értékes hagyományokat minél többen lássák, hallják az országon belül. M ár csak azért is, mert az egyik hely kulturális fejlődése — ha a látogatók jól szűrik le a tapasztalatokat — előre lendíti másutt is az értékek felkutatását, a hagyományok ápolását. Recept nincs rá: hol a határ a másutt tapasztaltak értékesítése és az utánzás között. Talán csak annyi: ahogyan a hely szelleme megköveteli. Várkonyi Endre
