Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

1978. december 16., szombat NÉPÚJSÁG Játékországban Fotó : Boldizsár Margit DOBOS JÓZSEF ŐRIZE­TES: — Ügy indult ez is, mint a többi nap. Munka­kezdés pontos időben, a szo­kásos reggeli eligazítás. Egyben tért csak el a meg­szokottól : András-nap volt. A hűvös reggelen hamar összefutottam az első And­rással. Üveget tartott a ke­zében és pálinkát osztoga­tott a mosolygós ünnepelt. Mit tagadjam: kellemesen melegített ez az első korty. RÉSZLET A RENDŐRSÉ­GI JEGYZŐKÖNYVBŐL: November 30-án 19.00 óra­kor kezdtek hozzá a DÉLÉP munkásai Békéscsabán, az Orosházi úton az úttest át­vágásához. A kenyérgyár Politikai vetélkedő Az orosházi 49-es gyógy­szertár Paracelsus ifjúsági szocialista brigádja a KMP megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából szervezett vetélkedőt a megye ifjú gyógyszerészei számára. A vetélkedőt nyolc — három­tagú — csapat részvételével december 12-én tartották meg Békéscsabán, a gyógy­szertári központban. A szel­lemi totók, tesztek, kérdé­sek során a fiatalok számot adtak nemcsak országos, de megyei vonatkozású politi­kai ismereteikről is. Az alapos felkészülést bizonyí­totta, hogy a csapatok pont­számai igen közel álltak egymáshoz. Végül a zsűri, melynek elnöke dr. Mar­schall Györgyné, az ifjúsági bizottság titkára volt, az első díjat, s a vele járó ok­levelet és könyvjutalmat a békéscsabai fiataloknak, a második helyezést a dévavá- nyai, a harmadikat pedig a mezőberényi gyógyszer- tár csapatainak ítélte. Sokan beküldték pályázatukat A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége a fo­gászati és testápolási hónap keretében ismét pályázatot, felhívást adott ki. A felhí­vás Békés megye több mint száz általános iskolájába is eljutott. Békés megyében 87 iskolából érkeztek meg a kidolgozott pályázatok, me­lyeket a napokban értékelt a megyei Vöröskereszt ve­zetősége mellett erre az al­kalomra alakult bíráló bi­zottság. A kisdobos- és út­törőőrsök teljesítették a pá­lyázati feltételeket, melyek között őrsi foglalkozások, beszélgetések, előadások hangzottak el, s kiállításo­kat az iskolák 70—80 szá­zalékban rendeztek a fo­gászati és testápolási hónap alkalmából. Az egy hónap alatt 722 kisdobos őrs 7984 alsó tago­zatos kisdobosa teljesítette a felhívásban foglaltakat. 960 úttörőőrs küldte be pá­lyázatát, így összesen 10 ezer 449 felső tagozatos vett részt a különböző ren­dezvényeken, valamint kö­zel 70—80 százalékos ered­ményei oldották meg a pá­lyázati lapon szereplő ke­resztrejtvényt is. A helye­sen megfejtett rejtvények, jól megoldott pályázatok közül összesen 49 kisdobos és úttörőőrs részesült 100 forint értékű könyvvásárlá­si utalványban. Az általános iskolákban változó volt a részvétel, így például a békéscsabai 1-es számú iskolából mind­össze 4 pályázat érkezett, míg a falusi iskolákból arányosan sokkal több pá­lyázatot küldtek be, ami azt bizonyítja, hogy nem- min­den iskolában kapott meg­felelő hangsúlyt a pályá­zatban hirdetett feladatok megoldása, s nem minde­nütt foglalkoztak az ifjú vöröskeresztes titkárok, út­törőtanácsok ezzel a már régi hagyománnyal. A bé­késcsabai példával ellen­tétben nagyon jól szerepel­tek a kunágotai és endrődi gyerekek. A bíráló bizottság együt­tes véleménye alapján a jövőben szeretnék a pályá­zati felhívást még több gyakorlati feladattal kiegé­szíteni, és a pályázati fel­tételeket módosítani. Közlemény a magyar—osztrák vízumkényszer megszüntetésével kapcsolatos tudnivalókról A Magyar Népköztársa­ság kormánya és az Osztrák Szövetségi kormány 1978. jú­lius 5-én egyezményt kötött a vízumkényszer megszünte­téséről. Az egyezmény 1979. január 1-én lép hatályba. Ettől az időponttól kezdődő­en mindkét ország érvényes útlevéllel rendelkező állam- / polgárai vízum (előzetesen kiadott beutazási engedély) nélkül utazhatnak egymás országaiba, ahol harminc na­pig külön engedély nélkül tartózkodhatnak. A diploma­ta- és szolgálati útlevéllel rendelkezők tartózkodási ide­jét az egyezmény ettől elté­rően állapítja meg. A vízummentesség a két országnak azokra az állam­polgáraira is vonatkozik, akik nem hazájukban, ha­nem más ország területénéi­nek. A hazatérési igazolvány- nyal rendelkező magyar ál­lampolgár vízum nélkül utazhat át Ausztria terüle­tén, és ott az osztrák ható­ságok külön engedély nélkül legfeljebb három napig tar­tózkodhat. Az egyezmény hatálya nem terjed ki azokra a ma­gyar, illétve osztrák állam­polgárokra, akik állandó tar­tózkodás (letelepedés) vagy munkavállalás céljából kí­vánnak a másik országba utazni. Részükre vízumot a külképviseletek ' adhatnak. Az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően mindkét ország fenntartotta azt a jogát, hogy az általa nem kívánatosnak tekintett személyek beutazását megta­gadja, illetve tartózkodási engedélyét megvonja. Ennek alapján Magyarországra ví-f zummentesen nem utazhat­nak be azok az osztrák út­levéllel rendelkező magyar állampolgárok, akik 1963. március 22-ét követően hagy­ták el a Magyar Népköztár­saságot, s az illetékes ma­gyar hatóságok engedélye nélkül tartózkodnak külföl­dön. A magyar állampolgá­rokat a külképviseletek a jelenlegi gyakorlatnak meg­felelően látják ed beutazási engedélyekkel. Az egyezmény értelmében az Osztrák Köztársaságban, illetve a Magyar Népköztár­saságban tartózkodó magyar és osztrák állampolgároknak be kell tartaniuk az érvény­ben levő törvényeket és elő­írásokat. A Magyar Népköztársaság­ba beutazáskor az osztrák állampolgároknak adatlapot kell kitölteniük, amely sta­tisztikai célokra és egyben a lakcímbejelentés igazolására, illetve szükség szerint a tar­tózkodási engedély meghosz- szabbítására szolgál. A ha­tárátlépést gyorsítja, ha az osztrák állampolgárok a ha­tárátkelőhelyekre már olvas­hatóan kitöltött adatlappal érkeznek. Ausztria területén az adatlapok a bécsi magyar külképviseleten, az IBUSZ Wiennél, a magyar és oszt­rák utazási irodáknál sze­rezhetők be. A lakcímbeje­lentés rendje változatlan maradt. Az a magánútlevéllel ren­delkező osztrák állampolgár, aki 30 napnál hosszabb ideig kíván Magyarországon tar­tózkodni, legkésőbb a 28. na­pon kérje a tartózkodási en­gedély meghosszabbítását. A tartózkodási engedély meg­hosszabbítását a bejelentett magyarországi lakhely sze­rint illetékes városi, járási rendőrkapitányságokon, a megyei rendőr-főkapitánysá­gokon, Budapesten a kerü­leti rendőrkapitányságokon, illetőleg a Budapesti Rend-r őr-főkapitányság igazgatás- rendészeti osztályán (Buda­pest VI., Népköztársaság út­ja 12.) lehet kérni. Ha az osztrák állampolgár személyi okmányát (útlevél, tartózkodási engedély, „adat­lap ki” példánya) elveszíti, vagy az megsemmisül, ezt a legközelebbi rendőri szervnél, be kell jelentenie. (MTI) szennyvízbekötéséhez kellett árkot készíteni. Az úttesten folyó munkára fényvisszave­rő táblák figyelmeztettek, amelyek sebességcsökkentést is előírtak, valamint az út­szűkületet is jelezték. A munkaterület elöl és oldalt szabályszerűen piros-fehér csíkozású deszkákkal volt el­kerítve. A munkaterület megvilágításáról két darab, 2000 Wattos, vaslábakon ál­ló, úgynevezett Stadion-ref­lektorral gondoskodtak. Az úttest felezővonalában a le­zárt terület kezdetén, köze­pén és végén villogó sárga fényű jelzőbólyákat is el­helyeztek. Az eső szemer­kélt, az útburkolat nedves volt, de a látási viszonyok jók voltak. A közvilágítás is rendesen működött. DOBOS JÓZSEF: — Mivel sokan dolgoztunk együtt, került másik ünne­pelt is. Töltött, nekem csak inni kellett. Jókedvvel, nagy igyekezettel ment a munka, tudván azt, a mai napon igen sok ünnepelt van. Ők mind elvárják, hogy jót kí­vánjanak nekik, hiszen ők is felköszöntöttek engem a névnapomon. Eljött az ebéd ideje, autóba ülve — mit sem törődve a két pohárka pálinkával — az ebédlő fe­lé hajtottam. Gondoltam, be­nézek a presszóba, hátha akad ott is egy András, akit megtisztelhetek az ünnep alkalmából. Termé­szetesen akadt, s vele együtt sör is. Elégedett vol­tam magammal, lám, mi­lyen jól tettem. Beültem az autóba és elhajtottam ebé­delni. Találkoztam egyik kollé­gámmal és együtt ültünk az asztalhoz. A menü késett. Mit tegyünk addig? Beszél­gessünk? — tűnődtem ma­gamban, de a kolléga meg­oldotta a kérdést: Barack? — kérdezte tőlem. — Jöhet — feleltem, és már hozták is. Kollektív karemelés és eltűnt a pálinka. De az ebéd csak nem jött. Egymásra néztünk, de a levegőben már lógott a kérdés? — Még egy? — Igen — mondtam, és már jött is. (Ez az üzlet, nem az étel, igaz?) Alig tet­ték le az asztalra, eltűnt a másik után a süllyesztőben. Megebédeltünk. Ebéd után jól jön egy sör, gondolta a kolléga, és én is helyesel­tem. Lecsúszott a sör, s én a legtökéletesebb nyugalom­mal felálltam az asztaltól, a kollégát autóval visszavit­tem a munkahelyére, ahol ismét előkerült egy András. Az esti névünneplés előlege­ként egy kupica pálinka­előzetessel kínált meg. Ez is lement a többi után. CZENE ISTVÁN, ANAGY- KAMARÁSI SÁGVARI tsz SZEMÉLYZETI VEZETŐJE: — Dobos József 1974-ben került hozzánk főállatte­nyésztőnek. Ebben a beosz­tásában 1976-ig dolgozott, több-kevesebb sikerrel. Ve­zetése alatt a baromfiágazat nagyon jól felfutott, de a sertéstelepen bajok voltak. 1976-ban saját kérésére ke­rült a sertéstelep élére. Itt tudta igazán kibontakoztatni szakmai tudását, vezetői ké­pességeit. Az addig nagyon gyenge eredményt produká­ló telep egy év alatt a járás első három tenyészete közé került. A fejlődés töretlen maradt. Azóta is jó a telep, és ebben a döntő érdem Dobos Józsefé. Sikerült egy remek gárdát kialakítania. Munkatársai zömmel fiata­lok és nagyon jól megértik egymást. Nyugodtan mond­hatom, munkatársai őszin­tén szeretik és tisztelik. DOBOS JÓZSEF: — A délutáni . munka könnyei! ment, szinte, sza­ladt az idő, hiszen közelgett az este ép akkor vár az igazi, nagy névnapozás. B'e is in­dult négy óra után, kissé döcögve, vontatottan, hi­szen nem volt mindenkinél olyan kiválóan megalapoz­va, mint nálam. Tömény szeszt ittam — -hasson mi­nél hamarabb! — egyik po­hár követte a másikat. Ahogy vette át az ész helyét a szesz, úgy fokozódott a han­gulat. Nevetés, viccelődés. Újra egy kupica, aztán má­sodik, harmadik, negyedik. Kísérőnek ott a sör az asz­talon. Tévedésből egy üveg kóla is lecsúszott — így pe­regtek az események, most már egyre gyorsabban. Az addig mosolygós arcok -közül elborul néhány, fel­villan egy-egy régi sérelem képe. Heccelődés finoman, heccelődés erősebben. Rövid tőmondatok, velősen, sér­tően. A szesz egyre jobban dolgozik bennem. Megsértő­dök. Hazamegyek! Haza ám, ha tudnék! Elveszik a slussz­kulcsot. A szesz rettenetesen munkál bennem. Verést ajánlok, a kulcsot visszakö­vetelem. Visszakapom. In­dul az autó, jön az árok. RÉSZLET A RENDŐRSÉ­GI JEGYZŐKÖNYVBŐL: A tanúvallomásokból megállapítható, hogy Dobos József november 30-án reg­gel 7 órától a baleset idő­pontjáig mintegy 2,5 deci pálinkát és 3-4 üveg sört ivott meg. Ez az italmennyi­ség közepes fokú alkoholos befolyásoltságot okozott ná­la. CZENE ISTVÁN: — őszintén megdöbben­tett minket az eset, és en­gem különösen is. Dobos Jó­zsef soha nem volt italozó ember, nagy ritkán ivott csak meg egy-két üveg sört. Együtt jártunk iskolába, minden héten ő vitt be ko­csival Csabára. Üdítőn kívül soha nem ivott mást. Még akkor sem, amikor Med- gyesegyházán betértünk a presszóba, pedig nagyon sok gépkocsivezető ott már meg­enged magának egy-egy fe­lest, azzal, hogy a hátralevő 6 kilométeren, amíg Nagy­kamarásra érnek, már nem lehet baj. Egyszerűen érthe­tetlen, miért ült így a vo­lánhoz. DOBOS JÓZSEF: — Sajnos, kitoltak az árokból. Ettől kezdve ho­mályos minden, csak árny­képek kavarognak bennem. Valakivel beszélek, talán otthon voltam. Csabára in­dulok autóval. Utas ül mel­lettem. Sima út, Csabán va­gyok. Az Orosházi úton visszakapcsolok 3-asba. Csattanás, lécek, csörgés, üvegcsörömpölés. Utasom felébred. Mi van? — kér­dezte. — Nekimentünk az útelzárónak! Az előbb nem láttam, hogy került ide?! Gondolatok cikáznak ben­nem, hirtelen egy kicsit ki- józanodok. Összetörtem az autót! Ittam! Csak egy rendőr kéne és se jogosít­vány, se CASCO, semmi. Az utas is vérzik. Döntés: Mi­nél gyorsabban el innen, nem kell CASCO, csak a jo­gosítvány maradjon meg! Otthon. Veletek mi van? Mi történt? Magyarázkodás, nagy nehezen. Mit tegyek? Jelentsem a rendőrségen? Ügy sincs hivatal. Töprengés. Egy doboz cigaretta. Kezdek kijózanodni. Kimegyek gya­log, megnézni mi történt, hogy majd úgy beszéljek a biztosítónál és a rendőrsé­gen. A helyszínen semmit sem látni, csak az üvegcse­repeket az úton. Ennyi az egész? Ezt megúsztam! Ott van egy dolgozó, mondom neki: Miért nem világítottak este itt a léceknél, emiatt összetörtem az autót ! Még ha csak ennyi lett volna — válaszol —, az jó lenne. De egy ember a kórházban van. Ember? ! kiáltottam fel és hazáig szaladtam. A csa­ládomnak bejelentettem, hogy elmegyek a mentőkhöz és megtudom, hogy volt-e akkor este ilyen eset. Ha volt, ne várjanak, megyek a rendőrségre és jelentkezem. A mentőknél megérdeklőd­tem, azt mondták, igen, volt. Miért? — kérdi. — Mert úgy érzem, én voltam. Most mit akar tenni? — volt a következő kérdés. — Szól­jon a rendőrségnek, itt va­gyok — mondtam. Jöjjenek értem. Jöttek. És azóta itt vagyok a rendőrségi fogdá­ban. Elmondtam mindent, úgy, ahogy történt, és ahogy én éreztem, mert ezzel is könnyebb. Azt mondják, a sérült jobban van, remélem, mihamarabb felgyógyul. Na­gyon szégyellem magam, de mégis : kérem, jelenjenek meg szavaim az újságbart. Gondolkodjon rajta minden­ki, aki még ennek előtte áll! RÉSZLET A RENDŐRSÉ­GI JEGYZŐKÖNYVBŐL: November 30-án 20 óra 15 perckor Békéscsabán, az Orosházi úton a tanúvallo­mások szerint 60—70 kilo­méteres sebességgel közele­dett egy Moszkvics személy- gépkocsi. Sebességét nem csökkentve először a léc­korlátot csapta el, majd az úttesten dolgozó 3 munkás közül az egyik szélsőt ha­nyatt lökte és kezéből ki­kapta a légkalapácsot. A középen dolgozót elütötte, és az felrepült a kocsi orrára. Továbbhaladva az egyik Stadion-reflektort is felkap­ta. Mintegy 15 méter után előbb az ember, majd a ref­lektor esett le az autóról és a gépkocsi megállás nélkül továbbhajtott. A helyszíne­lés során az eset színhelyén megtaláltuk a gépkocsi for­galmi rendszámát, és ennek alapján országos körözést rendeltünk el. A tettest de­cember 1-én, 6.00 órakor a békéscsabai mentőállomás­ról állítottuk elő. A baleset során az egyik úttesten dol­gozó munkás súlyos sérülé­seket szenvedett és a bé­késcsabai kórház baleseti osztályán ápolják. A másik elütött személy nem sérült meg. BALTA JÁNOS RENDŐR SZÁZADOS, A BÉKÉS ME­GYEI RENDŐR-FŐKAPI­TÁNYSÁG KÖZBIZTONSÁ­GI ÉS KÖZLEKEDÉSI OSZ­TÁLYÁNAK VEZETŐJE: — Az utóbbi időben a fo­kozódó szigor ellenére ért­hetetlenül megszaporodott az ital hatása alatti gépjármű­vezetések száma. Nyilván ezzel párhuzamosan növek­szik az ittas vezetők által okozott balesetek száma is, és mert az ilyen emberek­nek csökken az ítélőképessé­gük, ezért gyakran a bűnt egy másikkal is tetézik, se­gítségnyújtás, megállás nél­kül otthagyják a helyszínt. Csak az utóbbi egy hónap­ban az ismertetett eseten kí­vül négy cserbenhagyásos balesetünk volt. Valameny- nyinek a tettesét egy napon belül a lakosság segítségével elfogtuk. A vizsgálatok egyértelműen kiderítették, hogy mind az öt esetben az ital volt a főszereplő. CZENE ISTVÁN: Dobos Józsefet mi ezek után sem tartjuk bűnöző­nek, mert eddigi életével ennek az ellenkezőjét bizo­nyította. Tevékeny társadal­mi ember volt, munkájával is nagyon elégedettek va­gyunk. Amit tett, arra nincs mentség, és nyilván egész •életén keresztül hurcolni fogja annak az András-nap- nak az emlékét. Tudjuk, hogy az ital tette ezt vele, és mi lehetőséget adunk ne­ki, hogy munkával tegye jó­vá, amit elkövetett. Nem tudjuk még, milyen bünte­tést fog kapni, de egy biz­tos: visszavárjuk. Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents