Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

1978. november 14., kedd Gádorosi példa az összefogásra A házak rengetegéből úgy bukkan elő a fákkal és virágokkal beültetett park, mint egy szemet gyönyörköd­tető és szivet üdítő oázis. Valami megnevezhetetlen báj és megnyugtató harmónia árad belőle. A kultúrotthon, a tanácsháza, az áruház és a pártbizottság épületegyüttese koszorúként fonja körbe. Ez Gádoros központja. Kevés községnek van ilyen szép belső tere. De van más is, ami noha az első pillanatban nem ötlik szembe, mégis ott van a községben, mint megfogható, kiismerhető ég létező valóság: ez az összefogás. A társadalmi összefogás a gazdasági, a pénzügyi, a munkaügyi és egyéb közgaz­dasági szempontokhoz ké­pest veszített régi fényéből. Pedig van rá példa, hogy napjainkban is hatékony szerepet tölthet be, ha a koordinálás lehetőségeit he­lyesen mérik fel. Ez nem csoda, nem is gyógyír a ba­jokra, hanem józan mérle­gelés kérdése Gádoroson. Kigyulladt a fény Az összefogásnak múltja van. Erről tájékoztat Szabó Sándor, a községi pártbizott­ság titkára. A felszabadulást követő években kezdődött, amikor a szó szoros értel­mében, az éjszaka sötétjé­ben először gyúltaik ki a fé­nyek Gádoroson. Ugyanis társadalmi munkában épült meg a villanyhálózat. A hat kilométerre levő Nagyszé­násról vezették a villamos energiát lakóhelyükre a gá- dorosiak. Az egykor elma­radt, szegényparaszti község ezzel megindult a fejlődés útján. A társadalmi összefo­gás első sikerét újak követ­ték. Nincs a községben olyan középület, intézmény, bolt, vagy üzem, mely ne így va­lósult volna meg. Csak egy eset a sok közül. A műve­lődési otthon a községfejlesz­tési alapból készült. A pénz nem volt elegendő. Megtol­dottak társadalmi munká­val, melyből a Lakosság épp­úgy kivette a részét, mint a község gazdálkodó szervei. A széles alapokon nyugvó összefogás gesztora a pártbi­zottság. Hivatalosan az ez­zel kapcsolatos tevékenysége így összegezhető: intézkedési tervekben megjelölni a fel­adatokat. Csakhogy emögött igen szerteágazó tevékeny­ség húzódik meg. A cselek­vési programot a helyi kö­rülmények mélyreható érté­kelésével állítják össze. Eh­hez viszont az szükséges, hogy a gazdasági egységek, intézmények fejlesztési le­hetőségeit, gondjait épp­olyan jól ismerjék, mint a lakosságét. Jól tükrözi ezt a gyakorlatot a vízművesítési program megvalósítása. — Mielőtt munkához lát­tunk volna, felmértük az összefogás lehetőségét. A község vezetői legalább öt­ször beszéltek minden csa­láddal — mondja Szabó Sán­dor. Ez a szoros kapcsolat sok mindenre magyarázatot ad. A község mecénása A község fejlődése össze­függ legnagyobb gazdasági egységének, a termelőszö­vetkezet fejlődésével. Már azért is, mert az 5300 lakos­ból 1007-en a szövetkezet tagjai. Tehát az életszínvo­nal alakulásában is döntő szerepe van. 1975-ben a község két szö­vetkezete egyesült Novem­ber 7. néven. Hogy milyen jelentősége volt ennek a lé­pésüknek, azt mi sem bizo­nyítja kézzelfoghatóbban, mint hogy az árbevétel két év alatt 75 millió forintról 150 millió forintra emelkedett. Jelentős beruházások való­sultak meg, és korszerűsí­tették a termelést. Az egy tagra jutó évi jövedelem napjainkban eléri a 45 ezer forintot. A szövetkezet je­lentős támogatást nyújt a háztáji gazdálkodáshoz. De a község legbőkezűbb mecéná­sa is. A sok példa közül íme a legutóbbi. Jelenleg 8 tan­teremmel bővítik az általá­nos iskolát. A szövetkezet 800 ezer forint támogatást nyújt. Kivette a részét a Napsugár Áruház, az óvoda, a napközi otthonos konyha, a kultúrház építéséből is. Ok­kal vetődik fel a kérdés: va­jon megéri az áldozat? Mit kap a tsz a községtől? — Ezt összegben aligha lehet meghatározni. A szö­vetkezet tagjai itt élnek a községben. Nem mindegy te­hát, milyen az egészségügyi, a kulturális, a kommunális vagy a kereskedelmi ellátás — válaszolja Zahorecz Jó­zsef, a szövetkezet elnöke. Tagadhatatlan, hogy a korszerűsödő mezőgazdaság egyre jobb felkészültségű szakembereket igényel. Már­pedig az utánpótlás az álta­lános iskolából kerül ki, amellyel szoros kapcsolatot tart a szövetkezet. Jelenleg 172 szakmunkásuk van. Kulturális célra évente mintegy 200 ezer forintot költenek. A továbbképzést és más művelődési programo­kat a kultúrház segítségével valósítják meg. Itt működik a szövetkezet 18 szocialista brigádjának klubja. A kü­lönböző előadásokra évente 1000—1500 jegyet vásárol­nak. De az sem kis dolog, hogy a község minden óvo­dás korú gyermeknek he­lyet tud biztosítani. A jó egészségügyi, kommunális és kereskedelmi ellátásnak vonzó hatása van. Munka­erő megtartása szempontjá­ból ez nagyon is a termelő- szövetkezet érdeke. Sok ter­melőszövetkezeti tag épít­kezik a községben. A No­vember 7. évente ehhez mintegy 300 ezer forint tá­mogatást nyújt. Évente 30 lakás — A felszabadulás előtt csak egy utcának volt jár­dája, amely a közjegyző há­zától a vasútállomásig veze­tett. Ma pedig nincs olyan utcája a községnek, ahol ne- lenne járda. A főtér szántó- terület volt. A felszabadulás után épült meg a szülőott­hon, a gyermekorvosi ren­delő, az új iskola, a műve­lődési .ház, a tanácsháza, az óvoda, a kenyérgyár, az ABC-áruház, a Napsugár Áruház, az étterem — sorol­ja Tóth András, a tanács vb-titkára. 1950-től tölti be ezt a posztot. Végigkísérte a község fejlődését. Ahogy javult az ellátás szintje, úgy csökkent az el­vándorlás. Napjainkban már beköltözés is tapasztalható. Évente mintegy 30 lakás épül. Munkaalkalom is akad. Az orosházi ÁFÉSZ gádoro­si egységében 110-en dol­goznak. A szarvasi Szirén­nek és az Orosházi Vas- és Műanyag Szövetkezetnek ki­helyezett részlege működik. Ennek ellenére sokan járnak el máshova dolgozni. Leg­többen az Eperjesi Kender­gyárba, az Orosházi Üveg­gyárba, az árpádhalmi Ár­pád Termelőszövetkezetbe. A jó közlekedés azonban meg­könnyíti az ingázók helyze­tét. Hiszen az Orosházi Üveggyár autóbusszal csu­pán 20 percnyi járásra esik Gádorostól. A tanács igyek­szik gyümölcsöző kapcsola­tot teremteni ezekkel a gaz­dálkodó szervekkel. Olykor sikerrel. A 17 millió forint beruházással épülő iskolá­hoz például az árpádhalmi termelőszövetkezet — mely­ben 50 gádorosi dolgozik — 60 ezer forinttal járul hoz­zá. De segítséget nyújt a szomszédos Október 6. Ter­melőszövetkezet és a sütő­üzem is. — Nemcsak eredmények, de gondok is vannak Gádo­roson — állítja Fábri István tanácselnök. Készül a község központ­jának beépítési terve. Itt kap helyet 86 OTP-lakás és egy ABC-áruház. Az öregek napközi otthona is szóba ke­rül. Sőt, egy új bölcsőde is elkelne. Bizonyára, mint annyi sok minden, ez is megvaló­sul Gádoroson. — Mert annyit fejlődött ez a község az elmúlt há­rom évtizedben, hogy az a legmerészebb álmon is túl­tesz. — Ezeket a szavakat Bodár Bálint bácsitól, a munkásmozgalom veteránjá­tól hallottam. A község múlt­járól beszélgettünk. A cse­lédek nyomoráról, akik tá­voli uradalmakban „koldul­tak” munkáért. A sáros, po­ros Gádorosról. Arról, ho­gyan sarjad az új élet. A község történelme nagy út­ról tanúskodik. Serédi János Ölvén éve párttag Ö is fegyvert fogott Mátó Ernő 1893-ban Pusz­taföldváron született. Édes­apja a Wenckheim-urada- lomban részes arató volt, s amikor ő felnőtt, szintén ott dolgozott éhbérért. A munkásmozgalomról ak­kor hallott először, amikor 1914-ben bevonult katoná­nak. Egy társa beszélt a szakszervezetről. Megtudta, hogy a munkásemberek igazi ellensége a burzsoázia és csak összefogással lehet a kizsákmányolást, a szegény­séget megszüntetni. A katonáik kezdtek politi­zálni. Mind többen megér­tették, hogy a háború tőkés érdekeket szolgál, ök csák eszközök mindkét oldalon, akiket egymás ellen játsza­nak ki. Mátó Ernő 1918-ban jött haza az olasz frontról. Mind­járt a Földmunkás Szakszer­vezet tagja lett. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után ő is fegyvert fogott. Szolnok és Kisújszállás kör­nyékén vett részt a forrada­lom megvédéséért vívott har­cokban. Amikor hazajött Puszta- földvárra, az uradalomban dolgozott tovább, de a múlt­ja miatt sokszor mellőzték. Így még nehezebbé vált az élete. A Szociáldemokrata Párt­ba 1928-ban lépett be. Agi­tált, terjesztette a Népsza­vát, plakátokat ragasztott, röplapokat szórt. A csend­őrök megfigyelés alatt tar­tották, de vállalta a letar­tóztatás, a megkínzatás koc­kázatát. A 30-as években ínség­munkát szervezett a községi elöljáróság, amiért egy nap­ra két kiló korpás lisztet adtak. Sok nincstelennel együtt ezt is kénytelen volt vállalni, hogy a családja legalább élelemhez jusson. A II. világháborút meg­előző időkben a párt elítélte a fasizmust, a béke és a Szovjetunióval való barátság mellett állt ki. Ezért 1944. március 19-én, amikor a né­met hadsereg megszállta Magyarországot, megszüntet­ték a párt működését. A párt tagjai azonban tovább­ra is találkoztak egymás­sal. tájékozódtak az esemé­nyekről és felvilágosító munkát végeztek a lakosság körében. Néhányukat le is tartóztatták a csendőrök. A szovjet hadsereg októ­ber 6-án szabadította fel Pusztaföldvárt is. Hamaro­san megalakult a kommu­nista párt. Mátó Ernő előbb propagandatitkár, majd gaz­dasági vezető lett. Nyolc hold juttatott földet kapott, de már 1946-ban több társával tszcs-t szervezett. A községben az első tsz 1948- ban jött létre, ö is belépett. Először párttitkár volt, majd más munkakörben dolgozott 1960-ig, nyugdíjba vonulásá­ig. És ma, 85 évesen is rend­szeresen részt vesz a tag­gyűléseken. Évtizedek áldozatos tevé­kenységéért megkapta a Szo­cialista Hazáért Érdemren­det, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Tanácsköz­társasági Emlékérmet és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Pásztor Béla Hol a munkaerő? Pályázat kereskedelmi szakembereknek Az elmúlt tervidőszakban — 1970-hez képest — a ke­reskedelemben foglalkozta­tottak létszáma 16-17 száza­lékkal nőtt. Az összességében tervszerű létszámemelkedés azonban jelentős területi és szakmai szóródással valósult meg. Az állami szektorban alio 12, a szövetkezetiben 28 százalékkal növekedett a dolgozók száma. Az is köztu­dott: a munkaerő-utánpótlás gondjai elsősorban az ipari központokban és a városok­ban a legsúlyosabbak. Ugyanakkor a munkaerő­vándorlás vetekszik az építő­iparéval. Fokozza a gondo­kat, hogy a kereskedelem­ben, vendéglátásban sok nő dolgozik, a fizetések alacso­nyak, így egyre többen ve­szik igénybe a gyermekgon­dozási segélyt. Megnyitották a Jászai Mari téri, a margitszigeti és a Frankel Leó úti gyalogos-aluljárókat. A praktikus kialakítású föld alatti átjárókban hírlapokat, apróbb cikkeket árusító üzle­teket és telefonfülkéket helyeztek el. A teljesen felújított szigeti bejárónál a villamosok ismét megállnak. A képen: A híd pesti gyalogos aluljárója < A fogyasztásicikk-kereske­delem az V. ötéves tervben 10-11 százalékos létszámnö­vekedést irányzott elő. Ha ez megvalósul, mintegy 43- 44 ezerrel nő a létszám, és 1980-ra elérheti a 420 ez­ret. Ennek ellenére munka­erőgondok jelentkeznek egyes helyeken, szakmákban. Éppen ezért a hálózatfej­lesztésnél, a tanulók képzé­sénél, a felnőttek oktatásá­nál, a szociális ellátottság ja­vításánál figyelembe kell venni a várható munkaerő- helyzetet. Példaként: a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál 1977-ben a lét­szám 40 százaléka cserélő­dött ki, különösen a szaká- csök, cukrászok, konyhai al­kalmazottak változtattak munkahelyet. Mivel a mun­kaerő-vándorlás főleg a ke­reskedelmi vállalatok, szö­vetkezetek között zajlik le, nem ártana megtudni: mi ennek az oka, keresni azo­kat az eszközöket, eljáráso­kat, amelyekkel legalább mérsékelni lehet a mozgást. Erre vállalkozott a Magyar Közgazdasági Társaság me­gyei szervezete és kereske­delmi szakcsoportja, amikor pályázatot hirdetett e témá­ban. Békés megye kiskeres­kedelmének és vendéglátó- iparának várható távlati munkaerőhelyzete, az ezzel kapcsolatos vállalati és irá­nyítószervi feladatok című pályázatnak az a célja, hogy az V. és VI. ötéves terv vár­ható munkaerőhelyzete alap­ján a munkaerő-gazdálkodás legfontosabb feladatait meg­határozza. A dolgozatokat egyénileg és csoportosan is el lehet ké­szíteni, eddig még nem pub­likált művek, tanulmányok benyújtásával. A pályamű­vek foglalkozzanak egy vagy több kereskedelmi vállalat munkaerő-gazdálkodásának jó és rossz tapasztalataival, elemzésével, a hatékonyabb munkát elősegítő belső és külső feltételek feltárásával, a gyakorlatban alkalmazott módszerek értékelésével. Az írásokat legkésőbb 1979. áp­rilis 30-ig két gépelt pél­dányban szükséges bekülde­ni az MKT megyei szerveze­téhez (Békéscsaba, 5600, Tanácsköztársaság útja 1. sz.). Mivel a pályázat jeligés, a szerző nevét, címét, tele­fonszámát, munkahelyét zárt borítékban csatolni kell. Az eredmény kihirdetésére 1979. szeptember 30-án kerül sor. A legjobb pályamunkákat jutalmazzák: az első díj hét-, a második négy-, a harma­dik kétezer forintot ér. Magyar elnök az Európai Sugárbiológiai Társaság ólón Magyar elnököt választott — fennállása, 1959 óta elő­ször — az Európai Sugárbio­lógiai Társaság, a nagy energiájú röntgen- és radio­aktív sugárzások biológiai hatásainak vizsgálatával fog­lalkozó kutatók szakmai egyesülete. Az elnöki teen­dőket az elkövetkező két év­ben Sztanyik B. László, az Országos Frédéric Joliot- Curie Sugárbiológiai és Su­gáregészségügyi Kutató In­tézet igazgatója látja el. — A társaság idei konfe­renciáján, az NSZK atomku­tató központjában, Jülichben húsz országból közel 300 sugárbiológus, közöttük ki­lenc magyar szakember vett részt, több mint száz előadás hangzott el a sugárbiológia és a nukleáris technológia kérdéseiről, a sugárbiológia szerepéről a daganatgyógyí­tásban, beszámoltak a kuta­tók — közöttük magyar szak­emberek — a sugárzásnak az élő sejtre és annak alkatré­szeire gyakorolt hatásáról és a legújabb védelmi eljárá­sokról.

Next

/
Thumbnails
Contents