Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12., vasárnap o ■ m ínímagazin Munkában a brigád néhány tagja Fotó: Veress Erzsi A K G N A P 0 K Az első napon fényképkiállítás nyílt az iskolában Pedagógus KISZ-szerveze! Csorváson „Az általános iskolában az utóbbi években megnövekedett a fiatal dolgozók száma, s így megérett a feltétel arra, hogy önálló KISZ- alapszervezetet hozzunk létre. A felhívásra azonnal je- lentkezték az alapítók, 1978. szeptember 14-én az ifjúsági klubban már sorainkat számláltuk, vezetőséget választottunk, programot állítottunk össze, egyéni vállalásokat tettünk ... azaz megalakultunk.” — Így kezdi a bemutatkozást a közelmúltban alakult csorvási pedagógus KISZ-alapszervezet, mely létrejöttéről, akció- programjáról, terveikről a Csorvási Híradó legutóbbi számában ad hírt. „Bár 20 éven aluliak kevesen vagyunk, mégis hisszük, hogy későbbi közös sikeres tevékenységünk kezdete ez. Családtagokat is bevonva 29-en vagyunk, programjainkat az iskolai, községi rendezvényekhez igazítjuk. Feladatunk mindenekelőtt az, hogy sajátos mozgalmi eszközeinket felhasználva segítsük az intézményben, a nevelési, oktatási, közművelődési tevékenységet.” Akcióprogramjuk megvalósításáért bőven lesz mit tenniük, hiszen a KISZ-esek, a szocialista brigádok és az úttörőrajok együttműködésének szorgalmazásától az úttörőcsapat hulladékgyűjtési akcióján, a pályakezdő fiatal kollegák patronálásán át a politikai képzésig, a tömegsportig, a klubélet fellendítéséig számos feladatot vállaltak. Jó munkát, sok sikert mindenhez a csorvási pedagógus KlSZ-alapszerve- zet tagjainak! Mini-morzsák Fiatal lány szeli a gépsonkát a pult mögött. Nem, nem géppel, nagykéssel. Úgy gyorsabb, meg kiadó- sabb is: három szelet 20 deka. A vevőt lebeszéli: „ha géppel szelem, szétesik!” Egy perccel később, idősebb kolleganőjének nem esik szét. Persze könnyű annak, aki már szakmunkás! ö rpég csak most ismerkedik a szakmával. Sőt, inkább a szakma próbálja megismertetni, megszerettetni magát vele. De ő nem sok jelét adja az ismerkedési hajlamnak. Gyanítom, egyenesen ellenére van ez az egész. Legalábbis úgy viselkedik: az egyik vevő éppen 20 deka bácskait kér, a leányzó szeli, méri. Kolléganője okí- tóan megjegyzi: „a bácskait nem kell felszelni, hacsak a vevő nem úgy kéri!” A tanulólány vállat von: „igazán mindegy!” Szeretném hinni, hogy később, távol a vevőktől egy igazi kereskedő megmagyarázta neki: egyáltalán nem mindegy ! * * * A kisfiú szinte beleizzad az igyekezetbe. Vásárol, méghozzá egyedül, elvégre már első osztályos! Karján a műanyag kosár, egyik markában a kis pénztárca, a másikban a füzetre, ceruzára előkészített aprópénz, fillérre pontosan kiszámolva. Az apró láttán a pénztárosnőt elönti a méreg: „Nem fogok én ezzel a halom tíz-húszfilléressel vesződni ! Mutasd csak a pénztárcádat !” A gyerek ijedten szót fogad — és huss, a fém tízes már el is tűnik a kasszában. A visszajáró apró csak úgy csattan a gyerek orra előtt, aki szipogva morfondíroz: a fillér nem igazi pénz? ... — ti — Portré egy — Ismerek olyan br'gádot, amely megközelíti az „egy emberként” ideáját — mondta nemrég Szabó Zsuzsa, a sarkadi nagyközségi KISZ- bizottság titkára. — A cukorgyár Szabó Pál ifjúsági brigádjáról van szó. — Nehéz lesz őket összeszedni — szólt a telefonba Papp Sándor, a gyár KISZ- titkára. — Három műszakban dolgoznak. — A műszerész brigád? — kérdezte Antal Károly, a gyár pártbizottságának titkára. — Az utóbbi néhány évben rendkívül sokat fejlődtek. Meg is látszik az eredményeiken : a vállalat háromszoros kiváló brigádja. Hogy ez minek köszönhető ? Szerencsés összetételű brigád. Hasonló életkor, megegyező érdeklődési kör. Munkájukról csak elismeréssel lehet szólni. Aktívak a Üj szelek fújdogálnak a magyar popzene háza táján. Az okok egyértelműek: korszak- és nemzedékváltás zajlik a popéletben, úgy a zenekarok, mint a közönség körében. A váltás nem sajátos magyar jelenség: szerte a világon megfigyelhető a konzervatív ízlés térhódítása. A popzenében ennek legszembetűnőbb példája az ABBA együttes sikere, s az egyre nagyobb tért hódító, üzletileg csinált divatirányzat, a diszkó. Mindezekkel szemben jelentkezik a legfiatalabb generáció ellenállása, azoké a zenészeké, akik még mindig ragaszkodnak a beatzene eredeti törekvéseihez, és azé a közönségé, amely ma is mozgalmat, azonosulási, cselekvési lehetőséget remél a popzenétől. A zenei korszakváltás mellett nemzedékváltás is lezajlott a koncertpódiumok környékén. Az ifjúsági park április 30-i nyitókoncertjén már egy új nemzedék képviselői özönlötték el soha nem látott mértékben a Gellérthegy oldalát. Bakában szűk nadrág, kockás, fenékre simuló ing, borzas haj, csizma, illetve a lányokon papucs — ez a mai tinik egyenruhája. Ez a nemzedék is, mint annyi más elődje, különbözni akar az előtte járóiktól. Az apáktól vagy a huszonévesektől, akik már egyenruhaként hordják a farmert, akik megnövesztették a hajukat, s akik a lemezjátszón a tegnapi menők, brigádról tanulásban, a művelődésben is. Az előbbi különösen fontos, hiszen gyárunkban néhány éve jelentős rekonstrukcióra került sor. Az új gépek pedig megfelelő szakembergárdát igényelnek. A többit mondják el ők. * * * A kazánház fújó, sistergő csövei alatt bujkálunk. A hatalmas helyiségben megcsap a melasz erős illata. A fal melletti kisasztalnál egy munkás falatozik. Távolabb ketten beszélgetnek. Magas, izmos férfi jön elénk: Fábián Sándor, a Szabó Pál brigád vezetője. — Jöjjenek a lifthez — mondja. — A harmadik emelet a mi birodalmunk. — Míg a szoba nagyságú lift felfelé igyekszik, a brigádról mesél: — Most csak néhányan vagyunk itt a 28 brigádtagból. A többiek másik műszakban Fonográf, Zalatnay és mások lemezeit bőgetik. A tinik mást akarnak. Azt, ami csak az övék. Újat, ami még nem volt, izgalmasat, ami kielégíti a kalandvágyat, vadat, mozgalmasat, ami levezeti a fiatalos energiákat, zűröset, amivel heccelni lehet az idősebbeket. Egyszóval olyat, amivel azonosulni tudnak. A rockzene vadságával, látványával, az ő lelkűkből szól, mozgalmassá, izgalmassá téve életüket, és a fiatalság fel is használja érzéseinek, hangulatának, vágyainak tükrözésére. „Amikor kint vagyok a koncerten, megszűnik minden más — vallotta nem is egy fiatal. — Elfelejtem az unalmas sulit, az otthoni egyhangú életet, a veszekedő szomszédokat, a szüleim állandó perlekedését. Amikor feldübörögnek az erősítők, boldog vagyok. Mintha belőlem szakadnának ki a hangok. Kell, hogy csapkodjak magam körül, hogy üvöltsék, mert tudom, csak ez a két óra van, és utána vége. Ezért ha kellene megszöknék, ellógnék az iskolából, otthonról, bárhová, mert most ez a legvonzóbb számomra.” Üj nemzedék kopogtat a kapukon. Azok, akikről azt hittük, mindent megkaptak és csak a lehetőséggel kellene élniük. De nem így van. ök a gondoskodást nyűgnek, a jó akaratot kényszernek, az otthont kalitkának érzik. Érthetetlen — mondják a szülők — pedig mindenük dolgoznak. Ez jelent némi nehézséget, hiszen teljes létszámban ritkán tudunk ösz- szejönni. Mégsem széthúzó erő. Benyitunk a műhelybe. Ide csak zümmögésként szűrődik fel a kazánház zaja. A csillogó műszerek körül fiatalemberek szorgoskodnak. —. Valamennyien műszerészek vagyunk — mondja Odor Károly. — Tizenheten érettségiztünk, van három technikusunk, néhányan, főleg az idősebbek, 8 általánost végeztek. Bende Lajos a brigádnaplót mutatja. Az első oldalra Szabó Pál fényképét ragasztották. — Névadónknak nemcsak a könyveit olvassuk, hanem rendszeresen megemlékezünk róla. Találkoztunk özvegyével és felkerestük az író sírját is. — mondja. — Tavaly a köz- művelődési vetélkedőn szerepeltek a művei — szól közbe Diósi Sándor. — Talán ezért jutottunk be a megyei döntőbe. — Nemcsak tanultunk, művelődtünk, de sportoltunk is — veszi át a szót egy izmos fiatalember, Bakucz Péter. — Majdnem mindenki tagja a gyár futballcsapatának. Nem ijednek meg egy kis társadalmi munkától sem. Nemrég a KlSZ-alapszerve- zettel együtt a községi általános iskola kerítését készíttették el. A szakmunkás kollégiumi alapra a brigád igen nagy összeget, 35 ezer forintot fizetett be. — Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem jóbarátok is — mondja Odor Károly. — A házépítésben is segítjük egymást. — Nagyjából megegyezik az érdeklődési körünk. Gyakran azonban alkalmazkodnunk kell egymás ízléséhez. Nyári szegedi kirándulásunk alkalmával például még a „botfülűek” is megnézték a Bánk bán szabadtéri előadását — szól közbe mosolyogva a brigádvezető. — Ez is összekovácsol bennünket. A legfőbb összetartó erő azonban mégis a közös cél, a munkánk szeretete. Ebben „egy ember” az egész brigád. Gubucz Katalin megvan — zsebpénz, szabadság, tanulási lehetőség. Ez se elég? A koncertre járó fiatalok azonban másról beszélnek; az otthoni szeretet hiányáról, a család széteséséről, az iskola unalmáról, életük egyhangúságáról, szürkeségéről. Ezért kerül sor tömeg jelenetekre a rockegyüttesek fellépésekor, ezért kell gyakran kivonulnia a rendőrségnek, ezért gyakoriak a „balhék”. Sokan mindezek alapján a következtetéseket is levonták. A szülők megtiltják a „púnk” koncerteken való részvételt gyerekeiknek, a rendező szervek lemondják a már megkötött szerződéseket. A következmények ismeretesek; a gyerekek megszöknek otthonról és csavarognak, hevesen elutasítanak mindent, kedvenceikért akár ölre is mennek. Az egyre ritkuló koncerteken még nagyobb a „felhajtás”, a felnőttek pedig mintha csak a pusztáiba kiáltanák a „büdösekről”, „koszosakról” szóló történeteket. Ha visszaemlékszünk : a rock and roll és a beat születésekor is hasonló nemzedék- és korszakváltásra került sor. Akkor a mai apák nemzedéke volt a szóbeszéd tárgya. Azok, akik ma értetlenül állnak az új jelenségek előtt. Jó volna, ha ész- revennék: új nemzedék áll a kapuk előtt: a rock and roll és saját gyermekeik. Sebők János Idestova hatéves, sokoldalú kapcsolat fűzi össze Orosházán az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár KISZ-bi- zottságát, és a 3-as számú Általános Iskola Radnóti Miklós úttörőcsapatát. Az együttműködés köre az idén szeptemberben tovább bővült: a gépgyár és az iskola „Egy üzem, egy iskola” szerződést kötött, melynek egyik fő célja: segíteni az iskolát, a gyermekeket a pályaválasztásban, a munkássá nevelésben. E kapcsolat keretében rendezték meg október utolsó hetében az I. AKG-napokat a 3-as számú általános iskolában. Fényképkiállítással kezdődött a rendezvénysorozat: az iskolában bemutatott fotók a gyár mindennapjait, a fiatal szakmunkásokat örökítették meg, munka, szórakozás közben. Szintén az első napon szülői értekezletre hívta össze a gépgyár gazdasági vezetése az iskola 8-os diákjainak szüleit. Itt a pályaválasztás volt a fő téma: a szülők tájékoztatást kaptak az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyártól, vagyis — ahogyan röviden városszerte nevezik; az AKG-ról. Elmondták a gyár vezetői azt is, milyen szociális juttatásokban részesülhetnek a szakmunkástanulók, melyek az ide jelentkezők számára a feltételek, milyenek a munkakörülmények, kereseti lehetőségek. A gyár KISZ-esei őrsi gyűléseken ismertették a 8-os diákokkal az AKG-nál elsajátítható szakmákat, majd a tanulók saját szemükkel is meggyőződhettek arról, hol és hogyan dolgoznak az esztergályosok, lakatosok, öntők. Az AKG-napokat pályaválasztási vetélkedő zárta, ahol a 8-osokból alakult 9 csapat versenyzett a díjakért, melyeket a gyár gazdasági vezetése ajánlott fel. Nos, a győzelmet, s az ezzel járó 1500 forintos pénzjutalmat a 8/e osztálybeli 5-ös számú csapat szerezte meg. Második lett a 8/b 8-as számú, harmadik pedig a 8/a 6-os számú csapata. Egy gyakorlati feladat a vetélkedőn: a reduktorszerelés A gyár és az iskola vezetői egyaránt úgy vélekednek, sikeres volt az AKG-napok rendezvénysorozata. S ami a legfontosabb : a legérdekel- tebbek, a fiatalok is tetszéssel fogadták a látottakat, hiszen a műhelyekben, csarnokokban és a gépek között eltöltött órák többet nyújthatnak a legszínvonalasabb előadásnál is. „Mi lehet a helyes válasz?” — töri a fejét a vetélkedőn az egyik csapat Kép, szöveg: Faludi János Új korszak kezdetén
