Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12., vasárnap Barátaink életéből Mihail Versinyin: Az óriás elért a csillagokig” 99 A csehszlovák állam megalakulásának 60. évfordulója 1918. október 28-a a csehszlovák nép újkori történelmében nagy jelentőségű esemény; ehhez a naphoz néhány alapvető határkő fűződik a csehszlovák állam további fejlődésében. 1918. október 28-án Prágában és egész sor több városban kikiáltották az önálló Csehszlovák Köztársaságot. Ugyanezen a napon, egészen más körülmények között 1945-ben, már néhány hónapja felszabadult Csehszlovákiában államosításról szóló dekrétumot hirdettek ki, amelyeknek értelmében az ipar és mezőgazdaság kulcsterületei a nép kezébe kerültek. Egy évvel később, 1946. október 28'án a kormány jóváhagyta a kétéves népgazdaság fejlesztéséről szóló tervet, amellyel Csehszlovákia népgazdaságának és a dolgozók életszínvonalának tervszerű fejlődése útjára lépett. Végül, 1968. október 28-án életbe lépett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság federális államforma rendezése, két egyenjogú államforma: a Cseh Szocialista Köztársaság és Szlovák Szocialista KöztársaságAmikor a XX. századi publicisztika, kultúra és közélet hírességei nyilatkozatait lapozgatjuk, olyan oldalakat is találunk, melyek az Októberi Forradalomról, a szovjet népről szólnak. A dicső győzelmek szemtanúinak hangját halljuk e lapokról, a szocializmus frontjának e hadijelentéseiről. A régi szavak a ma élőkhöz szólnak, akik tovább viszik a legnagyszerűbb forradalom hat évtizede lobogó, hősi zászlaját. Amikor Október világtörténelmi jelentősége még sokak számára nem volt világos, Nyugatról, és Keletről felhangzottak az első rokonszenvező hangok. A szó művészei, a kultúra kiemelkedő képviselői hősiesen kiálltak a szovjetek országa mellett, amikor az imperialisták tizennégyfe- lől indítottak keresztes hadjáratot a fiatal köztársaság megdöntésére. A világ legkiválóbb emberei lelkesen üdvözölték „Október viharos hajnalát”. John Reed amerikai író, aki Október legelső krónikásai között volt, a következőket írta „Tíz nap, amely megrengette a világot” című könyvében: „A bolsevikok nem az uralkodó osztályokkal vagy más politikai vezetőkkel kötött kompromisszumokkal, nem is a régi államgépezet felhasználásával ragadták meg a hatalmat. De nem is egy kis csoport szervezett erőszakának segítségével érték azt el... a bolsevikok hatalmas sikerének egyetlen titka abban rejlik, hogy a legszélesebb néprétegek mélységes és egyszerű törekvéseit valósították meg, a régi lerombolásának és elpusztításának munkájára szólították fel őket, hogy aztán a ledőlt romok porán felépítsenek egy új világot...” Az amerikai 1 forradalmár e szavai kifejezik a könyv alapgondolatát. Reed meglátta, hogy az Októberi Forradalom korszakos jelentőségű változást hoz mind Oroszország, mind az emberiség történetében. Anatole France, Romain Roland és Henri Barbusse, a három kiváló francia író, már Október első napjaiban a szovjet nép barátjává lett. Anatole France 1922-ben megírta a Szovjetoroszor- szághoz szóló híres „Üdvöz- let”-ét. Azt az országot ünnepli benne, amely hősiesen visszaverte az imperialista hatalmak támadását, és „ ... egy olyan hatalom első kísérletét produkálta a világ számára, amely a népé és a népért van”. „A szovjet köztársaság a szegénységben született négy évvel ezélőtt — írta. — Nem lehetett legyőzni, mert egy új eszme hordozója volt, amely eszme halált hozott minden olyan kormányra, mely az igazságtalanságot és az elnyomást képviselte, mely kormányok felosztották maguk között a földet. A régi világ nem tévedett, amikor félt. Vezetői rögtön felismerték ellenségüket. Felvonultatták a szovjet köztársaság ellen a rágalmat, a gazdagságot, az erőt. Meg akarták fojtani, gonosztevők bandáját küldték ellene. A szovjetek köztársasága felsorakoztatta a vörös hadakat, és a gonosztevők megfutamodtak... A szovjethatalom, amely nélkülözések között született, a háború és az éhezés közepette nőtt fel... olyan magvakat vetett, amelyek, ha a sors kedvez nekik, dús termést hozhatnak Európa földjén”. Csak találgatjuk, hogyan örült volna Anatole France, ha meglátja: Október vetése milyen „dús termést hozott” Európa, Ázsia, és Lati-Amerikai számos országában ... Romain Rplland nagy figyelemmel követte a szovjet nép eredményeit a szocializmus építésében. A harmincas években tevékenyen harcolt a reakció sötét erői ellen, amelyek a Szovjetunió elleni támadásra készültek. Felemelte szavát a Szovjetország védelmében. Henri Barbusse, aki az Októberi Forradalom 17. évfordulójára utazott Moszkvába, ott tartott beszédének „Az óriás tizenhét lépése” címet adta. Arról beszélt, hogy a reakció ellen küzdő emberek a Szovjetuniót hazájuknak tekintik. Az óriás tizenhét lépése... valóban életünk minden éve hatalmas lépés a jövő csúcsai felé. Azóta még negyvennégy ilyen lépést tettünk. Az óriás, aki legyőzte a fasizmust, erőt gyűjtött, és elért a csillagokig. Felszabadított társai állnak ma már mellette, az európai, ázsiai és latin-amerikai szocialista országok. Eszünkbe jutnak Bemard Shaw angol drámaíró publicista szavai, melyek közvetlenül Lenin eszméiről szólnak. — A jövő Leniné — mondta Shaw. A nagy író 1950-ben eltávozott az élők sorából, miután kis híján egy egész századot élt. A lehető legnagyobb tisztelettel beszélt a szovjet nép hősiességéről, és mélységesen megértette, hogy e népnek a második világháborúban hozott áldozata mentette meg az egész emberiségét a fasizmustól. — Lenin ma is ezer és ezer harcost lelkesít és nevel, akik teljes joggal viszik a szabadság ellenségeivel szemben vonuló soraikban a táblákat, melyeken e szavak olvashatók : „Lenin él!” — így ír James Aldridge angol író. Az ő szavai, akárcsak a Szovjetunió más barátainak gondolatai annak bizonyságát jelentik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi a föld lakóinak évszázados vágyait és reményeit testesítik meg. Jelképes jelentőségű tény, hogy az Októberi Forradalom 60. évfordulója előtt egy hónappal fogadták el a világ első össznépi szocialista államának alkotmányát. Ez az Okmány az állam alaptörvényében rögzítette a kommunizmus felé vezető út korszakos állomását, a fejlett szocialista társadalom felépítését. S ez nemcsak két hatalmas jelentőségű esemény véletlen egybeesése, hanem fényes bizonysága annak, hogy Október eszméi, Lenin hagyatéka diadallal valósul meg. (APN—KS) 1918. október 28-án gyümölcsözött a cseh és szlovák nép demokratikus és nemzeti jogaiért, államiságuk felújításáért folyó hosszú küzdelme. Befejeződött egyben a Habsburg monarchia igazságtalan államrendszere is. Itt megemlíthetjük, hogy abban az időben az l:10-es népszámlálás szerint az Osztrák—Magyar Monarchia területén 47,8% szláv nemzetiségű ember (csehek, szlovákok, lengyelek, szer- bek, chorvátok, szlovének és ukránok) éltek, 23,3% német (a használt nyelv szerint) 19,6% magyar, 6,2% román, 1,6% olasz nemzetiségű élt. 1867-es dualizmus, amely a birodalmat a Litváninneni (német) is Litvántúli (magyar) részre osztotta, igyekezett megtartani az elmaradott monarchiát és így az elnyomott nemzetek további leigázását. Frantisek Palacky, akit Klement Gott- wald, a kommunista párt vezető személyisége, joggal a XIX. század kimagasló történészének és politikusának nevezte, a csehek nevében azt a kijelentést tette: „Voltunk Ausztria előtt — leszünk utána is”. Fél évszázaddal később ezek a szavak beigazolódtak. Az Osztrák—Magyar Monarchia szétesett. Az első világháború befejezése a birodalom végét is jelentette, és romjain keletkezett néhány önálló nemzeti állam, közöttük Csehszlovákia is. A frontokon még folytak a harcok, amikor 1918. október 28-án Prágában a Nemzeti Tanács vette át a hatalmat. Prága legnagyobb terén — a Vencel téren — néptömegék gyűltek össze, hogy ott ünepélyesen kikiáltsák a Csehszlovák Köztársaságot. Ezzel a haldokló monarchiát és Antant hatalmakat kész tények elé állították. Negyed évszázaddal később Klement Gottwald kijelentette: „Csehszlovák Köztársaság olyan összetételű állam, melynek keretén belül meg tud egymás mellett élni két testvéri szláv nemzet, a cseh és a szlovák. Csehek és szlovákok számára ez az állami együttélés egyetlen természetes és lehetséges forma, amelyhez minden nemzetnek joga van. Ezenkívül az önálló csehszlovák állam eszméjének mély történelmi gyökerei is vannak. A korai középkorban csehek és szlovákok közös államot képeztek a Nagymorva Birodalom keretén belül. A Nagymorva Birodalom szétesése után, csehek saját államukat alapították meg, amely Európa történelmében nem kis szerepet játszott, és ami az eredeti természetes határokat illeti, tulajdonképpen 1918-ig meg is maradtak, mint az Osztrák—Magyar Monarchia külön része. Természetes volt tehát, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia szétesésénél 1918- ban az ún. cseh korona országai mint egység elváltak az Osztrák—Magyar Monarchiától. Természetes volt továbbá az is, hogy ebben az évben a szlovákok is közzétették az ún. magyar Szent István koronától való elszakadásukat, és újból a testvéri cseh nemzettel egyesültek egy új közös állam egységében — a Csehszlovák Köztársaságban. Csehszlovákia tehát egyrészt a természetes politikai jogokon, másrészt a cseh és szlovák nemzet történelmi hagyományain alapul. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása a cseh és szlovák nemzet számára nagy történelmi haladást jelentett. Teljesültek a csehek és szlovákok jogos nemzeti követelései és felújították államiságukat. Az új állam a népek és nemzetek politikai és demokratikus jogai területén is nagy előrehaladást jelentett. Az új csehszlovák állam burzsoá állam volt, nem tudott megoldani egész sor problémát, mindenekelőtt a politikai és szociális igazságosság kérdéseit. E problémák megoldásáért Csehszlovákia Kommunista Pártja éveken keresztül harcolt. A CSKP a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjet Szocialista Államszövetség példája alapján programjára tűzte a szocializmus építését Csehszlovákiában. E küzdelmet a CSKP 30 évvel ezelőtt sikeresen véghez is vitte. 1948 februárjában a munkásosz- tálv vezető erejévé vált a nemzeti és demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenetben. Csehszlovákia Kommunista Pártja a Csehszlovák Szocialista Társadalom vezető ereje azonosítja magát a cseh és szlovák nép demokratikus és haladó hagyományaival. A kommunisták ezen hagyományok örökösei és teljesítői is. A burzsoá államvezetés Masarykkal az élen, kezdettől fogva arra törekedett, hogy elhomályosítsa a nemzeti felszabadító harc valódi lényégét és bebizonyítsa a saját osztályuralmának helyességét. Ezért hazug meséket terjesztett a köztársaság megalakulásáról. A burzsoázia szerint az önálló Csehszlovákia megalakulásának fő szervezői Masaryk, Benes, Stefánik, valamint a győztes nyugati nagyhatalmak és külön az akkori amerikai elnök, Wilsqn voltak. Ezzel szemben támadták az orosz- országi győzelmes szocialista forradalmat és tagadtáK annak a döntő jelentőségét a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának szempontjából. T. G. Masaryk, á burzsoá „ellenállás” vezető képviselője és a köztársaság első elnöke kidolgozta az ún. csehszlovák demokráciát idealizáló burzsoá reformizmust. A burzsoázia érdekeit új eszmék formájában összekapcsolta a szociális reformizmussal és a kis burzsoá liberalizmussal. Igazolta, de egyben ügyesen takarta a cseh burzsoázia osztály- és nacionalista érdekeit. E koncepció elválaszthatatlan része volt a szocialista forradalom elleni támadásoknak és az erősödő nemzetközi kommunista mozgalom ellen is. Ezek a kísérletek azonban nem tudták takarni azt a tényt, hogy a proletariátus és a burzsoázia közötti ellentét a csehszlovák társada-. lom alapantagonizmusává vált. Nem tudták véglegesen megállítani a Szovjet-Orosz- országból átszűrődő forradalmi eszméket. A csehszlovák nép proletariátusa kezdte megérteni a néptömegek nemzeti és szociális, demokratikus és szocialista törekvéseinek összekapcsolását, és annak szükségességét az igazságos társadalmi rend kialakításáért folyó harcban. Az állam építéséről kialakult burzsoá kizsákmányolási koncepcióval szemben fokozatosan proletár, szocialista koncepció is formálódott. Bár a burzsoázia a Csehszlovák Állam jellegéért folytatott harcban az 1920- as években átmenetileg győzött, azonban a munkásosztály és a többi forradalmi erők ebben a fázisban jelentős sikereket értek el. À hatalmon levő burzsoáziát egész sor demokratikus engedményekre kényszerítették, amelyek biztosították a dolgozók legalapvetőbb jogait és szabadságát. A kommunista párt által vezetett dolgozó tömegek nehéz harcot folytattak a gazdasági és szociális jogaikért, a demokratikus jogok megcsonkításáért és Csehszlovákia megszállása ellen. A valóság az, hogy a kapitalista Csehszlovákiában a mindennapi élethez tartozott a nyomor, a munkanélküliség és éhség. A hivatalosan elismert munkanélküliek száma 1932-ben elérte a 920 ezret. Nagyon sok járás lakosságának több mint 10 százaléka élt a létminimum határa alatt. Pl. minden ötödik parasztot sújtotta a tönkremenés és kilakoltatás. És éppen ezekből a szociális ellentétekből fakadttak az osztálykonfliktusok, amelyek nyíltan tanúskodtak a burzsoá uralom labilitásáról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek harcai élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állt, amelynek megalakulása Í921-ben történelmi jelentőségű fordulatot jelentett. A CSKP kezdettől fogva a tudományos világnézet eszméire, a marxizmus— leninizmus alapelveire támaszkodott. A munkásosztály gazdasági és szociális követelésekért folytatott harcában rövid idő alatt egységes és nemzetközileg elismert lenini típusú párttá fejlődött. Tevékenységében következetesen összekapcsolta a tudatos hazafiságot a proletár internacionalizmussal. A hatalmon levő csehszlovák burzsoázia a saját belpolitikai pozícióját és a nemzetközi helyzetét a nyugati nagyhatalmakra való következetes orientációjával akarta biztosítani. Ez az orientáció Csehszlovákia helyzetét labilissá tette, sőt, közvetlenül függött főleg Anglia és Franciaország vezető köreinek a jó voltától. Október 28-a fontos része a cseh és szlovák nép nemzeti hagyományainak. A csehszlovák állam megalakulásának 60-ik évfordulója, az államosítás és a szocialista federáció 10. évfordulója össznemzeti ünnep, amely egyben ösztönzést is ad a fejlett szocialista társadalom további sikeres építéséhez Csehszlovákiában. A lengyelországi Poznanban a helyi autószerviz mellett a Polski Fiat 125 és 126 gépkocsik árusításával foglalkozó gépkocsiátadó csarnokot is létesítettek (Fotó: CAF — MTI — KS)
