Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

1978. november 11., szombat o B biztonságosabb közúti közlekedésért B léire készül a közúti igazgatóság Utak, oda és vissza Elcsendesedik az utca Szidja, veri az asszonyt, cibálja a haját, közben egy 500 forintost akar kihúzni a kezéből. Csak óvatosan, ne­hogy elszakadjon. Még így ittasan is tudja, hogy az ér­ték, amire érdemes vigyáz­ni. Ha egyben marad, sók üveg sör ára kitelik belőle. Kisfiú kapaszkodik a vé­dekező és hangosan szitkozó­dó anyja szoknyájába. Csil­logó fekete szeméből rémü­let sugárzik. Vasárnap van. Szép napos az idő. Békéscsabán, a Ta­nácsköztársaság útján sokan járnak ilyenkor. De az em­berek csak kitérnek a civó- dó házaspár elől, pedig az asszonynak már vérzik a szája, a férfi meg újra és újra üti őt. Néhányan köréjük sereg­lenek és úgy bámulják a nem mindennapi eseményt, mint valami ökölvívó-mérkő­zést. Egy-egy jól sikerült „jobbegyenesre” még fel is hördülnek, de senki sem lép közbe. Amikor pedig valaki azt merészeli javasolni, hogy fejezzék már be a családi színjátékot, megszólal egy hang: „Hagyják csak őket, hadd verjék agyon egy­mást!” A verőifényes napsütésben így „szórakozik” az utca né­pe, miközben Birkás János, a Volán 8-as számú Válla­lat csoportvezetője odaérke­zik. Nem tér ki az imboly­gó férfi elől, aki egy pilla­natra meghökken ettől a „vakmerőségtől”. És talán hogy a „tekintélyét” megóv­ja és az erejét ismét meg­mutassa, elkapja az asszony nyakát és bevonszolja a Ki­nizsi utcába. Két kerékpáros halad el mellettük. A fiatalabb úgy tesz, mintha semmit nem látna. Az idősebb megáll. Birkás János odamegy hoz­zá és felkéri, maradjon ott tanúnak. Aztán a verekedő­höz lép, mutatja a munkás- őr-igazolványát és felszólít­ja, hagyja abba a botrányos viselkedést. A határozott fellépés megteszi hatását. A gyerek pedig odaszalad hozzá, meg­fogja a nadrágját, nagy fe­kete szemével esdeklően néz fel rá, mintha védelemért könyörögne. Birkás János megsimogatja a fejét, köz­ben szép szóval megnyug­tatja a házaspárt. Aztán el­kéri a férfi személyazonos­sági igazolványát és feljegy­zi a szükséges adatokat. Az asszony a gyermekét magával vonszolva elindul, de még visszakiabál: Csuk­ják be, mert megöl bennün­ket ! A férj utánuk akar menni, de Birkás János egyelőre nem engedi. Még megmagyarázza neki, hogy majd a rendőrség előtt fog felelni a közbotrányokozá­sért. S ő lecsillapodva és kissé kijózanodva már meg­érti, hogy ennek fele se tré­fa. Elcsendesedik az utca. Pásztor Béla A SZEMÉLYGÉPKOCSIK ÁTVÉTELI SORSZÁMA 1978. november 10-én Trabant Hycomat 7511 Trabant Limousin (Bp.) 15050 Trabant Limousin (Győr) 6675 Trabant Special (Bp.) 22319 Trabant Special (Győr) 14658 Trabant Combi (Bp.) 3666 Trabant Combi (Győr) 1063 Wartburg de Luxe 12367 Wartburg Limousin 11087 V. art burg de Luxe tolótetős 4021 Wartburg Limousin tolót. 2546 Wartburg Tourist 3839 Skoda 105 — S (Bp.) 1199 Skoda 105 — S (Debrecen) 140 Skoda 105 — S (Győr) 255 Skoda 120 (Bp.) 4002 Skoda 120 (Debrecen) 1593 Skoda 120 (Győr) 1735 Zsiguli 2101 (Bp.) 96948 Zsiguli 2101 (Debrecen) 47910 Zsiguli 21011 (Bp.) 11005 Zsiguli 21011 (Debrecen) 6253 Zsiguli 2103 18885 Zsiguli Combi 12587 Polski Fiat 126 13248 Dacia 10803 Polski Fiat 1500 13768 Zaporozsec 27225 Moszkvics 2140 3257 A téli hónapok minden év­ben próbára teszik a közúton közlekedő jármüveket' és azok vezetőit. S hogy az utóbbi években megyénk út­jain nem voltak jelentősebb akadályok, az a KPM Köz­úti Igazgatóságának is kö­szönhető: évről évre korsze­rűsítették és bővítették gép­parkjukat, a védekezéshez pedig időben beszerezték a különféle anyagokat. Tegnap, pénteken délelőtt Békéscsabán, a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóság központjában az érdekeltek­nek tartottak tájékoztatót az igazgatóság vezetői. Békés megye közúthálózatából 1510 kilométernyi tartozik a KPM kezelésébe. Az igazgatóság szakemberei az elmúlt esz­tendők tapasztalatait figye­lembe véve dolgozták ki az idei hó- és síkosság elleni védekezést, a téli üzemelte­tés feltételeit. A télre való felkészülés a nyár végén kez­dődött, s ennek fontos állo­mása volt november 2-a, amikor is megtartották a gépszemlét. A síkosság elleni védeke­zés sorrendjét is meghatá­rozták, ebben döntő szerepet kap az egyes utak forgalma. Az őrjáratos útvonalak hosz- sza meghaladja a 300 kilo­métert, ezeken a szakaszo­kon naponta legalább két­szer mennek végig a véde­kezés gépei. Ide tartozik a 44-es, a 46-os és a 47-es el­sőrendű főút Békés megyei szakasza, valamint az End- rőd—Szarvas közötti 443-as másodrendű főútvonal. Az alsóbbrendű utak járhatósá­gát szerényebb szolgáltatás­sal, a főutak után, fontossá­gi sorrendben, úgynevezett „rajonos" védekezéssel igyekszik biztosítani a köz­úti igazgatóság. A téli bevetéshez az üzemmérnökségeken — így a békéscsabain, a gyomain, az orosházin és a sarkadirf — ké­szenlétben áll összesen két hómaró, három oldal- hómaró, 20 kétszárnyú hóeke, 19 egyszárnyú hóeke, 4 gréder és 16 sószóró. A mezőgazdasági üzemekkel és a vállalatokkal bérleti szer­ződést kötött a közúti igaz­gatóság hét sószóró gépre és 23 hóeltakarító gépre. A síkosság elleni hatékony védekezéshez rendelkezésre áll mintegy 3 ezer tonna ipari só, valamint 1200 köb­méternyi homok. A hóaka­dály-veszélyes helyeken — a 44-es úton Kondoros, a 46- os úton Gyoma és Mezőbe- rény, valamint a 47-es úton Csorvás és Orosháza térsé­gében — több mint 6 kilo­Mézga Géza visszatér Két év óta rajzolnak, ter­veznek, készül a szöveg és a kísérőzene — Mézga Géza visszatér a televízió műsorá­ba. A harmadik Mézga-so- rozatban is — az előző ket­tőhöz hasonlóan — Romhá­ny i József az alapötletek ih- letője és a szöveg írója. A zeneszerző személye is válto­zatlan, Deák Tamás kompo­nálja a történetekhez illő dallamokat. Mézga Géza mellett Paula, Kriszta, Ala­dár és Máris szomszéd ez­úttal is ott lesz az — eddi­giekhez hasonlóan egyenként 26 percesre tervezett — epi­zódok hősei között. Érdekesség, hogy egyetlen Mézga-epizód elkészítéséhez tízezernyi rajzra van szük­ség. Az újabb 13 részes so­rozatból 12 résztörténet tel­jesen, vagy részben már el­készült. A Pannónia animá­ciós rajzfilmstúdió kollektí­vája a jövő év március 31- ig mind a 13 filmet vetítésre kész állapotban átadja a megrendelőnek, a Magyar Televízió szórakoztató és ze­nei főosztályának. méter hófogó rács védi majd a hófúvástól az utat. A belterületi utakon a biztonságos közlekedés fel­tételeit a helyi tanácsok te­remtik meg. A megye tele­pülésein összesen 230 tonna ipari só, 3000 köbméter ér- desítő anyag, s mintegy 80 hóeke áll készenlétben. A közúti igazgatóság és a tanácsok a felkészülés idő­szakában azt tűzték célul, Radnóti Miklós költészeté­nek szentelik a hagyományos országos vers- és prózamon­dó versenyt, amelynek me­gyei selejtezőjére először november 10-én, tegnap Me- zőkovácsházán, a művelődé­si házban került sor. A ver­seny folytatása ma, szomba­ton lesz, amikor a selejtező részvevői Szarvason, a Krecsmarik Endre Üttörő- házban versenyeznék a to­vábbjutásért. Az utolsó se­lejtezőre 12-én, vasárnap dél­előtt 9 órakor a békéscsabai Csütörtökön délelőtt ke­rült sor — hosszú előkészü­leti munka után — a „Mes­terségünk címere” rádiós pályaválasztási vetélkedő területi döntőjére. A há­rom Békés megyei őrs Gyu­lán, az Erkel Művelődési Központban bizonyította felkészültségét a Somogy és a Csongrád megyei pajtá­sokkal folytatott rangos ver­senyen. A területi döntőre továbbjutott pajtások a hús- feldolgozó szakma kiváló is­merői lettek a több fordulós pályaválasztási játék so­rán. A három helyszínen : Gyu­lán, Szegeden és Kaposvá­rott folyó versenyt Vajek Róbert szerkesztő-riporter, a játék vezetője fogta ösz- sze, s a helyszíneken mű­ködő zsűriken kívül egy budapesti központi zsűri is értékelt: A területi döntő nem várt Békés megyei sikerrel vég­ződött. A három megyét hogy az utakon legalább 24 órán belül fekete útpályát biztosítsanak. A KPM Köz­úti Igazgatóságnál Békéscsa­bán november 15-től szerve­zik a hóügyeletet, az érdek­lődőknek, a hosszabb útra indulóknak Békéscsabán a 12-966-os telefonon vagy te­lexen, a 83-413-as számon adnak felvilágosítást a me­gyei és országos útviszo­nyokról. —sz— ifjúsági és úttörőházban ke­rül sor. Békés megyében 56-an je­lentkeztek e nemes verseny­re. A megyei selejtező zsűri­tagjai: Mezei Annamária színművésznő és Turóczy Gj'örgy rendező lesznek. A selejtezőből továbbjutott 20 versmondó december 15- én méri össze tudását a me­gyei elődöntőn, amelyet Bat- tonyán rendeznek meg. A megyei elődöntőn már or­szágos zsűri választja ki a legjobbakat. képviselő' hat őrs közül ki­emelkedően jó teljesítményt nyújtott a Gyulai 3-as szá­mú Általános Iskola Parti­zán őrse, akik tudásukkal még a szakemberek ámula­tát is kivívták. A verseny gördülékeny lebonyolításá­hoz, a gyulai helyszín ri­portere, Filippinyi Éva nyu­godt, fegyelmezett játékve­zetése is hozzájárult. Min­denképpen meg kell emlé­kezni a siker kapcsán a Bé­kés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munka­társainak kiemelkedő szer­vező munkájáról és a Gyu­lai Húskombinát szakembe­reinek áldozatos segítőkész­ségéről. A verseny végez­tével mindhárom őrs tag­jai komoly értéket képvise­lő ajándékcsomagokat ve­hettek át. Az őrsöket fel­készítő pedagógusok: a gyu­lai Rokszin Györgyné, a békéscsabai Varga O. Va­léria és a mezőhegyesi Hor­váth Andrásné munkáját is megköszönték a rendező szervek. súfolt buszok érkez­nek reggelente a megyeszékhelyre. Na­ponta húsz-, harmincezren szállnak buszra, jönnek autóval, mert hisz a város vonzáskörzete 30—60 kilo­méter. Az üzemek megérez- nék, ha máról holnapra be­szüntetnék valamilyen oknál fogva az utazást. Ismert ez a folyamat, nincs is szán­dékomban mellette hossza­san elidőzni. De nemcsak a munkások ingáznak. Az ér­telmiségiek százai utaznak nap mint nap a nagyváro­sokból a vidéki települések­re. Pedagógusok, orvosok elsősorban, de mérnökök, jogászok, közgazdászok sem hiányoznak ebből az ellen­tétes irányú ingázásból. Nem tudom, hányán lehet­nek, semmiféle hivatalos összesítés, felmérés nincs erről. Csak ismerőseim kö­zött összeszámoltam több tucatot. Hogy naponta ezrek utaz­nak a megyeszékhelyre, ab­ban már senki nem lát semmi különöset. Az élet diktálja ezt a folyamatot. A mezőgazdaság már munkát nem tud adni, a város pe­dig még otthont nem tud nyújtani minden bejárónak. A felgyorsult urbanizáció olyan kihívást intézett a városok ellen, hogy képte­lenség e feladattal megbir­kózni. Lakás és még több lakás kellene, de egyszerre nem nőnek ki a földből az otthonok ezrei. Az ellentétes irányba já­rók közül azonban sokan nem várnak lakáskulcsra. Pedig a legtöbb pedagógus­nak, orvosnak, mérnöknek községben, vagy kisvárosban gyorsan biztosítanák a le­telepedést. Például az egyik városka tanácselnöke azért panaszkodott, hogy az erre a cálra kijelölt lakások nagy része üresen áll. Nem vonzza a pedagógust, az orvost, a háromszobás összkomfort. Hogy miért? Nem adják fel a fővárost, a megyeszékhe­lyet. Közülük sokan ott csak albérletben laknak. A kis szobán kívül azonban van egy reményük, hogy 4—6 év múlva „telekkönyvi- leg” is budapestiek, szege­diek, miskolciak lesznek. Pedagógus ismerősöm ka­ralábét, 1 káposztát árul a piaci standon. Mamájával együtt méri a gyümölcsöt, csinálja az üzletet. A szü­lőknek ez_ a megélhetésük, de neki csak ideiglenes ál­lomás. Itt várja ki, hátha jut neki is nagyvárosi állás. A történethez tartozik, hogy néhány évig autóbuszozott. Oda-vissza 70 kilométert tett meg naponta. Egy kis köz­ségben tanított, szépen ke­resett, mellékesekkel együtt havonta összejött ötezer. Aztán munkája jutalmául lakást kapott volna. Ekkqr kérte ki a munkakönyvét. „Nem akartam odakozmá- sodni.” Pedig a község ve­zetői többször kérték segít­ségét, és megbecsülésüket másban is kifejezték. Már hetedik éve, hogy ezt az átmeneti életet éli. A kara­lábétermelés mellett nyelv­órákat is ad. Biztatgat, nem pénzért csinálja, csak azért, hogy ne jöjjön ki a gya­korlatból. Jogász ismerősöm hétfőn reggel felszáll a menetrend szerinti járatra és szerdán jön vissza. Csütörtökön odautazik, aztán megint re­túr. öt-, hétezret keres, de alig várja, hogy egy jó ál­lás megürüljön a megye­A községi KlSZ-alapszer- vezet kezdeményezésére no­vemberben két kommunista műszakot szerveznek Kar- doskúton. A termelőszövet­kezeti dolgozók, a szocialista és ifjúsági brigádok tagjai november 11-én, ma répát szednek, hibrid kukoricát válogatnak. A következő székhelyen. Türelmes em­bernek tartja magát és ahogy mondta, ha kell, öt évig is utazik. Hasonló epizódok egész sorát írhatnám le. Mi kö­zöm hozzá? — kérdezheti az olvasó. Hogy ki, hol dolgo­zik, az mindenkinek a ma­ga dolga. Azzal sem köteles' senki elszámolni, hogy sza­bad idejét mivel tölti. Sakkozik, vagy olvas, spor­tol, vagy utazik. Végül is, nem olyan nagy vállalkozás ma már a napi buszozás, vonatozás ... Egy fővárosi bennszülött napi másfél órát is rááldoz a közleke­désre. A kijárók sem sok­kal többet, vagy még eny- nyit sem töltenek a külön­böző járműveken. Az átjárás, az ideiglenes letelepedés, pillanatnyi ott­lét és a helyben lakás minő­ségi következményei mások. Aki az életét részben a közlekedéshez igazítja, szor­galmát, kezdeményezőkész­ségét, tudását feltehetően nem tudja egy település ér­dekében sem hasznosítani. Sem ahonnét indul, sem ahová érkezik. Ilyen eset­ben igényelni is nehéz ezt a fajta hozzáállást. A jó ötle­tek, az alkotókészség, a szellemi erő hiányát minden település megérzi. Legyen az kisközség vagy nagyvá­ros. Mindenütt szükség van a helyi értelmiség kezdemé­nyezésére, javaslatára — egyáltalán létére. Az évről évre rendezett települési versenyek jól példázzák: a társadalmi erők összefogá­sával nagyobbat tud előre­lépni a város és a falu, mint anélkül. Más kérdés, hogyan használják ki ezt a lehetőséget, igényt tarta- nak-e az erőkre. Előfordul több helyen is, hogy a meg­levő adottságok nélkül él­nek. Különböznek a települé­sek és nem is cél, hogy egyformák legyenek. Nem is lehetnek, hiszen szerepük, kialakulási történetük más és bizonyos egyenlőtlenség mindig meg is marad. De a harmonikus fejlődés olyan elengedhetetlen követel­mény, amivel a hétközna­pok emberének is számolnia kell. Ez a szemléleten is mú­lik. A szemléletváltás nem megy dudaszóra, sem bürok­ratikus intézkedésekre. Saj­nos, az ember rossz termé­szetéből következik, gyak­ran nagyobbnak látja az árnyékot, mint amilyen az valójában. Ebből a tulajdon­ságból erednek az előítéle­tek. Az olyan előítéletek is, amelyek a vidéki telepü­lésekkel szemben alakultak ki. Ilyen például az, hogy a kultúra méterek, távolság kérdése. Az ingázásnak idé­zett formáját éppen a kul­túra szent nevében vállal­ják. Hogy itt lehet, ott nem. n e néhány méterre a színháztól sem min­denki nyitott száj­jal szívja a civilizáció töm­jénjét. A községekből pe­dig sok pedagógus hiányzik. Nem azért, mert nincs, aki órát adjon, hiszen kijárnak, az állást betöltik. Délután, esténként is szükség lehet rájuk, amikor foglalkozást vezetnének. Hiányzásuk még jobban elülteti a kételyt, hogy a városé a kultúra. Az ilyen előítéleteknek nemcsak tanúi, hanem szenvedői is vagyunk. Halász Miklós kommunista műszak novem­ber 25-én lesz, amikor a községbeliek, felnőttek, fia­talok, úttörők együtt lakó­helyük szépítéséért, fejlesz­téséért dolgoznak. A kommunista műszako­kon keresett összeg felét a megyei szakmunkástanuló kollégium építésére fizetik be a kardoskúti KISZ-esek. Megkezdődtek az V. országos vers- és prózamondó verseny megyei selejtezői Szervezők jutalmazása Az Országos Filharmónia minden évben jutalmazza azokat a szervezőket, akik segítenek a bérleti hangver­senyek népszerűsítésében. November 8-án du. Békés­csabán, a Kulich Gyula Ifjú­sági és Üttörőházban 15 köz­művelődési dolgozót, illetve pedagógust jutalmaztak ki­váló szervező munkájukért. A pénzjutalmakat Zeke László, az Országos Filhar­mónia vidéki rendezési osz­tályának helyettes vezetője adta át. Továbbjutott a gyulai Partizán őrs Nemcsak mindent tudnak — a gyártási titok kivételével — a gyulai kolbászról, hanem meg is kóstolják a versenyzők Fotó: Gál Sándor Kommunista műszak Kardoskúton

Next

/
Thumbnails
Contents