Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
1978. november 10., péntek o n több, édesebb cukorért Tudományos központ Szolnokon — telep Mezőhegyesen Napjainkban nemcsak a termelés, hanem a tudomány fejlődésére is mindinkább jellemzővé válik az integráció. A komplex munkára való törekvés jegyében vonták össze tavaly a hazai cukoripar mezőgazdasági és ipari technológiai kutatásait egy új, országos szervezetben. Szolnokra települt az intézet központja, a szakma legjelentősebb — az utóbbi években kereken egymilliárd forintos költséggel korszerűsített — gyárához. Olyan körzet fókuszába, ahol úgyszólván már történelmi hagyományai vannak a növénykultúrának. Leninvárosban üzembe helyezték a Tiszai Vegyi Kombinát hatodik termelő egységét, a polipropiléngyárat, amely évente negyvenezer tonna polipropilénpor gyártására képes. A képen: mintavétel az oldószer-regenerálónál (MTI-fotó — Branstetter Sándor felvétele — KS) Malac a háztájiból Hunyán már megoldották A répaterület háromnegyedén öntözéssel teremtettek itt biztonságot a sikeres betakarításhoz, s a gazdaságok között olyan is van, amely ezer hektárról küldi a terményét feldolgozásra. Dr. Hangyái Károly kandidátus, főigazgató, termelésirányítói posztról került a Cukoripari Kutató Intézet élére, a Mát- ravidéki Cukorgyárak főmérnöke volt. Készséggel hajlik a beszélgetésre, intézetük, mindennapi munkájuk bemutatására: — Még a régi beosztásomban dolgoztam Hatvanban, amikor az említett átszervezés történt — kezdi —; őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy néhány hónap múlva éppen itt folytatom a szolgálatomat, de munkatársaimmal együtt csak helyeselni tudtam a törekvéseket. Első: a biztonságos betakarítás — A cukorgyári szakemberek mindig is azon a véleményen voltak, hogy a cukortermelés nem a feldolgozó üzemben, hanem még jóval előbb, a répánál, pontosabban a répamagnál, a fajtánál kezdődik. A mezőgazdászok, a tsz-ek dolgozói is régóta tudják, hogy munkájuk célja nem a répa, hanem a belőle kinyerhető cukor. A két terület között igen szoros és hatékony együttműködésre van szükség, s ez a kapcsolat csak úgy lehet valóban eredményes, ha az érdekeltek, az érintettek „cukorban gondolkodnak”. Erre különösen 1979 őszétől kezdve: a répa cukortartalom szerinti átvételének bevezetése után lesz szükség. A kutatás integrációja jól segíti ezt az ügyet! Ami pedig a konkrét tevékenységünket illeti: feladatunk a cukortermelés korszerűsítésével, növelésével összefüggő mindenféle vizsgálódás, a cukorrépa nemesítése, a répamag és a répa termesztésének fejlesztése, a répának termesztés, illetve tárolás alatti minőségét befolyásoló tényezők megfigyelése, számbavétele, elemzése. Cukoripari gépészeti, automatizálási és technológiai kutatásokat végzünk, s foglalkozunk az egyéb répafélék: a takarmányrépa, tarlórépa, murokrépa, cikória nemesítésével, sőt a kutatómunkával kapcsolatos mezőgazda- sági árutermeléssel is. Bemutatókat, ankétokat, tapasztalatcseréket rendezünk, szakértői közreműködést vállalunk. II fajtáktól a tárolásig — Vállalati szervezetünk részeként, szolnoki központunk irányításával Sopronhorpácson répatermesztési, Budapesten ipari kutatóállomás, Martfűn öntözéses, Mezőhegyesen pedig tájjellegű kutatótelep osztozik a feladatokon. Sopronhorpácsi kollégáink hozzáértő, hosszú és kitartó munkájának eredményeként sikerült elérni, hogy jelenleg az ország répatermő területének 70—80 százalékán már hazai nemesítésű növényt termesztenek, s ennek termésátlaga, cukortartalma eléri a legjobb külföldiét. Most alakul ki egy újabb fajtaváltás: az eddigi M—102 jelű helyett tavaly óta mindjobban tért hódít a Mono- poli N—1 is, amelynek még nagyobb a cukortartalma : Martfűn, az országrész mezőgazdasági fejlesztésének sajátosságai alapján alakult ki öntözéses kísérleti telepünk, ahol parcelláinkon mesterségesen pótoljuk a hiányzó téli csapadékot, illetve hasonló úton biztosítjuk a vegetációs időszakban szükséges vízmennyiséget, hogy aztán szélesebb körben is hasznosítható tapasztalatokhoz jussunk. Az alapvető munka, az öntözéses kultúrák termesztése, az agrotechnikai kutatás, a gépi-vetéssel, a műtrágyázással, a növényvédelemmel kapcsolatos kutatás már megkezdődött, s érdekes répatárolási kísérleteket végzünk. Még az idén korszerű répavizsgáló laboratóriumot kap a telep, jövőre pedig hűtőházat és növényházat létesítünk ugyanitt, a kutatómunka gyorsítására, hogy egy időben „két évszakot” is figyelhessünk. Mezőhegyesen, mint már említettem, tájjellegű, Budapesten pedig ipari technológiai kérdésekkel foglalkozunk. Nemzetközi 1 méretekben — Milyenek az intézet kapcsolatai? — Kapcsolataink széleskörűek. Említett répatárolási kísérleteink helyet kaptak a KGST programjában is. Figyelemmel kísérjük a Héki Állami Gazdaságban szovjet —magyar kormányközi megállapodás alapján folyó kutatásokat, s más témákban együttműködünk nyugati, osztrák, belga, dán, holland és NSZK-beli kollégákkal. Éppen a dánokkal közösen sikerült tavaly két új répafajtát is bejelentenünk. A hazaiak közül a Budapesti Műszaki Egyetem élelmiszertechnológiai és biokémiai tanszékének, illetve a Kertészeti Egyetemnek a szakembereivel, tudományos tanácskozásunkban akadémikusokkal dolgoznak együtt intézetünk munkatársai. Ugyanakkor nem kevesebb, mint 40 hazai mintagazdasággal és cukorgyárral folytatunk kísérleteket. Selypen a cukorfőzés, Hatvanban a szűrés technológiájában születtek szép eredmények, közöttük olyan is, amelyből ma már az egész iparág profitál. — Szolnokon — mint dr. Hangyái Károly főigazgató tájékoztat róla — egyelőre még ideiglenes az intézet központjának elhelyezése, de zavartalan körülményeket biztosít a munkához. Ám kijelölték már a helyet, sőt tervezését is elkezdték az új. minden tekintetben megfelelő, korszerű épületnek. Az AGROBER miskolci ki- rendeltségének rajzasztalain készül „a jövő”: a mintegy 50 millió forintos beruházás dokumentációja. Gyóni Gyula Szakmai berkekben közhelynek számít, hogy az igazán fejlett állattenyésztésnek az igazán fejlett növénytermesztés az alapja. Közhely, de így igaz, miként igaz az is, hogy a gazdálkodás intenzív szakaszában a növénytermesztés vezető szerepét egyre inkább a magasabb értéket adó állattenyésztés veszi át. Ez utóbbi szerepel egyébként célkitűzésként is a megye mezőgazdaságának fejlesztését szorgalmazó határozatokban. Az állattenyésztés döntő súlya a megyében elképzelhetetlen anélkül, hogy a mezőgazdasági üzemekben ne játszódna le ez a fontos szerepcsere a két főágazat között, ahogyan ez többek között a hunyai Hunyadi Tsz-ben is megoldódott már. Nmiben biztosak voltak — Túlzás lenne természetesen azt állítani, hogy mi a terveinkben ezt szó szerint fogalmaztuk meg: a jövő évben át kell állni az intenzív gazdálkodásra — bocsátja előre Farkas Imre, a hunyai termelőszövetkezet elnöke, azután így folytatja : — Két dologban voltunk biztosak. Az egyik: tudtuk, hogy a növénytermesztésben, ideértve a gépesítést, a fajtamegválasztást, a munkaszervezést és a vetésszerkezetet, a hetvenes évek elejére elértük a nagyüzemben megkívánt színvonalat. A kétezer-négyszáz hektár szántóból 850-850 a búza- és a kukoricatermesztésé, 260 hektár jut a cukorrépának, csaknem 200 pedig korábban a szójának, most meg a napraforgónak. Ezzel nagyjából kész is, ez így együtt csaknem 40 millió forintot hozhat, a többit már csak a minőségen foghatjuk meg. Kukoricából egyébként 1973-ban értük el a rekordátlagot: 86,7 mázsát hektáronként. Búzából pedig tavaly, 62 mázsával. Ezzel tehát a szint megvan. — Na, és mi volt a másik dolog, amiben biztosak voltak? — Az, hogy most már az állattenyésztésben kell többet tennünk, ha előbbre akarunk lépni, mivel a föld nem gyarapodik, és a termésátlagokat sem tudjuk gazdaságosan vég nélkül növelni. Az is világos, volt, hogy az állattenyésztés mely ágai jöhetnek szóba itt, ahol bőven terem az abrak. Először a baromfitenyésztés fejlesztésébe vágtunk bele. Már kezdettől fogva meghizlaltunk évente 100—110 ezer csirkét, 1972-ben egy új ól betelepítésével ezt a számot 180 ezerre növeltük, két év múltán ismét fejleszteni tudtunk, végül a technológia korszerűsítésével már eljutottunk odáig, hogy ez az ágazat egymaga több mint 20 millió forint árbevételt hozott. Ez az időszak, a hetvenes évek közepe a fordulópont nálunk. Pontosabban 1976, amikor a növénytermesztés és az állattenyésztés felefele arányban osztozott a bevételeken. Ebben a baromfihizlalás mellett nagy szerepe van a sertéstenyésztésnek is. Milyen sertis a Duroc? A hunyai Hunyadi Tsz az elmúlt esztendőben 720 ezer húscsirkét értékesített. A feldolgozásra leadott sertések száma meghaladta a 7000-et. Utóbbiról Uhrin Benedek, az ágazat vezetője beszél: — A hagyományos sertéstartó épületek felszámolásával a szövetkezet sertéstelepét még 1965-ben elkezdtük kialakítani. Mindig épült itt valami, ahogy azt a tsz anyagi lehetőségei megengedték. Rendszerint két-háromévenként bővült jelentősebben a telep. A szociális épületet például két évvel ezelőtt alakítottuk ki. Ezzel a menet közbeni állandó rekonstrukcióval jutottunk el odáig, hogy most évi 7200—7500 hízó kibocsátására vagyunk képesek. És elmondhatjuk azt is, hogy az ágazat jelentős mértékben járul hozzá a szövetkezet eredményeihez is. — Minek köszönhetik a hizlalás sikereit? — A sertéstartásban négy évvel ezelőtt állt be a krízis. Akkor szinte megoldhatatlan feladat előtt álltunk, nagy összegre lett volna szükség ahhoz, hogy ezen a telepen igazán korszerű és higiénikus körülményeket teremtsünk a kocatartásban és fiaztatásban. Erre semmi kilátásunk nem volt, ekkor született sok-sok vajúdás után az az ötlet, hogy a kocákat adjuk el a tagoknak, hiszen náluk a háztájiban nagy hagyománya van a koca tartásnak, malacne-- velésnek. Ez a vállalkozás jobban sikerült, mint ahogy vártuk. A tavalyi több mint 7000 meghizlalt sertéshez is mindössze 1500 malacot kellet községen kívülről vásárolni, ezt is csak azért, mert maga a háztáji is 3500 hízót ad le évente. Nekünk ebben a szervezésben az a legfontosabb feladatunk, hogy igyekezzünk a háztájiban levő, onnan kikerülő állomány egységesítésére, és a tenyészmunka befolyásolására. Ezt a szakemberek körében erősen vitatott, de a mi viszonyaink között betegségekkel szembeni ellenállásával, és megfelelő húsipari értékével bevált Duroc-fajtával sikerült megoldanunk. Így értük el azt, hogy az idén az első nyolc hónap átlagában csak 3.5 százalékos elhullás, illetve veszteség terhelte az ágazatot. Egy kilogramm húst pedig 3,7—3,8 kilogramm takarmányból tudunk előállítani. fl növénytermesztés szerepe E kis kitérő után nézzük, hogyan alakul az 1976-os fordulópont után az állat- tenyésztés és a növénytermesztés súlya a hunyai közös gazdaság árbevételeiben. Azt már említettük, hogy az elmúlt esztendőben a csirkehizlalás több mint 24 millió forintot hozott, most hozzátehetjük, hogy emögött ar sertéstartás sem marad le. Ideszámítva még azt a 6.5 millió forintot, amellyel — a szálas- és lédús takarmányok hiányát, pontosabban a vidék abraktermő jellegét figyelembe véve — a kevésbé jelentős szarvasmarhatartás járul hozzá az állattenyésztés bevételeihez, megállapíthatjuk, hogy a Hunyadi Tsz-ben az állattenyésztés máris vezető szerephez jutott. A vezető szerep, majd a következő lépcső a döntő súly természetesen korántsem jelenti a növénytermesztés teljesítményeinek leértékelődését, vagy azt, hogy erre a főágazatra immár jóval kevesebb figyelmet kell fordítani, hiszen amiből kiindultunk, hogy tudniillik az igazán fejlett és korszerű állattenyésztésnek csak az igazán fejlett és korszerű növény- termesztés lehet az alapja, továbbra sem veszíti érvényét. Kőváry E. Péter partner termékkel fizetne a megvásárolt gépekért, beruházási javakért. Ettől azért idegenkednek a kis- és középvállalatok, mert nincs erejük a visszahozott termékeket elhelyezni. Az amerikai Pepsi Cola az egész világon árusítja a Szovjetunióból kompenzációs üzlet fejében kapott vodkát. Ezt a módszert csak kevesen képesek követni Franciaországban. Vendéglátóm szerint mégis kénytelenek a kompenzációs egyezmények útját járni, mert ha nem francia vállalatok kötnek üzletet az Elbától keletre, helyettük megteszi a konkurrencia. Guy Schwartz, a Le Matin gazdasági rovatvezetője tavaly végigutazta az európai szocialista országokat. Hosszú cikkben értékelte a francia és a szocialista országok vállalatai közötti kapcsolatokat. Az együttműködés lehetőségeit mérlegelve Magyarországot az ötödik helyre sorolta. Svéd módon, vaskos, gyalulatlan gerendákkal berendezett brasserie (söröző)- ben, lármás társaság szomszédságában ültünk le megvitatni tapasztalatait. Kamionsofőrök tértek be, csörgött-csilingelt az amerikai játékasztal, s vastag Gitane-füst úszott a levegőben. Ez is Franciaország. Schwartz egy régi francia kereskedőszokást idéz. A Szajna partjáról először a szomszédos országokban néznek szét: mit lehet venni, eladni? Majd a népes, nagy országok felé fordul a figyelem ... S Magyarország nem tartozik ebbe a sorba. A közömbösségnek történelmi gyökerei is vannak. A franciák hagyományosan baráti érzelmeket táplálnak a lengyelek iránt, míg Magyarország jó esetben is csak közömbös maradt. Így az együttműködésnek vannak még tartalékai. A kibontakozást egyelőre nehezíti, hogy nagy különbségek vannak a két ország kereskedelmi, pénzügyi gyakorlata között. A párizsi, lyoni gyárosok főleg attól félnek, hogy a francia technikával Magyarországon készült termékek a világpiacon konkurrenciát jelenthetnek. Az itteni üzletemberek ritkán gondolkodnak hosszú távra, inkább a közvetlen piaci impulzusok hatására cselekednek. Ezért is vállalnak olyan nehezen kooperációt hosszú távra. Franciaországnak erős pozíciói vannak a fejlődő világban, az üzleti körök mégis a kelet—nyugati üzletkötésektől v írnak többet. Hiába van például rengeteg pénz egyes arab országokban, s másutt igen olcsó munkaerő, hiányzik néhány fontos feltétel. A kiépített háttérágazat, a hozzáértő műszakiak és a képzett munkások. A harmadik világbeli üzletfelek a munkások betanítását is szeretnék bevenni a szerződésekbe. Erre Franciaország nem vállalkozik. Ezért a gyártulajdonosoknak, külkereskedőknek — ha eladni akarnak — alapvető érdekük a magyar (és a többi szocialista) partnerral való jövedelmező kapcsolat. Csupor Tibor Következik: Visszaküldeni a liftet.
