Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., hétfő 0 SZÜLŐFÖLDÜNK Séta egy gyógyforrás korul Milliók mozgalma Húsz éve, 1958 őszén a gyárakban, az üzemekben ismét fellendült a munkaverseny-mozgalom. Ahogy ezt akkoriban sokat — talán túl sokat is — hangsúlyozták: a munkások kezdeményezésére, minden központi, vagy „felsőbb” intenció nélkül. Egyesek még ma is kételkednek abban, hogy így történt, ám ez mit sem változtat a tényen: a szocialista brigádmozgalom ma több mint kétmillió embert tömörít, mozgósít. Féja Géza írta Viharsarok című könyvében: ennek a tájnak a természeti erőit még semmiképpen nem mérték fel... Nálunk maga a föld kínálja a meleget, feltörő források alakjában, s egyelőre reménytelenül.” Negyven év alatt sokat változott egészségügyünk. 1975- ben Magyarországon tartotta a FITEC, a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi és Klimatológiai Világszervezet ülését. A szakemberek elámultak azon, milyen sokoldalúan használjuk fel gyógyvizeinket, különösen a reumás és mozgásszervi megbetegedésben szenvedők gyógyítására és rehabilitációjára. Az ország hévízkincsének jelentős része az Alföldön található. Mégis, talán ezen a vidéken legkihasználatla- nabb a természet értékes ajándéka. Békés megyében például 74 a 35 Celsius-fok- nál melegebb vizet adó kút, ebből mindössze 16 vizét használják fürdés és gyógyvíz céljára. A 74 kút egyike a végegyházi „néplavor”. 1976-ban a külügyminisztériumban kelt az alábbi levél: „Kedves Szabó Elvtárs! Megkaptam levelét a végegyházi néplavor ügyében. Az országos szerveknél próbáltam eljárni ezzel kapcsolatban, és a vizet ismételten vegyelemezték. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke közölté velem, hogy a végegyházi víz vegyi összetétele kedvezőtlen, fenolt tartalmaz, amely bőrbetegségek kialakulását idézheti elő, és ezért sem gyógyfürdő, sem köztisztasági fürdő számára nem alkalmas. Fentiek értelmében az ügyben semmit sem lehet tenni.” Az egészségügyi minisztériumból küldték 1977-ben a következő levelet: „... értesítem, hogy a végegyházi fürdő fejlesztése sem a hévíz minősége és mennyisége, sem a község távlati fejlődése miatt nem indokolt.” A két levél csupán töredéke azoknak, melyeket Szabó Dénes végegyházi nyu- galmazot igazgató-tanító írt és kapott. — Csaknem húsz éve, 1959-ben tárták fel a kutat — meséli az idős ember. — Sajnos, a 81 Celsius-fokos gyógyvíznek nincs gazdája, és nincs pártfogója. Pár éve volt itt egy nem hivatalos orvoscsoport. A vezető professzor szerint hatféle, elsősorban reumatikus és mozgásszervi betegséget gyógyít ez a víz. Ide zarándokolnak a környék idős, beteg emberei, ezért is lett „néplavor”. Tera fürdőnek is nevezik, mert egy Tera nevű ember a mankóit hagyta ott. —- Tizenkilenc év alatt rengeteg kálváriát megjárt ez a kút. írtam a különböző egészségügyi és vízügyi szerveknek, a tanácsoknak, még az ENSZ egészségügyi csoportjának is. Azt mondták, nem jó a víz. Különben is ez egy félreeső kisközség, nagyon sokba kerülne a fürdő kiépítése. Legfeljebb helyi strand lehetne, de arra a községi tanácsnak nincs pénze. Arra is hivatkoztak, hogy alig pár kilométerre van a mezőkovácsházi fürdő, amely — az illetékesek szerint — ugyanolyan jó vizű. Nem tudom, miért nem oda járnak a gyógyulni vágyók. Néhány intézmény segítségével végül is felépült egy néhány méteres medence, s a legszükségesebb épületek. 1971-ben váratlanul bezárták a fürdőt. A létesítményeket lerombolták. Dénes bácsi ismét levelezni kezdett: „Ezt a természeti kincset... nemrég a föld mélyébe záratták azon a címen, hogy megfertőzi a Száraz-ér patak vizét. Az országban mindenütt segítik a gyógyforrások feltárását... Nálunk bezárták, és lerombolják még a szerény épületeit is.” (Népszabadság, 1971. november 25. Postánkból.) Az utánjárásnak megvolt az eredménye. Erről tanúskodik a lapunk 1977. június 9-i számának Szerkesszen velünk rovatában megjelent írás: „Nem volt hiábavaló a végegyháziak összefogása. Az illetékes szervek a lezárt termálkutat megnyitották.” Döcögős földúton lehet megközelíteni a végegyházi fürdőt. Egy-két veszélyes bukkanón vergődünk át. A kukoricatáblákból nyárfali- get nyúlik ki. — Itt haladt a kisvasút — mutat Dénes bácsi az egykor takaros, ma megritkított erdőcske felé. — Az orosházi kövesút két kilométerre van ide. Idős, beteg embereknek ez is nagyon sok. A messziről gőzölgő medence szélén néhány törött pad árválkodik. Az öltpző kimustrált vasúti kocsi. Távolabb sárguló lombú facsoport, néhány méterre lecsonkolt kukoricatábla. Tamási István nyugdíjas, a fürdő őre a hűvös időjárás ellenére „őrhelyén” tartózkodik. — JSfem azért a kis pénzért vállaltam — mondja Pista bácsi. — Szívügyünk ez a fürdő. Én tudom a legjobban, milyen messziről jönnek a gyógyulni vágyók. A múlt hónapban például Budapestről volt itt egy asz- szony. Nyáron 5—600 vendégünk is van. Ott, a fák alatt úttörők táboroztak egy hétig — mutat a közeli ligetre. — Sokan szinte megfiatalodva távoztak. De nézze meg a vendégkönyvet! A kopott, kockás füzetben öreges betűk dicsérik a végegyházi gyógyvizet. Néhány bejegyzés: „1962-ben a jobb karom megbénult. A fájdalomtól aludni sem tudtam. Nyolc alkalommal voltam itt fürödni, azóta a karom teljesen rendbejött.” (Dani József, Orosháza.) „Nagyon kellemes gyógyvíz...” (T. Kinala, Tanzánia.) „Nagyon jól éreztük magunkat, sajnos az útviszonyok korlátozottak. Jó volna, ha kiépítenék az utat, akkor a fürdőt még többen látogatnák.” (Rózsa család, Sopron). „Idejövet eltévedtünk. Autóval másfél órát bolyongtunk a kukoricatáblák között. Mégis megérte.” (Ge- csei Lajosné, Makó.) „Kár, hogy csak egy délutánt tölthettünk ebben a kellemes vízben. Máskor is szívesen eljövünk. Reméljük, hogy a helyi tanács és az illetékesek megtalálják a módját, hogy továbbfejlesszék és propagálják gyógyvizüket.” (Fülöp Istvánná, Budapest.) Vajon mit mondanak az illetékesek? ‘— Nemrég adtuk át a hárommillió forintos költséggel épült vízműt. Gondolom, nem kell részleteznem milyen anyagi áldozatot jelentett ez községünknek — mondja Gál Mihály, a helyi tanács vb-titkára. — Tévednek, akik azt hiszik, nem foglalkozunk a fürdővel. Jövőre például kabinsor építését tervezzük. Persze, lehetőségeink szerények. Bizonyítékra is szükségünk van : valóban gyógyhatású-e a forrás vize? Erről eddig ellentmondó vélemények születtek. Dr. Buda István, a gyulai megyei kórház főigazgató főorvosa régóta foglalkozik a végegyházi fürdő ügyével. — Alapos vizsgálatra, megfigyelésekre volna szükség — mondja. — Kórházunk védnökséget vállal a gyógyvíz fölött. Nyáron orvosaink megfigyeléseket végeznek majd az ide járó betegeken. Hosszadalmas munka lesz, de megéri ! A „néplavor” hívei végül is megnyugodhatnak. Ha gyakran hosszadalmas ügyintézéssel is, igazi értékeinket nem hagyjuk veszendőbe menni. Mindezért talán a legszebb köszönet lesz majd: a néhány gyógyultan távozó ember. Gubucz Katalin A fürdőnek nincs gazdája és nincs pártfogója — mondja Szabó Dénes bácsi Fotó: Császár Lajos — Hogy a munkaverseny újjáélesztésének gondolata valóban a gyárakban született, s hogy az első munkabrigádok — ugyanis húsz évvel ezelőtt még nem létezett a szocialista cím, illetve megjelölés — szóval, hogy az első munkabrigádok valóban a munkások kezdeményezésére alakultak, ez ma már történelmi tény — mondja beszélgetésünk kezdetén Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. — Egészen más típusú, más jellegű versenymozgalmat kezdeményeztek, mint ami a munkaversenyt az ötvenes évek elején, közepén jellemezte. A termelési feladatok teljesítése mellett, rendkívül fontos szerepet kapott a közösségi élet, a mozgalom emberformáló hatása, azok a törekvések, amelyek később a híressé vált hármas jelszóban fogalmazódtak meg : „Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni !” A példa adva volt: akkoriban jöttek az első hírek, hogy a Szovjetunióban olyan kommunista brigádok alakultak, amelyek a termelési versengés mellett képzéssel, önműveléssel, a közösségek tagjainak nevelésével ' foglalkoztak. S az csak természetes, hogy az első brigádok vezetői, tagjai közül sokan jöttek tanácsokért, információkért, s gondolom az is természetes, hogy ameny- nyire tudtunk, segítettünk ezeknek a közösségeknek. Ha ez jelentené a „felsőbb” beavatkozást, akkor azt alighanem nyugodt lélekkel vállalhatjuk. — A sokat emlegetett hármas jelszó mintha háttérbe szorult volna az utóbbi években; pontosabban: kevesebb szó esik arról, hogy „szocialista módon élni ... és tanulni”, s mintha — a gyakorlatban is — nagyobb hangsúlyt kapna a termelő munka. — A mozgalom céljait, törekvéseit frappáns módon tömörítő jelszó nem attól válik tartalmassá, ha azt állandóan idézgetik. A brigádok felismerték — és a gyakorlatban is érvényesítik —, hogy a közösségi élet nem korlátozódhat csak a közvetlen munkatársak egymást segítő magatartására, hogy a szocialista módon élni jelszó megvalósítása nem jelentheti az „építsünk együtt házat...”, vagy látogassunk közösen egy árva kisgyermeket...” típusú vállalásokat. Sietek megelőzni az esetleges félreértést: az ilyen elhatározások nem lebecsülendők; ám az igazi közösség egyik jellemzője, hogy felelősséget érez, s valami módon cselekszik a nagyobb közösségért is, például amikor elvállalják egy-egy iskola patronálását, amikor társadalmi célok megvalósítása érdekében kommunista szombatokon dolgoznak, amikor a munkahelyi, vagy a lakóhelyi környezet szépítéséért vállalnak munkát. Hogy a termelőmunkával kapcsolatos feladatok mintha nagyobb hangsúlyt kapnának a brigádok vállalásaiban? Lehet. Ha így is van — gondolom érthető. De a mozgalom fejlődését nagy mértékben hátráltatja, hogy vannak munkahelyek és vannak gazdasági véze- tők, akik visszaélnek a szocialista brigádok vállalkozó kedvével. — Mire, illetve kikre gondol? — Azokra, akik nyakra- főre szervezik például a kommunista szombatokat, mert így próbálják a munka rossz megszervezéséből adódó lemaradásokat behozni; vagy azokra, akik hangzatos jelszavakkal érvelve arra kényszerítik a brigádokat, hogy erejükön felül vállalva segítsenek kikecmeregni a vállalatnak az év vége felé fenyegető ' lemaradásból. Egyszóval azokra, akik a munkaversenyben rejlő erőket és lehetőségeket saját mulasztásaik elkendőzése érdekében használják fel. — A munkaverseny-mozgalom irányítói miért nem lépnek fel az ilyen törekvésekkel szemben? — Mert ez nem olyan egyszerű. Adminisztratív módszerekkel gátoljuk a kommunista szombatok szervezését? Utasítsuk a vállalati szerveket, hogy minden ilyen akció szervezéséről előzetes jelentést kérünk? Ez megengedhetetlen lenne." Az ilyen akciókról mindig csak utólag szerzünk tudomást, s nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert csak áttételesen — a politikai agitáció eszközeivel — próbálkozhatunk az ilyen jelenségeknek elejét venni. Be kell vallanom, hogy sajnos kevés sikerrel. De ennek beismerése közben felötlik bennem az a gondolat is, hogy vajon miért van ez így? A gazdasági vezetők miért nem látják, be, hogy a munka- verseny-mozgalmat nem szabad ilyen módon, és ilyen célok érdekében diszkreditálni ? — Nem kerülhetem ki a kérdést: elégedett-e ön azzal a magatartás-, illetve gondolkodásmóddal, ahogy a gazdasági vezetők a munkaverseny-mozgalmat kezelik? — Az iménti dohogásom ellenére is azt kell mondanom, hogy lényegében igen. Az anomáliák éppen azt bizonyítják, hogy a munkahelyek vezetői nagyon is tisztában vannak a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségekkel. Sokszor hallani — s leggyakrabban éppen a gazdasági vezetők hangoztatják —, hogy a munkaverseny-moz- galomban részt vevők vállalásai formálisak, legtöbbször a munkaköri kötelezettségből adódó feladatokra korlátozódnak. Miért? A brigádok vállalásait — és ezt senki sem vitathatja! — az önkéntesség jellemzi, önként vállalják bizonyos tennivalók elvégzését a szóban forgó munkahelyre megszabott termelési prog-* ramból. S ha ezt a munkahelyi programot csak úgy nagy vonalakban körvonalazzák? S ha az erre épülő, ugyancsak nagyvonalú általánosságokban mozgó brigádvállalásokat a munkahelyi vezetők jóváhagyják? Ez esetben milyen jogon teszik szóvá a megalapozatlan, vagy éppenséggel semmitmondó brigádvállalásokat? Joguk, lehetőségük, sőt kötelességük a brigádvállalások elbírálása. — Időről időre, rendre visszatérő megállapítás, hogy tovább kell fejleszteni a szocialista brigádmozgalmat. Napjainkban mit jelent a „továbbfejlesztés” követelménye? — A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása óta eltelt időszak tapasztalatait a SZOT decemberi ülésén értékeljük. S itt akarjuk felhívni a figyelmet például olyan tendenciák erősítésére, mint az egyes brigádok közötti együttműködés javítása, a kompelxitás elvének gyakorlati megvalósítása... A lényeg mindenképpen az, hogy a szocialista brigádmozgalom az eddigieknél még hatásosabban, még eredményesebben szolgálja gazdasági feladataink megoldását. Vértes Csaba Ősi mesterségek Egyes ősi mesterségek kihalóban vannaik, egyre kevesebb az utánpótlás ezekben a szakmákban. Valójában azért, mert nem tartoznak divatszakmák közé, meg aztán a kézművesség helyébe a gép lépett. Ma már a kádárok is gépek segítségével készítik a hordákat. A technika azonban nem tudja teljesen pótolni a művészi fokra emelkedett mestermunkát: a díszműlafcatos, a kovács, a puskaműves (képünkön), a bognár, a kádár egyedi remekművei magukon hordják a mester keze nyomát.
