Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., hétfő Színházi műhely a gyulai könyvtárban Érdekes sorozatot szervezett a gyulai Mogyoróssy Könyvtár. Rendszeresen találkozóra hívja ezentúl irodalombarát körének tagjait és az érdeklődő színházbarátokat, hogy közelről ismerkedjenek a színházi alkotómunka folyamatával. A foglalkozások mindig a Jókai Színház bemutatóihoz kapcsolódnak majd, s meghívják a rendezőt, a főszereplőket is. A színházi műhely első beszélgetésére, november 5-én 17 órára a Szabadság első napja című Kruckows- ky-színmű rendezőjét és szereplőit hívták meg. Nagy András László, a színház főrendezője, valamint Mezei Annamária, Lengyel István és Szűcs András voltak az est vendégei. Nemzetiségi olvasómozgalom általános iskolásoknak A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Üttörők Békés megyei Elnöksége, a román és a szlovák báziskönyvtár, a román és a szlovák tanítási nyelvű, illetve nyelvoktató általános iskolák tanulói részére „Ai carte, ai parte” és „Knihy v materinskom” címmel olvasópályázatot szervez. A verseny célja, hogy az anyanyelvi irodalom olvasása mozgalommá váljon, növekedjen a gyerekek olvasási érdeklődése. Ez az akció fontos része a „Barátunk a könyv” elnevezésű úttörő közművelődési játéknak is. A versenyzőknek két nemzetiségi nyelvű könyv elolvasása után olvasónaplót kell készíteniük, ezután pedig szóbeli versenyeken vesznek részt. Gershwin-est Békéscsabán November 8-án, szerdán rendezik meg Békéscsabán, a Jókai Színházban az Országos Filharmónia bérleti hangversenyét. A 19.30 órakor kezdődő Gershwin-esten a budapesti MÁV szimfonikus zenekart Bolberitz Tamás vezeti. A műsorban közreműködik Varsányi László zongorán, valamint Sudlik Mária és Begányi Ferenc énekesek. Műsoron : Egy amerikai Párizsban, F-dúr zongora- verseny, Porgy and Bess: Sirató, Porgy dala, Duett, valamint a Kék rapszódia. A budapesti MÁV szimfonikus zenekar Kosárba font kultúra... Az. Augusztus 20 brigád kirakati díszkosarat fon a békési kosárgyár 1-es telepén. A közművelődési vetélkedőre ebben az évben újra beneveztek „ .. Foto: Gal Edit Vélemények a műhelyből : „Több mint húsz éve dolgozom itt a kosárgyárban. Szórakozás, pihenés? Mindenki építi a házát, ha pedig már kész, akikor kerül újabb munka. Ki ér rá moziba, vagy étterembe elmenni? Még a gyerekek sem akkorák, hogy esténként egyedül hagyjuk őket otthon.” „Nem irigylem azokat, akik a kulturális programokat rendezik! Nehezen megy nálunk a szervezés, de úgy hallom, más gyárban sem könnyebb.” „Magunk is mindig mondogatjuk: csak a munkából áll az ember élete, egy kis szórakozás kellene! A szavaknál tovább azonban nem nagyon jutunk. Este én is örülök, ha a televíziós műsort végig tudom nézni.” „A feleségem ugyancsak kosárfonó. Amikor délutános vagyok a gyárban, ilyenkor délelőtt otthon hajlítgatom a vesszőt, ha itt dolgozom délelőtt, akkor fordul a sorrend. Csak a helyszín változik, a munka ugyanaz.” Nem sok biztatót hallottunk a békési kosárfonó férfi szakmunkásaitól, mi90. S ím, fenn volt már a tetőn, a messzi táj legmagasabb pontján, hol a kopároson csak néhány fűszál lengett, s hol a reggeli nap az ég sarkából úgy végigsuhin- totta sugarait, •mintha az egész világot súrolni tudná velük, minden árnyékot elnyelvén. A zegzugos sziklafennsíkon csak kisebb horpadások, mélyedések mutatkoztak. Ezek törték több darabra a vidéket, melyet egyképp uralt a satnya csenkesz, gyöngyper- je, s díszlettek köztük a csipke rltkás bozótcsokrai. Mindjárt meg lehetett látni némileg délkeletre az egyetlen mozgó alakot. Éppen egy mélyedésből hágott fel, s a kés meg-megvillant a kezében, a surló fény útjába ütközvén. • Odafönn megnőtt az ég mezejében, mint az árnykép, a kés is így megnőtt vele. És hét bükkfa állott ott kissé oldalt. Világosszürke törzsük kísértetiesen úszott a kék levegőtengeren. Hegyükben tépett kis zöld bojtot viseltek. Mit csinálhat? Az ember lehajolt, s a kés eltűnt a kezéből. Föld nyelte el — mondta Anyicska, és nem is sejtette, mennyire igaz. Egészen közel lopakodott. Az ember egy kövön ült, maga elé nézett, és egész testében remegett. Sír — csodálkozott a lány; az ember elméjében bajt gyanított. Hirtelen belevakított a gondolat: egy őrült! Hogyan nem gondolt eddig erre?' Ügy lehet, a magányba zavarodott bele. Vagy elméje még előbb megbomlott? S talán éppen ezért bújt el az emberek elől? De legfőképp, szánté bénultan arra gondolt, hogy az őrültek kiszámíthatatlanok cselekedeteikben. Most fogta el csak a félelem reszketése. „Menekülj !” — súgta a gyengeség hangja. „Itt maradsz!” — parancsolt rá a másik hang, az a kis erős, ami annyira az övé volt, hogy mindig felül tudott kerekedni. Ezt csodálta meg benne Lonci, és mások is. A ketrecajtót magukra záró állatszelídítők lélekere- je Lakott e lányban, s a kíváncsiság akadályt nem ismerő szomjúsága hozzá. S az ember hangtalan rázkódásából felneszeit. A bozót zizzenésére, mely mögül a lány előlépett. Szemközt állták egymással. A lány fejét csóválta kissé feddőn, kissé megbocsátón. Azért így, mert feledte minden rossz gondolatát. Feledte, ahogy meglátta az ember felemelt arcát. Elpirult az az arc, mint a csíny- tevő gyermeké. A szem lesütve bújkált a lány elől. Máskülönben ugyanaz a szelíd, megejtő kedvesség, az aranybama szakádban szét- osanó szomorú mosoly keveredett a gyermeki bűntudattal, amit már ismert. Az ember nagyon kifejezően mutogatott, arca nagyon kifejezően beszélt. Anyicska megértett mindent. A kés nincs, hál’ istennek — mondta a kéz és az arc egymást segítve. — Elnyelte a föld, itt, ezen a lyukon. És most már nagyon jó, most már nyugodtak lehetünk ... Az arc bozontjában fiekán- dozó vidám fényecskék nyel- . .vén beszélt, harsogott a megkönnyebbülése. Milyen gyorsan változnak a hangulatai — gondolta a lány. S noha nem sok élettapasztalata volt, mégis arra következtetett, belső suga- lomra, ez az ember nagy kor a művelődésről faggattuk őket. Ennyire borúlátóknak kell hát lennünk a „munkásművelődés” bizonyos területein? Tény, hogy a közelmúltban alakult vállalati közművelődési bizottságok egyelőre csak a szárnyaik erejét próbálgatják. A többségük lelkes, sokat akaró gárda, de sok helyütt még csak a teljesített határozat megtestesítője egy-egy bizottság. A működési tervük nagyobb részt általánosságok gyűjteménye, kevés, kézzel fogható feladat- meghatározással. Csak töltelékszöveg a közművelődési törvényből idézett sok-sok mondat, amit szinte mindegyik tervben megtalálunk. A/z is igaz, hogy a bizottságoknak csak a nevük köz- művelődési, de a legritkább esetben találni a tagok sorában ilyen képzettségű szakembert. Márpedig így roppant nehéz feladat a kultúra valamilyen formáját becsempészni a munkatársak, beosztottak, kollégák életmódjába, szokásaiba. A kosárgyári munkások véleménye általánosan elfogadott életformát tükröz. Amikor egy fiatal család gyerekekkel gazdagodik, elemggpróbáltatásokon mehetett át. Elindulták visszafelé. Az ember ujjai erősen a lány csuklójára kulcsoiódtak, -mintha félne, hogy elszökik, s fogva akarná tartani. A lány pedig nem tudta még pontosan, mit akar az emberrel. Csak tudta: noha a látszat más, hatalma van fölötte^ Tudta a jó ösztöne, hogy nem engedheti ki a kezéből, a képletes kezéből, hiszen a valóságos éppenséggel fogva volt. Tudta, hogy missziója van az emberrel, s mindenekelőtt a titkába kell behatolnia. Ez a furcsa késdolog nyiladéknak tűnt a titok burkán. Talán a kulcsa éppen. Leereszkedtek a sziklafalon. A bálvány fejének hor- paszain, a nyak dudoros erezetén, a köntös laza ráncában. Az ember egyik kezével biztosan fogta a lányt, másik kezével úgy tapadt a sziklafalhoz, mint a pók. S alattuk zengett a mélység. A kicsiny sziklateraszon, a barlangnyüás előtt fellélegeztek. Megálltak ott kissé, és széttekintettek a mélység fölött. Olyan volt valóban, mint a bibliában megnyílott föld, hol a repedésben a poklok mélye tátong. A nép nem hiába félte, reszkette a vidéket. És ekkor ott a peremen az ember megdermedt álltában. Megdermedt, és a lányt durván a háta mögé tolta, önkéntelen mozdulattal. (Folytatjuk) inte miattuk, később a jobb életfeltételek megteremtéséért hajtott munka miatt nem érnek rá művelődni, szórakozni. Tagadni kár, hogy erőfeszítést jelent az olvasásra, a tanulásra, egy színházi estre, vagy író-olvasó találkozóra időt szakítani. Az ember csak olyasmiért visel el kellemetlenséget, vagy teszi próbára az erejét, amit szeretne elérni, amit igényel. Ez az igénykeltő, ízlésformáló, tudatfejlesztő munka vár most a vállalati közművelődési bizottságokra. A hosszú nevű; Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyára részletes, pontosan átgondolt, jól kidolgozott, felelősségteljes tevékenységet sejtető „munkahelyi közművelődési munkatervet” dolgozott ki ebben az esztendőben. Mi az, amiben különbözik ez a terv sok száz más társától? Egy vállalati felmérés jelentése sok mindenre magyarázat : „Általános tapasztalat, hogy a dolgozók közül a nők aktívabbak, bátrabban nyilvánítanak véleményt, nagyobb számban vesznek részt a munkaversenyben, vetélkedőkön, tömegpolitikái oktatásokon, mint a férfiak.” Persze az is igaz, hogy lényegesen több ennél a vállalatnál a női dolgozó, de az aktivitásbeli különbség így is szembetűnő és érthetetlen. A gyár 9 telepén közel ezren dolgoznak, többségük a három békési egységben. A közművelődési bizottság aktívahálózatot épített ki a munkahelyeken, azért, hogy az .eseményekről mindenki tudomást szerezzen, s azért is, mert a bizottság csak önmagára utalva eredménytelenül dolgozna. Beszélgetőtársaink ; Samu Istvánné, a közművelődési bizottság vezetője, Rigler Attiláné pedig a kosárgyári nőfelelős. Egy szobában dolgoznak, így nap mint nap megbeszélhetik tennivalóikat. Samuné, Zsuzsa így vall társadalmi megbízatásáról : — Egy éve választottak a bizottság élére, de a vállalatnál már 20 éve dolgozom. Ismerem az itt élők gondolkozását, életét. Tulajdonképpen igen jók a lehetőségeink, hiszen a kétszintes, volt zsinagóga a kultúrotthonunk; kiállítótermünk és klubszobánk is egyben. Olyankor, ha neves művészeket hívunk meg, nincs az a belépőjegy-mennyiség, ami el ne fogyna. A többi programoknál már nem ilyen rózsás a helyzet. Több a kifogás, a mentegetőzés, mint a közönség. Most már legalább azt mondhatjuk, hogy a szocialista brigádklubunk dolgozik. mert egy éve még csak halódott az egész. Kifejezetten ifjúsági klubot nem szervezünk, kevés nálunk a KISZ-es korú. Ez a nagy gondunk, az utánpótlás nevelése. — Jól keresnek a kosárfonók, nem is túl nehéz a munka, de előítélet él az emberekben. Békésen még ma is gyakran ' fenyegetik így a szülők a gyerekeiket: „Ha nem tanulsz fiam, mehetsz kosárfonónak!”. Aki pedig megszereti ezt a munkát, hosszú ideig megmarad a vállalatnál, hiszen a dolgozóink többsége törzsgárda- tag. — Budapesten van a kosárgyár központja, s ott is megalakult már a közművelődési bizottság. Azóta jobban figyelnek ránk, a pénzből is több jut a kultúrára. A kilencből 4 telepen van könyvtárunk, s most fejlesztésre, vásárlásra kaptunk 17 ezer forintot. Komoly fejtörést jelent a közművelődési programokat úgy szervezni, hogy eleget tegyünk a tervünkben megjelölt szép és fontos feladatoknak, de ne üres széksoroknak magyarázzon például a TIT-elő- adó. Minden telepen van már emberünk, aki a „kultúrának” dolgozik, de bizony mindig ugyanazokat az arcokat látjuk a klubesteken is. Büszkék vagyunk az irodalmi színpadunkra, s a kézimunka-szakkörünkre. Az ünnepeken, rendezvényeken mindig a mieink szerepelnek. Az ügyes kezű díszítőink hímzéseit, kézimunkáit ismerik -már sokfelé a megyében. Riglerné a nőbizottsági feladatok mellett számon tartja az iskolai végzettség alakulását is: — Legalább 300 embernek nincs meg a 8- dik osztályos bizonyítványa, mégsem jelentkezett az idén senki a tanulásra. Le is vontuk a tanulságot: jobban, komolyabban kell szervezni, figyelni erre. — Januárban 10 hónapos szakmunkástanfolyamot indítunk a vállalatnál. Jó lenne a 250 gyermekgondozási segélyen levő kismamát is a saját érdekében ösztönözni a bekapcsolódásra ! Nehezen lehet hozzájuk az utat megtalálni. A májusi kismamatalálkozóra például a sok meghívottból csak 25 jött el. A legteljesebb passzivitás okait próbáljuk majd kideríteni : közvélemény-kutatást rendezünk számukra. Milyen rendezvényeken vennének részt szívesen, mi érdekli őket, erre kérjük a válaszaikat. Fenyőünnepet már kétszer rendeztünk, s bizony eleinte nem nagyon jöttek oda sem. À jelenlevők gyerekei azután elvitték az ünnep hírét, s a következő évben már „teltházas” volt a karácsonyunk. — A földrengéskor tönkrement a városi szocialista brigádklub otthona, ezért megkeresett bennünket a művelődési központ egyik munkatársa. Fogjunk ösz- sze, s a mi klubházunkban találkozzanak a békési üzemek szocialista brigádjai ! Mi is úgy gondoljuk, hogy többet érünk el, így együtt, mint külön-külön. A két asszony (s bizonyá-- ra a többi bizottsági tag is hasonlóan érez) lelkesedését, józaftul mérlegelő értékelésük sem lohasztja le. Ügy mondják, mégis érdemes a kultúráért ügyködni, akkor is ha néha a közömbösséggel, a buzgóságot megmo- solygó véleményekkel kell megbirkózni. Emlékeznek ők még arra az időre, amikor a szakszervezeti pénzből vásárolt színházbérletet úgy „sózták” rá valakire, ma pedig már a legtöbb szocialista brigád a maga pénzén vált jegyet a békéscsabai előadásra. Lassan változnak az emberek mindenütt, sokkal lassabban, mint a körülményeik, a környezetük. A vállalati közművelődési bizottságokon is múlik, hogy a tempó meggyorsul-e valaha?! Bede Zsóka
