Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november 1., szerda

0

Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben épül az új acélmű. Jelenleg alapozási, vasbetonszerelési munkákat és a fő- csarnok acélszerkezetének szerelését végzik. Az építkezés első üteme 1980 végén fejeződik be. Akkor hétszázezer tonna acélt gyárt majd az új acélmű. A teljes kiépítés után kilenc- százhúszezer tonnára emelkedik a termelés

(MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS)

amiben a zsadányiak bíznak

Hz elnök,

a föagronómus

meg az óvadék

— Hát, nemigen volt részünk sikerélményben az idén — mondja tárgyilagosan Nagy Gyula, a zsadá- nyi Magyar—Lengyel Barátság Tsz főagronómusa, azután meg is magyarázza:

— Azzal a hatszáz hektárral kezdődött, amit egyáltalán nem tudtunk bevetni. Még ma is víz állna rajta, ha nincs ez a viszonylag száraz ősz. El lehet képzelni, mennyi fáradtságba került ott magágyat készíteni.

Az elnök, Szatmári István hozzáteszi :

— Annyi örömünk mégis csak volt, hogy az emberek minden nehézség ellenére helytálltak. Mára elvetették ezer hektáron a búzát. Ez mindenképpen biztató. összesen 1600 hektáron termesztünk most gabonát a megelőző 1200 helyett.

— Sajnos, ezen kívül alig számolhatunk be más sikerről — veszi át a szót ismét a föagronómus, majd így folytatja:

— Az 1200 hektár őszi búzából 230-at teljesen kipusztított a víz. A nyári esők miatt még augusztusban is arattunk és talán keveset is mondok, ha azt állítom, hogy csak 20—25 százalékos szemveszteséggel tudtunk betakarítani.

— Január elsejétől szeptember közepéig 250 napból 97-en esett az eső. Amikor a vetetlenül maradt 600 hektáron fölnőtt a gaz, repülővel gyomirtóztuk meg, egy alkalommal én is fölmentem a géppel, hát még a gaztenger sem volt képes elrejteni a vízborítást. Az embernek sírni támadt kedve a tehetetlen dühtől

— idézi az elnök.

— Vagy itt a napraforgó

— dupláz most rá Szatmári István szavaira Nagy Gyula.

— Mennyi költség, júniusi

vetéssel kínlódtunk, csak szerettünk volna összekaparni valamit. Alig terem valami az eredetileg tervezett 600 hektárból. Ki sem mondom, hány mázsára lehet számítani hektáronként, mert most vágjuk a napraforgót is.

— Kimondom én — szólal meg erre keserűen a tsz-el- nök —, három mázsát. A búza, meg a napraforgó együtt 13 millió forinttal rövidít meg bennünket ahhoz képest, amit reméltünk. Ehhez vegyük hozzá az idei 3 millió forintos hiteltartozásunkat és már nem is kell tovább magyarázni: milyen helyzetben vagyunk.

Csönd üli meg a kis irodahelyiséget. Egymásra nézünk. A két fiatal vezetőn látszik, hogy emészti őket a gond, de nincsenek különösebben leverve. Ezt meg is jegyzem. Szatmári István válaszol :

— Mire mennénk a kétségbeeséssel? Amit elmondtunk, azok tények. Nem panaszképpen soroltuk föl. És még nem is beszéltünk mindenről. Ugye, most megkapjuk a hiányzó 17 milliót óvadékként. De nem ez a megoldás. Ilyenkor ősszel van a legtöbb mühka : nincs olyan szombat, vasárnap, hogy ne kellene dolgoznunk. Csakhogy miből fizessük a többlet munkadíjat. Az óvadék egyik feltétele éppen a visszafogott munka- díj-gazdálkodás. Most ezt még meg is értik az emberek — átmenetileg. Érthető azonban, ha nem akarnak nyugdíjig többet dolgozni a kevesebbért. Zsadányból szinte nap mint nap kerekednek föl ipari munkára az itt maradottak közül né- hányan.

A föagronómus kiegészíti:

— Ezt kell látni. Ez a mi

Feloszlik a Kilián-brigád?

Sok a rizsa, kevís a rizs a Szarvasi Állami Tangazdaságban

Rizs: a pázsitfüvek közé tartozó, rendszerint vízzel elárasztott talajon termesztett gazdasági növény, fontos élelmiszer-, takarmány- és ipari nyersanyag.

Rizsa: népies megjelölés, a húshoz adott körítésre, emiatt veszi át a jassz nyelv annak kifejezésére, amikor túlsúlyba kerül a lényeget körülíró magyarázkodás.

B SZÖVTERV munkája a SZÖVOSZ elnökségének napirendién

A jelen ötéves tervidőszakban számottevően megsokasodtak a Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzem- szervezési Vállalat — a SZÖVTERV — feladatai. A tanácsi tervekben meghatározott mintegy 25 ezer szövetkezeti lakásból 6188-at tervez és több mint tízezer lakás beruházásában működik közre — egyéb fontos tennivalói, a szövetkezeti üzlet- illetve üzemhálózat új létesítményeinek tervezése mellett.

A SZÖVTERV lakásszövetkezetekkel összefüggő feladatairól tárgyalt keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége. Ennek során felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkező öt esztendőben a jelenleginél még nagyobb arányban kell a szövetkezetek szolgálatába állítani a SZÖVTERV irodáinak szellemi, szakmai kapacitását, ugyanis teljesítőképességük lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves terv időszakában, évente 2000—2500 lakás kiviteli terveit készítsék el, s évi mintegy 3000 lakás beruházását bonyolítsák le.

fájó pontunk. Mert azt

nem mondhatjuk, hogy magunkra hagynak a bajban. Segít a megye is. Segít a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz is, gépekkel, takarmánnyal — mikor miben szorulunk meg. Jön gép

Ráckevéról, Vésztőről is.

Csakhat...

— Mi lenne hát a megoldás?

— A végleges. A teljes

melioráció. Turkáljuk mi

most is a földet. Az erre az évre kijelölt 800 hektárból kétszáz már meg is van. De végül is, ehhez is pénz kell. A tökéletes megoldáshoz meg még több. Honnan vegyük? — tárja szét kezét a föagronómus.

— Miben bíznak mégis?

— Miben? Hogy a kitartó, szívós munka csak meghozza az eredményét, hogy jövőre jobb idő jár ránk, mint az idén, hogy egyszer a zsadányi Magyar—Lengyelben is többet fizetnek majd a tagoknak, s végül bízunk abban, hogy mindebben a tagok is bíznak. Munkájukkal legalábbis ezt bizonyítják — fejezi be csendesen, meggyőződéssel ezt a kis délelőtti, télelőtti beszélgetést az elnök.

K. E. P.

A Szarvasi Állami Tangazdaság csabacsüdi kerületében 16 évvel ezelőtt alakult meg a Kilián György Szocialista Brigád. A szerelőkből álló kollektívát elsősorban újításairól ismerik gazdaságszerte, ők szerkesztettek szélmotort ahhoz, hogy a legelőre olcsó energiával szivattyúzzák a vizet, ügyes kalitkát .állítottak ösz- sze az állatszállításhoz, hogy csak kettőt említsünk az elmúlt évi kilenc ötletükből. Az utóbbi időkben elterjedt a hír: a nagy múltú brigád feloszlóbam van.

Volt ugyan egy tanácskozás

— Tizenkét évvel ezelőtt nyertük el a Gazdaság Kiváló Brigádja címet, a zászló ma is nálunk van, bár azt hivatalosan senki nem közölte velünk, hogy nálunk is maradhat — mondja Brusznyiczki Gyula, a 30 szerelő brigádvezetője, majd így folytatja:

— Az év elején volt ugyan egy termelési tanácskozás, vagy munkásfórum, ahogy most mondják, itt a vezetők -beszámoltak arról: hogy áll a gazdaság, mit teljesítették vállalásaikból a szocialista brigádok. Azzal biztattak bennünket, hogy később majd megtartják az ünnepséget, ahol a címeket, meg a jutalmakat megkapjuk. Azóta lehulltak a fákról a levelek.

Ahol állunk, a csabacsüdi központban nagy a sürgésforgás. Az ősz ugyancsak próbára teszi a gépeket. Itt a betonon is áll két hatalmas sárga traktor, a szerelők olajos ruhában sürgölődnek köröttük, hogy minél hamarabb újból bevethessék őket. Erre várnak a traktorosok is, akik szintén itt topognak gépeik mellett. Riaffai Mihály, a 27 traktorosból álló Tessedik Sámuel Szocialista Brigád vezetője.

— A mi brigádunk 1970- ben alakult. Eddig még csak az ezüstkoszorúig jutottunk el, amikor az év elején megtartottuk az önértékelést, úgy ítéltük meg, hogy most már jogos az aranykoszorú is. Ebben a meggyőződésünkben nem erősített meg bennünket senki.

Csatlakozik hozzánk a csabacsüdi alapszervezet

Újabb korszerű, 11 szintes lakóépülettel gazdagodott a megyeszékhely. Az Ör utca és Kazinczy utca sarkán elkészült épületben a szakipari munkákat végzik

Fotó: Demény Gyula

párttitkára, Juhász József is.

— Én is alapító tagja vagyok a Kilián brigádnak. Tudjuk, hogy a gazdaság nehéz évet zárt, mégis nehéz beletörődni abba, hogy nem értékelték hivatalosan a versenyt Az ember megérti, hogy most nem tudták kiosztani a címekkel járó pénzjutalmakat, ezért maradt el a szocialista brigádvezetők tanácskozása is, de csak nem jól van az, hogy az értékelés elmaradt. El is fagott bennünket a keserűség, már arra is gondoltunk, jobb lenne, ha felosztana a brigád. De másfél évtized után ez mégsem olyan egyszerű dolog. Most úgy hírlik, hogy a felszólalásainkat követően rendezik végre a munkaverseny dolgait.

Ilyenfajta kiértékelés nem történt

A tangazdaság 'központjában Zloch Imre üzemgazdász lepedőnyi kimutatást tesz elénk.

— Fölfektettük mind a 32 brigád vállalásait, erre az évre szólóan. S ezzel párhuzamosan folyamatosan jegyezzük melyik gárda, mit teljesített. Éri egy nagyon pontos kimutatási rendszert dolgoztam ki, amely végképp kiszűri a szubjektivizmust a verseny értékeléséből.

— Miért, eddig minek alapján döntöttek?

Az üzemgazdász széttárja karjait.

— Ezt nem tudom megmondani kérem, mert én csak néhány hónapja vettem át ezt a feladatot a munka- védeimisünkitől, Parkas Józsefitől. Talán, ha őt megkérdezné.

Farkas József tartózkodóan nyilatkozik.

— Az értékelésnek mindig is megvolt a maga rendes menete. Az elmúlt évi versenyben teljesítettek összegzése is jó 80 százalékig elkészült. Én csak addig folytam bele ezekbe a munkákba. Ennyit tudok mondani. Illetve még annyit, nehogy azt tessék hinni; itt nem törődnek a brigádokkal, az emberekkel, nyereségrészesedést is osztottunk, jutalmakat is, menet közben az átlagos erőkifejtést meghaladó munkák során gondoskodtunk a különjavadalmazás- ról is, szerintem ilyen tekintetben nem érhet különösebb vád bennünket.

— Megtörtént-e az 1977-es munkaverseny teljes, hivatalos értékelése, megtartották-e a szocialista brigádvezetők tanácskozását, amelynek tiszte a helyezésekről dönteni?

— Csak annyit mondhatok. hogy erre Almási Tibor termelési igazgatóhelyettes adhatja meg a választ, én nem vagyok illetékes.

Brecska Pálné személyzeti osztályvezető szólal most meg:

— Annyit mindenféle illetékesség nélkül el lehet mondani, hogy ilyenfajta kiértékelés gazdaságunkban nem történt az elmúlt évre vonatkozóan.

Maid csak összegyűlik egy kis pénz

Almási Tibor államvizsgá- ziik. Tanulmányi szabadságok van, Nagy József igazgató a gazdaság ügyeit intézi. Dudás Mihály, a vállalati szakszervezeti tanácstitkára és Szoszljár György, a gazdaság pártbizottságának titkára viszont készséggel válaszolnak kérdéseinkre.

A szakszervezeti titkár:

— Talán furcsán hangzik, de mégis így van: mindennek a rizs az oka. Nemigen található az országban még egy olyan gazdaság, mint a miénk, ahol ilyen nagy területen, 2500 hektáron termesztenek rizst. Sajnos, a rizs immár a 3. évben, hogy nem sikerült. El lehet képzelni, hogy érint az bennünket gazdaságilag, ha a várt 30 mázsa helyett csak 10 mázsa rizst terem egy-egy hektár. Egyszerűen nem maradt pénzünk arra, hogy a brigádok munkáját anyagilag elismerjék.

— A Szakszervezetek Megyei Tanácsára megküldött jelentésük szerint a tervezett 24 millióval szemben 26 millió forint nyereséget értek el.

— Igen, igen. Az év elején el is különítettünk jó félmillió forintot a brigádok jutalmazására, de azután jött ez a nehéz tavasz, a túlmunkák, ez elvitte a pénzt.

— Ez érthető. Az kevésbé, hogy mennyiben volt akadálya mindez a teljesítmények értékelésének, az erkölcsi elismerésnek.

A pérttitfcár mondja:

— Be kell ismernünk, hogy ebben a tekintetben hibát követtünk el. Valóban összehívhattuk völna a bri- gádvezetők tanácskozását és elmondhattuk volna nyíltan, őszintén, milyen gondokkal küzdünk. Ezen a tanácskozáson módunk lett volna arra is, hogy ünnepélyes keretek között ismerjük el erkölcsileg a versenyben élre került brigádokat. Ezt eiszálasztottuk. Nem volt ebben semmi rosszindulat. Hétről hétre arra vártunk, hogy majd csak összegyűlik egy kis pénz. Persze, a 32 brigád jutalmazásához nem kis pénzre van szükség. Ezért amikor év közben a termelési igazgatóhelyettest a vb előtt beszámoltattuk a munkaversenyről, úgy foglaltunk állást, hogy a verseny feltételeinek megfelelő kialakításával helyre kell állítanunk a szocialista bri- gádmozgalom tekintélyét.

1 felismerésig már eljutottak

A Szarvasi Állami Tangazdaság nevesebb állami gazdaságaink közé tartozik. Többek között az általa irányított rizstermesztési rendszerről is ismert. Tudjuk azt is, hogy nagy vállalkozásba fogtak az előfőzütt rizs forgalomba hozatalával, ami egyben gazdasági gondjaik legfőbb okozójává vált, hiszen az új termék bevezetése nem megy máról-holnapra. Az elmúlt évre tervezett árbevételek így milliókkal lettek kisebbek, nem jutott pénz a szocialista brigádok jutalmazására. Ez így el is fogadható, magyarázható. Arra viszont már aligha lehetne magyarázatot találni, hogy amikor a nehézségek közepette a legnagyobb szükség lenne e brigádokra támaszkodni, éppen akkor veszik a legkevésbé számításba őket (a 32 brigádban 561 ember dolgozik). Egyetlen megnyugtató dolog az ügyben, hogy eddig a felismerésig a gazdaság illetékesei is eljutottak már. Bízzunk benne, hogy tovább is lépnek.

Kőváry E. Péter