Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
„Itt van az ősz, itt van [újra Szép, mint mindig [énnekem, Tudja isten, hogy mi [okból Szeretem? de szeretem... (Petőfi Sándor) Petőfi Sándor, a halhatatlan költő, az Alföld szerelmese feltehetően elsősorban a természet csodálatosan gazdag színvilága miatt szerette az őszt. Én azonban most arra vagyok kíváncsi, miért szereti az őszt egy vérbeli mezőgazdász. Megkérdeztem hát Szász Istvánt, az ország legöregebb és megyénk legnagyobb _ állami gazdaságának, a Mezőhegye- si Állami Gazdaságnak nö- vénjdtermelési osztályvezetőjét: — Szereti ön az őszt? — Igen, nagyon szeretem. — Miért? . — Mert ez az évszak teszi fel egész évi munkánkra a koronát. Most látjuk, mit tettünk jól, rosszul, hisz most takarítjuk be több hónap munkájának gyümölcsét. Ugyanakkor nagy gonddal és körültekintéssel készülünk a jövő évre, 1979 jó termésének most rakjuk le az alapjait. Én nem mondom, látványnak is gyönyörű az ezer színben sziporkázó erdő, mező, de én elsősorban gazdaszemmel nézem a határt. — Nincs annál nagyobb gyönyörűség — veszi át a szót Radovics Ferenc osztályvezető-helyettes —, mint amikor egy nagy tábláról letakarítjuk a termést, és a mázsa megmutatja: mit adott hektárja. Aztán lázas izgalommal lessük a következő táblát, hátha azon még több van. És az idei őszön nem lesekedünk hiába... A beszélgetésből kiderül, hogy minden évben számíthatnak az őszi csúcsmunkákra, a betakarítás, szántás, vetés próbára teszi az embert, a gépet. Az idei ősz azonban rendkívüli. Köztudott, hogy minden növény késett az éréssel, így zsúfolódott a betakarítási tennivaló. Ráadásul máskor a másodvetésű silókukorica termését zöldtakarmányként feletették, most azonban nem győzték, mert 250—300 mázsát adott hektárja. Úgyhogy október végén még silóznak, amire nálujc nem volt példa. Márpedig a silózás a munkagépen kívül szállító gépjármüveket és embereket igényel, amit más területről irányítanak ide. — A hibridkukoricavető- mag-táblákon nyolc csőtörő kombájn dolgozik — magyarázza Szász István —, a takarmánykukoricában pedig 10 Claas Dominátor és egy nagy teljesítményű IHC- kombájn. A kombájnok fele két műszakban dolgozik. Csak annyit takarítunk _ be naponta, amennyit a szárítóüzemek feldolgoznak. Még mindig magas a kukorica nedvességtartalma, így a napi kapacitás 50—60 vagon. Iparkodnunk kell, mert az illetményföldekkel együtt az össz-kukorica termőterület megközelíti a hétezer hektárt. A víznyomott táblákon alacsonyabbak a hozamok, de általában túlteljesítjük az amúgy is magasra tervezett átlagtermést. Vannak tábláink, amelyeken 96—100 mázsa szemes kukorica termett. Csak ámulunk, hogy ömlik az a tengernyi szem a szállító gépjárművekre. A mi határunkban különösen a Szeged—351 és a korai PX— 20 kukoricafajták adnak az idén rekordterméshozamokat. Másik nagy tétel a gazdaságban az 1880 hektár cukorrépa betakarítása. Itt is megszervezték a két műszakot. öt francia és három szovjet gépsor dolgozik, és naponta 200—220 vagon répát szállítanak a szomszédos cukorgyárba. Eddig több mint 1200 hektárról takarították le a 440 mázsás átlagtermést adó cukorrépát. És ami a leglényegesebb: Mezőhegyesen az idén magasabb a répa cukortartalma, mint az elmúlt esztendőkben volt. Nagy ütemben szórják a szerves és a műtrágyát, három műszakban készül a kertszerűen morzsalékos talaj az őszibúza-vetésre. Ebben a jó hírű gazdaságban ötezer hektáron vetnek őszi búzát, s minden talpalatnyi területen kitűnő magágyba hull a vetőmag. A több mint 17 ezer hektárnyi szántóföldön tehát igen bokros a teendő. Ilyenkor derül ki: tudnak-e egyszerre tíz ujjal „zongorázni”? Mivel sokat késett a kukoricaérés, táblaátcsoportosításokat hajtottak végre, nehogy megkéssenek a jövő évi kenyérnekvaló vetésével és egyéb időszerű munkával. A betakarítás meggyorsítására mintegy 250 vágóin szemes kukoricát fólia alatt propionsavas kezeléssel tárolnak, s teljes megszárí- tására később kerül sor. Legszívesebben repülőgépről nézném meg: milyen mozgalmas Mezőhegyes határa. De érdemes bekukkantani az üzemi konyhákra, ízletes, bőséges ebéd készül, kell a kalória a munkásoknak. Az irodákban gyorsan kattognak az írógépek, számológépek, készülnek a jelentések, a kimutatások a terméshozamokról, a betakarítás üteméről és egyébről. A telexen az ország különböző tájairól érkezik megrendelés: X vagy Y gazdaság ennyi és ennyi őszibúza-vetőmagot kér. Supala Pál igazgató hol itt, hol ott bukkan fel. — Nos, mi újság emberek. Rendben minden? Vagy segítsünk valamiben? Ha „minden rendben” a válasz, máris elköszön, ha segíteni kell, gyorsan, katonásan pattognak az intézkedő szavak. Ilyenkor nincs idő tereferélni, hosszasan elbeszélni. Elvégre Mezőhegyesen is ŐSZ van... Ary Róza Növényvédelem — környezet- védelem Csak a kemikáliák árát számítva évente 6 milliárd forint értékű növényvédő szert használ fel a magyar mezőgazdaság. Ebből a devizaköltség eléri az 55 millió dollárnyit. Mindezen összegekben nem szerepelnek a műtrágyázásra fordított kiadások. Hosszú küzdelmet kellett megvívni az elmúlt években a növényvédő szerek elterjesztéséért és annak az ellenállásnak a leküzdéséért, amely arra hivatkozott, hogy e hatalmas összegeknek és a hozzájuk kapcsolódó erőfeszítéseknek a bevetésével is csak a környezet súlyos veszélyeztetése árán lehet megvédelmezni a hasznos növényeket a különféle kártevőktől. Mindezek ellenére még ma is gyakran keveredik a növényvédelem a környezetszennyezés gyanújába. Ilyen például az idén 15 nagyobb halpusztulás közül egyetlen volt 'kapcsolatban a növényvédelemmel, de ezen esetben sem a szer volt a felelős, hanem a technológiai fegyelmezetlenség, a helytelen alkalmazás, a felelőtlenség. E gondolatnak jegyében tartják meg a Növényvédelmi és Agrokémiai Központban a MAE által szervezett XXIII. növényvédelmi értekezletet november közepén Budaörsön. Hogy érdemes-e Békéscsabán városellátásra egy külön tejfeldolgozó üzemet építeni, amikor Gyulán már van egy tejporgyár, ezen lehet vitatkozni. Azon meg csak csodálkozni lehet, hogy végül is mekkora kálváriát kellett megjárnia a csabai tejüzem megvalósítására vállalkozó Sárréti Tejnek. A sárréti mezőgazdasági üzemek tejfeldolgozó és tejértékesítő önálló közös vállalkozását — amelynek szeghalmi tejüzeme mostoha körülmények között átlagosan napi 60 ezer liter tej feldolgozására vállalkozik — nem kell külön bemutatni. Helyette szóljunk inkább a csabai tejüzem történetéről. I Egy vállalat visszalép Van már egy évtizede is annak, hogy tíz Békéscsaba környéki termelőszövetkezet, a Hajdú megyei Tejipari Vállalat és az akkori MÉK elhatározta az üzem megépítését. Elkészültek a tervek, kijelölték az új tejfel- dolgozó helyét, s már az építkezés is megkezdődött volna, amikor a Hajdú megyei Tejipari Vállalat, amely a beruházási költségek 49 százalékát vállalta, egy váratlan fordulattal visszalépett. A tíz Békéscsaba környéki termelőszövetkezet 1975 végén kereste fel a Sárréti Tejet azzal, hogy mégiscsak építsék meg ezt az üzemet. A beruházásokat megelőző pályázati és engedélyeztetési eljárások után 1977 derekára minden együtt állott, egy napi 35 ezer liter tej feldolgozására létesítendő városellátó tejüzem megvalósításához. A beruházók megrendelték a terveket, biztosították az építési területet, befizették a közműfejlesztési' hozzájárulásokat, és elindultak kivitelező után. A bajok igazán itt kezdődtek. Amelyik vállalat azonnal alkura állt volna — a szeghalmi SZŐVÉPÍTÖ — nem nyerte meg a megbízót magának. A beruházás bonyolításával megbízott Békés megyei AGROBER végül is a megyei ÁÉV-vel állapodott meg 1977 végén abban, hogy ha ez év június 30-án kész vannak a tervek, az építkezéseket 1979 januárjában kezdik meg, és 1980 decemberében fejezik be. I l + F = I 20000000 A kálvária következő és az előbbinél jóval nagyobb megpróbáltatásokat hozó stációja éppen az építési mód megválasztása volt. Ez év januárjában az ÁÉV a Sárréti Tejhez küldött levelében már konkrétan megjelölte, hogy az új tejüzem szociális épületét a ma még kísérleti újdonságnak számító „I + F” néven ismert könnyűszerkezetből hajlandó megépíteni. Ehhez azonban mint kiderült, csak az IPARTERV adhatott az országban egyedül dokumentációt. A Sárréti Tej nem zárkózott el az ajánlott szerkezettől, ám az IPARTERV első lépésben csak 1979-re vállalkozott a tervezésre. Ezt a határidőt később előbbrehozták, de egy fél év már így is eltelt anélkül, hogy a tervezéshez egyáltalán hozzáfogtak volna. Az eltelt fél év alatt az AGROBER több esetben közölte, hogy a megadott időpontra, UNIVÁZ-szerkezet- re tervezve teljes dokumentációt ad. Az ÁÉV ez elől mereven elzárkózott, és abba sem egyezett bele, hogy az üzemépülettel egy időben más kivitelező építse a szociális épületet. A vállalat álláspontja mellett annak ellenére is kitartott, hogy a Sárréti Tej vezetői elmondták: pazarlásnak tartják, ha az UNIVÁZ-szerkezetből nyolcmillió forintért megépíthető szociális épületet „I + F”-szerkezetből húszmillió forintért állítanák fel. Megállapításuk teljesen jogos volt, hiszen a józan észnek is ellentmond az, ha egy üzemhez, amelynek építési költsége 16 millió, berendezései pedig tizenegy millió forintba kerülnek — összesen tehát 26 millióba — egy húszmillió forintos szociális épületet állítanak fel. Az üzem sorsa tehát ismét megpecsételődni látszik, s közben vészesen múlik az a 36 hónap beruházási idő, amely után a teljes állami támogatást elveszti a Sárréti Tej, ha nem lép üzembe a csabai tejfeldolgozó, amelynek gépeit is megrendelték időközben. I Építés helyett kötélhúzás Eddig a történet. A jelenről beszélgetünk Ombódi Istvánnal, a Közös Vállalkozás igazgatójával: — Az első két gép — a két tejcsomagoló — már meg is érkezett. El kellett döntenünk, mit csináljunk vele, hiszen a békéscsabai üzem alapozását sem kezdték el. Kapóra jött, hogy a vácszentlászlói tsz tejüzeme ilyen gépet keresett, így kölcsönadtuk nekik. De a má- ,sik gép azóta is a szeghalmi udvaron hever. — De lépünk tovább. Segítséget kértünk a megyei vezetőktől, közbenjárásukra az építőipari vállalat beleegyezett abba, hogy párhuzamosan építkezzenek olyan társulással, amely a szociális épületet húzná föl. — Október első napjaiban az AGROBER a kondorosi Egyesült Tsz-szel tárgyalt, de ők nem vállalták, aztán a DÉLÉP-et, majd az ÉP- SZER-t keresték fel, rövid idő múlva ők is lefújták. A bélmegyeri Üj Barázda Termelőszövetkezet építőbrigádját szerettük volna megnyerni, majd két nappal ezelőtt a kétsopronyi Rákóczi Tsz vezetőivel kezdtünk tárgyalásba, de a pénteki tárgyalás sem vezetett eredményre. E beszélgetést követően Kovács Györgyöt, az AGROBER igazgatóját kerestük fel, aki a következő felvilágosítást adta: — Mi is sok kivitelezővel tárgyaltunk. Velünk párhu- zamosan a Sárréti Tej-esek is keresik a megoldást. Éppen most tárgyaltak az örménykúti termelőszövetkezettel, hogy a házi építőbrigádjuk adjon segítséget. Itt is várakoznunk kell, míg az elnökségi ülés eldönti, hogy vállalják-e a szociális létesítmény felhúzását. Most már a tsz-szövetség segítségét is kértük ebben a témában. Legjobban annak örülnénk, ha a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet építői vállalnák, ugyanis jól felkészült brigádjuk van, s viszonylag ők vannak legközelebb a megyeszékhelyhez. Sajnos, az ő kapacitásuk is le van kötve, csak abban az esetben reménykedhetünk, ha korábbi megrendelőik közül valaki visszalép. | ...és tovább utazik a tej Érdemes megállnunk egy szóra. A Sárréti Tej Közös Vállalkozásnak 29 termelő- szövetkezet a tagja. Ezek közül jelenleg 19 szállít tejet Szeghalomba. A további tíz napjainkban nem fuvarozza a nagyközségbe a tejet, hanem arra vár, hogy megépüljön a csabai tejüzem. Más kérdés, hogy a tsz-ek építőhrigádjai a szóban forgó szociális épület felhúzásánál jóval nagyobb feladatokat is sikerrel oldottak már meg. Most már csak egy kérdés maradt : miért ragaszkodik az ÁÉV az „I + F”-hez? A vállalat vezetői elmondták, hogy építési kapacitásuk többszörösen lekötött, ráadásul dolgozóikat a fővároson kívül az ország minden pontján foglalkoztatják a kisebb-nagyobb beruházásokon. Számukra azért is kifizetődő lenne az „I + F” könnyűszerkezetes építkezés, mivel ahhoz nagyon kevés embert kellene megmozgatniuk. A hagyományos, vagy vázpaneles építkezéshez több embert kellene munkába állítaniuk. Ezzel a kör bezárult, a következőt állapíthatjuk meg: az építkezésre, illetve az állami támogatás elnyerésére biztosított 36 hónapból tetemes idő eltelt anélkül, hogy előbbre lépett volna az építkezés. Helyette folyik a kötélhúzás: ki mit építsen, és mennyiért? Közben a megyeszékhelyről Szeghalomra utazik a tej, hogy pasztöri- zálva, tejfelként, túróként, vajként, sajtként visszajuthasson a város fogyasztóihoz. Igaz, ma ez még mindig egyszerűbb, mint — ahogy ez itt bebizonyosodott — egy szociális épületet kiviteleztetni ! * * * Cikkünk leadása után kaptuk a hírt: a Békés megyei ÁÉV a kért olcsóbb megoldással vállalta a szociális épület kivitelezését is. Jávor Péter — Kőváry E. Péter Az elmúlt év azonos időszakához képest megkétszerezte teljesítményét az Orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet autójavitó műhelyének kollektívája. A nagygeneráltól az autómosásig minden műveletet, javítást el tudnak végezni a korszerűen felszerelt műhelyekben Fotó: Veress Erzsi j Ősz Mezőhegyesen
