Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

O 1978. november 5., vasárnap Jm Politikai, szakmai vetélkedő A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ művelődési bizottsá­ga, KISZ-szervezete és az ÁFÉSZ vezetősége közösen kétfordulós vállalati vetél­kedőt hirdetett a KMP meg­alakulása 60. évfordulója alkalmából. Az első, írásban lebonyolí­tott fordulóban 152 szo­cialista brigádtag vett részt. A 12 vetélkedő csa­patból, amelyen politikai, szakmai, szövetkezetpoliti­kai kérdésekre válaszoltak a résztvevők, a Jubileum brigád került ki győztesen, második helyen a Gagarin, a harmadikon pedig a Há- mán Kató brigád végzett. A vállalat és a vállalati szakszervezeti bizottság v a győzte ; csapatokat és még néhái jól szereplő szocia­lista brigádot jutalomban részesített. A szarvasi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a HNF városi bizottsága, a Pedagógusok Szakszerveze­te városi bizottsága és a TIT városi szervezete rende­lésében november 9-én, csütörtökön délután 3 órai kezdettel a szarvasi Krecs- marik Endre Űttörőházban kerül sor a 8. szarvasi Vaj­da Péter pedagógiai hetek megnyitó ünnepségére. Az ünnepségen Holp József, a Vajda Péter Gimnázium és A TIT gyulai járási-váro­si szervezete segíteni sze­retne a megyénkben is egy­re fontosabb felvonó, kar­bantartó-szerelő szakmun­kások képzésében. Ezért szakmunkástanfolyamot szervez az 1978/79-es tan­évben, amelyre villanysze­relők, géplakatosok, szerke­zeti lakatosok jelentkezhet­nek, akik már legalább két évet dolgoztak a szakmájuk­ban. A tanfolyam hallgatói decemberben találkoznak először, s a képzési napok A vállalati vetélkedő foly­tatására november 3-án délután került sor, amikor a három legjobb brigád bi­zonyíthatta felkészültségét a szóbeli versenyen. A szo­ros küzdelemben csak pót­kérdésekkel dönthette el a helyezési sorrendet a zsűri, amelynek elnöke Szabó György, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ elnöke volt, tagjai pedig Sándor László vállalati párttitkár és Szen- di Béla kereskedelmi osz­tályvezető. Az első helyen ismét az alaposan felkészült Jubi­leum Szocialista Brigád végzett, második helyen a Hámán Kató brigád, a har­madik helyezett pedig a Ga­garin brigád lett. Az értéke­lés után a zsűri elnöke, Szabó György átadta a pénzjutal­makat a jól szereplő brigá­dok képviselőinek. pedagógiai hetek Szakközépiskola igazgatója mond megnyitó beszédet, majd utána „A jövőnek ne­velünk” címmel pódium­vitára kerül sor, amelyen az eseményre meghívott szakértők, Csorna Gyula, az OPI felnőttnevelési osz­tályának vezetője, és Török Iván, a Munkaügyi Minisz­térium Kutató Intézetének tudományos munkatársa vá­laszolnak a feltett kérdé­sekre. mindig szombaton lesznek. A 170 óra műszaki és 30 fi­zika, mechanika, valamint egyéb szakelőadások anya­gát jegyzetelni kell. A kü­lönböző szakkönyveket a tanfolyam kezdete után ren­deli meg a TIT, s a vizsga- kérdések feldolgozásáról is ők gondoskodnak majd. A szakképesítést nyújtó vizs­gát Budapesten, az Építés­ügyi Minőségellenőrző In­tézet felvonószakértői osz­tályán kell letenniük a hall­gatóknak. Segítik • a dolgozók továbbtanulását A Békéscsabai Szolgáltató és Termelőszövetkezet dol­gozói nagy számban vettek részt az elmúlt évben szak­mai, politikai és általános képzésben. Az 1977/78-as oktatási év­ben 46-an jártak középisko­lába, közülük tizenketten szerezték meg érettségi bi­zonyítványukat. A külön­böző szakmai továbbképzé­sek, tanfolyamok is nép­szerűek voltak, hiszen mintegy 280-an gyarapítot­ták ily módon szakmai hoz­záértésüket, ismereteiket. Szakmunkásvizsgát tízen tettek. A marxista—leninis­ta esti egyetem általános tagozatán, a középiskolán és a szakosítón 14-en tanul­tak. A szövetkezet segíti azo­kat a dolgozókat is, akik az általános iskola 8 osztá­lyát még nem végezték el. Amennyiben a 8. osztály­ban sikereá vizsgát tesznek, szorgalmukat háromezer fo­rinttal jutalmazzák. Mai tévéajánlatunk: A közvetítő Joseph Losey filmjének főhőse egy tizenkét éves fiú ugyan, de semmiképpen sem tekinthető valamiféle ifjúsági történetnek. Fel­nőtt, sőt állíthatjuk, csak felnőtteknek való játékfilm, amelyet Harold Pinter, a kitűnő angol drámaíró for­gatókönyvéből készítettek. A főszereplő ugyan egy gyerek szemével látja mind­azt, amit egy vakáció során barátja, gazdag diáktársa családja körében tapasztal, de a néző pontosan felmér­heti a viktoriánus korabeli uralkodó osztály erkölcsét, magatartását. A filmben ki­tűnő színészek játszanak: Julie Christie és Alan Bates, valamint a kisfiú, Dominic Guard. A vetítés idejének kezdete 22 óra 45 perc. „A jövőnek A 8. szarvasi Vajda Péter Felvonókarbantartó szakmunkás-tanfolyam a TIT-ben SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 89. Az ember csak állt, lógó kézzel; nyitva felejtett száj­jal, kék szemében gyermek­csodálkozással, a gyermek­öröm készülődő szárnycsap- dosásával a kék fészekmély­ben. Kis fények keltek lassan az arc bozótjában, s ahogy szétterültek a gyermekien felderülő arcon, a barlangot is elárasztották. Az ember mosolygott. S a lány visszamosolygott rá. Bontani kezdte a batyut. Arcának titokmosolya be­szélt: na, mit hoztam? Kiemelte a pirosszőke ke­nyeret, szép kerek dombo­sat. S a férfi megnevezte áhí­tattal : — Chleb. És utána a sót. — Soi. Mióta hogy nem látott ke­nyeret és sót? A házi tűz­hely e páros szimbólumát. És szívében különös, távoli tájakról felderengő meleg­séggel fogadta. A gyermek­kor homályából érkező jó üzenetet. Kenyér és só. Mélyebben él a jelkép, mint a gyermekkor emléke. Vele születik az emberrel, mert népek bölcsőjénél van forrásvidéke, első csiholása, és nemzedékek adják kézről kézre, az ősidőktől. Mint há­zi tüzet, mélynek nem sza­bad soha kialudnia. Mondák, példabeszédek, altatódalok borostyánmélye őrzi szent parazsát, békességmelegét. Ahol barátságos lángja fel­lobog, magát nyújtja a szív, bizalommal és kitárulón: fo­gadd el! Lásd, fegyvertelen. Fogadd ed a kenyeret és sót. És a lány, fehér orcáján ünnepragyogással, fehér kar­ja ünnepáhítatú mozdulatá­val elővette a nagy kenyér­vágó kést, síkos pengéjén vé­gigcsúszott a kürtőn át be- kandító fény. Elővette, s baljában tart­va kenyerét, keresztet rajzolt rá. A kés hegye szelíden kezd­te volna éppen a szent jel karcát. S a lány, hogy föl­nézett, keze megbénult a kés nyelén, A kurta villámot látta előbb - a szemek gyermeki tükrén, pillanat alatt sötét, vad borudattá vált az arc bo­zótja. Idegen fény gyűlt a szemek helyén, merev, viasz­sárga fény, mint holtak sá­padása, üvegfény, mint ádáz bomlottaké. Mesealak, ki megrázkódik, s ím a bárányból farkas lesz. Az erdei legenda rémalakja állt a lány előtt. Állt ugrásra kész, s már szökkent, mielőtt a lány ket­tőt gondolhatott, vagy felet szólhatott volna. Ott termett, s durva rán­tással kiragadta a kést a gyenge kézből. Kiragadta, 6 félrelökte tulajdonosát. S a lány iszonyattal látta a dühöngőt borzalmas őrüle­tében. Vad hajának szerte- bomlását, vérbe boruilt, zava­ros tekintetének félelmetesen cikázó villámlásait. „Vége az életemnek” — hunyta be szemét a lány. S reszketésében kis idő múlva újra felnyitotta. Nem értet­te, hogy máris elvonult a vihar, és ő él és sebzetten. Az ember nem volt sehol. S akkor látta a fény meg- sokasodását. Látta a fényt alulról is felszivárogni, s ölelkezni a fontivel. Látta az elmozdított követ, mely asztalnak szolgált a bőrök mellett. Annak a he­lyén bugyogott fel a vilá­gosság. Már tudta: a kijárat! Az igazi ! ' Gondolt egy merészt — honnan a ;v ekkora bátor­sága? —, s elindr’t em­ber után. Alattuk is volt egy bar­langüreg, amolyan rövid sziklafolyosó, nyílásánál kis gyerekre vigyáznak itt, ha a másfél évet már betöltötte. Az én kicsim még nincs any- nyi, de vagy a férjemre, vagy az édesanyámra ha­gyom. Ez a csütörtök az én „kiruccanásom”, nálunk ezt mindenki tudomásul vette. Soós Sándomé kisfiát sírva hagyta a megőrzőben, ám a legörbülő szájacska — bár a szemek még könnytől csil­logtak — elmosolyodott a sok játék, s az óvó néni kedvessége láttán. —• Az idén kezdtem járni ide. Csak először nehéz, de aztán szükségletté válik. Múlt évben kicsinek talál­tam a gyereket, de most már látom, csak néhány pillana­tig elkeseredik, aztán min­den rendben van. És én is jól érzem magam. Próbálom elcsalni a szomszédokat is, hiába. Nem és nem— A telepen a lakások száma szinte napról napra nő, s hogy mennyien vannak gyermekgondozási segélyen, arról talán egy adat: a^or­vosi rendelőben két evre visszamenően mintegy 600 gyermek születéséről kapott névsort Mizó Ferenc. A klub idei kezdéséről több száz kismamát levélben is értesí­tettek. A közöny, az idegen­kedés, a kényelmesség, vagy a gyerekféltés tartja vissza őket? Bizonyára sok okot találhatnánk, de ez már kü­lön fejezet lehetne. Álljon itt példaként ez a néhány anyu­Kismamaklub kismamák nélkül sei, gyermekneveléssel, s mindazzal foglalkozunk, ami érdekelheti a kismamákat. Kikapcsolódásra pedig a hétköznapok négy fal közé zárt világa, s a háztartási munkák mellett nagy szük­ség van.-*Sok fáradtságot és persze költséget jelentett ez a klub számunkra, mégis egyre többször megfordul a fejemben, érdemes-e egyál­talán. .. S mit mondanak az asz- szonyok? Kacsala Istvánné két gye­reket hagyott a megőrzőben, ahol szakképzett óvónő gon­doskodik róluk. — Nekem szükségem van ennyi kikapcsolódásra, a gye­rekek is megszokták már, hogy eljárunk ide. A fér­jem is szívesen éljön ve­lünk, ha teheti. Máskor, fél 6-kor, mikor vége, elénk jön. 1977 óta vagyok gye­sen, s azóta rendszeres vendé­ge vagyok a klubnak. Jó itt. A játékdélután — mert most ez a klub programja — másik résztvevője Tóth Jánosné. Tablók hirdetik a klubot Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen, a KlSZ-tá- borban kismamablubot szer­vezett a Megyei Művelődési Központ. Mindazok, akik részt vettek a szervezésben, örömmel fogadták az ötletet, hiszen a városban talán itt él a legtöbb gyesen levő anyuka. Az első év még csak hagyján, bár a vártnál már ekkor is kevesebben jártak el a klub foglalkozásaira, az idei, új évadban azonban alig-alig jönnek néhányan. Legutóbb, amikor ott jár­tunk, csupán hárman ültek az asztaloknál. Ugyanakkor a telepen, a házak között leg­alább 30 kismamával talál­koztunk, akik sétáltak, vagy éppen kalákába verődve be­szélgettek, fél szemmel cse­metéjüket lesve, nehogy túl messze merészkedjenek. Üt- közben hatalmas tablók hir­detik a klub létezését... Mizó Ferencet, a klub szer­vezőjét kérdeztük meg, mi­ért vannak ilyen kevesen? — Egyszerűen nem értem az okát, hiszen a progra­mok változatosak, felmért igényekre támaszkodnak. Szépségápolással, főzéssel, táplálkozással, Öltözködés­párkány, a játékos fantázia erkéllyé is előléptethette ép­pen. A lányt, hogy kilépett oda, bénító erőtlenség fogta el. Sziklafal alatta, sziklafal fölötte. Az ég felhőiről füg­gött alá, és szédítő mélysé­gekbe lógott. S ő mintha megkapaszkodott volna va­lahol a függőleges falon — semerre se léphetvén onnan —, közelebb a felhőhöz, tá­volabb a mélység feneketlen fenekéhez, melynek homá­lyában patakocska fonala zengette a sziklákat. Túloldalról, honnan óriási bálványoknak tűntek e szik­lák, tán a lány alakját is ki lehetett vermi, bogárnyi alakját egy sziklaköntös re- dőjében, közvetlenül a váll gödrénél, ahol a köntös kü­lönösen sök ráncot alkot. S első szédülete után fel­fedezte a lány, hogy a rán­con tovább lehet menni ; hogy a nya'k inain, nyaktörés veszélyével ugyan, de feljebb lehet hatolni, s az arc, a fej már lankákat, zugokat, pi­henőket ígér. S a repedések­be fészkelt csenevész növény itt is, ott is kapaszkodókat. S elindult felfelé a lány : ügyesen lépett, hiszen gyer­mekségétől barátságot kötött az erdővel, a fákkal, a bozó­tosokkal, mostoha, sziklás te­repekkel — az „erdő lánya” volt, sose gondolt ilyesmire, míg Lonci áruló szava nem tudatosította. Most mosolyt vont az arcára, és erőt adott, s a kő csodálatos otthonos­sággal és engedelmességgel hajolt a talpa alá. (Folytatjuk) A gyermekmegőrzőben Veres Gyuláné vigyáz az apróságokra — Ildikó óvó néni — Fotó: Gál Edit A kismamák játékdélutánját Csürke Katalin, a Megyei Mű­velődési Központ előadója vezeti — Miből áll az embernap­ja: mosás, főzés, takarítás, s közben egy percnyi nyug­tunk sincs a gyerektől, vagy gyerekektől. Ezen az egy na­pon el kell hogy jöjjünk ide fél 4-től fél 6-ig, ennyi jár... Ebből én sem engedek. A ka, akik szívesen járnak ide, hogy ha csak két órára is, de kiszakadjanak a hétköz­napok monotóniájából. S épp itt a válasz Miizó Ferenc kérdésére: már ezért a né­hány emberért is érdemes... Nagy Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents