Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
1978, november 5., vasárnap Nem maradnak magukra az idős szarvasi emberek „Országunkban a szocialista állam és a család egyaránt kötelességének tékinti a törődést az idős emberekkel.” — határozta meg az MSZMP XI. kongresszusa. Szarvason az egészségügyi és társadalmi szervek, a különböző gazdasági egységek vezetői ennek szellemében törődnek az idős emberekkel. A statisztikai jelentés szerint a városban 4104 azoknak a száma, akik 60 éven felül vannak már, de többségük megfelelő nyugdíjat kap, amiből fenn tudja tartani magát. Ennek ellenére is sok olyan idős ember él szerte a városban, áki nem tud saját magáról gondoskodni, állami támogatásra, segélyre szorul. A jelentések szerint összesen 1150-re tehető az ilyen emberek száma. Egy részük a jól felszerelt szociális otthonban kap helyet, s a felvételnél a helybeliek részesülnek előnyben. Jelenleg 144 idős embert gondoznak az otthonban, ahol megfelelő orvosi ellátást is kapnak. Életkori sajátosságúikat figyelembe véve állítják ösz- sze az étlapot, s a kívánságokat is jegyzik, erről gondoskodik az úgynevezett élelmezési bizottság. Az épület szépen gondozott parkban van, ennek rendben tartását részben a lakók segítségével oldják meg. Ez egyben bizonyos mértékig foglalkoztatottságot is jelent. A beutaltaik szívesen vesznek részt ilyen munkában, hiszen hasznos időtöltés, de többen kézimunkáznak is. A kulturális bizottság önálló műsorokat állít össze, ezenkívül kirándulásokat szerveznek az ország különböző tájaira. Jó a patronáló mozgalom, a város társadalmi szervei, elsősorban a Vöröskereszt aktívái rendszeresen látogatják az otthont, a különböző ünnepeken köszöntik az itt lakókat. Van jól felszerelt büfé, rádió, színes és fekete televízió és kihelyezett könyvtár is. A családtagokkal a kapcsolatot az otthon vezetői és dolgozói szervezik, így vanrák olyanok, akiket rendszeresen látogatnak, sőt kimennek a családi körbe, vagy leveleznek. Természetesen az otthonban kevesen kaphatnak helyet, sokkal több azoknak a száma, akiket gondozni kell, s ezt a célt -szolgálja az úgynevezett területi szociális gondoskodás. Ennek legnépszerűbb formája az öregek napközi otthona. Szarvason a város két peremkerületében létesítettek ilyet, s összesen százan kapnak ellátást. Ezek a napközi otthonok kényelmesek, hangulatos légkört tudnak teremteni az itt dolgozók. Ezt segíti a kialakult patronálómozgalom, melyben példát mutat a Szirén Ruházati Szövetkezet és a műanyagfeldolgozó ksz Dobó Katica brigádja. Ezenkívül a Volán 8- as számú Vállalat és a Tiszántúli Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat gépjavító üzemének szocialista brigádjai. Sokan részesülnek házi szociális gondozásban is, elsősorban azok, akik egyedül élnek, nincs hozzátartozójuk, s betegség, vagy egyéb okok miatt nem tudnák a napközi otthonba járni. A hivatásos három gondozó összesen 20 idős embert lát el, rajtuk kívül tíz társadalmi tiszteletdíjas gondozó is van, akik minimális térítés mellett ellátják a házimunkát, bevásárlást, ebédkihordást. A vöröskeresztes aktívák közül pedig hatvanki- lencen teljesen térítésmentesen, társadalmi munkában gondoznak több idős embert. Ezt a nemes feladatot szívesen vállalják és ezért minden elismerést megérdemelnek. Ebben a munkában a fiatalok is segítenek, nem egy olyan úttörőraj van, amelynek tagjai ifjú vöröskeresztesek, s vállalták egy- egy idős ember patronálá- sát. Távolabbi terv, a gondozásnak ezt a formáját tovább szélesíteni, hogy minél több szocialista brigád, társadalmi aktíva bekapcsolódjon az öregek gondozásába, s ne maradjon senki sem egyedül. A városi tanács egészségügyi osztályának elképzelése, hogy a társadalmi aktívákkal közösen felmérést végez a városban, és a környező tanyavilágban, felkutatja azokat, akik gondozásra szorulnak. Ehhez a munkához kéri a tanácstagok, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szocialista brigádok segítségét, hogy a vöröskeresztes aktívák mellett ők is még jobban bekapcsolódjanak e. nemes feladat teljesítésébe. A Blastolus Műanyagfeldolgozó Ksz brigádjai máris bizonyították humanitásukat, egy nap társadalmi munkát vállaltak, ami előreláthatólag 15 ezer forintot jelent, s ezt az összeget felajánlották a szociális otthon bővítésére, illetve korszerűsítésére. K. J. Gyermekek és a környezet „Resszkessetek szemetek, / Jönnek a jó gyerekek!” — Lehet, hogy költőnek nem válna dicséretére ez a strófa. De egy 5. osztályos iskolai tanulónak bizonyosan. A jelmondatocska nem is stilisztikailag, inkább tartalmilag értékelendő. Hasonlóan kedves, s főleg megszívlelendő a Gyulai Román Általános Iskola 1-es úttörőrajának csatakiáltása: „Almát egyél jó sokat, / Este, reggel moss Utcarészlet Békéscsabán Fotó: Gál Edit fogat!” A televízióból ügyesen kimásolt mesefigurák alá írták ezt a megállapítást: „Csak Kukori és Kot- koda szereti a szemétdombot.” A gyulai egészségnevelési és környezetvédelmi hónap alkalmából rendezett, a művelődési központban megtekinthető, iskolások által készített plakátok bizonyítják: a gyerekeket nagyon is érdekli környezetük tisztasága. ' A gyermek éles szemű megfigyelő. Gyakran olyasmit is meglát, ami mellett a felnőtt közömbösen megy el. Ugyancsak a környezetvédelmi versenyre készített, egy hónap alatt gyűjtött feljegyzésekből összeállított napló meglepő észrevételeket tartalmaz: „Utcánkban mély gödrök vannak. Nem tudom, a tanács miért nem csináltatja meg?” — írja egy hetedikes. „A parkban eldobálják a cigarettacsikkeket” — olvashatjuk máshol. Ne higgyük, hogy a gyerekek csak a felnőttek nemtörődömségét veszik észre. Önmagukat is kritizálják: „Az utcán eldobáltuk a csokipapírt.” Az önkritikában már benne van a hibafelismerés, a jobbulás szándéka. Mi, felnőttek viszont hajlamosak vagyunk elbagatellizálni egy papírdarab vagy csikk eldobását. Elbújunk a „mindenki ezt csinálja” közhely mögé. A gyermek pedig ott van, figyel, sokszor észrevétlenül. Aztán eleinte csak a cukorkáspa- pírt dobja el, később szeméttárolókat borogat. Szoros összefüggés van a környezet tisztasága iránti igény és a személyi higiéné között is. Reméljük — hiszen törvényszerű —, hogy a most növekvő nemzedék okosabb, egészségesebb, tisztább lesz nálunk. A mai felnőttek.sokat tehetnek ezért. Nem szólamokkal, inkább példa- mutatással. — gubucz — Két hír Mezöberénybol A közelmúltban nyugdíjas-találkozót rendezett a mezőberényi szakmaközi bizottság az ÁFÉSZ éttermében, amelyen a különböző szakmákból mintegy 120 nyugdíjas vett részt. Az ízletes ebéd elfogyasztása után a művelődési központ citerazenekara szórakoztatta az idős embereket. A már hagyományossá vált találkozón a nagyközség párt- és állami vezetői köszöntötték az öregeket és a -megérdemelt munka jutalmául jó egészséget és pihenést kívántak nekik. 1981 októberében bevezetik a földgázt Mezőberény belterületére. A DÉGÁZ illetékesei közölték: a VI. ötéves terv első évének végére vállalják a fővezeték saját beruházásban történő elkészítését. A lakásokba és a különböző intézményekbe való bevezetés természetesen az üzemeltető feladata lesz. Az is bizo- hyos, hogy a költségek fedezésére az OTP 2 százalékos kamattal kölcsönt ad a lakosságnak. Színes kiállításnak adott otthont a békéscsabai Szigligeti utcai óvoda, amelyen a Békéscsabán dolgozó óvónők fotóit, a hulladékanyagok ügyes felhasználását bizonyító bábfiguráit, kézimunkáit mutatták be. A megnyitó után az óvoda Darvas József KISZ-alapszervezete „Ki, minek a mestere?” címmel vetélkedőt rendezett a békéscsabai Városi Tanács, a városi tűzoltóparancsnokság és a városi tanács költségvetési üzeme KISZ-alapszervezeteinek részvételével Fotó: Gál Edit »»wwHTOumtvmvvmwwwwTOWvwwvwwMwvwwwMWMWwmw Segítség közös erővel Nemcsak munkaerő — ember is, aki eltévedhet... A megyében, de talán az országban is egyedülálló a példa, hogy egy termelőszövetkezetben alkoholizmusellenes klub alakult. Vajon hogyan jött létre, és miért van erre szükség? Erről beszélgettünk Gyöngyösi Pálnéval, a kon- dorosi Egyesült Tsz egészségügyi előadójával, aki egyben a Vöröskereszt-alapszervezet elnöke, a nőbizottság elnöke, a községben pedig vöröskeresztes csúcstitkár. — Most már teljes joggal szólhatunk munkánk eredményéről. Anayi bizonyos, hogy amit elértünk, azt a Vörös- kereszt, a termelőszövetkezet vezetősége és a dolgozók közösen hozták létre. Kezdjük az elején: Az egyesülés előtt az egyik termelőszövetkezetben erősen italoztak a dolgozók. Az egyesüléskor azután „bandába verődtek”, és maguk köré gyűjtötték hasonlóvá vált társaikat. Ezzel együtt járt az is, hogy klikkek alakultak. Sok gond származott ebből. Az elkeseredett családtagok megkerestek minket. A szövetkezet vezetősége is látta, hogy súlyos nehézségek elé néz a gazdaság, ha ezen közös erővel nem változtatunk. Ezért először felkerestük dr. Olasz Ernőt, a szarvasi járás alkoholelvonó ambulanciájának vezetőjét, aki készséggel állt rendelkezésünkre. Mindenkivel külön beszélgettünk, majd a szövetkezet kocsijával elvittük őket alkoholelvonó kezelésre. Igyekeztünk teljes bizalommal és diszkrécióval kezelni az ügyet. Az is megtörtént, hogv egyik dolgozónkat hajnalban vittük Békésszent- andrásra, s munkakezdésre már vissza is értünk. Senki sem tudta, hol és miért voltunk. A családok nagyon sokat segítettek a betegek meggyógyulásában. Az összefogás elérte célját. Az eredmények láttán a gyógyultak egyike szorgalmazta az alkoholizmusellenes bizottság létrehozását, később az alkoholizmusellenes klub megalakulásában segített. A klub 1978-ban kezdte meg tevékenységét, amelynek vezetője maga is gyógyult alkoholista. A klubba szívesen mennek, hiszen színes programokat alakítottak ki a vezetőség tagjai. Ellátogattak a pomázi alkoholelvonó intézetbe, s velük tartalmas, jó kapcsolatot alakítottak ki. A nőbizottság és a Vöröskereszt alapszervezete közös' helyiségében tartják rendezvényeiket, olvasnak, tévét néznek, beszélgetnek. Ezt az eredményt csak közös összefogással és messzemenő humanitással tudtuk elérni. — A Vöröskereszt-alapszervezet ezenkívül is sokrétű tevékenységet fejt ki. Hogyan alakult ez a tsz-ben? — Még az alkoholizmus elleni küzdelemhez tartozik, de a munkafegyelem megszilárdításában is óriási szerepe van az alkalmankénti szondáztatásnak. A négy üzemág területén szúrópróbaszerűen végezzük. Nem szankciókat alkalmazunk a hibát vétők ellen, hanem egyszerűen hazaküldjük őket. így igyekszünk érzékeltetni a dolgozókkal, hogy a munkafegyelemben a felelősség mindannyiunké. Munkánk sokrétűségéből adódik az is, hogy képzett elsősegélynyújtók tevékenykednek a területeken. A balesetek megelőzését szolgálják az évente szervezett előadások és oktatások is. A mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek káros hatásáról előadásokat hallhatnak a dolgozóink arról, hogyan ismerhetik fel a védőszerek okozta betegségeket, hogyan védekezhetnek a fertőzések ellen. Sok időt fordítunk a családvédelemre, az idősek gondozására. Szocialista brigádjaink patronálják egyedülálló idős tagjainkat. Segítenek a házi munkák elvégzésében, sőt egyik munkatársunk minden délben ebédet visz egy idős, járni alig tudó asszonynak. Az alapszervezet tagjai — különösen a családi felelős — figyelemmel kísérik a családok gond- ját-baját^ és igyekeznek megfelelő fórumon szóvá tenni, segíteni rajtuk. Jó a kapcsolatunk az általános iskolával is, ahol a családi életre nevelés kérdésével sokszor foglalkoznak. Ebben mi úgy igyekszünk segíteni, hogy szemléltető anyagokat adunk, előadásokat tartunk. Az iskola és a Vöröskereszt- alapszervezet jó kapcsolatát példázza az is, hogy „A tiszta, virágos Kondoros” cím eléréséért plakátkészítési akciót hirdettünk a gyerekeknek, és a legjobbak között ezer forintot osztottunk szét. Az ifjú vöröskeresztesek ügyes plakátokat készítettek, melyekből majd kiállítást rendezünk. Figyelemre méltó az a kezdeményezés is, hogy minden évben közösen rendezzük meg a véradónapot, ahol nagyon sokan adnak életmentő vért. — Tagja-e a tsz vezetőségének? — Nálunk a Vöröskereszt elnöke és a nőbizottság elnöke nem tagja a szövetkezeti vezetőségnek. Az általunk delegált női vezetőségi taggal továbbítjuk a gazdasági vezetőkhöz javaslatainkat. A Vöröskereszt elnöke tehát szavazati joggal nem rendelkezik, de minden fórum, rendezvény, tanácskozás állandó meghívottja. Ügy gondolom, megfelelően tudja érvényesíteni kolléganőnk kéréseinket. Minden alkalommal közösen megbeszéljük azt, hogy miben várunk a gazdaságtól segítséget, amit mindig meg is kapunk. Ezt a 13 éves munkám tapasztalata alapján nyugodtan mondhatom. Azt is hozzá kell tennem, hogy amikor a szövetkezetnek volt szüksége a Vöröskereszt- alapszervezet segítségére, mi is készséggel, igyekvéssel teljesítettük kérésüket. Számadó Julianna
