Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

1978. november 4., szombat 0 Kukoricakombájnon — Romániába Hatvan vagon csabai Csabáról Békés megyében a kis- és nagyüzeme^ tavaly 780 ezer hí­zott sertést értékesítettek. Az idén az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, valamint a feldolgozó üzemek 800 ezernél is több sertés felvásárlására számítanak. A termelők azonban ennél jóval több sertést hizlalnak, s évente csaknem kétszáz­ezer darabot vágnak le a háztartásokban, a gazdaságok üze­mi konyháin. Az arányok érzékeltetésére megemlítjük, hogy a Gyulai Húskombinátban tavaly 168 ezer, a békéscsabai ZÖLDÉRT húsüzemében 30 ezer hízott sertést dolgoztak fel. A szarvasi és a Mezőhegyesi Állami Gazdaság vágóhídjaira ugyancsak 30 ezer sertést szállítottak. Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter, valamint Angelo. Micu- lescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnök­helyettese ez év kora tava­szán magyar—román nö­vénytermelési technológiák cseréjéről írt alá megállapo­dást. Ennek értelmében ma­gyar részről a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény­termelési Együttműködés (KITE) kapta a megbíza­tást, román részről pedig az Arad közelében levő pécs- kai állami gazdaságot érte a megtiszteltetés az együttmű­ködésre. A szerződés értel­mében Battonyán, a Május 1., a Petőfi és a Dózsa Tsz határában 600 hektáron ro­mán fajtából, román tech­nológiával termeltek napra­forgót, Pécskán pedig ugyan­csak 600 hektáron a batto- nyaiak vetettek magyar faj­ta hibrid kukoricát. Most, hogy elérkezett a kukoricabetakarítás ideje, dr. Tóth Gábor, a KITE ter­melési és termelésfejlesztési igazgatóhelyettese, valamint Gábel István, a KITE bé­késcsabai alközpontjának ve­zetője társaságában elláto­gattunk Pécskára, ahol Tir- lea Joan igazgató meleg ba­rátsággal fogadott. — Gazdaságunk évente 2-3 ezer hektáron termel ku­koricát, nem kis eredmény­nyel. Azért esett ránk a vá­lasztás, hogy kicseréljük a tapasztalatokat a magyar technológiával: lássuk: mit tud a magyar teöhnológia, a 600 hektárból 200 hektár ki­váló termőtalajon adtunk vetésre lehetőséget, száraz művelésre, 200 hektár ön­tözésre alkalmas volt, 200 hektár pedig a gazdaság leg­gyengébben termő, szikes te­rülete. Az eredmények meg­lepőek. A legrosszabb tala­jainkon is elértük az 55— 60 mázsás termést, de van­nak táblák, amelyek 80 má­zsa felett adnak. Átlagban 70 mázsa felett várunk, ami a mi viszonyaink között igen jó eredménynek számít. Elmondotta az igazgató azt is, hogy a nagytáblákon kí­vül fajta-összehasonlításra is berendezkedtek. A ma­gyar kukoricafajták állják a próbát. Ebben az esztendő­ben az ő éghajlati és talaj- viszonyaik között elsősorban a szarvasi 363, a szegedi MSC—565 és a pionier 3780 adott kimagasló terméshoza­mot. A vetéstől a betakarí­tásig nemcsak Pécska kör­nyékéről, de Románia kü­lönböző tájairól érkeztek mezőgazdasági szakemberek, akik megnézték és megvitat­ták a KITE kukoricaterme­lési technológiáját. Egyönte­tű volt a vélemény: ezt az együttműködést folytatni kell, mert mindkét fél szá­mára jó eredményeket hoz. — Mi nagyon komolyan vettük az együttműködést — magyarázza Tirlea Joan. — A legjobb traktorosainkat küldtük Battonyára, hogy minden munkafolyamatot ki­fogástalan minőségben vé­gezzenek. Ugyanezt tapasz­taltuk a magyar munkások­tól is. A legsürgősebb mun­kák idején dolgoztak éjjel­nappal, hétköznap, vasár­nap. Kifogástalan minőség­ben vetettek, és nagyon jól szervezett az őszi betakarí­tás is. A KITE a battonyai Má­jus 1., és az orosházi Béke Tsz-ből négy John Deer ku­koricabetakarító kombájnt küldött Pécskára. A kombáj­nok nyomában ott haladnak a tehergépkocsik, és ahogy megtelik a tartály, ürítenek, és szállítják a „sárga ara­nyat” a szárító üzemekbe. — Az együttműködés si­keréért legtöbbet magyar részről Tóth Ádám, a KITE szaktanácsadó mérnöke, ro­mán részről Ciohann Viec- tor, a pécskai állami gazda­ság termelést irányító igaz­gatóhelyettese tett — hang­súlyozta vendéglátó házigaz­dánk. — ök a tavaszi idő­szerű munkák, és az őszi be­takarítás idején állandóan Pécskán, illetve Battonyán tartózkodtak, de a nyári idő­szakban is gyakran megláto­gatták az együttműködésre kijelölt területeket, szakmai tanácsaikkal segítettek. Eredményeket csakis úgy lehet elérni, ha mindkét fél komolyan veszi a tennivaló­kat. Ez esetben szerencsés volt a választás. A jó eredmények láttán felmerül a kérdés: hogyan tovább ? — Mi már kijelöltük azo­kat a területeket, ahol 1979- ben magyar technológiával szeretnénk kukoricát ter­melni — mondja erről Tir­lea Joan. — Csak akkor ér­hetünk el jó eredményeket, ha már a talajelőkészítést a partnerek kérésének megfe­lelően végeztük. A napokban vásároltunk hat új, nagy teljesítményű román trak­tort, s ezzel a KITE igé­nyeinek megfelelően negy­ven centi mélyen meg tud­juk forgatni a talajt. Sze­retném, ha néha-néha me­net közben is ellátogatnának hozzánk a magyar szakem­berek, kicserélnénk tapaszta­latainkat, hogy 1979-ben még gyümölcsözőbb legyen az együttműködés. Ez nem a mi gazdaságunk érdeke: ebben az évben is Románia minden tájáról jöttek hoz­zánk mezőgazdasági szakem­berek, akik megnézték a magyar technológiával ter­mesztett kukoricatáblákat és a kísérleti parcellákat. Ezután arról beszélt az igazgató, hogy minisztériumi delegációval volt szerencsé­je a közelmúltban Magyar- országon járni: — Tetszik nekem, hogy a magyarok a gépesítésre és a kemizálásra igen nagy gon­dot fordítanak. Sok szép ku­koricatáblát láttam, főleg Békés megyében. Annak örültem a legjobban, hogy elmondták a gazdaságveze­tők őszintén az eredménye­ket, de a gondokat is. Nem rejtették vékát alá a problé­mákat. Ügy láttam, kiemelt növény a kukorica, s így sok jó tapasztalatot hoztunk ma­gunkkal. Búcsúzóul a vendéglátó házigazda társaságában kinn a határban felkerestük a battonyai és az orosházi kombájnosokat, akik nagy szorgalommal igyekeznek a bő kukoricatermést betakarí­tani. A kombájnok nyomá­ban ott haladnak a teher­gépkocsik, amint megtelik a tartály, azonnal ürítenek, és máris indul a szemes ter­mény a szárítóba. Jól szer­vezett kukoricabetakarítás­nak lehettünk szemtanúi a pécskai határban. Időközben azonban átad­ták a Gyulai Húskombiná­tot, amely már évente 550 ezer sertés feldolgozására képes. A ZÖLDÉRT új hús­üzeme pedig megduplázta a termelést. Így a megyében értékesített hízott sertés több mint kétharmadát az említett üzemekben dolgoz­zák fel. A húskombinát és a békéscsabai húsüzem termé­kei a gyulai és csabai kol­bász külföldön és idehaza is rangot, elismerést . vívott ki a fogyasztók körében. A csa­bai azonban az üzle­tek nagy részében hi­ánycikknek számít. Miért? Keveset gyártanak belőle, exportra szállítják? Erre ke­restünk választ az üzemben tett látogatás során. Hatvanezer vagy százezer? A ZÖLDÉRT üzemét évente 60 ezer sertés feldol­gozására tervezték. Ennek ellenére jó néhányan száz­ezres nagyságrendről be­széltek. A félreértés okáról Rozek László, a ZÖLDÉRT igazgatóhelyettese adott fel­világosítást. — Valóban félreértésről van szó. A feldolgozást néz­ve a 60 ezer a valós szám. Az is igaz azonban, hogy két műszakiban százezer ser­tést tudunk levágni és ezt meg is tesszük, amennyiben szükség van a kereskedelem­nek hasított félsertésre. Az új húsüzem életében ez az első teljes termelési év. De már kezdetben is sok nehézséggel kellett szembe­nézni. A helyzetet tovább bonyolította, hogy egy évig nem találtak olyan üzem­vezetőt, aki elmondhatta, is­meri a szakma minden fo­gását, nem érhetik meglepe­tések. Átmeneti megoldás­ként Kraskó Mátyást, a nagykereskedelmi osztály vezetőjét bízták meg az üzem irányításával. — Mivel átmeneti megol­dásról volt szó, Kraskó Má­tyást ez év augusztusában visszahelyeztük eredeti be­osztásába. Vezetői munkáját A tervek szerint a Hajtó­mű- és Festőberendezések- 3-as számú gyára az idén x380 millió forint értékben készít különböző felület­védelmi berendezéseket és hajtóműveket. A békéscsa­bai gyár termelésének zö­mét 1978-ban már a külön­böző felületvédelmi beren­dezések vezérlőszerkezetei­nek gyártása és az ezek­hez szükséges kiegészítő szerkezetek készítése adja. Legnagyobb partnerük már évek óta a Szovjetunió, ahová a különböző nagybe­ruházásokhoz és rekonstruk­ciókhoz számos magas érté­kű vezérlőberendezést szál­lítanak. A vezérlőberendezés gyár­tásánál a magas importhá­nyad miatt az a gyakorlat alakult ki, hogy évközben egyszerre több berende­zést szerelnek, mintegy 85— 90 százalékos készültségi fokúra, majd az utolsó im­portműszerek beérkezése után közvetlenül az év vé­ge előtt szerelik készre őket, s adják át a megrendelők­nek. Így történt ez ebben az évben is és most az utolsó negyedév megkezdése után jól látta el ugyan, de szak­mai kérdésekben már ke­vésbé volt járatos. Az üzem irányításával vállalatunk ve­zetése Paraszt Lászlót bízta meg — mondta Rozek Lász­ló. Nemcsak szóból értenek Paraszt László több mint másfél évtizede Gyulán kez­dett ismerkedni a szakma fogásaival, majd mérnöki diplomát szerzett. Legutóbb Cegléden egy kétszáz vago- nos hűtőház munkáját, azt megelőzően pedig Mongóliá­ban magyar segítséggel épült húskombinát beüzeme­lését irányította. Hosszú ki­térő után tért vissza tehát Békés megyébe. — Kellemesen csalódtam, amikor először láttam az üzemet. Felszereltségében minden téren állja a ver­senyt. Az első benyomások kedvezően hatottak rám. Több volt munkatársamat, tanítómesteremet találtam az üzemben dolgozók között. Az ő szakmai tudásukra, segít­ségükre is számítottam, ami­kor végül is elvállaltam a húsüzem vezetését — ma­gyarázza Paraszt László. Csányi Mihály csoportve­zető szakmunkás a vágóvo­nal vezetője, a változást kö­vetően* kialakult helyzetről így vélekedik: „Kellett va­laki, aki úgy nyúl a dolgok­hoz, hogy érti, amit csi­nál. Ma már gördüléke­nyebben megy a munka, ki­alakult az a szakmunkás- gárda, amely képes megol­dani az előtte tornyosuló feladatokat.” Az első intézkedések per­sze nem mindenkiben vál­tottak ki egyetértést. Fegyel­mezni is kellett szép szám­mal. Igaz, nagyobb baj ko­rábban sem volt a terme­léssel, de egy-egy részterü­let munkáját összhangba kellett hozni. — Az üzemben járva sok­szor elég egyetlen mozdulat és a tapasztaltabb szakmun­kások tudják, valami nincs indultak meg a nagyobb méretű exportszállítások. A csebokszári traktor­gyárba is nemrég indult út­nak egy hatalmas vezérlő- berendezés. A szükséges egységeknek mintegy 80 százalékát adták eddig át, s ebbben az évben még 12 millió forint értékű vezérlő­szekrényt szállítanak a traktorgyárba. A szverd- lovszki EMA-gyár képvi­selőinek hétfőn adtak át egy 10 millió forint értékű festősorvezérlő-egységet. Ez azonban még nem a szállí­tás teljes értéke, mert az év végéig további másfél mil­lió forint értékben szállíta­nak műszereket Szverd- lovszkba. Közreműködik a békés­csabai gyár a cseljabinszki traktorgyár bővítésének harmadik ütemében is. Ez az egyik legnagyobb érté­kű megrendelésük, összes­ségében 35 millió forintot tesz ki. A munka zömével már végeztek a 3-as szá­mú gyár dolgozói, kiszállí­tották a festöde vezérlését tartalmazó szekrényeket, melyek egy hatalmas ter­met töltenek meg. Most a kornvejor irányítását vég­rendben, valami nincs a helyén, vagy éppen a mun­kavédelmi előírást nem tar­tották be. Ügy érzem, eny- nyit már sikerült elérni. A terveket ez idáig teljesítet­tük, s több új termék gyár­tását kezdtük meg — ma­gyarázza az üzemvezető. Módosították a programot Űj terméknek számít a gépsonka, a véreshurka, a párizsi. A húsüzem fő pro­filja azonban változatlanul a kolbászgyártás. A csabai vas­tagkolbász termelése az év első háromnegyedévében 31, a sütőkolbász gyártása 74 százalékkal nőtt. így sem tudják azonban az igénye­ket kielégíteni. Ennek elle­nére a vásárlók többször ta­lálkozhatnak majd az üzle­tekben csabai kolbásszal, mint korábban. A teljességhez hozzátarto­zik; a húsüzemben a terme­lést még akkor sem növel­hetnék, ha átállnának a két műszakra, ha lenne elegendő betanított és szakmunkás. A mennyiségi növelés akadá­lya a füstölő és az érlelő kis teljesítménye. Az üzem így is szinte állandóan 8—10 va- gonos készlettel rendelke­zik. Ebben az évben 60 va­gon csabai kolbászt készí­tenek. A nagy mennyiségű termék huzamosabb tárolá­sát az érlelés teszi szüksé­gessé. Ez a művelet 6-8 hé­tig tart, lerövidítése a kol­bász fogyaszthatóságát ve­szélyeztetné. • • • Mindent egybevetve is igaz, hogy a ZÖLDÉRT hús­üzemében Békéscsabán ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgoz­hatnak a munkások. Az idén már 53-féle terméket gyár­tanak. Naponta 250 mázsa árut adnak ki a kereskedel­mi és ellátóegységeknek. A számok mögött azonban fá­rasztó, nehéz fizikai munka húzódik, s ez még akkor is így van, ha sok könnyítő eszköz áll a hentesek ren­delkezésére. A húsüzem termelése el­sősorban a hazai, ezen belül is a megyei ellátásban ját­szik fontos szerepet. Export­ra nem szállítanak termé­keikből. A termelés gazda­ságosabbá tétele azonban így is elsőrendű követelmény. Ebben az üzem új vezetője partnerekre talált az irányí­tók és a dolgozók között. Kepenyes János ző műszereket szerelik és még az idén befejezik a munkát. Hasonlóképpen vesznek részt a ZIL Autó­gyár bővítésében is. Itt tíz millió forintos megrende­lésük van, melyből eddig 7 milliónyit teljesítettek, a maradékot decemberben szállítják a Szovjetunióba. Apró alkatrészek festé­sét és felületkezelését kell megoldani az Optika gyár bővítése és rekonstrukciója során. Itt a sokféle alkat­rész más és más technoló­giát igényel, emiatt több különböző vezérlő- és sza­bályozóegységet kell kiépí­teni. Ennek ellenére vala­mennyi berendezés decem­ber I5-ig elhagyja az orszá­got. Nemcsak elektromos ve­zérlésekkel, hanem a festő­sorok gépészeti berendezé­seinek festésével is foglal­kozik a HAFE 3-as gyára. A Harkovi Kerékpárgyár Joskar Ola-i üzemének építéséhez az idén és jövő­re 15 millió forint értékben szállítanak léghevítőket, szórófülkéket és szárítószek­rényeket. December máso­dik felében kapja meg a szovjet partner a kért esz­közöket, és azok a jövő év elején megkezdik a munkát. Függőpályákat és a hozzá­juk szükséges tartozékokat szállítanak Alexandrijba, Jerecbe és Belgorodba. E munkák összértéke meg­haladja a 17 millió forintot. L. L. Ary Róza Tirlea Joan igazgató (jobb szélen) a KITE szakembereivel megszemléli a kukoricatáblát Fotó: Veress Erzsi A HAFE legnagyobb partnere: a Szovjetunió

Next

/
Thumbnails
Contents