Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. november 30., csütörtök Kenyér a kukában Régen a kenyérsütés szertartásnak számított. Ma már ritka az ünnepélyes kenyérszegés, a szeletek szerényen meghúzódnak az asztal szélén. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha az üzletben a forró cipó helyett esetleg ötórás kenyérrel tudnak szolgálni, s a kenyérdarabok egyre szaporodnak a kukákban. Vajon, jó ez így? Füzesgyarmati tűzoltók — Egy dolgot világosan látnunk kell: hazánkban, s különösen megyénkben még mindig alapvető élelmezési cikk a kenyér, a péksüte­mény — mondja Szabó László, a Békés megyei Ta­nács 1-es számú Sütőipari Vállalatának igazgatója. — Vállalatunk a megyeszék­hely, Békés és a hozzájuk tartozó város környéki köz­ségék 130 ezer lakóját látja el különböző pékáruval. Az egy személyre jutó fogyasz­tás naponta kenyérből 24, péksüteményből 5 deka. Huszonnégy deka naponta — Ezt meg is esszük? — Ki tudja ellenőrizni? Csak feltételezéseink vannak. Jelenleg az új békéscsabai üzemünkben két műszak alatt 24 tonna kenyeret gyár­tunk. A legutóbbi, november 7-i kettős ünnepen 500 má­zsát igényelt a kereskede­lem, s 70 mázsa kimaradt. És akkor még nem beszéltem a boltokban levő eladatlan, száraz kenyérről. — Mindez azt bizonyítja: nincs minden rendjén a meg­rendelés, az igények felmé­rése körül. Ugyanakkor gyakran halljuk a vevőktől, a szövetkezeti és az állami kereskedelemben dolgozó ve­zetőktől: bezzeg a saját bol­tok... — Jó hogy szóba került ez a téma — folytatja az igaz­gató. — Ugyanis sok vád ér bennünket ezzel kapcsolat­ban. Azt hiszem, azt senki sem vitatja, hogy szükség van ezekre az üzletekre, amelyek kiépítését 1968-ban kezdtük el, s évente 72 mil­lió forint forgalmat bonyolí­tanak le. Ez idő szerint 25 ilyen egységünk működik, a következőt még ebben az év­ben átadjuk Békéscsabán, a József Attila-lakótelepen. — Ne haragudjon, hogy közbevágok. Olykor az az ér­zése az embernek : nemigen gondolnak az üzletek ará­nyos elosztására. Példát is mondok. Békésen két szövet­kezeti bolt szomszédságában hoztak létre elárusítóhelyet. — Ez igaz, de az is tény, hogy mi a helyi tanács szak- igazgatási szerveinek a dön­tése szerint járunk el: oda építünk, ahova engedélyezik. Az előbb említett lakótelepi bolt ügyében legalább nyolc­szor ültünk le tárgyalni a városi tanács illetékeseivel, míg végleges lett: az L—5-ös épület előtt nyitjuk meg az üzletet. R jövő: a konténeres szállítás A vállalat ötféle kenyeret — és ha igény van rá —, 65 fajta péksüteményt, cuk­rászipari terméket állít elő. A termelés egy év alatt 15 százalékkal nőtt. Az ebből származó árbevétel eléri a 87 millió forintot. Az összes kenyérgyártás több mint 70 százalékát a közkedvelt ci­pókenyér teszi ki. Áru tehát van. Hogyan történik az el­osztás? — Kétségtelen: nem köny- nyű a rendelést feladó bolt­vezetőknek — vélekedik Szabó László. — összehason­lító adatok ugyan rendelke­zésünkre állnak egy-egy idő­szakra, mégis előfordul, hogy sok vagy kevés az áru. Ha többét kértek a kelleté­nél, viszonylag egyszerű a képlet: valamilyen módon megszabadulnak tőle. Ha ke­vesebbet rendeltek, eljönnek hozzánk és megkapják a hi­ányzó mennyiséget. — Akkor ez tiszta ügy... — Látszólag igen. Csak­hogy nekünk szerződésünk van az üzletekkel. A meg­rendelést egy nappal előbb kérjük, de ha a szállítás napján délelőtt tíz óráig még kémek kenyeret, saját fu­varral eljuttatjuk a boltba. Ha ezt elmulasztják, az üz­letvezetők, már csák arra van lehetőség, hogy az ő gépkocsijukkal jöjjenek az áruért. — Ezt mivel magyarázzák? — Egyszerűen arról van szó: a kiszállítást hajnali négy órakor kezdjük. Ez azt jelenti, hogy dolgozóink munkaideje déli 12—1 órakor lejár. Se ember, se gépjármű nem áll rendelkezésünkre, a pótrendelések saját erőből való kielégítésére. — Mondják: a saját üzle­teikben mindig friss kenyér van... — Kérem, hajnali négy órakor minden termékünk friss. Az első turnusban 20 mázsa kenyeret rakunk fel az autókra. Nincs lehetősé­günk arra, hogy kivételeket tegyünk. Arról viszont alig­ha mi tehetünk, hogy a szö­vetkezetek, az ÉKV üzletei 6—7 órakor nyitnak, míg a saját boltjaink 5—fél 6 óra­kor. Nem tudunk dűlőre jut­ni az éjszakai szállítással. Azt kértük a kereskedelem­től: állítsanak fel zárható kis bódékat, ahova betennénk az árut. Nem vállalták. A meg­oldás a konténeres szállítás lenne. A 8—10 milliós beru­házással viszont egyedül nem tudunk megbirkózni. Miírt nincs kilós vekni? — A sütőipar a népgazda­ság egyik legellentmondáso­sabb ágazata. A fogyasztói szokások, ha lassan is, de változnak. Kevesebb kenye­ret és több péksüteményt fo­gyasztunk. Az utóbbi cikkek termelésének a növelése azonban a hatékonyság ro­vására megy. — Valóban — bólogat az igazgató —, de ezen egy percig sem szabad dilem- mázni. Első a lakosság mi­nél jobb ellátása, még ak­kor is, ha gazdaságilag mind­ez érzékenyen érint bennün­ket. Évente 6—9 százalékkal növeljük a péksütemények termelését, új cikkeket veze­tünk be. Sajnos, Békéscsa­bán, a Bartók Béla úton le­vő üzemünk elavult. Nehezí­ti a helyzetünket, hogy nem tudunk megfelelően gépesí­teni. Az 50—60 éves masinák helyett újak kellenének, de azok beszerzése gondot okoz. Amit itthon kapni lehet, nem tudjuk használni, az importra pedig nincs devi­zánk. Szükségünk lenne egy kiflisodró gépsorra, amely lényegesen emelné a terme­lékenységet. — Egyáltalán, lehet-e be­szélni a sütőiparban nyere­ségről? — Végül is lehet. Vállala­tunk évente 10—11 millió fo­rint eredménnyel zár, ebből négymillió a központi támo­gatás. Minden kiló megvásá­rolt kenyérhez az állam 1,24 forintot tesz hozzá, míg a péksütemények átlagos do­tációja 25 százalék. Erre mindenképpen oda kellene figyelni, amikor kidobjuk a másnapos kenyeret. — Ha már a pazarlásnál tartunk: miért nem gyárta­nák egykilós kenyeret? — Nincsenek meg a tech­nológiai feltételek. Több szakember, nagyobb kapaci­tás kellene. Pár évvel ez­előtt megpróbálkoztunk az 1,5 kilós cipó gyártásával. Alig-alig fogyott. Hlföldi kenyér = választékbővítés Egy-két hete a vállalat Szarvasi úti boltjában egy­kilós Alföldi kenyeret lehet kapni, amit a fogyasztók máris megkedveltek. Ügy látszik, az igényeket nem tudják kielégíteni. Amikor erről beszélünk, Szabó László elgondolkozik : — Valóban több kellene. Ugyanis pillanatnyilag a Szarvasi úti üzemünkben na­ponta mindössze százat állí­tunk elő, amelynek kilója hat forintba kerül. Hangsú­lyozom : nem helyettesítő, ha­nem választékbővítő cikkről van szó. A MÉM utasítása szerint az új termék, első­sorban az alapanyagok hiá­nya miatt, az összes kenyér­forgalom tíz százalékát nem haladhatja meg. — Mi magyarázza a vi­szonylag magas árat? — Teljesen más technoló­giával készül, más az össze­tétele, mint a hagyományos kenyérnek. A kovász érési ideje 8 helyett 16 óra, teljes egészében kézi erővel gyárt­ják. A finomliszten és a fi­nom rozsliszten kívül cukor, margarin és az öregedést késleltető adalékanyagok vannak benne. — Nem lenne egyszerűbb burgonyáskenyeret sütni ? — Gondoltunk erre is. A megvalósítása azonban nem olyan egyszerű. Először: az üzemet új kemencékkel, be­rendezésekkel kell ellátni. Másodszor: burgonyapehely- re lesz szükségünk, amelyet korlátozott mennyiségben esetleg Lengyelországból tu­dunk beszerezni. íme a képlet, amely mu­tatja: nem egészen gond nél­küli ez a kenyérkánaán. Az a jó benne: ha akarjuk, egyetlen nap sem hiányzik a kenyér asztalunkról. Seres Sándor Horgászok küldöttközgyűlése A Magyar Országos Hor­gász Szövetség Békés me­gyei küldöttközgyűlését no­vember 26-án Békéscsabán tartották meg. A résztvevő­ket Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei titkára, a MO- HOSZ megyei Intéző Bizott­ságának (IB-nek) az alelnö- ke üdvözölte, majd Gulyás György titkár számolt be a küldöttközgyűlés óta eltelt időszak munkájáról. Beveze­tőben elmondotta, hogy a megyében a vésztőivel é® az elekivel 25-ről 27-re emelke­dett a horgászegyesületek száma. A továbbiakban a haltenyésztésről beszélt, me­lyet az IB lényegében a terv­nek megfelelően hajtott vég­re. Pontyból a tervezettnél több kerül a horgászkezelésű vizekbe. A halgazdálkodást segítik elő a társadalmi halőrök. Részükre továbbképző érte­kezletet tartottak, melyeken az új halászati jogszabályok­kal kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Ezt követően 63 új társadalmi halőr tett esküt. A társadalmi halőrök az idén mintegy kétezer , hor­gászt ellenőriztek, közülük 100-at részesítettek figyel­meztetésben, 16-ot pedig szabálysértés miatt feljelen­tettek. A figyelmeztetések száma a tavalyihoz képest csökkent, ami a horgászfe­gyelem javulását mutatja. Az IB felülvizsgálta az egyesületek kezelésében levő vízterületek halászati sza­bályzatát, amelyeken lénye­gében nem változtatott. Az országos horgászrendtől el­térően javasolja, hogy éjjel tiltsák meg a pergető hor­gászatot, szivarólmot pedig egyáltalán ne lehessen hasz­nálni. Ismertette Gulyás György az idei versenyek eredmé­nyét is. Az IB által alapított kupát az egész évi tevékeny­sége és eredménye alapján Hegedűs László ifjúsági fele­lősnek ítélte oda. A környezetvédelemmel kapcsolatban említést érde­mek hogy az egyesületek többsége csatlakozott ,a MO- HOSZ 1977. évi közgyűlése által ' meghirdetett „Tiszta víz, rendezett vízpart” elne­vezésű mozgalomhoz. Több egyesüket, amelynek horgász­tanyája van, jelentős fásítást hajtott végre. A horgászok elősegítették a környezetvé­delem hatékonyságát azzal is, hogy a vízszennyeződést azonnal jelezték. A küldöttközgyűlés ezután megvitatta és elfogadta az IB és a szakbizottságok 1979. évi költségvetési, munka-, valamint halasítási tervét, majd megjutalmazták a leg­eredményesebben dolgozó társadalmi tisztségviselőket. Végül Nagy Jenő mondott ‘ köszönetét az egyesületek ve­zetőségének önzetlen mun­kájáért, amellyel elősegítik az egyre népszerűbbé váló sporthorgászat fejlődését. P. B. A füzesgyarmati önkéntes tűzoltó egyesület, amelynek 36 tagja van, hosszú évek óta megnyugtató módon biztosít­ja a megelőző, a mentő tűz­védelmet és jelentős eredmé­nyeket ért el a lakosság tűz­védelmi felvilágosításában is. A község lakossága eddig is számított és számít az ön­kéntes tűzoltók áldozatos munkájára. Gondoskodnak az utánpótlás-nevelésről is, amelyhez jó bázis az úttörő tűzoltó szakkör. A fiatalok­nak különösen emlékezetes marad ,a múlt esztendő, ami­kor a járási versenyen két úttörőcsapat is első helye­zést ért el. Az úttörők ma­gasabb szintű versenyeken is folytatták jó szereplésüket, hiszen a megyei versenyen a fiúk az első, a lányok a má­sodik helyen végeztek. Nem vallottak szégyent az orszá­gos döntőben sem, ahol a résztvevő 40 csapat közül ne­gyedikek lettek, g ennek ju­talmául egy hetet töltöttek Zánkán. Igaza volt-e Maucha Re- zsőnék, a magyar hidroké- miai és hidrobiológiái kuta­tások híres úttörőjének, ami­kor azt jósolta, hogy a jövő évezredben nem az arany, hanem a tiszta, egészséges víz lesz az emberiség legér­tékesebb kincse? Több mint valószínű. o A vífelhasználás és a szennyvíztermelés adatait vizsgálva legalábbis úgy tű­nik, hogy jóslata beválik. Magyarország vízfelhasználá­sa 1972-ben mintegy 4 köb- kilométer volt, ami a Bala­ton kétszeres víztömegének felel meg/ Ez a mennyiség 1974-re 5,4 köbkilométerre növekedett, s 1985-re várha­tóan eléri ,a 13,5 köbkilomé­tert is. Hazánkban évente 600 mil­lió köbméter szennyvíz ter­heli vizeinket; ennek körül­belül 70 százaléka ipari és mezőgazdasági, a többi ház­tartási eredetű. Budapest na­ponta több mint 1,1 millió köbméter szennyvizet juttat ,a Dunába, ennek 95 százalé­ka derítetlenül ömlik a fo­lyóba. S bár nálunk még nem olyan tragikus a helyzet, mint például Európa számos fejlett kapitalista országának vízrendszerében — szomorú példák erre a többi között a Bodeni tó, a Rajna és a Temze — mégis: vizeink zö­ménél a természetes tisztulás adta kritikus határ szélén ál­lunk. o A hidrobiológia tudomá­nyát méltán nevezhetjük a „vizek őrének”. Egyik alap­vető kutatási feladata annak tanulmányozása, hogy a vi­zekben levő szervesanyag- felépítő és -elbontó folyama­tok hogyan játszódnak le, milyen kapcsolatban vannak egymás és hogyan befo­lyásolják a biológiai egyen­súlyt. A vizekben található élő szervezetekben végbemenő változások érzékeny műsze­rekként jelzik az egyensúlyt veszélyeztető folyamatókat. A Balatonban élő algafajok eltűnése vagy az algaszapo­rulat megnövekedése rendel­lenességre utal; a keszthelyi és a szigligeti öbölben levő hínár előretörése a víz ösz­A felnőttek sem akartak elmaradni. A járási verse­nyen felkerültek a dobogóra, harmadikom lettek. A verse­nyeken kívül rendszeresen részt vesznek a különböző gyakorlatokon. De „éles helyzetekben” is derekasan helyt álltak. Az elmúlt év­ben tíz esetben vonultak ki tűzhöz. Ezek közül négyet Füzesgyarmaton oltottak el, de riadóztatták őket Szegha­lomról, Bucsáról és Kertész- szigetről is. A jövőben még eredményesebben vehetik ki részüket a tüzek oltásában. Kaptak egy korszerűen fel­szerelt tűzoltókocsit. Hogy minél színvonalasabban dol­gozhassanak, két évvel ez­előtt megállapodást kötöttek a helyi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezettel, az ÁFÉSZ-szel és az Univerzál Szövetkezettel. Ennek értel­mében a gazdálkodó egysé­gek önkénteseket delegálnak a testületbe, s ezenfelül anya­gilag is támogatják munká­jukat. szetételében levő változásra figyelmeztet. A szikes, sós vizek „kiédesülése” az Al­földön és a Fertő tó egyes vidékein szintén a biológiai egyensúly megbomlását jel­zi. E jelenségek megfigyelése tehát rendkívül fontos. A hidrobiológusok a tudomány és technika legújabb ered­ményeinek felhasználásával egzakt módszerekkel mérik a változásokat. A ' különböző élőhelyek állapotát számító- gépes, matematikai eljárá­sokkal hasonlítják össze. o A hidrobiológia másik nagy feladata, prognózist adni a vizek minőségének alakulá­sáról. Ennek érdekében a már említett módszereken kívül más eljárásokat is al­kalmaznak. A kémiai méré­sek mellett biológiai indiká­torokkal követik nyomon például az algák számának és faji összetételének válto­zásait, végeznek mennyiségi és minőségi zooplankton vizs­gálatokat, vagy különféle mikrobiológiai méréseket, mint például a kórokozó és nem kórokozó mikroorganiz­musok számszerű vizsgála­tát. Ezekre igen nagy szükség van, mert az ipari fejlődés egyre újabb veszedelmeket zúdít civilizációnkra. Az új mezőgazdasági művelési mó­dok, a növényvédő szerek, műtrágyák kellő körültekin­tés nélküli alkalmazása ká­rokat okozhat, mert a víz körforgásába kerülve a vegyszerek káros hatása ösz- szegeződik, s ez tovább már nem irányítható, nem ellen­őrizhető. Veszélyt jelent a peszticideknek az élővizekbe való bevezetése is: a rovar­irtó szerek ugyanis általában igen lassan bomlanak le, túl­zott mértékű alkalmazásuk az élővilágot fenyegeti. Az 1965. évi nagyméretű bala­toni halpusztulást plesztici- dek okozták. Egyelőre csak részben tudják kideríteni, hogy a Mosoni-Dunán és a Zala folyóban végbement halpusztulást a közelmúltban mi idézte elő, de az már bi­zonyos, hogy mindkét eset­ben a folyókba került szeny- nyező anyagok okozták a bajt. Megbízható, jó előrejel­zéssel elkerülhetők lennének az ilyen tragédiák. — v. j. — A Szarvasi Bútoripari Szövetkezet dolgozói az idén először exportra is szállítanak bútorokat, azonban továbbra is elsősorban a hazai piacot látják el tetszetős termékeikkel. Ezek több­sége a FÖBUHÁN keresztül jut el a fogyasztókhoz Fotó: Veress Erzsi Értékes kincsünk: a tiszta, egészséges víz " : a vizek őre

Next

/
Thumbnails
Contents