Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

la 1978. november 30., csütörtök — ■ I--------------—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Nagyszénást ifi vezetők Asszonyok a gyárban 1975. tavaszán alakították meg területi KlSZ-alapszer- vezetüket a nagyszénási fia­talok. Névadóul Asztalos Já­nos kommunista mártírt vá­lasztották. Gondos munkáról tanúskodó naplót vezetnek az életükről. A KISZ-es után­pótlás politikai, világnézeti, kulturális nevelését jelentős feladatuknak tartják. Ezért is alakították meg a műve­lődési házban az ifivezetők klubját. Mórocz Eszter, a klub ve­zetője mesél életükről: — Tízen szerveztük 1976. októ­berében az ifivezetők klub­ját. Havonta egyszer talál­koztunk akkoriban, most pe­dig már ha csütörtök van, el sem tudjuk képzelni, hogy ne legyünk együtt. Szakmai jellegű klub ez a miénk. KISZ-vezető, úttörővezető, pártpropagandista fiatalok találkozunk hétről hétre a művelődési házban, de más érdeklődők előtt sem zárjuk be az ajtónkat. Havonta egy alkalommal értékeljük az is­kolások faliújságjainak tar­talmát, küllemét. A klub­munka célja is az, hogy szakmai felkészülést nyújt­son, továbbképzést jelentsen az idejáróknak. Természete­sen a szórakozás sem ma­radhat el a programok kö­zül ; kirándulunk, játsszunk, más klubok fiataljaival ba­rátkozunk. vagy ünnep November 25., szombat. A helyszín : Szeghalom, Csepel Autógyár 4-es számú Gyára. Jelen vannak: a teljes dél­előtti műszak és százötven általános iskolás tanuló. — Ünnepi nyitása volt ez a gyárlátogatás a szeghalmi gyár, a szeghalmi Járási Hi­vatal művelődésügyi osztálya és a Békés megyei PTI kí­sérleti pályaválasztási ren­dezvénysorozatának. A ren­dező szervek célja: olyan ha- gyományoztatható pályais­mertetési módszeregyüttes al­kalmazása volt, amely nagy fokú tudatossággal, tervsze­rűséggel és folyamatosan szeretne hozzájárulni az 1200 főt foglalkoztató gyár mun­kaerő-utánpótlásának a biz­tosításához. — Mint Szilágyi István — személyzeti osztályvezető el­mondta, az üzem egy hétköz­napját a maga valóságában igyekeznek bemutatni a fia­taloknak. így mutatták be az üzemben fellelhető hat szak­mát is a szakmai állomáso­kon. Katona István és Zsadányi Lajos, a gépi forgácsoló szak­ma jellegzetességeit, egy-egy gondosan megmunkált mun­kadarab elkészítésének teljes folyamatával érzékeltették. Bőmer József annyi laka­tosszerszámmal és mérőesz­közzel lepte meg a tanulókat, — Darvas klubnak nevez­zük magunkat, s az író ne­véhez méltón politikusok, közéletiek akarunk lenni. Az úttörők nevelését tekintjük hivatásunknak. Az általános iskola befejezése után sok gyerek visszajön közénk azok közül, akiknek a raját vagy őrsét segítettük. Azért, hogy minél többen legyenek, már a 8-osok klubját is megala­kítottuk a községben. A program tervezésében, szer­vezésében mindig együtt dolgozunk a gyerekekkel. — A KISZ-szervezetünk névadójáról, Asztalos János­ról emlékműsort szerkesztet­tünk, és- a klubunk irodalmi színpada mutatja majd be. Úttörő-, KISZ-es és veterán­találkozót szerveztünk, s ide a községi tanács elnökét és a párttitkárt is meghívtuk. A szellem próbái mellett a testkultúrára is gondot for­dítunk. Havonta egyszer testnevelési klubfoglalkozá­son tornázunk, labdázunk, versenyzőnk. Jól érezzük magunkat ebben a társaság­ban és az sem mellékes, hogy rengeteget tanulunk a nálunk okosabbaktól, de egy­mástól is. Alig hiszem, hogy van ennél fontosabb egy politikus szakmai klub éle­tében. amennyit együtt talán még soha nem látták. Kitűnt, hogy alapos különbségek vannak a géplakatosok és a vasfémszerkezeti lakatosok munkája között. A tmk-s villanyszerelők feladatait — a hiba jelentésétől annak el­hárításáig — Pálfi Sándor ügy tudta megmutatni, hogy végül beleélték magukat a lányok és fiúk az izgalmas feladatokba. Az általában alig ismert szerszámkészítő szakmunká­sok munkájának ötletességet kívánó sokoldalúságát a szer­számkészítők „birodalmá­ban” ismertette meg Vad Gá­bor. Vlcskó Ferenc szakokta­tó gyakorlatias ismertetőjé­ből pedig megtudhatták, hogy miben is különbözik a fénye­ző és mázolok munkája a szobafestő és mázolok mun­kájától. — Végül is ünneppé, a fémipari munkák ünnepévé tette az eseményt a hétköz­napi munka reflektorfénybe állítása. Ezúttal több szak­ma lényegét, s a szakmák közti eltéréseket-különbsége- ket ismerhették meg a 7.—8. osztályosok. Legközelebb, de­cember 16-án, eddigi ismere­teik és érdeklődésük alapján, már csak egy szakmát fog­nak megismerni — de azt te­vékenyen és alaposan. Nem nagy üzem a Fékon Ruházati Vállalat Békéscsa­bai Gyárának orosházi üze­me, ezt a nevéből is követ­keztetheti a figyelmes olva­só. Négyszázhuszonkét dol­gozónak, főként asszonyok­nak fizetik itt ki hónapról hónapra a járandóságát. No, persze meg kell érte dolgoz­ni alaposan ! Két műszak váltja egymást: az Alkot­mány és a Felszabadulás vagy ahogyan maguk kö­zött mondják; a zöld' és a piros műszak. Két éve, hogy átállt a gyár a női szabó szakmára is. így azután mostanában főként köpe­nyek, ingek, női ruhaneműk kerülnek ki a varrógépek alól. Ha megnő a kapacitás, azaz modernebb, nagy telje­sítményű gépekkel még több asszonyt foglalkoztathatnak, akkor már csak női ruhákat készítenek majd. Persze ad­dig sok napot és évet ledol­goznak még itt az asszonyok. A közművelődési határo­zat és a törvény csak meg­erősítette a vezetők hitét: tanulniuk kell az itt dolgo­zóknak, szerezzenek általá­nos és politikai műveltséget, szakma legyen a birtokuk­ban. A régi oktatási bizott­ság helyett 1977-ben megala­kult ebben a gyárban is a közművelődési bizottság, ök készítettek tervet a munká­sok tanulásáról, művelődésé­ről. Legnagyobb gondjukat is beleírták a középtávú tervbe : „Ahhoz, hogy a köz- művelődés elérje célját és a tervben foglaltakat sikeresen teljesíteni tudjuk, szükség van az üzemi közművelődési bizottság munkáját szakmai­lag segítő népművelő bevo­nására is.” Vonalvezetési gyakorlaton Töprengő fejek hajolnak a rajzpapír fölé. A kultúrte­remben Frank Jánosné szak­oktató az elméleti szakrajz alapjaira tanít most 16 asz- szonyt. Kétéves képzés kez­dődött nemrégiben a gyár­ban, műszak után elsajátít­hatják a női szabó szakma tudnivalóit a résztvevők. Két­szer egy, héten tanulnak munkaidőn kívül, különö­sebb kedvezmények nélkül. Amikor megvan a szakmun­kásbizonyítvány, a teljesít­ménybér mellé havonta 80 forint pótlékot kapnak. „Iga­zán nem nagy összeg” — vé­lekedhetnek a felületesen gondolkodók” — érdemes ezért törnie magát az ember­nek késő estig, a fárasztó műszak után tanulni a gye­rek és a család mellett?!” Valóban, hát érdemes? Ko­vács Sándorné szakmai inst­ruktor próbál válaszolni a szűk látókörű, de a minden­napok logikája szerinti kér­désre: — Igaz, így nem ke­resnek sokkal többet. A két év erőfeszítést sem lehet le­kicsinyelni. Mégis sokan már úgy érzik, biztosabb az éle­tük, a munkájuk, ha na­gyobb a szakmai tudásuk. Az is jobban esik, ha segéd, vagy betanított helyett szak­munkásnak vallhatják ma­gukat. Ez a szakma még sze­rencsésebb is a többinél, mert a női szabó tudására, ügyességére minden család­ban szükség van. A gyárnak is az a jó, ha minél több szakképzett munkása lesz. Megvan a kitartás is ezekben a tanuló nőkben, hiszen aki a tanfolyamra jelentkezett, általában el is végzi. A Március 8. brigád Kunstár Marika keze gyor­san jár, lágy mozdulatok­kal igazítja, forgatja az in­get, míg a géptű szántja a szabás vonalát. Augusztus óta vezetője az 1964-ben ala­kult brigádnak, itt a varro­dában. A brigád régi vezető­je, Szilágyi Anna jogtudo­mányi egyetemre jár. öt je­lölték a SZET-re (szakmun­kások egyetemi előkészítőjé­re) és mindenhol dicsérettel megfelelt. Néhány év múlva végzett jogászként tér visz- sza a nagyvállalathoz. Lelke­sedése, sokoldalú érdeklődé­se ma is a brigád példaképe, s nem marad követők nél­kül. Huszonketten alkotják a Március 8. csapatát a legkü­lönbözőbb korosztályokból. Csordás Marika a legfiata­labbak és a legaktívabbak közül való, kétségbe is esett a társaság, mikor az egyik vetélkedő előtt megbetege­dett: — A járási könyvtár veze­tője biztatott bennünket, hogy ki ne maradjunk a Kell a jó könyv! versenyéből. Nagyon sok munkánk volt akkoriban, de elvállaltuk ezt is. Bújtuk a könyveket éjjel, nappal, de a vetélkedő ide­jén megbetegedtem. A kol­lektív tudásból hiányoztak az én ismereteim, nem lettünk elsők. Majd máskor bepótol­juk ezt a lemaradást — ma­gyaráz Marika, de máris szalad a gépéhez, nem sza­bad lemaradni a munkával, várják a megrendelők az in­geket. A közművelődési vetélke­dőben ők már törzsgárda- tagok. Tavaly felkutatták az egész várost, hogy Orosháza kulturális múltjára fényt de­rítsenek. Megfordultak szinte minden fontos helyen, ahol adatokat sejtettek: a könyv­tárban, a tanácsházán, a könyvesboltban, a múzeum­ban. Tyepák Ica, a brigád „oszlopos tagja” számtalan versmondóverseny kisebb- nagyobb babérját hozta haza a többieknek. Ügy mondják, hogy a Március 8. az egyet­len brigád, amelyet elég egyszer hívni, nem kell nó­gatni a kulturális programok látogatására. Személyzeti munka és közművelődés Csont Józsefné szerint a személyi gondok, a képzés, továbbképzés, közművelődés között valóban szoros a ka­pocs. így vall munkájáról: — Nemrégiben zajlottak le az ifjúsági parlamentek ná­lunk is. Kétszáztizenöt fia­tal, 30 éven aluli, mondta el ott őszintén a véleményét. Szó volt a sportolásról, a kultúráról is. Nincs üzemi sportkörünk, pedig sportoló­ink vannak. A szakszerveze­ti versenyeken, Fékon-sport- napokon mindig szerepelnek. Pályát és szakembert szeret­nének az edzéshez. Sajnos kevesen vannak a végzett ed­zők, pénzünk sincs ahhoz, hogy megfizethessük őket. Az a tervünk, hogy megbízunk házon belül egy jól sportoló kislányt az edzői feladatok­kal, s közben tanfolyamra járatjuk. — A kultúrtermünk kicsi, de minden fontos esemény ott zajlik; szakmunkáskép­zés, vállalati ünnep, isme­retterjesztő előadás, kisma­ma- és nyugdíjastalálkozó. Jól megy nálunk a könyv- terjesztés, 50—60 ezer fo­rintot is árul évente a ter­jesztőnk és könyvtárosunk, Dér Jánosné. A legtöbbet ol­vasó dolgozóinkat minden évben ünnepségen látjuk vendégül, ahol könyvjutal­mat is kapnak. Szép hagyo­mány ez már nálunk. — Nemrégiben elkészítet­tük a közművelődési költ­ségvetésünket is, elküldtük a budapesti központunkba. Még nem kaptunk választ, elfogadták-e vagy sem. Sze­retnénk vetítőgépet, magnót, lemezjátszót vásárolni. Fon­tos lenne, de erre még most biztosan nem lesz pénzünk. — Nappali tagozatos szak­munkásképzés már hosszú ideje folyik a gyárunkban. Mostanában még beiskolázá­si gondjaink sincsenek úgy, mint régebben. A dolgozók általános iskolájába viszont nem tudunk tanulókat tobo­rozni. Hatvannyolcán nem végezték el a 8. általánost, közülük tízen 40 éven alu­liak. Bár sokszor biztattuk őket a tanulásra, kényszerí­teni senkit nem akarunk. Ruhaipari szakközépbe, a szakmunkások szakközépis­kolájába 25-en járnak, töb­ben pedig a technikusi mi­nősítésért tanulnak. — Kisüzem vagyunk az igaz, de nem szeretnénk for­mális, unalmas közművelő­dést tervezni. Nagyon számí­tunk egy népművelő szakem­ber segítségére! Bede Zsóka Tevan és Kner Felemás érzésekkel zártam el a rádiókészülékem kedd este, miután végighallhattam a Könyvpremier című — jövőben havonta jelentkező — sorozat első bemutatkozá­sát. Felsorolni is hosszú lesz, ki mindenki bábásko­dott az új műsor születésé­nél, hiszen a Magyar Rádió, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint az Állami Könyv- terjesztő Vállalat közös iro­dalmi estjét hallhattuk a Magvető Könyvkiadó Tevan- sorozatáról. Mielőtt a rádió­jegyzet írásához kezdtem, telefonon érdeklődtem a bé­késcsabai Radnóti Miklós könyvesbolt eladójától, kap­ható-e a műsorban bemuta­tott könyv? örömmel hallot­tam, hogy kapható. Mivel az eladó hölgy is hallgatta a műsort, megkérdeztem, meg tudná-e mondani, miért ne­vezték a rádióban Tevan- „amatőrsorozatnak” a meg­jelent könyveket. Az eladónő se tudta. Szerinte azért, mert a Tevan család „maszek ala­pon”, amatőrként készítette ezt a könyvművészeti ritka­ságot. Nos, a fent jelzett be­szélgetés is érzékelteti talán a rádióműsor erényeit és fo­gyatékosságait. Hogy kéte­lyeket hagyott a hallgató­ban, de az elhangzottak to­vábbgondolására késztetett. És mivel a műsor óta e jegyzet írásáig nincs annyi idő, hogy alapos tanulmá­nyokat végezzek, ezért csak érzéseimnek tudok hangot adni. Tevan Andor könyvkiadói tevékenységéről szólva a műsor közreműködői el­mondták, hogy a korabeli lapvélemények szerint is az volt a legnagyobb érdeme, hogy „nagy példányban, jót, olcsón, mégis szépet tudott alkotni.” Ám a nagy pél­dányszám nem hasonlítható a mai könyvkiadás méreteihez. Hiszen például Heltai Gás­pár művéből mindössze 200 példány jelent meg, s azt a nyomdaiparban kevésbé já­ratosak is tudják, hogy 200 könyv árából egy nyomdát nem lehet fenntartani. A Te­van cég is — a gyomai Kner Nyomdához hasonlóan — a piaci igényeket felismerve, kereskedelmi nyomtatvá­nyok, báli meghívók, áru­címkék készítéséből élt, és mivel megengedhették ma­guknak, ezért könyvkiadás­sal is foglalkoztak. Forradal­masítva a stílustalan magyar könyvnyomtatást: a harsány ízléstelenségre és a korrekt unalomra világszínvonalú könyvművészettel válaszol­tak. Mindezt egyéb nyomdai tevékenységük mellett, azok hasznából tették. Valahol itt keresendő a sorozat amatőr- ségének titka, ám a rádió­műsorból sajnos nem derült ki e titok nyitja. Furcsán hangzott a Tevan és a Kner Nyomda munká­jának időnkénti összehason­lítása is. Különösen a köny­veik árusításával kapcsola­tos megjegyzés ütött mellbe. A Kner Nyomda régi mun­kásainak elbeszéléseiből tu­dom, hogy a kiadott könyvek jelentős részét eleve aján­déknak készítették — meg­rendelőiket jutalmazva — és nem azért kellett elajándé­kozni, mert nem voltak ke­lendőek. Krúdy Gyula köszönő le­velében írta — némi írói el­ragadtatással — Tevan An­dornak, hogy a szép könyv láttán szeretné megcsókolni a munkásai kezét. A keddi rá­dióműsor érzékelhető szán­déka, s egyben legfőbb ér­deme volt, hogy — akár a hallgató vitára ingerlésével is — igyekezett élővé, min­dennapunk társává tenni a könyvet. Am az Írók Köny­vesboltjában a meghívottak soraiból éppen azok a mun­kások hiányoztak, akik pél­dául Tevan Andor nyomdá­jában a könyvművészet re­mekeit készítették. (Andódy) Bőke Gyula Az üzemlátogatás során — tapasztalt szakemberek irányításával betekintést nyertek a ta­nulók a fémipari szakmák világába Fotó: Gál Sándor B. Zs. Hétköznap volt O A Március 8. brigád a varrodában Fotó Gál Edit /

Next

/
Thumbnails
Contents