Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
1978. november 28., kedd o Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? A termelési rendszerekről rendezett vita a végéhez érkezett. A Magyar Mezőgazdaság e heti számában közölt utolsó hozzászólások a Pécsi Tudományegyetem Vállalatgazdaságiam Tanszékéről érkeztek. Az egyik cikk az agrárközgazdászok hiányának okait elemzi, a másik a szolgáltatások színvonalnövelésének kérdéseit feszegeti. Csongrád megye élelmiszeripara az ország fűszerpaprika-termelésének majdnem felét, téliszalámi-gyártásának pedig majd 60 százalékát adja. A lapban közölt elemzés arra keres választ, hogy a megye élelmiszeriparának milyen irányú és méretű fejlesztése volna célravezető. A hagyományos kombájnok korszaka mezőgazdasági nagyüzemeink döntő többségében lejárt — állapítja meg Győri Béla abban az írásában, amely lengyelországi tapasztalatai alapján készült. A közelmúltban ugyanis magyar—lengyel tárgyalásokat tartottak a Bizon-Gigant kombájnok beszerzéséről. Az eredmény: jövőre 350 db érkezik a lengyel arató-cséplő gépből. Az időjárás viszontagságai következtében nagy nedvességtartalommal takarították be az idén a gazdaságok zömében a kukoricát. A lap két cikke foglalkozik a kukorica átmeneti tartósításának különböző lehetőségeivel. Ugyancsak az ősz adja aktualitását az energia- és idő^ takarékos talajművelés lehetőségeit elemző tudományos cikknek. A Magyar Mezőgazdaság sorozatban mutatja be az agráripari egyesüléseket. Ezúttal a Kalocsa környéki egyesülésnél járt Gádor Iván és Kölcsényi Zoltán, hogy színes fotókkal gazdagon illusztrált riportjukban számoljanak be az egyesülés majd két esztendejéről. Évek óta gondot okoz a libatartással foglalkozó gazdaságoknak a Derzsy-féle liba- influenza. Az Állatorvos- tudományi Kutató Intézet igazgatójának, dr. Mészáros Jánosnak és az intézet tudományos munkatársának, dr. Kisari Jánosnak, az írása a betegség elleni védekezés javuló lehetőségeivel foglalkozik. Az abraktakarékos takarmányozás egyik lehetősége a burgonya etetése. Gyulai György, a Hajdú-Bihar megyei Húsipari Vállalát polgári hizlaldájában szerzett tapasztalatokról számol be. — Nem sok az — volt a válasz. — Nem ’é? Hát ki győz annyit vonatozni? — De hiszen most is azt teszed. Mindennap oda is 40 kilométer, meg este vissza is negyvenet. Második fülke Még mindig nem dereng. Ebben a fülkében egy joviális öregúr pipázgat. Nyugdíjasnak nézem. — Jó reggelt, van itt szabad hely — mutatok a hét üres ülésre. Körbenézi a fülkét, majd némi gondolkodás után lassan kisziszegi foga közül: — Minden bizonnyal — majd rögtön hozzáfűzi. — Hová utazik, uram? Nem voltam felkészülve a kérdésre, még jó, hogy tudtam, hol a vonat végállomása. Már éppen válaszolnék, de azt meg sem várva folytatja: — Minden reggel ez a rohadt vonatozás. Szörnyen nyomasztó. Különben is, a nyáron mindig huzatot kap a fülem a nyitott ablaktól — mutat görcsös ujjával a bal A Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemében dolgozó szocialista brigádok vállalták, hogy az éves tervén felül — amely 260 000 tonna — 5000 tonnával több jó minőségű fekete szenet termelnek ki. A szocialista brigádok közül is kiemelkedik a Mező Imre és a Gagarin brigád, amelyek már több ízben kaptak kiváló munkájukért kitüntető címeket. A képen: a Gagarin Szocialista Brigád (MTI-fotó, Danis Barna felvétele — KS) Ifjúsági parlament az ÁÉV-nél November 25-én, szombaton- tartották ifjúsági parlamentjüket a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat- fiataljai. A küldöttek — akiket a munkahelyi parlamenteken választottak meg — a vállalat 1800 fiatalját képviselték. Az 1800 harminc éven aluli közül 420-an ipari szakmunkásta- nulójc, és 80-an kisegítő iskolások. A vállalat harminc éven felüli dolgozóinak száma 1400. Az előbbi számadatokat a vállalati ifjúsági parlamenten készült írásos beszámolóból idéztük. Ebből kitűnik, hogy a fiataloknak döntő szerepük van a termelésben és a gazdálkodásban. Az ő munkájuk, politikai, társadalmi tevékenységük alapvetően befolyásolja a vállalat jelenét, további fejlődését. A fiatalok a beszámolási időszakban jelentős munkasikereket értek el. A szocialista brigádmozgalomban összesen 460 fiatal vesz részt, s közülük 300-an ifjúsági szocialista brigádban tevékenykednek. Eredményes termelési és társadalmi munkájáért 1978-ban Papp Ferenc ifjúsági festőbrigádja a KISZ KB oklevelét, Fodor István villany- szerelő ifjúsági brigádja pedig Vállalati Kiváló Brigád címet kapott. A két alkalommal megtartott kommunista szombaton és ifjúsági műszakon összesen mintegy 10 ezer óra munkát végeztek a vállalat dolgozói, fiataljai. Az elmúlt két évben elismerésre méltó eredmények születtek a KlSZ-védnökség- gel vállalt feladatok teljesítésében. Ezt bizonyítja, hogy a Gyulai Húskombinát építését határidő előtt fejezték be. Az ÁÉV KlSZ-bizottsá- ga ezenkívül védnökséget vállalt még a békéscsabai kórház, iskolák, kollégiumok építésében, valamint a lakásépítési program megvalósításában. A védnökségi munkákat, politikai és társadalmi megmozdulásokat szervező KISZ-bizottság 1978-ban a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját kapta. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági parlamentjén Korek Ferenc igazgató szóbeli kiegészítését követően 16-an szólaltak fel. A hozzászólók többek közt elmondták, hogy az anyaghiány és a lassú előkészít^ nunka egyes területeken akadályozza a folyamatos termelést. Néhányan a fiatalok nem megfelelő aktivitását, mások a termelőegység-vezetők magatartását bírálták. Az ifjúsági parlament az intézkedési terv elfogadásával fejezte be munkáját. —nyes— II kis lépések elve Hatvanhétmillió forintos árbevételt tervezett 1977-re a Gyulai Kötőipari Vállalat, erre az évre pedig még többet: 80 milliót. Nem kellett volna ennyit tervezni, hiszen ez meghaladta a komoly értékesítési gondokkal küzdő üzem lehetőségeit? Valószínű. Akárhogy is volt, tény, hogy az idén november elején elérték a tavalyi árbevételt, s az év végére igencsak meglesz a 75 millió, talán több is. Mindez néhány külső és belső tényező megváltozásával magyarázható. A külsők legfontosabb ja : minden termékük elkelt, sőt többre is lett volna vevő. Javult az anyagellátás: sikerrel vívták meg a cseppet sem kockázat- mentes harcot szállítóikkal a nyersanyagok jobb minőségéért. Az pedig már mindenképpen rajtuk múlott — tehát „belső” tényező —, hogy javították a minőséget; kiterjesztették a gyártásközi ellenőrzést, a kötődében bevezették a minőségi bérezést, s tervezik, hogy jövőre alkalmazzák a konfekciórészlegben is. önmagában mit sem jelentett volna mindez, ha nem javul közben a munkafegyelem is. Szankciók követték az igazolatlan késéseket ; ahol kellett, oda blokkolóórákat fülére. — Télen meg alig fűtenek, két zoknit is fel kell vennem, ha nem akarom, hogy lefagyjon a lábam. Ezek a vasutasok meg nem törődnek az emberrel. En meg lehet, hogy öreg vagyok, de ragaszkodom a precíz munkához. De mindenben precíz vagyok. Például ez az én helyem. Minden reggel. Inkább kijövök fél órával előbb a vasútra, de ne foglalja el senki a helyemet. Különösen azóta van könnyű dolgom, hogy nyugdíjas vagyok. — De akkor hová utazik minden reggel? — szakítom félbe. — Hová, hová? Vésztőre, meg vissza — volt a válasz. — S mi célból? — Eh, ezt maga nem érti. Egyedül élek egy hideg szobában. No, meg én már nem tudok éjjel aludni... Harmadik fülke Még mindig a vonat fényénél, kint sötét. Nyolcadikként ülök be a következő fülkébe, a fölösleges udvariaskodás után. Szinte észre sem veszik. Jól összeszokott társaság lehet. A sarokban helyeztek el. Apróság, de nem lényegtelen: az üzem udvarának egyik oldalán, ahol korábban csak egy jelképes, akár át is léphető kerítés állt, tekintélyt parancsoló, igazi kerítést építettek. Hasznukra vált az is, hogy a minél jobb üzem- és munkaszervezést szorgalmazó társadalmi bizottság alakult. Egyben-másban előbbre léptek a munkahelyi körülmények javításában is. Ki- sebb-nagyobb átalakításokkal a műhelyek tágasabbak lettek, függönyök kerültek az ablakokra, és szőnyegek a gépek mellé, amelyeken lányok, asszonyok dolgoznak. Változott az udvar képe: egy részét a vállalkozó szellemű szocialista brigádok lebetonozták, kerékpártárolót építettek. Egy régi, nem a leg- remekebb, de még használható épületről kiderült, hogy még nem kell lebontani. Ezzel is egy hosszú ideje vajúdó kérdés oldódott meg: van már ebédlő. Elismerem, nem nagy dolgok ezek, különösen, ha mellé rajzoljuk az árnyékot is, azt, amiben még mindig csapnivalóan rosszul, vagy gyengén állnak. Tavaly csaknem egymilliós bírságot fizettek a késedelmes szállításért. Most is terheli őket egy fekete hajú fiatalember, hóna alatt gitár. Azt penge- j ti, s harsányan énekelnek:' „Addideadidit, adiditnem- ! adom” — szól a dal. A nótaszünetekben egymást heccelik: — Bandi, beleültél a lek- ! város palacsintámba — mi- j re a nevezett felpattan az ; ülésről, derekát hátrahajlít- ! va lesi ülepét. — Jól van, mégsem — szól vigyorogva. Amaz pedig megnyugodva ereszkedik le a helyére, míg ez idő alatt szomszédja alácsempészi a lekváros palacsintával teli papírzacskót. Visszafojtott, néma csend. Vagy tíz másodpercnek kell eltelnie, mire Bandi nadrágján átüt a lekvár. Hatalmasat ugrik, mindenki röhög. A kárvallott is fanyarul mosolyog, s ülepét simogatja. így tenyere is tiszta ragacs lesz. — Ugye mondtam, hogy beleültél a lekváros palacsintámba — mondja ful- doklóan nevetve a gitáros. Beszól a kalauz: — Egy perc múlva „végállonyás”. Elhal a nevetés, lassan csomagolnak. A vonat nagyot döccen a végállomáson. egy félmillió. A munkamorál és a kollektív szellem valamelyest javult, de még korántsem jó. A csoportok, műhelyek, kollektívák, ha velük van baj, nem a maguk dolgát fontolgatják, hanem a másikra mutogatnak. Nem eléggé hatékony, néhány kivételtől eltekintve üres és formális a szocialista _ brigádmozgalom. A neveléstudomány egyik korszerű ágát, formáját, módszerét így nevezik: programozott oktatás. Alapgondolata egyszerű: mindig csak egy lépéssel kell továbbmenni a problémák, feladatok megoldásában, az se baj, ha kicsik, aprócskák ezek a lépések. A „kis lépések elve” csupán ennyit jelent, nem többet. . Ennek a vállalatnak a példája azt bizonyítja, hasznos, követendő elv ez a gazdasági életben is. Megtenni azt, amit a józan ész diktál, s ha egyszerre nagyot nem léphetünk, legalább kis lépésekkel, de minden irányban lépni egyet-egyet előre. A kis eredmény is eredmény, a sok kis eredmény pedig előbb- utóbb a jelentős sikert is meghozza. Amihez persze a „kis lépések elvét” nemcsak ismerni, hanem használni, alkalmazni is kell. Havonta, hetente, naponta. Varga János Sapka, sál, no meg a vastag kötöttáru Divatos cikkek Dévi ványáról A tízezres lélekszámú Déva vány a mintegy ötezer munkavállalója közül nem mindegyik talál helyben munkát. A mezőgazdaságból felszabadult munkaerőt ezért a szomszédos községek — Szeghalom, Gyoma és Endrőd — kötik le részint. Ez főleg a férfiakra vonatkozik. A 70-es évek előtt a nőknek is nehézséget okozott a saját községükben munkát keresni. Azonban az utóbbi időben több munka- lehetőség is létesült Déva- ványán. Ilyen a napjainkban beindult Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet új műhelye, vagy a Gyomai Háziipari Szövetkezet, hat évvel ezelőtt létesült déva- ványai kötőüzeme. Az üzem vezetőjével, Lukács Bélá- néval beszélgettünk a kötőüzem múltjáról és jelenéről: — Hat esztendővel ezelőtt, 1972-ben indult be a kötőüzem a nagyközségben. Az alapító tagok már korábban is dolgoztak a háziipari szövetkezetnek, mint bedolgozók. Most megoldottuk, hogy itt a telepen együtt végezhessék munkájukat. Emellett természetesen a háztartásbeli asszonyokat „csábítottuk” üzemünkbe. Ma már elmondhatjuk, hogy szakmát is adunk a kezükbe, hiszen az elmúlt évben 12 asszony szerzett kötő-hurkoló szakmunkás-bizonyítványt. A telepen jelenleg csaknem százan dolgoznak, s közülük minden 4-5-nek megvan a szakmunkásoklevele. Egy statisztikai adat: a Gyomai Háziipari Szövetkezet termelésének 30 százalékát a dévaványaiak adják. Ez forintban 30—34 milliós árbevételt jelent. Míg 1975- ben a központhoz képest mindössze 50—55 százalékos volt a bérszínvonal, ma elmondhatjuk, hogy ez. meghaladja a 90 százalékot. — Üzemünkben ’ elsősorban vastag kötöttárut készítünk, pulóvereket, kardigánokat — folytatja az üzemvezető. — Emellett tőkés exportra, a skandináv országokba szállítunk sapkákat és sálakat. Az idén várhatóan 5 millió forint lesz az exportteljesítményünk. A korábbi években csak belföldre gyártottunk sapkasál együtteseket. Azt, hogy az idén már exportálhatunk is, nagyrészt a tavaly vásárolt tíz új gépnek köszönhetjük. Ezzel kapacitásunk növelhető, de ahhoz még megfelelő műszakszámot kell kialakítani. Ez egyik jövőbeli célunk. Korábban nehézséget okozott a több műszak bevezetése, ma azonban szükség szerint a kötőüzemünkben három műszakban is dolgoznak leányaik, asszonyaink. A kezdetben a munkamorállal is problémáink voltak. Tavaly óta jelentős a szocialista brigádmozgalom üzemünkben, most már lehet építeni rájuk is. — További célunk a termelésben, hogy a választékra ügyeljünk, azaz nem tömegárut, hanem lehetőleg mindig a legdivatosabb, kisszériás pulóvereket szeretnénk adni a kiskereskedelemnek. —jp— Jávor Péter A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán a kutatómunka egyik fontos témája a tömegközlekedés fejlesztése. A közlekedésautomatikai osztályon a vasúti jelző és biztosító berendezések üzem közbeni önműködő vizsgálatára műszercsaládot fejlesztettek ki (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS)
