Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
1978. november 28- kedd Egy színész halálára Harmincévesen lépte át a lét és nem lét határát. Ígéret volt színésznek és költőnek is. Ebben az évadban szerződött színházunkhoz Szilárdy István, s alig ismertük meg őt, máris búcsút kell vennünk tőle. Arbuzov lírai játékában, Az Arbát meséiben játszotta a tudós matematikus vőlegényt, úgy, hogy a nem túl hosszú szerepben is életet, jellemet ábrázolt hitető erővel. A december 8-i bemutatón Hubay— Vas—Ránki : Egy szerelem három éjszakájában ő lett volna az egyik háborúból megtért rokkant katona. Hegedűs Géza regősénekének mesei főhősét, Fehérlófiát is alakításában ismerték volna meg hamarosan a békéscsabai gyerekek. Megvolt és újdonatúj szerepeit többé már nem játszhatja el, mert november 26-án, vasárnap tragikus baleset véget vetett fiatal életének. Versének sorait megdöbbentő érzés újra olvasni a színház évadnyitó műsorfüzetében: „Elfalaztok-eltemettek soha-nincs remények? Titokláda az életem — soha el nem veszhetekl” Szilárdy Istvántól úgy búcsúzunk, hogy ígéretes költői és színészi tehetségével érdeklődésünket, reményeinket felébresztette személye iránt. A megismeréséről most már le kell mondanunk. Vita az ifjúsági klubmozgalomról Mit akarnak a fiatalok? Olvasva B. Sajti Emese „Lehet, hogy túl sok a gazda?” c. vitaindító cikkét, néhány gondolat a cikk kapcsán felvetődött bennem is. Nem tudok egyetérteni a cikkben felvetett megállapítások nagy részével. Kezdjük az elején. Ma is, mint a 60-as években, a közösség iránti belső vágy készteti a fiatalokat arra, hogy klubot alakítsanak. Azzal a céllal jönnek össze, hogy öntevékeny módon, saját magukat adva, tudásukat, rátermettségüket bizonyítva alakíthassák magukat, fejleszthessék tudásukat. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet eredményesen működő klubot alakítani ott és kívülről, ahol a fiatalok nem igénylik a klubot. Klubmozgalmunkban fejlődést jelent az, hogy ma már a közművelődési intézmények, a KISZ, felismerve a klubok közművelődési hatósugarát, egyre több támogatást nyújtanak működésünkhöz. A leírtak alapján és a magam tapasztalatából kiindulva mondhatom, hogy a klubokba tömörült fiatalok nem várják a tálcán kínált programokat. Jobban örülnek és szívesebben élvezik a saját maguk által — képességeiket bizonyítva —, mégterevezett és lebonyolított programokat. Persze az ilyen programok megtervezése, szervezése, megvalósítása csak ott lehetséges, ahol a klub vezetője, vezetősége szakmailag felkészült, folyamatos önképzésen vesz részt, és nem utolsósorban teljes mértékben igénybe veszi a klubdemokratizmus minden formáját. Lényegesnek és A közelmúltban adták át rendeltetésének Füzesgyarmaton az óvoda mellett elkészült új foglalkoztatótermet. A puszta tényben még semmi érdekes sincs, majdnem mondhatni mindennapos esemény. Ami ezt érdekessé teszi az az, hogy az új óvodai foglalkoztatóterem, amely csaknem félmillió forint értékű, teljesen társadalmi munkával épült. A nagyközség gazdasági egységeinek dolgozói, szocialista brigádjai fogtak össze, hogy ezzel is segítsenek a szorító óvodai férőhelyi gondokon. A nagy értékű társadalmi munkában élen járt a termelőszövetkezet Leninről elnevezett építőbrigádja, Tóth Lajos vezetésével. Ugyancsak derekas munkát végzett a termelőszövetkezet szociális, kulturális bizottságának elnöke, Szabó Bálintné, aki egyben a tanács tagja is. Ko- nyár János szocialista brigádja és az Univerzái szövetkezet Molnár András vezette asztalosbrigádja, valamint a tanács költségvetési üzemének központifűtés-szerelői is dicséretet érdemelnek, és Csató József, aki a terveket készítette és a kivitelezést vezette. Fotó: Béla Ottó döntőnek tartom a klubvezető személyét. Ezért kellene a klubevezetők kijelölésére nagyobb figyelmet szentelni. A B. Sajti Emese cikkében nyilatkozó klubvezetők fel- készültségével is probléma lehet. Bizonyítja ezt az alábbi mondat: „A fiatal dolgozók még arra se méltatják az utolsó mohikánként megmaradt régi klubost, hogy óhajaikat közöljék vele. Azt sem tudjuk, mit akarnak...” Ha egy fiatal dolgozó nem mondja el véleményét, akkor valószínű, nem látja értelmét a véleménynyilvánításnak! De az is oka lehet, hogy az az „utolsó mohikán” nem érdemli meg, hogy bizalommal forduljanak felé. Az alapító klubtagoknak íiem akkor kell érdeklődni, hanem a klub megalakításával egy időben, folyamatosan kell végezni az igényfelmérést. A jelentkező fiataloknak nem a megjelenéshez, hanem a közös tervezés, lebonyolítás nehéz, de lelkesítő munkájához kell biztosítani az aktív részvételt. Üj tagság, más korosztály, természetes, hogy más irányú igényeik vannak. Ezek az új, változó igények jelentik a természetes fejlődés folyamatát. Ha egy klubvezetőség eljut oda, hogy nem tudja, mit akarnak a fiatalok, jobb, ha odébb áll, és átadja a vezetés felelősségteljes posztját. A cikkben utalás van arra is, hogy az egyik szövetkezeti klub vezetője soknak és nehéznek találja a „kívülről” ajánlott programokat. Valószínű, hogy ezt a nyilatkozatot csak azért tehette, mert vagy rossz a klubvezetőképzésük, vagy a Honismereti diákkonferencia Egerben vasárnap befejezte munkáját a 3. országos honismereti diákkonferencia. A háromnapos tanácskozáson megállapították, hogy a diákhonismereti munka az utóbbi években jó irányban, a honismeret-mozgalom céljainak megfelelően fejlődött. A KISZ nevelő munkájának szerves részeként jól szolgálta a tanulófiatalok szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra nevelését. Örömmel nyugtázták, hogy a honismereti munka a 14—18 éves fiatalok kedvelt tevékenységi formájává vált. A fiatalok érdeklődését jellemzi, hogy az utóbbi nyolc évben kétszázról háromszázra emelkedett a honismereti diákkörök száma az országban, s ezek jelentős hányada szakmunkásképző iskolákban működik. A szakkörökben országszerte mintegy hatezer diák foglalkozik — szinte hivatásszerűen — néprajzkutatással, helytörténettel, hagyományok felderítésével és a honismeret más ágaival. A tanácskozáson azt is bejelentették, hogy az 1979—80- as tanévben tovább bővülnek a honismereti tevékenységi formák. Az akció ezúttal a „hazai tájakon” elnevezést kapja és arra hívja a KISZ- szervezeteket, hogy vállaljanak konkrét feladatokat a honismereti munkában, a hagyományok gyűjtésében és bemutatásában. A közeljövő programjában szerepel a „barátaink” elnevezésű akció is, amely a baráti országok kultúrájának, művészetének, diákéletének alaposabb megismerésére ösztönöz. A diákok kezdeményezték, hogy a gimnáziumokban a néprajz oktatása is szerepeljen a fakultatív tantárgyak között. Javasolták azt is, hogy a szakmunkásképző iskolákban a jövőben kapjon több helyet a történelemtanítás. nevezett klubvezető nem kellő szinten sajátította el a klubvezetés módszertanáról hallottakat. Hiszen ajánlott programokról van szó. Ez azt jelenti, hogy a klubvezetőség lehetőséget kap, hogy a klubtagság felkészültségét, érdeklődését és igényét figyelembe véve, a sok program közül kiválassza a légmegfelelőbbet. Sajnos, a megye nem egy klubjában tapasztaltak azt bizonyítják, hogy néhány klubvezető kritika nélkül félreteszi az ajánlott programok nyújtotta lehetőségeket, és csodára várva unatkoznak a klubban. Végezetül még csak any- nyit: úgy érzem, klubmozgalmunk létszámban és tartalmi munkában megerősödött, de az adott anyagi, tárgyi lehetőségeket még — a szubjektív lehetőségek hiányosságai miatt — nem tudja kellő mértékben kihasználni. Természetes, hogy azokra a klubokra — amelyeket a fiatalok igénye nélkül, a jó statisztikára való törekvés érdekében „parancsszóra” hoztak létre — az előbbi megállapítás nem érvényes. De az itt tapasztalt tartalmatlan tevékenységből nem szabad azt az általános következtetést levonni, hogy az ifjúsági klubmozgalom visz- szaesett, illetve nem fejlődik. Tőkés Gyula, a békéscsabai „Gyopár” klub vezetője Hol vannak a klubvezetők? Közel egy hónapja jelent meg B. Sajti Emese vitaindító cikke az ifjúsági klubmozgalomról. Rövid időn belül olvashattuk Hevesi József, a Tízek Ifjúsági Klub vezetőjének véleményét. Vártam a vita folytatását, de a november 3-i írás után egyetlen reagálás sem látott napvilágot, pedig szívesen olvastam volna a megyében működő klubvezetők vélekedését, és nem utolsósorban a klubmozgalommal foglalkozó illetékesek állásfoglalásait. Valóban ilyen mértékű érdektelenség húzódik e téma körül? Vagya ne szólj, szám, nem fáj fejem elve? De az is elképzelhető, hogy „kevés idő” telt el a cikkek megjelenése óta? Erre a kérdésre csak az érintettek tudnának egyértelmű választ adni. A két írás elolvasása után fogtam tollat, hogy kifejtsem gondolataimat a felvetődő kérdésekről és problémákról. Egyetértek Hevesi József véleményével, mely szerint az új életforma kibontakozása meglazítja az emberek közötti kapcsolatokat. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a munkahelyeken megnövekedtek a dolgozók iránt támasztott fizikai és szellemi követelmények, emiatt a hétvégi kikapcsolódás módja is változott. Az utóbbi tíz évben megnövekedett a televízió befolyása, ami az „élő” kulturális programok népszerűségét csorbítja. Az októberi egyhetes klubvezetői alapképzés ideje alatt tartalmas eszmecserék alakultak ki a klubmozgalom helyzetéről, de megvitattuk a helyi, sajátságos problémákat is. Ezek a beszélgetések számomra azt bizonyították, hogy a klubvezetők foglalkoznak saját munkájuk minőségi színvonalának emelésével, de 6ok olyan objektív problémával találkoznak, melyeket megoldani nem képesek: az átlagéletkor' nagysága, anyagi és egyéb nehézségek. Őszintén szólva, néha a vezetői munka is hagy maga után kívánnivalókat, mely természetesen rányomja bélyegét a közösségi életre. A felelős szervek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a klubvezetők képzésére. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani azoknak a személyeknek, akik hozzájárulnak a tanfolyamok sikeres lebonyolításához. De az már kevésbé örvendetes tény, hogy a klubok irányításával megbízott „gazdák” nem támogatják minden esetben a klubvezetők továbbképzésen való megjelenését. A következő kérdés az öntevékenység kérdése. Igazat kell adni azoknak a klubtagoknak, akik sokallják a programokat, és valami „újítást” szeretnének látni. Erre a kérdésre kitűnő gyakorlati példákat láthattunk a képzés ideje alatt, melyeket érdemes megvalósítani (pl. fafaragás, festés) és ahol anyagi vagy tárgyi feltételek hiánya nehezíti a program szervezését, azok keressenek kapcsolatot öntevékeny művészeti csoportokkal, melyek készségesen állnak a klubok rendelkezésére. Továbbá nagyon sok helyen vannak jól működő klubtanácsok, melyek nem zárkóznak el a segítségnyújtástól. A teljesség igénye nélkül törekedtem felvetni a „miérteket”, s a „hogyan tovább” kérdésére válaszolni. A vitától távol maradó klubvezetőknek nem hiszem, hogy nincs hasznosítható ötlete, véleménye. Hiszen ez a nyilvános vita is hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy új utakat keressünk. A lehetőség tehát adott, s ha nem élünk vele, az saját tevékenységünk fogyatékosságait bizonyítja! Botyánszki László Kner Nyomda, Szivárvány Ifj. Klub vezetője Heti könyvajánlatunk Akadémia Kiadó Holbach : A természet rendszere. A természeti és erkölcsi világ törvényei. Corvina Kiadó . Szelényi Károly: Balaton és vidéke. Táj változó fényben. Keresztury Dezső verseivel. (Fotóalbum.) Európa Könyvkiadó Regény és tapasztalat. Modern amerikai irodalmi tanulmányok. (Modern könyvtár.) Gondolat Könyvkiadó Kerényi Mária : Életrajz helyett. (Interjúk.) Gondolat Könyvkiadó Sklovszkij, Viktor: Tolsztoj (Monográfia.) (Magyar— szovjet közös kiadás.) Magvető Könyvkiadó Illyés Gyula: Hímok Pá- risban. Regény. (Harminc év sorozat.) Medicina Könyvkiadó Huba Judit: Gyógytorna az ideg- és elmegyógyászatban. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Thackeray: A rózsa és a gyűrű. (Meseregény.) Iszlai Zoltán: Csirip jelenti. Karcolatok. (Kozmoszkönyvek.) Szépirodalmi Könyvkiadó Kovái Lőrinc : Bolygó láng. (Történelmi regény.) KÉP- „ ERNYŐ Történelem Hatvan év. Kiállítás. Fiatalok hullámzanak, meg- megállnak, nézik a képeket. Megszólítják őket, s mondják nekik: mindez már történelem, amit tudni és ismerni akarnak. Aztán elkezdődik a monstre híradó: egy óra hosszáig tart. A. tízes évek tüntetéseitől napjainkig peregnek a képek. Az első világháború, az őszirózsás forradalom, a 19-es események, majd az ellen- forradalom és Horthy a fehér lovon, és mind, mind a mérföldkövek a második világháborún át a felszabadulásig. Majd újból szinte csak címszavakban a nagy állomások: földosztás, a bankok, bányák államosítása, aztán a nagyüzemeké. Közben az ország újjáépítése. Képek az ötvenes évekből, s az ötvenhatos eseményekről. És utána a megújhodás, és az egyre feljebb emelkedés. S mindez egyben a párt útja, azé, amelyet hat évtizeddel ezelőtt a leghaladóbb emberek — a kommunisták — alakítottak meg Kelen Józsefék budapesti lakásán. Innen vezetett az út a Tanácsköztársasághoz, majd annak bukása után az* illegalitás hosszú éveibe. De a mérhetetlen szenvedéseken, áldozatokon keresztül — mindig a népért harcolva és azt szolgálva — beteljesedett a küldetés. A televízió ezzel a nem mindennapi dokumentumfilmmel ünnepelte a KMP megalakulásának évfordulóját pénteken. De a megemlékezéshez tartozik az előtte — csütörtökön — sugárzott Zárka című tévéfilm, s a Landler Jenőről szóló megemlékezés éppúgy, mint a második csatornán adott Jancsó-film, a Még kér a nép. És együtt a négy műsor lett igazán kerek egész, mert visszanyúlt az agrár- proletár harcokig, amikor nemcsak kért, de követelt is az embertelenségig kizsákmányolt parasztnép. Ugyanakkor éreztette, hogy az agrárszocialista mozgalmak a munkásmozgalom egészének szerves részét képezik. A Zárka — Hollós Ervin dokumentumregényéből írta Hámori Ottó, rendezte Rényi Tamás — az illegalitás szigorú, kemény törvényei szabta élet belső buktatókkal is teli világába vezet. A második világháború vége felé, a kötelező, de mégis túlzásba vitt bizalmatlanság miként akadályozta meg, hogy egy már működő harci csoport felvegye a kapcsolatot a kommunista párttal. Landler Jenőről — aki Kun Béla mellett az emigrációba kényszerült párt vezetője volt — négyen beszéltek. Köztük leánya, Erzsébet és Lukács György. Az emlékezés nyomán élővé vált egy olyan kommunista alakja, mely máig példája a bátor, okos, megértő, szervező és nevelő vezetőnek. És az is marad. Külön élményt jelentett hallani és látni az elmúlt években elhunyt nagy öreget, Lukács Györgyöt, aki maga is a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. ö mondta el többek közt, hogyan szerzett tekintélyt Landler a fronton, a rá jellemző lélekjelenléttel és bátorsággal, amely Lukács szavaival : imponált még a régi tiszteknek is. A műsorfüzér — mert annak lehet tekinteni — nem sikerült teljesen hibátlanra. A Zárka hosz- szabb lett a kelleténél és helyenként vontatott a túlságos részletezés miatt, de még így is mély hatású, akárcsak a többi három. A megelevenedett múlt szólt mindegyikből a mához. Az apák, nagyapák — az eseményeket átéltek nemzedékéhez és — a fiatalokhoz. Gondolatokat és érzelmeket keltve. Vass Márta Új óvodai fogialkoztatóterem
