Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
1978. november 28., kedd Ingázó falu A 21. hosszúsági fok mellett A megye északi csücskében, éppen a 21. hosszúsági foknál fekszik a 3120 lakosú Bucsa. A kora reggeli órákban egymás után érkeznek a munkásszállító buszok. A várakozók, akik eddig beszélgettek, elbúcsúznak egymástól és a járművek kifutnak a szélrózsa minden irányába. Nemcsak Szeghalomra, hanem túl a megye határán is, a szomszédos Karcagra. A munkaképes korú lakosság több mint fele egy napra vagy egy hétre elhagyja a falut. A községben mindössze a termelőszövetkezet, a Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet, a Csaba Szőnyegszövő és a csabai FÉKON ruházati gyár foglalkoztat dolgozókat sok bedolgozóval. Kevesebb embernek biztosít munkahelyet az ÁFÉSZ, a gyermekintézmények, a tanács. Becslések szerint 600 lakosnak tudnak helyben megélhetést nyújtani. — A közelmúltban tártak a gyulai Kötőipari Vállalattól körülnézni a faluban, ta- lának-e itt szabad munkaerőt. Szeretnének egy kine- lyezett részleget létesíteni. Kiterjedt a híre a faluban ennek, és minden különösebb kérés vagy szervezés nélkül 46-an jöttek be a tanácsházára érdeklődni, főleg nők — igaz-e a hír? — mondja a tanácselnök, Nyilas Péter. Persze ennél jóval több nálunk még mindig az úgynevezett szabad munkaerő. Ügy számítjuk, 200-ra tehető a számuk, akik vállalnának — igaz, nem akármilyen — munkát. Válogatnak, megtehetik. tulajdonképpen nincsen senki olyan, akinek létkérdés lenne az elhelyezkedés. Megvan a pénz a háztájiban, az otthoni jószágtartásból. Inkább azok szeretnének valahová elszegődni, akik gondolnak a jövőre, a nyugdíjra. <•> A tanácsháza előtti téren kacskaringós vonalú KRESZ- pálya, az út mentén sorban felállított útjelzőtáblákkal. Most kihalt. — Látná csak mi volt itt, amikor még jó idő volt — lelkendezik a tanácselnök. Alig lehetett a gyermekeket lecsalogatni. Nemcsak ők, mi is örülünk, főleg a pedagógusok. hogy elkészült. Nagyon jó ez arra, hogy a nebulók megtanulják a szabályos közlekedést a közúton is. És ami szántén nem mellékes, a tanács csak az anyagra adott 'ki pénzt, a munkát a termelőszövetkezetben tevékenykedő Asztalos János Szocialista Brigád vállalta. A B. Nagy Sándor vezette 9-tagú brigádból 7-en gépkocsivezetők. Rengeteg földet hordtak a terep feltöltéséhez sódert, cementet, de a betonozást is ők végezték szombaton, vasárnap meg hétközben, munkaidő után. Ügy becsüljük, hogy a munka értéke 60 ezer forint körül lehet. Tervezzük, hogy jövőre néhány gyerekkerékpárt, meg lábbal hajtós kisautót veszünk, hogy minél több gyerek tudja használni a pályát. <•> — Ha már a gyerekeknél tartunk, úgy hírlik, sok a gond az óvodásokkal. Nagyot sóhajt, hátradől a székben, mint akinek nagy teher nyomja a vállát. — Sajnos, így igaz. Addig gondolkoztunk, amíg találtunk, igaz, csak félmegoldást, de az is több a semminél. Az iskolában van egy politechnikai műhely, ami 30—40 százalékig van kihasználva. Ezt szeretnénk átalakítani konyhának, ezzel felszabadulna az óvodában egy terem. A konyha naponta 300 —350 adag étel elkészítésére lesz képes, ez elegendő lesz a gyerekeknek. Ezzel a megoldással 30 gyereket tudunk felvenni, bár ez is kevés, hiszen több mint félszáz a várakozó. Még az a szerencse, hogy a bölcsődénél jobb a helyzet, hála a gyesnek. — Már nem sok van hátra az évből, lehetne valami mérlegfélét hallani az idei eredményekről, megvalósultak-e az év elején kitűzött tervek? — Tudja, hogy van az ember, különösen a tanácselnök, soha nincs megelégedve azzal, amit elért. Mindig szeretnénk többet tenni a köMMMHMMMMHMMMMMHMHIMIMMMMWMtHMV Vár a lakótelepen Nyíregyházán, a jósavárosi gyermekek új játszóteret kaptak, amelyet társadalmi munkában épített három nyíregyházi vállalat szocialista brigádja. Képünkön: őrség a hídon Túl a hatodik X-en Több segítséget az idöskorúaknak! zösségért, még akkor is. ha arra nincs is mindig reális lehetőség. Mi is így vagyunk ezzel. Azért panaszra mégsem lehet okunk. Már korábban azt tűztük célul, hogy ezekben az években a művelődésügy kerüljön az első helyre, már ami a fejlesztést illeti. Tavaly a Bocskai úti iskolát, most pedig a Petőfi utcait újítjuk fel. Szeretnénk az alsó tagozatosokat központosítani, szanálni a külterületi elavult tantermeket és bent a faluban megfelelő környezetet biztosítani az iskolások számára. Egyedül a tornaterem hiánya aggaszt bennünket, szükségmegoldásként egy tantermet rendeztünk be erre a célra, hogy azért meglegyen a sportolási lehetőség. Néztük már más példa alapján a művelődési házat, de nem lehet megoldani: hetenként öt előadást tartanák, a székek rögzítettek, mindennap nem szedhetjük fel. Másik fontos terület avíz- művesítés. - Négy évvel ezelőtt kezdtünk hozzá. Az első kérő szóra a lakosság 81 százaléka csatlakozott a vízműtársulathoz. Később, amikor megtudták, hogy családonként 7 ezer forinttal kell hozzájárulni, már alábbhagyott a lelkesedés, de senki nem lépett vissza. Harmincnyolc közkifolyót építettünk, amit eleinte keveselltek, amikor még egy iházba sem volt bevezetve a víz. Most már bőven elég, hiszen a község 900 házából 500-nak az udvarán ott az ivóvíz. Elhárul jövő évben annak az akadálya, hogy a fürdőszobákba is bevezethessék a vizet. Felszerelik a gázleválasztó berendezést is. Most már lassan újabb hálózatbővítésre kell gondolnunk, öt kilométernyi kellene még, reménykedünk benne, hogy 83-ig meglesz. Azért is nagy szükség van rá, mert egymás után épülnek az új házak, az utóbbi két évben 50-nel gyarapodott a számuk. Egyelőre szó sem lehet a belvízrendezésről — pedig erre is nagy szükség lenne — mert 8—10 millió forintba kerülne. Gondolkozunk a szennyvíz- elvezetésen is, ami még távolabbi cél, de úgy gondoljuk, ezt is meg lehet valósítani társulati úton. <■> Este újra befutnak a buszok, benépesül á falu, ahol — amíg távol vannak — nem áll meg a világ. Szinte észrevétlenül, csöndben, minden nagyobb lávtányosságtól mentesen, de azért gazdagodik Bucsa. Egy-egy lépéssel mindig előbbre jutnak azon az úton, amelyik nem olyan kacskaringós, mint a KRESZ- pályáé. Béla Ottó A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága november 24-én délelőtt ülést tartott és ezen megvitatta az idős korú lakosság általános helyzetéről, valamint a megyénkben élő nemzetiségekről szóló tájékoztatók anyagát. Dr. Sarnyai Ferencnek, a megyei tanács egészségügyi osztálya vezetőjének irányításával készült előterjesztés részletesen beszámolt arról, hogy Békésben az elöregedési arány növekszik. Míg 1970-ben 80 ezer 100, 1976-ban már 91 ezer volt a 60 éven felüli emberek száma. Közülük sokan házi, vagy öregek napközi otthoni gondozásra, vagy szociális otthoni ellátásra szorulnak. Idők folyamán a társadalmi segítségnyújtásnak különböző formái alakultak ki. Az úgynevezett területi ellátás színvonala jó, de az egyes intézményekben kevés a hely és minőségük is több kívánnivalót hagy maga után. Rendszeres szociális segélyt azok a munkaképtelen felnőttek és időskorúak kaphatnak, akik a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkeznek, vagy van jövedelmük, „de annak mértéke nem éri el a munkaviszonyon alapuló mindenkori özvegyi nyugdíj minimumát.” Nagyarányú fejlődés prezentálására érdemes összevetni két év adatait: az 1418 segélyezettnek 1960-ban közel 2 millió 77 ezer, 1977- ben a 2619 rászorulónak már több mint 18 millió 220 ezer forintot fizetett ki az állam. A növekedés egyrészt a központi előirányzat, másrészt a tanácsok helyes szociális szemléletének kialakulása, valamint gyakorlati megvalósítása tette lehetővé. Néhány helyen azonban ennek az ellenkezője tapasztalható, amit az év végi pénzmaradványok is bizonyítanak. Rendkívüli szociális segélyt egy személy egy évben legfeljebb négyszer kaphat. Ennek felső határa 500 forint. Ezen a címen kifizetett összeg tavaly például meghaladta a 2 millió 618 ezer forintot. Ugyancsak növekszik azon idős embereknek és fogyatékosoknak a száma, akik igénybe vehetik a szociális étkeztetést. Megyénkben az első öregek napközi otthona 1965- ben Bélmegyeren nyílt meg. Tavaly már 35 ilyen — többnyire korszerű — létesítmény segítette a kedvezőtlen körülmények között élő időskorúakat. Ez év novemberében Köröstarcsán kezdte meg működését egy új napközi otthon. A tervidőszak végéig körülbelül öt ilyen intézményt hoznak létre. Különösen fontos feladatot lát el a hivatásos házi, a tiszteletdíjas, valamint a társadalmi gondozószolgálat, amely tavaly például sok száz, főként egyedül élő idős ember jobb ellátását segítette. Az előterjesztés részletesen foglalkozott a szociális otthonok helyzetével. Az utolsó 15 évben újak nem épültek, és a meglevő épületek egy részének állaga nem kielégítő. Az elhelyezést igénylők száma évente 400— 450 között mozog. Sürgősen fel kellene újítani a békési, a füzesgyarmati és még jó néhány intézményt; az orosházi pedig „megérett" a szanálásra. A gondozással, az orvosi ellátással kapcsolatos tevékenység általában jó, ám kívánatos lenne az otthonlakók összetételének megváltoztatása is. A magyar- bánhegyesi szociális otthon foglalkoztató intézetté való átalakítása már elkezdődött. A tájékoztató befejező része a társadalmi szervek szerepét, valamint a megoldásra váró feladatokat ösz- szegezte. Ezek közül röviden hármat említünk meg: a lakásalap terhére fel kell építeni Békéscsabán a nyugdíjasok házát; a megyei tanács tervezi, hogy helyszíni látogatások útján a megyében élő 60 éven felüli lakosságról felmérést készít; s végül, az egészségügyi osztály azzal a kéréssel fordul a népfrontbizottságokhoz, hogy az idős emberek érdekében a lakóterületükön észrevételeikkel és javaslataikkal segítsék továbbra is a tanácsok munkáját. A hozzászólók nagy része alaposnak, a jelenlegi helyzetet reálisan feltáró munkának minősítette a megyei egészségügyi osztály beszámolóját. Dr. Horváth Éva, az ülés levezető elnöke indítványozta, hogy a részletes tájékoztató összeállítóinak a bizottság külön is fejezze ki köszönetét. —y —n Vonaton Kormosán liheg a csühös a vaspályán. Füstje belecsavarodik a gomolygó ködbe. A neon fénye alig töri át a párát, olyan, akár egy kialvó gyertyafény. Mögötte sötétség. Nagy ritkán koppan cipő a fagyos betonrengetegen, csak néha-néha tűnik fel egy-egy árnyék, nyakig vastagon öltözve. .4 háznyi fekete doboz oldalához érve keresgéli a lépcső melletti kapaszkodót, s nehézkesen megmássza azt. A peronon, s a fülkében apró izzó pislákoló fénye igyekszik bevilágítani a helyiséget. Az ajtó sarkig tárva, behömpölyög rajta a hajnali feketeség. Viszont a fülkeajtó mögött langyme- leg, s cigarettafüst terjeng. Első fülke Hármasban ülünk az elaggott bőrpadon. Idős néni, lába mellett fonott kosár. Benne két fehér tyúk, halványpiros taréjjal, gyanakodó pislogással. Tán a lábuk is össze van kötözve. Lehet, leves lesz ezekből délre? Hétvégére? A mami orra mind lejjebb csúszik, fejkendője egyre inkább beárnyékolja arcát. Az egyik tyúk szorongva érezheti magát, mert kárálni kezd. A néne erre felriad: — Csitt te, csitt te... — ütöget ujjúval a renitenske- dő szárnyas fejére. Másik utasunk álmos, „sehová sem néző” szemmel bámulja a kosarat, s tartalmát. Cigarettáját félig elszívta, de a hamu még mindig rajta. Űj vendég érkezik, svájcisapkában. — Késtél, Józsi — mondja a cigarettás, s az órája számlapját kopogtatja mutatóujjával. — Lelöktem a vekkert, s bekrepált — így a svájcisapkás. — Meg kellett bűvölni, mert az asszony magától nem ébred fel hatkor. Még el sem helyezkedett, INMMMMNMMNMfM újra nyílik a tolóajtó. Bajuszos, bundában prüszköl be rajta: — Gyerekek, ez a pálinka — húz ki a bundája mélyéről egy csatos üveget —, a sógor szilvás rezidenciájából. Nem kellett tovább mutogatnia a zöld csatost, rögtön körútra indult. — Húzza, meg fiatalember — nyújtja felém —, nem lesz náthás soha. Szabadkozom, de ők az erősebbek. Számhoz emelem, mintha meghúznám, de még a szagától is megborzongok. Még áll a vonat. Bajuszos térdére helyezi elnyűtt aktatáskáját, s egy agyonkoptatott paklit húz ki farzsebé- b öl. Kettéválasztja, s egy bűvésznek is beillő szakszerű mozdulattal keverni kezdi. Közben mondja: — Adott a sógor vagy öt litert. Persze megérdemlem, az egész szabim alatt nála szkeccsöltem. Metszettünk is, meg permeteztünk is a gyümölcsösében. Kár, hogy olyan messze lakik. — Mennyire? — kérdi a svájcisapkás. — Van az még húsz kilométer is. Csendes dél élőt* a palánkvárban
