Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

O 1978. november 1., szerda Társadalombiztosítási ankét Gyulán Dr. Laczkó István, dr. Pankotai István és Bocskai Mihály- né az ankéton Fotó: Béla Ottó A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóság vezetői és munkatársai október 30 -31-én Békés megyében tettek látogatást, melynek célja volt, hogy tájékozód­janak a megyében végzett társadalombiztosítási mun­káról. Október 30-án a Szak- szervezetek Megyei tanácsá­nál Nagy István, az SZMT vezető titkára a megyéről és a szakszervezeti mozga­lomról adott tájékoztatást a vendégeknek. Ezután Bocs­kai Mihályné., az SZMT titkára a megyében végzett alapszervezeti-társadalom- biztosítási munkáról nyúj­tott átfogó elemzést. Dr. Pankotai István, a SZOT Társadalombiztosítási Me­gyei Igazgatóságán tartott tájékoztatót számukra. A látogatás második napján, október 31-én, a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyá­rát keresték fel a főigazga­tóság képviselői. Itt az üzemlátogatás és egy rövid tájékoztató után ankét kö- vetkezetWmelyen az akti­visták t^tek részt. Többek között a rehabilitációs te­vékenységről volt szó. Elő­térbe került ez a téma, hi­szen a munkahelyeken, így Gyulán is megteremtették annak a lehetőségét, hogy a csökkent munkaképességű­ek dolgozhassanak. Ez azonban még nem érte el a kívánt szintet. Amint dr. Szanyi Zoltán főosztályve­zető-helyettes elmondotta; tapasztalatai szerint, nem a körülmények igazodnak a dolgozók egészségéhez, ha­nem ennek fordítottja ér­vényesül. Ezen vizsgálatok is azt igazolják, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Az ankéton tájékoztatást adott még Orbán Sándor SZOT TB-főosztályvezető, Paragh László osztályveze­tő, Tóthpál Ferenc csoport- vezető, Martinka Gyula csoportvezető. Végül dr. Laczkó István a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság főigazgató-helyet­tese köszönte meg az aktí­vák munkáját. Megkezdték a karácsonyi idényáruk kiszállítását Népi műemlékvédelem Békésben Népi műemlékvédelmi tanácskozást rendeztek ked­den Békés városban, me­lyen az Országos Műemléki Felügyelőség, a Békés me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga és a városi tanács szak­emberei vettek részt. Az említett szervek képviselői elhatározták: a tanyavilág népi emlékének megőrzését azzal segítik elő, hogy a megye még jo állapotban levő tanyaépületeit múze­umokká, tájházakká, szo­ciális otthonokká alakítják át. Döntés született arról is, hogy a ma már eléggé „megroskadt” geszti Tisza- kastélyt helyreállítják, Szeghalmon a népi műem- lékjellegű épületekből mú­zeumot, Battonyán tájhá­zat hoznak létre, melyekhez az Országos Műemléki Fel­ügyelőség és a megyei ta­nács anyagi támogatást biz­tosit. Úgy határoztak, hogy a műemlékek megmentése ér­dekében évenként megbe­szélik a feladatokat. logertts ítélet a „rongyos- báró” bűnügyében A Legfelsőbb Bíróság má­sodfokon döntött a — Kék fényből ismert — „rongyos­báró” bűnügyében. A 43 éves Radies György és 38 éves felesége, az Egyesült Zagyvavölgye ÁFÉSZ felvá­sárlói, különféle szabályta­lanságokat követtek el . a hulladékrongy begyűjtésekor. Egy esztendő alatt több mint 70 ezer kiló többlethez ju­tottak a szentkúti telépen; többek között úgy, hogy csaltak a mérésnél, szint­úgy a számolásnál. A tete­mes mennyiségű rongy árát pedig bezsebelték. Hamis bi­zonylatokat is „gyártottak” ; azt a látszatot keltve, mint­ha a többlet hulladékron­gyot felvásárolták volna. Ily módon az ÁFÉSZ-től 735 ezer forintot vettek fel. ösz- szejátszott velük a 38 éves Czene György igazgatósági elnök és a 43 éves Kiss Já­nos osztályvezető. Az elnök 1500, az osztályvezető 12 ezer forintért „hunyt szemet” Radicsék társadalmi tulaj­dont károsító bűncselek­mény-sorozata fölött. A legfelsőbb bírói fórum helyben hagyva a Balassa­gyarmati Megyei Bíróság el­ső fokon hozott ítéletét, bűn- szövetségben, különösen nagy kárt okozó csalásért és vesztegetésért Radies Györgyre öt és fél évi, Ra- dicsnéra öt évi szabadság- vesztést szabott ki. Ezen fe­lül 50—50 ezer forint va­gyonelkobzással sújtotta őket. Kötelesek 668 ezer fo­rint kártérítést megfizetni a Zagyvavölgye ÁFÉSZ-nek. A társadalmi tulajdont hűtlenül kezelő Czene Györgyöt egy évi, Kiss Jánost két évi sza­badságvesztésre ítélte. Huszonöt évvel ezelőtt, 1953-ban létesítették Gyulán az első csecsemőotthont, ahol 35 ággyal fogadták a gyerekeket. Ebből az alkalomból tegnap Gyulán, a SZOT—MEDOSZ- gyógyüdülőben ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen ott volt Gulyás Sándorné, az Orvos-, Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkára, dr. Dobszay László egyetemi tanár, a Heim Pál gyermekkórház képvi­seletében, valamint a város párt-, állami vezetői. A megje­lenteket dr. Horváth Gyuláné, a csecsemőotthon igazgatója köszöntötte, majd dr. Nagy Judit főorvos mondott ünnepi megnyitót. A csecsemőotthon 25 éves történetét Szabó János gazdasági vezető ismertette. A jelenlegi otthonban egyéb­ként 190 gyermeket gondoznak. Az ünnepség végén kitüntetéseket adtak át. Képünkön a kiscsoportosok. Fotó: Béla Ottó Ma két lottó jutalomsorsolás 1820 tárgynyereménnYel A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság szerdán két tárgynyereményhúzást is rendez. Először az októberi jutalomsorsolási játékhét szelvényei között összesen 1320 tárgynyereményt — főnyereményként egy Lada 1200-as személygépkocsit sorsolnak ki. A másik húzá­son — az októberi rendkí­vüli jutalomsorsoláson — a 43. játékhét szelvényeire 500 nyeremény, főnyere­ményként egy Moszkvics személyautó jut a szeren­csés nyerteseknek. • « * A szokásostól eltérően ezentúl nem hétfőn, hanem szerdán tartják a lottó ju­talomsorsolásait. A másik változtatás, hogy több mint 20 éves szolgálat után „nyugdíjba mentek” a szerencsekerekek, Fortuna szerepét az elektronika ve­szi át, szerdától ugyanis a jövőben a jutalomsorsoláso­kat modern számítógép se­gítségével bonyolítják le. Az új módszerrel a sorso­lás előkészítése csupán né­hány órát vesz igénybe. A számítógépes sorsolás — 1200—1300 nyeremény ki­húzása — mindössze 2—3 percig tart, s a gép azonnal nyomtatva kiadja á hivata­los nyereményjegyzéket is. Áruforgalmi szakemberek boltvezetők gyűltek össze tegnap, október 31-én, Bé­késcsabán, a Kakas étterem különtermében, hogy tájé­kozódjanak a várható élel­miszer- és vegyiáru-ellátás- ról. A megjelenteket Tóth Rudolf, a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat békéscsabai fiókjának igazgatóhelyettese üdvözölte, majd válaszolt a legutóbbi tájékoztatón elhangzott kér­désekre. A következőkben Staud Károly, a szolnoki központ élelmiszerosztályá­nak a vezetője tartotta meg előadását. Bevezetőjében hangsúlyoz­ta: a békéscsabai fiók 7,9 százalékkal növelte forgalmát az elmúlt év azonos idősza­kához képest, s a telepek versenyében a harmadik he­lyet foglalja el. Annál is in­kább figyelemre méltó ez az Huszonöt éves a csecsemőotthon eredmény, mivel az év folya­mán több áruféleségből nem volt megfelelő az ellátás. Az esztendő hátralevő részében alapanyaghiány és a rossz időjárási viszonyok miatt né­hány cikkből kevesebb lesz, mint tavaly. Már megkezdték a karácsonyi idényáruk ki­szállítását. A függelékek, szaloncukrok 30—40 százalé­ka az üzletekben van. Ami a konzervárukat ille­ti, elmondotta, hogy a hazai főzelék- és gyümölcskonzer- veket, savanyúságokat kínai, mexikói, argentin, lengyel és román árukkal pótolják. Ezek a negyedik negyedév­ben és 1979. első három hó­napjában kaphatók lesznek. Paradicsomkonzervekből szintén jó ellátás várható. Déligyümölcsök közül a ba­nánszállítmányok beérkez­tek, a tavalyinál kevesebb lesz viszont narancsból, da­tolyából. A száraztészta-ellá­tásról Malatyinszki Pál, a Békéscsabai Konzervgyár kereskedelmi osztályvezetője tájékoztatta a résztvevőket. Megelégedéssel szólt a tész­tagyár termelésének a növe­kedéséről. Az elmúlt évben 921, az idén 1500, jövőre pe­dig kétezer vagon tésztát gyártanak belföldi piacra. Az olasz gépsorokon számos új terméket állítanak elő. Ezt követően Kovács Béla, a FÜSZÉRT osztályvezetője a vegyiáru-ellátás eredménye­it, gondjait ismertette. Végül a feltett kérdésekre válaszol­tak az illetékesek. Arutájékoztató a FÜSZÉRT-nél Szilárd létbiztonság Ö rökzöld és érthető tu­lajdonság, hogy az emberek nyugodtan, biztonságban szeretnek élni. Nincs ebben semmi szégyell- nivaló, semmiféle kárhoztató kispolgári szűkkeblűség, hi­szen a történelem során ,az emberi ' nem legöntudato- sabbjai is azért harcoltak, azért vitték a bőrüket a vá­sárra, hogy a két kezük munkájából élő társaik szá­mára >s megteremtsék a biz­tonságos, nyugodt élet lehe­tőségét. Egyszerre volt derűs és megható az a néhánj* szó, amelyben Kovács János szö­vetkezeti parasztember el­beszélte, hogyan érzi magát élete első üdülésén. Az idős parasztember az ország első termelőszövetkezeti üdülő­jének, a debreceni Nagyerdő árnyas fái alatt épült, úí és szívderítőén korszerű szóra­kozó- és pihenőotthonnak az előcsarnokában ült, és tré­fálkozva arról vallott, soha­sem hitte volna, hogy neki egyszer majd ilyen szép üdü­lésre telik. ötven éven át nagy gondja volt az egyetlen nadrág és bakancs. Sivár életét maga sem sokr,a be­csülte, hiszen lépten-nyomon azt tapasztalta, hogy két ke­ze munkájával, emberségével semmire sem megy. Évtize­deken át semmi értéket sem gyűjtött, semmit sem féltett. Nem hitte, hogy öregségére minden megváltozik. Már évek óta jó helye van a közösben. Emberhez méltó munkát, meglehetős jövedel­met, kényelmes otthont, és ami szintén nem megvetendő dolog, együttérző, jó társakat tudhat magáénak. Egyszóval szebb lett az élete. Olyan szép, hogy amikor hírt hal­lott a Hajdú megyei szövet­kezeti parasztok épülő üdü­lőházáról, ahol majd gyó­gyulni és pihenni lehet, va­lósággal szószólója lett az építkezésnek. S most évek múltán is eljött pihenni, mert félti az egészségét, mert az élet értéke az ő szemében is váratlanul szép magasságokba szökött. De nem csupán az életet félti, hanem mindazt, amit az utóbbi évek összegyűjtött. S ma már nemcsak magára gondol, hanem a hozzátar­tozóira, a gyerekeire is. Egy szó, mint száz, Kovács János-, aki évtizedeken át átkozta mostoha sorsát, ott az üdülő karosszékében azt is elmond­ta, hogy ő bizony már élet- és lakásbiztosítást is kötött. A mi társadalmunk egyik legszebb vonása éppen az a kölcsönös gondoskodás és fe­lelősségérzet, mely az egyén és a közösség viszonyában megmutatkozik, s mely ezt a viszonyt megtölti tartalom­mal. A mi világunkban ugyanis szent az a törvény, hogy a közösség céljait be­csületes munkájával segítő emberről a közösség is be­csületesen gondoskodik. De ezenkívül ,a társadalom er­kölcsi és anyagi támogatása azt is lehetővé teszi, sőt egyenesen arra ösztönöz, hogy az egyén önmagáról is gondoskodjék. Kovács János például tudja, hogy nyugdíj vár rá, nyugodt öregkor, hi­szen a mi társadalmunk nem hagyja elkallódni őt, aki tisztességgel dolgozott a kö­zösségért is. De ő, aki az­előtt bárhová is nézett, min­denütt csak a másét látta, most, amikor munkája nyo­mán szebb életet, jómódot teremtett maga körül, biz­tonságban akarja látni azt, ami az övé. Biztonságot akar, nem csupán a maga, hanem az utódai számár,a is. Erre a sokoldalú bizton­ságra dolgozó ember csak a szocialista társadalomban gondolhat. Bár fejlett nyuga­ti országokban sokat emlege­tik a magas életszínvonalat, szívesen szembeállítják azt a mi eredményeinkkel, s mi ta­gadás, az élet némely terü­letén még .az ő javukra bil­len a mérleg. De azt már nem vitathatják a tőkések sem, hogy melyik társada­lomban biztonságosabb a dolgozó ember léte, jelene és holnapja. Mindenki kényte­len elismerni, hogy a dolgo­zó emberek szilárd létbiz­tonságát ,a szocialista társa­dalom teremtette meg. Valamennyiünk igényei nőnek, és a lehetőségek is mind gazdagabbak. Érdekes bepillantani például az Ál­lami Biztosító kimutatásaiba is. A számok sokat elmonda­nak. Nem csupán azt, hogy az emberek körül akarják bástyázni magukat a vélet­len meglepetések ellen, ha­nem azt is, hogy a teremtő munka nyomán milyen sok értékünk halmozódott már fel. 1957. végén még csak 1,7 millió egyéni biztosítást tartott nyilván az Állami Biztosító, 1977. végén pedig már csaknem négymilliót. Ez a szám gyakorlatilag annyit jelent, hogy Magyarországon ma minden családra jut egy­két biztosítási kötvény. Le­hetséges volna, hogy ez az eredmény csupán az Állami Biztosító jól dolgozó appará­tusának köszönhető? Bár még mostanában is nem egy csípős megjegyzés éri az ügyfeleket kitartóan győzkö­dő biztosítók munkáját, a biztosítás ma már nem vala­mi vitatható szükséglet, hi­szen nemcsak a biztosítók száma növekszik meg, ha­nem a félteni, óvni való ér­tékek is megsokszorozódtak. A fenti számok növekedését tehát a biztonság igénye szülte. Nem étünk gondtalanul, de biztosan és megalapozottan élünk, nem pedig egyik nap­ról a másikra. A kölcsönös gondoskodás, mely az egyén és a közösség viszonyának tartalmat adott, megterem­tette a kulturált élet alapfel­tételeit, egyebek között azt is, hogy a dolgozó ember is jól berendezett családi ott­honokban élhet. Érthető, ha ezt az új otthont mindenki a legnagyobb biztonságban akarja tudni. Ebben is segít a közösség, mert lehetőséget ad az egyénnek, hogy ezt a biztonságot csekély anyagi áldozatvállalás árán önma­gának megteremtse. A szövetkezeti parasztok biztosítási és önsegélyező csoportja is évről évre nép­szerűbb. Népszerűségét an­nak is köszönheti, hogy a parasztságnak nem csupán a biztonságérzetét növeli, ha­nem kulturális fejlődéséről, testi-szellemi pihenéséről is gondoskodik. Sok tízezer, a faluja határán túl nem járó parasztember az önsegélyező csoport segítségével jutott el az ország különböző tájaira, ismerte meg hazája arcát. M anna csak a legenda szerint hullott az ég­ből. A valóságban ma is kemény munkával kell előteremteni a mindennapit, örüljünk, hogy ez a min­dennapi ma bőségesebb, mint hajdanán, s ha soK gondoól, nagy munkából fakad is, több örömet is jelent. Ne szégyelljünk hát magunk is gondoskodni róla. K. F. a TIT és a nemzetiségiek A nemzetiségi anyanyel­ven folyó ismeretterjesztés gazdagítását célzó együtt­működési szerződést kötöt­tek hétfőn a TIT székházá­ban. A délszláv, a német, a román és a szlovák nemze­tiségi szövetségek vezetői, valamint a TIT főtitkára által aláírt öt évre szóló megállapodás célja a ma­gyar anyanyelvű lakosság körében megismertetni, népszerűsíteni a Magyaror­szágon élő nemzetiségiek történelmét, kultúráját, iro­dalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents