Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
Világ proletárjai, egveslilietek ! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI TflNÜCS LflPlfl 1978. NOVEMBER 24., PÉNTEK Ara: 80 fillér XXXIII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Közoktatás-politikai aktíva Békéscsabán Hz egyetlen út a szocializmus Tegnap délelőtt Békéscsabán az MSZMP Békés megyei bizottsága közoktatáspolitikai aktívát rendezett, amelyre meghívta a megyében működő oktatási intézmények igazgatóit, a párt- alapszervezetek titkárait, szakfelügyelőket, valamint az oktatásüggyel foglalkozó párt- és állami vezetőket. Az elnökségben helyet foglalt dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztály vezetője, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára, Nagy Jenő megyei titkár és dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Nagy Jenő elvtárs rövid megnyitó beszédét követően az aktíva részvevői egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, nyugalmazott kulturális miniszter, az Országos Közművelődési Tanács elnöke emlékének. Ezután, az aktívaülés előadója, dr. Kornidesz Mihály emelkedett szólásra. Előadásában az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásában napjainkig megtett utat elemezte. Első helyen a magyar oktatás tartalmi kérdéseiről szólt, s azon belül is a jelen feladatairól. Megállapította, hogy az új oktatási-nevelési dokumentumok bevezetésével javult a nevelő-oktató munka tartalmi feltétele. A tananyag megváltoztatásának szükségességéről elmondta, hogy tananyagaink egy részét alaposan túlhaladta az élet. Erre példának az általános iskola első osztályának régi olvasmányanyagát említette. De számos más kérdésben is elévülés, elavulás jellemezte a tankönyvek szemléletét, ismeretanyagát. Hatalmas léptekkel halad előre a tudomány. A mai gyerekek befogadóképessége, alapismerete lényegesen nagyobb, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Az oktatásnak pedig igazodnia kell ezekhez a tényékhez. Előtérbe került a gyerekek személyiségformálásában alapvető szerepet betöltő óvoda, hogy felszínre tudják hozni maradéktalanul a kisgyermekekben rejlő adottságokat. A tananyag-változtatás harmadik oka a technika gyors fejlődésében keresendő. Két lehetőség áll előttünk: vagy főként betanított munkásokat állítunk a modern gépek mellé, vagy megalapozottabb ismeretekkel rendelkező szakembereket. A helyes út az utóbbiban rejlik. Hiszen a fejlett technikával készült gépeket használó emberek mélyebb szakmai tudására, műveltségére egyre nagyobb szükségünk van. A továbbiakban az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom előtt álló feladatok megoldásában az emberi minőség kérdése Az aktíva részvevői egyre meghatározóbb lesz, ami a személyiségre jobban odafigyelő oktató-nevelőmunkát kíván a pedagógusoktól. A művészetek feladatáról szólva hangsúlyozta: — Hazánkban ma nem a mibC1 élünk gondja a fő probléma, hanem a miért és hogyan élünk kérdése. A napi, a társadalmi létből fakadó gondokra kell felkészülten megadni a választ a művészeti alkotásoknak is. Ma minden kisebb eredményért jobban meg kell küzdeni az élet minden területén. Így van ez az oktató-nevelőmunkában is. Ez pedig azt jelenti, hogy a pedagógusok tevékenységének a minősége, az egyes pedagógus jelentősége kerül előtérbe. Nő a tanári szabadság, hiszen választhat a pedagógus az általa legcélravezetőbbnek tartott módszerek között, de ugyanakkor megnő a felelőssége is. Az új tananyag kétségkívül jobb, de ennek ellenére folyamatos korszerűsítésére van szükség. Tudomásul kell venni: nincs egyszer s mindenkorra kialakítható iskola és tananyag. A humán- és reálműveltség közti arány nagyjából azonos lesz a jövőben — folytatta dr. Kornidesz Mihály. A szocialista szakemberképzés szempontjából mindkettő egyenlő jelentőségű. Ugyanis az emberi tulajdonságoknak legalább olyan jelentősége \ az eredményes munkavégzésben, mint a szaktudásnak. Ezért van szükség a tudatosabb ideológiai, politikai tartalmú nevelés erősítésére. Ezt a célt szolgálja majd az állampolgári ismeretek tantárgy bevezetése is, amely a hazáját cselekvőén szerető, munkálkodó ember, a jó állampolgár nevelésének részét képezi az egységes iskolai nevelésben. Dr. Kornidesz Mihály befejezésül az oktatás tárgyi és személyi feltételeit elemezte. A meglevő gondok és problémák mellett — szögezte le —, úgy kell előrehaladni, hogy a jó helyzetben levő iskolák is lépjenek előre, de a hátrányos helyzetűek még nagyobb előrehaladást tehessenek meg. A megvalósításhoz sok leleményre és az utóbbi évek szép példáját követve, még nagyobb társadalmi összefogásra lesz szükség. Rövid szünet után hozzászólások következtek. A vitában részt vettek Makovicz- ki Jánosné, Békés, Keller József, Orosháza, aki az iskola emberformáló hatásáról, az új tantervi dokumentumokban rejlő nevelési lehetőségekről szólt. Fekete Jánosné Békéscsaba város tanácselnök-helyettese a város oktatási intézményeinek helyzetét elemezte. Többek között szólt az égető tantermi gondokról, a javuló napközis ellátásról, arról, hogy az oktatáspolitikai párthatározat megjelenése óta nőtt a társadalom felelőssége és közreműködése az oktatás problémáinak megoldásában, és hogy javult az iskolák vezetésének színvonala. A szakmunkás- képzés eredményeiről és gondjairól Banadics Márton, a gyulai szakmunkás- képző intézet igazgatója szólt, dr. Szűcs Alajosné a Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága titkára pedig az iskolai demokratizmus helyzetéről, a közoktatáspolitikai tudat javításában előttünk álló feladatokról. Gurmai Gyula a szeghalmi járás iskoláinak és óvodáinak gondjait, eredményeit tolmácsolta, Szilágyi Sándor Sarkadról a cigánytanulók beiskolázásával, oktatásával, nevelésével kapcsolatos nehézségekről, erőfeszítésekről számolt be. Budai .János, a Gyulai Román Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium igazgatója a magyarországi román nemzetiségi oktatás gondjait, a Gyulán létesítendő új általános iskola és gimnázium készülő terveit ismertette. Megköszönte a jelentős megyei támogatást. Befejezésül Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára ösz- szefoglalta a hozzászólásokban elhangzottakat, és válaszolt a felvetett kérdésekre. összefoglalójában kiemelte, hogy a meglevő nehézségek mellett csak saját erőfeszítéssel és közös összefogással valósíthatják meg az oktatás előtt álló feladatokat. Azon kell munkálkodjunk, hogy az iskolák igazgatóit felmentsük sok egyéb irányú tennivalóik alól, hogy minden erejükkel az oktatási feladatokra koncentrálhassanak. Felhívta a figyelmet a tantestületi légkör jelentőségére, amely kihatással van mindig az adott iskola egész életére. Nagyob gondot kell fordítani az iskolákban elért eredmények átadására, hasznosítására. S ne tévesszük szem elől — mondotta végezetül —, hogy az iskola legfontosabb feladata a közös ügyért tenni is tudó szocialista emberek formálása. B. S. E. M a hatvan éve, hogy a kor következetes forradalmárainak képviselői megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A KMP megalakításához a történelmi előzmények több szálon futottak össze. A Magyarországon is megerősödött imperializmus brutális elnyomása, a négy éve tartó első világháborúnak a dolgozókat anyagilag és morálisan nyomorító körülményei, a végletekig kiéleződött ellentétek a hatalmon levők és az elnyomottak között. Az őszirózsás polgári demokratikus forradalom eredményei pedig már távolról sem elégítették ki a néptömegek igényeit. A forradalom befejezésére, a kialakult hatalmi helyzet megszilárdítására való — az MSZDP jobboldali vezetőitől is támogatott — törekvés további elégedetlenség forrása lett. Történelmi szükségszerűséggé vált egy olyan forradalmi vezetőerő létrehozása, amely képes a széles körű elégedetlenséget egy meghatározott cél érdekében, a munkásosztály hatalmának megteremtésére, a szocialista forradalom végigvitelére ösz- szefogni, mozgósítani és vezetni. Ehhez az alapvető feltételek is adottak voltak már. Első helyen kell említeni azt az ideológiai segítséget, amelyet a len in izmus tanítása jelentett, különösen — az adott történelmi helyzethez illően — a párt vezetőszerepéről, a polgári demokratikus forradalomban a munkásosztály hegemóniájáról, e forradalomnak szocialista forradalomba való továbbviteléről. Elsősorban a volt oroszországi hadifoglyök közvetítésével találkozhattak a harcos szellemű magyar munkástömegek a marxizmus—leni-: nizmus eszméjével és szerezhettek tudomást a Nagy Októberi Forradalom gyakorlatáról. Hogy jó befogadókra talált a forradalmi tanítás és tapasztalat, bizonyítja az általánossá érett igény a munkásokban, az értelmiség leg- jobbjaiban, amit akkor úgy fogalmaztak meg: „Cselekedjünk mi is orosz módra!” A forradalmi párt létrejöttéhez adott volt már az a forradalmi mag is — bár még szétforgácsoltán —akikből az létrejöhetett: a baloldali szociáldemokraták, a forradalmi szocialisták és az oroszországi szocialista forradalomban is részt vett magyar hadifogolycsoport. Ez utóbbiak — a bolsevik párt tagjaiként — már márciusban létrehozták a magyar szekciót. November elején pedig a KMP megalakítása mellett döntöttek s megkezdődött haza jövetelük. Elsők között érkezett vissza Magyarországra Kun Béla, aki a 60 éve megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja első Központi Bizottságának lett megválasztott vezetője. Történelmünk során első ízben jött létre, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásával, olyan szervezett és fegyelmezett politikai erő, amely a munkás- osztály, az egész magyar dolgozó nép érdekeit képes volt kifejezni, és vállalta a következetes harcot ezek megvalósításáért. Első ízben kapott a magyar munkásosztály tényleges forradalmi vezetőt, amely egyben szakítást is »jelentett az akkor már eluralkodott opportunizmussal, a burasoá hatalmi érdekeket kiszolgáló vagy segítő politikával. A KMP a munkásosztály hatalmának tényleges megvalósítására, a szocialista társadalom megteremtésére törekedett. A KMP megalakulását követően, 1918. december 7-én jelent meg a kommunista pártsajtó, a „Vörös Üjság”, amely első vezércikkében így írt: „Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus, amely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette.” Népünknek, de az egész emberiségnek sincs más alternatívája a társadalmi fel- emelkedésre, a szabad emberi életre csak az, amit hatvan éve a Vörös Üjság is megfogalmazott. Történelmünknek azóta bekövetkezett eseményei fő vonalaiban közismertek. Széles körben tudottak a magyar kommunisták harcai, az emberibb jövőért hozott áldozatai. Ismert körülmény, hogy mindezt az igazságba vetett megingathatatlan meggyőződéssel, a nemzetközi kommunista mozgalom részeseiként tették. S volt értelme harcuknak ! B harc legnagyobb és minden másnál fontosabb eredménye hazánkban a munkásosztály hatalmának kivívása, a dolgozók államának, a Magyar Népköztársaságnak a megteremtése — mondotta Kádár János elvtárs a Központi Bizottság vasárnapi ünnepi ülésén. — A munkás- osztály hatalmának, a népi államnak köszönhető, hogy lerakhattuk hazánkban a szocialista társadalmi rend alapjait, nagy lépésekkel haladhattunk a gazdasági és a kulturális építésben, az életszínvonal emelésében, a magyar nép ma a fejlett szocialista társadalmat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe ... céljaink felemelő- ek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdításával, a testvéri szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségek még jobb hasznosításával feladatainkat megoldjuk, céljainkat elérjük. Fotó: Gál Edit
